3.1. Belső logisztikai feladatok

A szétszerelés, beszállítás ütemezés, programozás során a következő fontos kérdések megválaszolása szükséges: az egyes szétszerelő sorokon indítandó, szétszerelendő elhasznált termék fajtája, indítási időpontja, sorozatok nagysága, a sorozat várható átfutási ideje; a bemenő raktárba történő beszállítás időpontja, az indító gyűjtőraktár, az elhasznált termék típusa, mennyisége; beszállításhoz szükséges egységrakományképző-, szállító és rakodóeszközök, személyek; a bemenő tároló készlete; a szétszerelés és beszállítás ütemezés információs rendszere. Ezen kérdések megválaszolása során korlátozó tényezőként kell figyelembe venni a szétszerelő sorok kapacitását, a bemenő tárolók kapacitását és a szállító- és rakodóeszközök kapacitását. A tervezés célja a szállítási, rakodási és tárolási költségek, valamint a szétszerelési költségek minimalizálása.

A szétszerelési folyamatban a technológiához kapcsolódóan meg kell határozni a következő paramétereket: az elhasznált termék szétszerelési műveletei, műveleti ideje, a szétszereléshez szükséges szerszámok, készülékek, személyek, az egyes munkahelyeken keletkezett elemek fajtája, mennyisége, a szétszerelésnél jelentkező minőségellenőrzési, szeparálási műveletek és ezek eszközei, a szétszerelési folyamat információs rendszere. A paraméterek meghatározásakor korlátozó tényező a rendelkezésre álló szétszerelő sorok, helyek és azok kapacitása, a rendelkezésre álló szerszámok, készülékek, vizsgáló eszközök és kapacitásai. A paraméterek meghatározásakor cél a maximális szétszerelési teljesítőképesség és a minimális szétszerelési költség biztosítása.

A szétszerelési folyamat logisztikai rendszerének tervezésekor (6. ábra) modulban a bemenő tárolókat (BT), osztályozókat (O), szétszerelősor bemenő tárolókat (SBT), szétszerelősorokat (SS), műveletközi tárolókat (MT), munkahelyi tárolókat (MT), kimenő tárolókat (KT) összekötő logisztikai folyamat optimális kiépítése a cél.

Példaszerűen tekintsük át a szétszerelőüzem működtetésével összefüggő informatikai alaptevékenységeket, melyek az anyagáramláshoz integrálva biztosítják a rendszer logisztikai szempontból helyes működését: szétszerelendő termékek típusa kategóriánkénti besorolásban; szétszerelendő termékek kategóriánkénti mennyisége; a bemenő, kimenő, munkahelyi, műveletközi tárolókon lévő készletek nagysága és milyensége minőségi kategóriák szerint osztályozva; a szétszerelő rendszerben rendelkezésre álló üres egységrakományképző eszközök, technológiai paletták mennyisége és pozíciója; rendelkezésre álló szállítóberendezések, azok pillanatnyi foglaltsága; szétszerelősorok indítása a szétszerelendő különböző minőségi kategóriákból összeállított sorozatok alapján; a szétszerelt alkatrészek elszállításának ütemezése a szétszerelőhely mellett elhelyezkedő tárolók foglaltsága alapján.

A szétszerelt elemek elosztásához kapcsolódóan a következő logisztikai problémák megoldása szükséges: a szétszerelő helyeken keletkező elemek egységrakományképzése, eszközszükségletének meghatározása; a szétszerelt elemek kimenő raktárba való szállításának ütemezése és eszközeinek meghatározása; a kimenő raktárban az elemek elhelyezéséhez szükséges tároló és kiszolgáló eszközök kiválasztása, a tárolási készletek meghatározása; az egyes szétszerelt elemek kiszállításának ütemezése, célállomásainak, a kiszállított mennyiségeknek, a szükséges eszközöknek, a szállítás útvonalaknak a meghatározása; az elosztási logisztika információs rendszerének tervezése.

Ugyan a belső logisztikai rendszer értékelése, mint logisztikai részrendszer értékelése önállóan is elvégezhető, azaz az egyes alrendszerek a szekvenciális programozás mintájára megtervezhetőek, azonban a komplex rendszer értékelése mégis célszerű lehet általános, a teljes rendszerre érvényes mutatókkal, mérőszámokkal is. Ez felveti annak a problematikáját, hogy szükségessé válik a komplex rendszer jellemzőinek meghatározása, értékelése.

A komplex rendszer értékelése során gyűjtőhelyenként meghatározásra kerülhet a gyűjtőhelyenként begyűjtött termékek fajtája, minősége, mennyisége, a vásárlás költsége; a gyűjtőhelyek kapacitáskihasználása; a gyűjtőhelyekről a gyűjtőraktárakból való beszállítás teljesítmény és költség jellemzői. Gyűjtőraktáranként meghatározásra kerülhet a gyűjtőraktárak kapacitáskihasználása, tároló és kiszolgáló eszközök kihasználása, a gyűjtőraktárakban a tárolási költségek, átlagos tárolási idők; a gyűjtőraktár és szétszerelő üzemek közötti szállítási teljesítmények kihasználása, a költségek.

Szétszerelőüzemenként meghatározásra kerülhet a szétszerelő üzemek bemenő raktárainak tárolókapacitása és azok kihasználási teljesítményének kihasználása, a költségek, átlagos tárolási idők, szétszerelt, elhasznált termékek volumene és minősége fajtánként, az egyes szétszerelt elhasznált termékek átfutási ideje, teljes szétszerelési költsége, az egyes szétszerelő sorok, helyek kihasználtsága; a műveletközi szállító, tároló és rakodó berendezések kihasználtsága, költsége; a szétszerelt elemek mennyisége, minősége, a munkahelyi tárolók, rakodó és kiszállító eszközök kihasználtsága, költsége, kimenő raktár tároló és kiszolgáló eszközök kihasználtsága, átlagos tárolási idők.

A szétszerelt elemekre vonatkozóan meghatározásra kerülhet az újrahasznosítási, illetve újrafeldolgozási helyekre fajtánként és helyenként kiszállított, szétszerelt elemek mennyisége, árbevétele; a kiszállító logisztikai rendszer teljesítmény kihasználása, költsége; a szétszerelt elemek iránti igény kielégítésének mértéke.

3.2. Külső logisztikai feladatok

Az újrahasznosításhoz kapcsolódó külső logisztikai feladatok alapvetően a szétszerelési folyamatot megelőző gyűjtési és az azt követő elosztási rendszer tervezésére és működtetésére terjednek ki és célszerű azokat szorosan összehangolni a belső logisztikai feladatokkal, hiszen a logisztikai alrendszerek összehangolt működése alapvető feltétele az egyes részrendszerek logisztikai mutatóinak kedvező alakulásához.

A gyűjtés és az elosztás feladatai olyan tipikus logisztikai tevékenységeket foglalnak magukba, melyeknek hatékony végrehajtása nagymértékben befolyásolja a rendszer hatékonyágát, ugyanakkor a gyűjtendő és az elosztandó termékek jellegéből adódóan speciális kezelést igényel a rakodás, szállítás, tárolás, egységrakomány képzés és bontás, csomagolás, osztályozás, komissiózás és egyéb logisztikai műveletek szempontjából.

A gyűjtési logisztikai feladatok végrehajtására alapvetően három jellegzetes rendszerváltozat alakult ki az elmúlt évek során azokban az országokban, melyek az elhasznált termékek gyűjtését és újrahasznosítását az érvényes jogszabályoknak és irányelveknek megfelelően már hosszú évek óta végeznek. Ezen három tipikus gyűjtőrendszer típust szemléltetik a 7-9. ábrák.

Gyűjtési központba telepített szétszerelőhely

A vásárlói központokba a vásárlóktól közvetlenül, vagy a gyűjtőállomásokról szállítják be a hasonló jellegű elhasznált berendezéseket. Az elhasznált berendezéseket a vásárlói központban szeparáltan tárolják, majd meghatározott időszakonként teherautóval beszállítják azokat a gyűjtőhelyre (GYi). A gyűjtőhelyen a beszállított berendezések szeparált tárolása, előszétszerelése folyik. Innen meghatározott mennyiség összegyűjtése után az elhasznált berendezéseket beszállítják a gyűjtőcentrumba (GyCi), ahol a tényleges szétszerelés folyik. A szétszerelés után a különböző típusú anyagokat (A, B, C, D) szeparáltan konténerekbe, tartályokba rakodják, majd a szétszerelőhelyről az újrahasznosítás, deponálás vagy megsemmisítés helyére szállítják.

Mobil szétszerelő

Az elhasznált berendezések begyűjtése hasonló módon történik, mint az előző modell esetében, hiszen itt is vagy a vásárló szállítja be közvetlenül a berendezést a vásárlói központba vagy pedig a gyűjtőállomásokról gyűjtőjáratok segítségével történik meg a beszállítás. A gyűjtőhelyeken (GYi) szeparáltan tárolják az elhasznált berendezéseket és előkészítik azokat a szétszereléshez, hiszen e modell esetében a szétszerelésre a gyűjtőhelyeken kerül sor. A szétszerelést egy mobil berendezés valósítja meg, amely meghatározott időközönként, az összegyűjtött berendezések mennyiségének függvényeként felkeresi az egyes gyűjtőhelyeket. Ezen rendszer tipikusan a skandináv országokban működik, például Svédországban.

Vegyes rendszerű szétszerelő

Ez a begyűjtési és feldolgozási rendszer magában hordozza mind a fix telepítésű, mind a mobil feldolgozóval működő rendszer vonásait, hiszen ebben a rendszerben a gyűjtőhelyek egy részét a mobil feldolgozók keresik fel, míg egy részükről fix telepítésű feldolgozókba szállítják be a feldolgozandó termékeket.

Mivel Magyarország geográfiai paraméterei alapvetően a gyűjtőközpontba telepített szétszerelőhellyel rendelkező rendszernek a létjogosultságát igazolják, ezért a továbbiakban annak részletezésére térünk ki. A gyűjtési logisztikai rendszer esetében az alapvető rendszerváltozatok definiálása nagyon sok szempont szerint végezhető el: gyűjtési szintek száma, gyűjtött termékek köre, termékek és az egyes gyűjtési szinteken elhelyezkedő gyűjtőállomások relációja, előszétszerelés jellege, stb. A 10. ábra egy olyan általános gyűjtési struktúrát mutat be, melyben vevőközpontok, gyűjtőhelyek és gyűjtőcentrumok által definiált a többszintes gyűjtési rendszer.

A gyűjtési logisztikai tervezésnél használatos modellek kialakításánál alapvető feltétel a többfokozatú gyűjtés: gyűjtőállomás, vásárlói központ, gyűjtőhely, gyűjtési központ. A fogyasztótól az elhasznált berendezés alapvetően kétféle módon juthat el a gyűjtőállomásra: a fogyasztó végzi a beszállítást kereskedelmi csereakció keretében, a gyűjtőállomás szervez gyűjtőjáratokat az elhasznált berendezések begyűjtésére.

A gyűjtőállomásokat célszerűen kereskedelmi egységeknél kell kialakítani 5-10 km-nél nem nagyobb távolságra a vásárlótól, ezáltal a csereakció könnyebben lebonyolíthatóvá válik és a fogyasztó jobban érdekeltté válik a visszaszállításban. A gyűjtőállomások feladata a begyűjtés és a tárolás. A gyűjtési rendszer következő fokozata a vásárlói központ, ahova a gyűjtőállomásokról gyűjtőjáratok szervezésével jutnak el az elhasznált berendezések. A vásárlói központokat célszerű a nagyobb városokban kialakítani vagy valamelyik kereskedelmi egységben vagy pedig egy szervizben. A vásárlói központokban a gyűjtőállomásokhoz hasonlóan a begyűjtés és a tárolás az alapvető feladat. A vásárlói központokból az elhasznált berendezéseket a gyűjtőhelyekre szállítják a vásárlói központ által szervezett gyűjtőjáratokkal vagy visszáru keretében. A gyűjtőhelyeket célszerű régiónként kialakítani és önálló egységként működtetni. A gyűjtési rendszer utolsó fokozata a gyűjtőközpont, ahova a gyűjtőhelyek szállítják be az elhasznált berendezéseket gyűjtőhely által szervezett gyűjtőjáratokkal vagy visszáru keretében.

A gyűjtésnél forrásként megjelenő elemek a következők:

-        lakossági fogyasztók (pl. háztartás),

-        hulladéktermelők (termékek nagyobb csoportját használatból kivonó gazdasági társaságok, vállalkozások, intézmények, termékeket gyártó cégek),

-        szervizek,

-        vegyes hulladék begyűjtéssel foglalkozó cégek szelektáltan megjelenített elektronikus elemeket tartalmazó hulladékai,

-        elektronikus termék forgalmazó és karbantartó cégek szervízhálózatának tagjai által begyűjtött, hulladéknak tekinthető egységei.

A lakossági fogyasztók elhasznált termékeiket speciális gyűjtőhelyekre, hulladékgyűjtő udvarokban és szervizekben adhatják le. Speciális hulladékgyűjtő helyek kialakítására teremtenek nagyon jó lehetőséget a forgalmazók. A hulladékgyűjtő udvarokon és valamennyi gyűjtőhelyen a veszélyes hulladékokat elkülönítetten tárolják. A speciális gyűjtőhelyekről és a hulladékgyűjtő udvarokból az összegyűjtött elhasznált termékeket az összegyűjtött mennyiség függvényében szállíthatják közvetlenül a kezelőhöz vagy többszintes gyűjtési rendszer kialakítása esetén begyűjtőhelyre.

