Transpack főoldal   Transpack 2007 December






Tartalomjegyzék interpack PROCESSES and PACKAGING 2008 minden idők legnagyobb Biopolimerek egy tisztább jövőért Utolsó lap

Harminc éves a Nemzetközi Termékazonosítási Rendszer

Szerző: Krázli Zoltán, GS1 Magyarország Kht.

Éppen három évtizede annak, hogy életre hívták az EAN Társaságot (European Artical Numbering Association), azzal a céllal, hogy Európa-szerte létrejöhessen egy közös rendszer, egy közös nyelv a kereskedelem minden szereplője számára.




 

 

Hiszen mi is lehetne más a közös piac, a nemzetközi kereskedelem alapja, mint hogy minden egyes árucikk olyan saját egyedi névvel, azaz kóddal rendelkezzen, mely alkalmassá teszi arra, hogy a kereskedelemben minden piaci szereplő egyértelműen és ugyanúgy azonosítsa, születésétől a forgalomba hozatalán át az értékesítéséig.

Az (h)őskor

 

A második világháborút követően az amerikai fogyasztói társadalmat kiszolgáló hipermarketekben az árucikkek egyre növekvő mennyisége nyomán vetődött fel az áruk minél gyorsabb és automatizált azonosításának és nyilvántartásának szükségessége. Norman Joseph Woodland 1948-ban alkotta meg a morzejelekből kiindulva, a pontok és vesszők függőleges meghosszabbításával azt a rendszert, mely a világszerte elterjedt vonalkód jelkép alapja lett.

 

1973-ban megalakult amerikai UCC szervezet (Uniform Code Council) és szabadalmaztatta kódrendszerét, az UPC-t (Uniform Products Code,) melyet a termékeken szám és vonalkód formájában tüntettek fel. Az UPC rövid időn belül egyszerűsítette a raktári nyilvántartást, és az üzleti kiszolgálást. A rendszerrel csak egyetlen gond volt, kizárólag az amerikai piacra tervezték, a kód felépítése nem tette lehetővé az alkalmazását és bevezetését más országokban.

 

Az alapötlet nemzetközi szintre történő fejlesztésére 1977-ben 12 európai ország és azok piacvezető gyártói és forgalmazói megalapították Brüsszelben az EAN Társaságot és megalapozták annak máig is legismertebb, világszerte elterjedt kódrendszerét, a 13 jegyű EAN kódot. A rendszer kezdetben a fogyasztási cikkek szférájában, azon belül is az élelmiszereknél került bevezetésre, majd fokozatosan kiterjedt az alkalmazás a kozmetikai cikkekre, könyvekre, hobbitermékekre, stb. A rendszer sikerét elsődlegesen annak köszönhette, hogy forrás oldali kódolást, azaz a termékek gyártónál történő azonosítását írta elő valamint azt, hogy a gyártónak minden termékét, mely a kereskedelmi forgalom szempontjából eltérő, külön EAN kódszámmal kell megjelölnie. A gyártók egy adott számtartományt kaptak, melynek első, fix számjegyei egyértelműen azonosították az országot, a gyártót és végül a gyártó által a számtartományból kiosztott egyedi szám a terméket.

 

Az EAN egyik alappillére ez a számozási rendszer, azaz annak biztosítása, hogy a világon bármely forgalomba kerülő fogyasztási cikk, terméktípus azonosítására kiadott kód minden kétséget kizáróan egyedi és megismételhetetlen legyen. A másik pedig ezeknek a kódoknak géppel olvasható formában történő megjelenítése vagyis a vonalkód jelkép.

Az EAN számrendszer sikerét mutatta, hogy alkalmazói köre csakhamar bővülni kezdett az európai kontinensen túl is. Ez indokolta a társaság 1994-ben bekövetkezett névváltoztatását EAN International-ra (Nemzetközi Termékszámozási Társaság). Végül pedig a globális méreteket öltő kereskedelmi folyamatok összehangolása érdekében az EAN és UCC szervezetek 2003-ban egyesültek EAN-UCC System név alatt a termékek, szolgáltatások, szervezetek, szállítmányozási egységek egyedi azonosításának globális szintű megoldására.

