Transpack, csomagolási, anyagmozgatási magazin 2003 Június Július
HIRDETÉS-ON-LINE
INGATLAN
UTAZÁS
LOVAGLÁS
KUTYA
MEZŐGAZDASÁG
FORUM
REGISZTRÁCIÓ
MAGAZIN
ÚJSÁGOK
TARTALOM
CÉGINFORMÁCIÓ
e-mail: pointernet@axelero.hu


 
CSAOSZ Hírek
Olasz csomagológépek...
Hírek a csomagolóiparból
Dohányipari trmékek csomagolása
Veszélyes árúk csomagolása VII.
Nagy sikerű lézer nyílt nap
Fókuszban a vonalkód technika
Élelmiszeripari szennyvizek tisztítása
Csomagolási hulladékok...
Hypermarketeket kiszolgáló...
Hasznosítsuk a feleslegessé vált raklapokat
Könnyűszerkezetes építés
A nyomdaiparról és technológiáiról
A targoncás anyagmozgatás...
Centralizált vagy decentralizált...
Az autómatizált anyagmozgatásban...
Az információs társadalom és...
Gyártó- és szerelőrendszerek...
RAMIR

Kelényi Ákos elnöki tanácsadó, Magyar Nyomdász- és Papíripari Szakmai Szövetség,
Óraadó tanár, Iparművészeti Egyetem.

A nyomdaiparról és technológiáiról

Tisztelt olvasó!
Előző számunkban a nyomdaipar színtanának lezárását ígértem. Így itt már csak tényleg egy-két zárógondolat rögzítése szükséges. Korábban megismerkedtünk a denzitás fogalmával és mérésével, majd a színmérés elméletével dióhéjban. Nem tagadhatjuk azonban, hogy ma már a denzitás mérés a fekete-fehér képeredetik, reprodukciós filmek paramétereinek meghatározására, valamint nyomatok festék réteg vastagságának összehasonlítására szolgálhat csak. Ez utóbbinál egyszerűen azért, mert a denzitométerek beépített színszűrő koszorúi a nyomdafestékek színeivel vannak összehangolva, és így az emberi szem számára nem érzékhelyesek. Mivel azonban e mérési helyek a technológiában a megrendelő és a nyomda közvetlen kapcsolatát jelentik, megismerése az Önök számára fontos lehet.
A színmérés viszont, a számítógépes folyamatvezérlés, a színazonosság és szürke egyensúly meghatározása, valamint a szabványos nyomatminőség műszeres ellenőrzésének eszköze. Ez kulcskérdés a reklám, a címke és a csomagolóeszköz gyártás területén is. Az eszközpark a világ- és hazai piacon rendelkezésre áll. Uniós csatlakozásunk sikerének egyik feltétele, hogy ezeket beszerezzék a grafikai és reklámstúdiók, a nyomdák, használatuk ismertté és általánossá váljon, és ebben értő partner legyen a csomagolási és reklámpiac minden megrendelője.
Ennyi, - az előző folytatásokban megjelent - bevezető ismeretanyag után, (melyet remélem nem tartottak feleslegesnek) bele vághatunk a nyomdaipar fő nyomtatási eljárásainak megismerésébe. Először tekintsük át a hagyományosnak nevezhető nyomóeljárásokat, melyekkel napjainkban még a földünk nyomdaipari össztermelésének mintegy 70%-át állítják elő. Ezek a magas-, (flexó-,) a sík-, (ofszet-,) a mély-, és a szitanyomó eljárások. A digitális sokszorosítás új eljárásaira később kerítünk sort.
A magasnyomtatás a nyomdaipar legősibb eljárása, melyet Európában Gutenberg találmányaitól eredeztetünk. Szöveg nyomóformája majd ötszáz évig az ólomszedés volt. Képeit, melyek kezdetben vonalak és festékkel fedett foltok képszerű rendszeréből álltak, ma már a művészi képsokszorosító eljárások közé sorolt fametszet, linóleum- és ólommetszet segítségével állították elő. A kezdetben fekete-fehér, majd később színes árnyalatos képeket magasnyomtatással, alig több mint 120 éve tudjuk előállítani. Nyomóformái a maratott, majd vésett fém klisék. Magasnyomtatásnak pedig azért nevezzük, mert a szöveg és kép elemeinek - gyűjtőnéven nyomóelemeknek - síkja magasabban helyezkedik el, mint a nem nyomó elemeké. A nyomdafestékkel bevont (felhordott) nyomóelemek a rájuk préselt papíron nyomatot hoznak létre (1. ábra).
Árnyalatos képek reprodukálását - az emberi szem hibájából adódó - azon jelenség teszi lehetővé, hogy nagyon kis elemeket egymástól nagyon kis távolságra elhelyezve, azokat szemünk a fedett és nem fedett felületek arányának megfelelő árnyalatként értékeli. Ezért a hagyományos nyomtató eljárások mindegyikénél az árnylatos, (színes) képeket - később részletezett eljárásokkal - rácspontokra bontjuk.
Már itt szót kell ejtenünk a magasnyomtatás egy különleges ágáról, a flexográfiáról, melynek szintén közel százéves története guminyomásként, majd - az anilin színezékek feltalálásával és belőle nyomdafesték készítésével - anilinnyomásként volt ismert. Mintegy hatvan évig ez az eljárás volt a magasnyomtatás "páriája". Nyomóformája a gumiklisé, csak a legigénytelenebb formulár nyomtatvány (belégek, számlák, nyugták) és a zsákos áru csomagolóanyagaink nyomóeljárása volt. A hatvanas évek fordulója a fotopolimer magasnyomó formák felfedezését és robbanásszerű térhódítását eredményezte. (Az ún. kemény fotopolimer nyomóformák a hagyományos magasnyomtatás életét és agóniáját hosszabbították meg mintegy 15-20 évvel.) A lágy (flexibilis) fotopolimer nyomóformák viszont az anilinnyomtatás robbanásszerű fejlődését és térhódítását eredményezték. Ezen időszaktól változott neve flexónyomtatásra. Használata kiszélesedett a nyomdatermékek más területeire is, (napilap, zsebkönyv, tapéta stb.) de igazán jelentős térhódítást a csomagolóeszköz gyártás területén ért el. Ezek közül is kiemelkedik az ún. hajlékonyfalú csomagolóeszközök nyomtatása. Otthonossá vált a nagy felbontású négy- és többszín nyomtatás területén is. Uralkodó nyomtató eljárássá válásának számos egyéb pozitív okát később ismerhetik meg. A 2. ábrán egy fotopolimer flexó nyomóforma részlet elektronmikroszkópos képét láthatják.
A síknyomtatás több mint kétszáz éves történetéről már korábban szóltunk. Első száz évében a litográfia vagy kőnyomtatás a képsokszorosítás ipari eljárása volt, azóta a művészi eljárások közé soroljuk. A litográfiai kőről még közvetlenül nyomtattak a papírra. Nehézkes használatát a múlt század elején előbb a cinklemez, majd alig ötven éve az alumínium lemez váltotta fel. Más, egyéb alaplemez típusokra még visszatérünk. A fém alaplemezre áttéréssel egy időben a nyomtatás módjában is változás történt. A nyomógépbe egy gumikendővel bevont közvetítő hengert is beépítettek. A nyomdafesték kép így a nyomóformáról a gumikendő közvetítésével kerül a papírra. Ezt a közvetett síknyomtatást nevezzük ofszet nyomtatásnak. A síknyomtatás elve azt jelenti, hogy a nyomó- és a nem nyomó elemek egy síkban helyezkednek el (3. ábra).
Az eljárás alapját az adja, hogy fizikai és kémiai eljárásokkal a nyomólemez felületén a zsíros tulajdonságú nyomdafesték felvételét biztosító zsírfogó (oleofil) felületet kell kialakítani a nyomóelemek helyén, és zsírtaszító (oleofób) felületeket a nem nyomó felületek helyén. Ez utóbbiakat tehát vízszeretővé kell tenni, mivel a vízzel nedvesített felület taszítja a zsíros tulajdonságú festéket. Mint ahogy azt a 4. ábrán láthatják, - alumínium lemez esetében - a nyomóelemeket fénymásolás útján kialakított lakk-, vagy fotopolimer réteg képezi, mely, ha csak nagyon kicsit is, de magasabb a lemez síkjánál. A habosnak látszó, de valójában rendkívüli módon felérdesített alumínium felület a vízzel jól nedvesíthető nem nyomó elemek helye.
Az ofszetnyomtatás földünk nyomdaipari össztermelésének, több mint 60%-át adja, és a legújabb kutatás-fejlesztési eredmények felhasználásával, habár lassan csökkenő arányban is, de legkeményebb versenytársa marad a feltörekvő flexográfiának és digitális sokszorosító eljárásoknak a nyomdatermék gyártás minden területén.
A mélynyomtatás a 16. század kezdetétől a 19. század végéig, mint művészi sokszorosító eljárások csokra élte virágkorát, melyek közül itt csak a rézmetszetet és a rézkarcot említem. Ipari sokszorosító eljárássá a múlt század elején fejlődött, a rácsmélynyomtatás térhódításával. Az eljárás - nevét is adó - sajátossága, hogy a nyomóelemek mélyebben helyezkednek el, mint a nem nyomó elemek (5. ábra).
A nyomtatás síkjába bemélyedő nyomóelemeket (csészéket) híg mélynyomó festék tölti ki, melyet a nyomóerő hatására a papír emel ki. Minél nagyobb köbtartalmú egy csésze, annál több festéket visz át a papírra, és ott annál sötétebb árnyalat keletkezik. A híg festék a papírba beszívódik, szétterül, (természetesen igen kis mértékben) de ennek következtében ez az egyetlen olyan hagyományos nyomtató eljárás, mely valódi árnyalatos képeket reprodukál. A csészéket elválasztó nem nyomó elemeket, a stégeket, jól láthatják a 6. ábrán, mely hagyományos rácsmélynyomó forma maratott felületének mikro felvételét mutatja. A nem nyomó felületekről, és így a stégekről is a felesleges festéket festékkés (rákel) húzza le, a nyomtatás fázisa előtt. A mélynyomtatás a legárnyalatgazdagabb képek reprodukálására képes, a legnagyobb példányszámok előállítására alkalmas, ugyanakkor a legdrágább nyomtató eljárás. Ez utóbbi mellett, még egy hibáját meg kell említeni: a betűket is meg kell rácsozni, így szövegképe nem szép. Hazánkban a digitális vezérlésű hengervéséssel előállított ún. félautótípiai mélynyomó formakészítést alkalmazzák kizárólag, melynek sémája a 7. ábrán látható. A 8. ábrán egy véséssel előállított mélynyomóforma mikrofelvétel részletét mutatjuk be. A korábban alkalmazott mérgező és tűzveszélyes festék oldószert, a toluolt a csomagoló anyagok gyártásánál alkohol, vagy víz, mint oldószer váltotta fel.
A szitanyomtatás ősi alkalmazásáról Kínából származnak feljegyzések. Először emberi hajból, majd selyemszálból készült szitát használtak textíliák díszítő nyomtatására. A sablon kivágott, és a szitára ragasztott papír volt. Mai formájának kezdete, a közel kétszáz éve, a textiliparban alkalmazott filmnyomás, melyet Franciaországban szintén selyem díszítő nyomtatására használtak. A szitázás versenyképes nyomtatóeljárássá fejlődése a múlt század elejére tehető, amikor több elemi selyemszálból fonták, majd szőtték a szitát, és textilnyomás mellett grafikai nyomtatási célokra is alkalmazták. Igazi áttörést a szintetikus, egy elemi szálból szőtt (ún. monofil) szitaszövetek bevezetése jelentett. A rendkívül erős, ellenálló, kopásálló és nagyon vékony műanyag szálakból, akár 200 szál/cm sűrűségű, 365 cm szélességű és szinte korlátlan hosszúságú szita szőhető. Ez teremtette meg a többi eljárással versenyképes, egyes területeken verhetetlen előnyökkel rendelkező szitanyomtatás térhódítását.
Az eljárás hordozója maga a nyitott szemrendszerű szitaszövet, melyet feszesen formakeretre rögzítenek. A nem nyomó területeken a szitát sablon fedi. A nyomóelemek részei nyitottak. A nyomtatás során a szitanyomó festéket egy festéklehúzó kés (rákel) préseli át a szitaszövet nyitott részein, mely így a nyomat hordozóra kerül (9. ábra).
Az eljárás - hazánkban még nem igazán elismert, - de külföldön igazán nagy népszerűségét hihetetlen sokoldalúsága adja. Az alkalmazható méretek szinte korlátlanok. Az eljárás szükség esetén mobilizálható, nem helyhez kötött (járművek oldala, táblák, csomagoló eszközök stb.). Bár más nyomtató eljárásoknál kisebb árnyalati terjedelmű, de rendkívül nagy felbontású és színerejű nyomatait a papírtól a textilen keresztül az üvegig mindenre rá lehet nyomtatni. Nyomtatott festékrétege (a szitaszövet szálvastagságából is adódóan) (10. ábra) mintegy tízszerese az ofszet nyomaténak. Mivel nemcsak sík-, hanem hengerszitás nyomtatási lehetőségek is vannak, a hagyományos nyomtató eljárások közül, egyedül alkalmas palackok, poharak, ún. alakos nyomathordozók nyomtatására. Egyedülállóan sokcélú festékeivel, (UV, zománc, textil, duzzadó, fény-, hő- és színálló, lakk, arany-, ezüst fémfestékek stb.) verhetetlen sokoldalúságával. Természetesen vannak hátrányai és korlátai, melyekről később szólunk.
A folytatásban a digitális "nyomtató" eljárásokat, és az árnyalatok rácsra bontásának lehetőségeit tekintjük át.
Ábra aláírások jegyzéke:
1. Ábra: A magasnyomtatás elvi sémája.
2. Ábra: Fotopolimer flexó nyomóforma mikro felvétele.
3. Ábra: A síknyomtatás elvi sémája.
4. Ábra: Síknyomóforma mikro felvétele.
5. Ábra: A mélynyomtatás elvi sémája.
6. Ábra: Hagyományos rács mélynyomóforma mikro felvétele.
7. Ábra: A hengervéséssel előállított mélynyomóforma elvi sémája.
8. Ábra: Hengervéséssel előállított mélynyomóforma mikro felvétele.
9. Ábra: A szitanyomtatás elvi sémája.
10. Ábra: Szita nyomóforma mikro felvétele.




























Top 100 Best Websites Monitored by: InternetSeer - Web Site Monitoring

powered by Pointernet-DB Kft.

E-mail:pointernet@axelero.hu