A begyűjtőhelyekről a hulladékot a kezelőhöz szállítják. A begyűjtőhelyeken a hulladékok tárolásának maximális időtartama egy év. Amennyiben nem oldható meg egy éven belül a tárolt hulladék kezelőhöz történő eljuttatása, akkor azt tárolótelepre szállítják, ahol az maximálisan három évig tárolható. A hulladéktermelők a lakossági mennyiségekhez képest nagyobb volument képviselnek, ebből kifolyólag a gyűjtési rendszer egy magasabb szintjén, a begyűjtőhelyeken vagy közvetlenül a kezelőnél adhatják le elhasznált termékeiket.

Az elhasznált termék gyűjtési módszerének kiválasztását követően a következő, a logisztikai rendszer kialakítására vonatkozó kérdéseket kell eldönteni:

-        a gyűjtés fokozatainak száma (egy-, két- vagy háromlépcsős gyűjtés),

-        a gyűjtési központok kialakítása,

-        a gyűjtés és feldolgozás anyag- és információáramlási kapcsolatai,

-        gyűjtendő termékek homogenitása, ERKE, és szállítóeszköz alkalmazással szemben támasztott követelmények,

-        menedzsment kialakítás kérdései,

-        logisztikai biztonságtechnikai speciális kérdések (termékek őrzése, dokumentálási feladatok, nyilvántartási eljárások alkalmazása),

-        a feldolgozott termékekből kikerülő elemek és anyagok hasznosításának további rendszere (pl. alkatrész áruház, speciális feldolgozási technológiák stb.).

A fentiek alapján a gyűjtési logisztikai rendszer meghatározandó paraméterei a következők:

-        a gyűjtési rendszer tervezése, eszközök kiválasztása:

• rakodó helyek kialakítása,
• egységrakomány képző eszközök megválasztása,
• tároló helyek kialakítása, a tárolási mód kiválasztása,
• szállító eszközök kiválasztása,
• a gyűjtő, helyi lerakó helyek kialakítása,

-        a gyűjtés marketing háttere:

• média eszközökön keresztüli információ áramoltatás,
• gazdasági ösztönző rendszer a begyűjtés elősegítésére,
• lakosság és gazdasági szereplők tudatformálása,

-        a teljes gyűjtési rendszer működtetésének jellemzői:

• gyűjtő járatok ütemezése és irányítása,
• a rendszerek szállító eszközeinek diszponálása,
• alkalmazandó irányítási rendszer kiválasztása,
• működtető menedzsment feladatai, kialakítása,
• jogi, ügyviteli rendszerek kiválasztása,
• komplex szimulációs működésvizsgálatok elvégzése, a rendszer paraméterek pontosítása.

A begyűjtés logisztikai rendszereiben több gazdasági társaság működhet együtt. A hulladékgazdálkodási törvény a következő években az EE termékek területén növeli a szakbegyűjtő hálózatban érdekelt cégek működési lehetőségeit. E szerint a begyűjtést a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó jogszabályi feltételek figyelembevételével a következők végezhetik:

-        közszolgáltatást is végző hulladékbegyűjtő cégek,

-        gyártók, forgalomba hozók által megbízott, szakbegyűjtéssel foglalkozó vállalkozások,

-        nagy volumenű használatban érdekelt termelő és szolgáltató vállalkozások,

-        jelentős termelési hulladék elhelyezésében érdekelt cégek, vállalkozások.

Az elosztási logisztikai rendszer alapvetően egyszerűbb felépítésű, hiszen általában egyszintes és az elosztási hálózat végpontjainak száma sok esetben lényegesen kevesebb, mint a gyűjtési rendszer esetében. A szétszerelt elemek elosztási logisztikájának tervezése során a következő problémák megoldása szükséges:

-        a szétszerelő helyeken keletkező elemek egységrakományképzése, eszközszükséglete,

-        a szétszerelt elemek kimenő raktárba való szállítás ütemezése és eszközei,

-        a kimenő raktárban az elemek elhelyezéséhez szükséges tároló és kiszolgáló eszközök, a tárolási készletek,

-        az egyes szétszerelésnél elemek kiszállításának üteme, célállomásai, kiszállított mennyiségek, a szükséges eszközök, a szállítás útvonala,

-        az elosztási logisztika információs rendszere.

(A felhasznált irodalom a szerzőknél megtalálható.)