 

Hazai kezdetek

Míg a nyugat-európai országokban az amerikai helyzethez hasonlóan a fogyasztási cikkek terén merült fel az egyedi azonosítás igénye, addig a tervgazdálkodásra épülő KGST országokban, így Magyarországon is, a felesleges készletek felhalmozódásának problematikája várt megoldásra. A készletek nyilvántartása ekkor jórészt emberi munkával valósult meg, és sok esetben semmilyen informatikai háttér nem állt rendelkezésre a folyamatok egyszerűsítésére, a hibák kiküszöbölésére. Ennek következtében sokszor egyáltalán nem tudták egy-egy nagyvállalatnál, hogy milyen nyersanyagkészleteik vannak, és ugyan azt az alapanyagot többször is beszerezték, mi több, 2-3 eltérő számmal azonosították, ami hatalmas elfekvő, felesleges készleteket eredményezett. Mindez persze már a gazdaságra is jelentősen kihatott. 1981-ben a hazai gazdasági vezetés határozatban írta elő az ETK (Egységes Termékazonosító Kód) számozási rendszer kiépítésének feladatát. A megoldási lehetőségek felkutatása közben került a szakemberek látóterébe a sikeres európai termékazonosítási kezdeményezés. Magyarországon ebben az időszakban a fogyasztói társadalom még csak csírájában jelentkezett, de mégis nyitottak voltak az akkori döntéshozók arra, hogy a készletgazdálkodási problémák megoldása és az egységes termékazonosító rendszerhez való csatlakozás egymással karöltve valósuljon meg. Így a hazai szakemberek által kidolgozott ETK számozási rendszer már úgy épült fel, hogy könnyen megoldható legyen annak beépülése a nemzetközi szabványba.

Az 1983-as csatlakozási tárgyalások során az országot a Magyar Kereskedelmi Kamara képviselte, melynek égisze alatt létrehozták a koordinációhoz szükséges ETK/EAN Irodát. 1984-ben hivatalosan is megtörtént Magyarország felvétele az EAN szervezetbe.

 

Az első, vonalkóddal is ellátott fogyasztói csomagolásokat 1985 elején a magyar piacvezető kozmetikai, és háztartás-vegyipari cég, a Caola készítette. Csupán a szerencsés egybeesésnek köszönhetően ugyanebben az évben nyílt meg az első olyan üzlet Budapesten, a Skála Metró Áruház, amely már fel volt szerelve vonalkódos leolvasókkal. Persze kezdetben az áruház még maga látta el kódokkal az egyedi azonosítókkal nem rendelkező árucikkeket.

 

Elválaszthatatlan kötelékek

A 80-as évek elején indult világhódító útjára a sikeres páros: az EAN kód és a tőle elválaszthatatlan vonalkód. A rendszer egyik nagy előnye, hogy mind a termékazonosító számsort, mind annak gyors leolvasását és feldolgozását segítő vonalkód jelképet együttesen tartalmazza, így a kettő közül bármely sérül, még mindig azonosítható marad a termék.

 

Ugyanígy felbonthatatlan ma már a kapcsolat az egyesült UCC és EAN szervezetek közt, melyek egyazon célt tűzték ki maguk elé: közös üzleti nyelv megteremtését a piac valamennyi résztvevője számára, szabványok létrehozásával és működtetésével. A célkitűzés nem változott, csak a kezdeményezés nőtt időközben nemzetközi szintűvé, majd globálissá. Ez indokolta a szervezet 2005-ben történt név- és arculatváltását GS1-re. A GS1 név az egy globális szabvány, egy globális megoldás és az egyetlen globális (azonosító) rendszer összefoglaló rövidítése.

 

A GS1 szervezethez máig 108 ország csatlakozott. A GS1 központi irodája és a nemzeti szintű szervezetek kiemelten közhasznú, non-profit szervezetek. Az egyedi termékazonosítás fogalmából és gyakorlatából következően ezek a szervezetek az időközben GTIN számokká átkeresztelt (korábban: EAN) számok kiadásának egyedüli jogosultjai, tehát természetes monopolhelyzetben vannak, függetlenek a piactól, a piaci szektoroktól és a politikától. Ez a rendszer biztos működőképességének titka.








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása