Veszélyes áruk csomagolása III.
Transpack főoldal
vissza, home

Dr. Pánczél Zoltán, egyetemi adjunktus

Veszélyes áruk csomagolása III.

1. A veszélyes áru csomagolások megjelölése

Az előző tanulmányunkban leírt csomagolástípusokat a sikeres típusvizsgálat után a szabályzatok által előírt módon meg kell jelölni. A jelölés a következő fő részekből áll:

Az ENSZ logoja után közvetlenül az adott csomagolás típuskódja tüntetendő fel, melyet az előző cikk táblázata tartalmaz. A következő részben, mely egy / jellel van elválasztva, két nagyon fontos adatot tartalmaz:

Az első karakteren, melyen x, y vagy z betű állhat, a következő információk vannak kódolva:

-X megjelölés esetén mind I., mind II., mind III. csomagolási csoportú anyagok betölthetők.

-Az Y-nal megjelölt csomagolóeszközökbe csak II. és III. csomagolási csoportú anyagok tölthetők be.

-A Z-vel megjelölt csomagolóeszközökbe csak III. csomagolási csoportú anyagok tölthetők.

Az, hogy egy anyag milyen csomagolási csoportba tartózik, a későbbiekben tárgyaljuk. Itt annyit jegyzünk meg, hogy az I. csomagolási csoportba a legnagyobb veszélyt jelentő anyagok és tárgyak tartoznak, és a szám növekedésével a potenciális veszély csökken.

Ugyanebben a kódrészben kell feltüntetni egy nagyon fontos műszaki adatot, amely folyadék és szilárd töltőanyag esetén eltér egymástól. Amennyiben a csomagolás folyadék befogadására szolgál, a betölthető anyag vízhez képesti relatív sűrűségét kell feltüntetni. A minimálisan szükséges relatív sűrűség 1,2. A gyakorlatban a jellemző folyadékok alapján a maximális relatív sűrűséget általában 1,9 értékben határozzák meg.

Amennyiben a csomagolásba szilárd anyagot, vagy folyadékot olyan összetett csomagolásba töltenek, melyet szilárd belső csomagolásba helyeznek, a csomagolás bruttó tömegét kell ezen a karakteren feltüntetni. Az egyes csomagolás típusok térfogat és tömeghatárait az előző cikk táblázata szintén tartalmazza.

A következő karakterrészen folyadék betöltése esetén a csomagolóeszköz próbanyomását, szilárd anyag vagy szilárd belső csomagolásba töltött folyadék esetén egy S betűt kell feltüntetni, mely az angol solid (szilárd) szó kezdőbetűje.

A következő karakterrészen a csomagolás gyártási évének utolsó két számát kell feltüntetni, majd a következő karakterrészen ezt követi az engedélyező ország jele.

Az utolsó karakterrész arra szolgál, hogy az engedélyező hatóság jelét és az engedélyezés aktaszámát tartalmazza, és így probléma estén az adott országban visszakereshető, hogy az engedélyezett csomagolástípustól akár műszaki jellemzőkben, akár töltési paraméterekben eltértek-e.

A veszélyes áruk csomagolásai alapvetően egyutas csomagolóeszközök, és mivel általában a töltőanyag teljes mértékben a csomagolásból nem távolítható el, az üres tisztítatlan csomagolóeszközök is veszélyes árunak minősülnek.

A szabályzatok megengedik azonban, hogy az arra alkalmas csomagolóeszközöket felújítsák. Ez a felújítás általában a csomagolóeszköz szétbontásából, teljes kitisztításából, új záró- és tömítőelemek behelyezéséből áll, és az így felújított csomagolóeszköz újabb típusvizsgálat és engedélyezési eljárás után ismételten felhasználható. Ezekben az esetekben az eredeti jelölés kiegészítéseképpen még a következő kódsorozatot is el kell helyezni:

-Annak az államnak a jele, ahol a felújítást végezték

-A felújítást végző neve vagy engedélyezett jele

-A felújítás éve

-R, mely a felújításra utal

-R és L, amennyiben a felújított csomagolóeszköz a tömítettségi próbát is kiállta

A veszélyes áru csomagolások között definiálva van az úgynevezett kármentő csomagolás, amely arra alkalmas, hogy megsérült veszélyes áru csomagolásokat töltőanyagokkal együtt egy olyan nagyobb méretű csomagolásba helyezzenek, amely alkalmas arra, hogy a megfelelő semlegesítési vagy újracsomagolási helyre szállítsák, ahol az már veszélytelenül elvégezhető. Ilyen kármentő csomagolásra példa egy nagyméretű levehető tetejű acéllemezhordó, melybe egy folyadékot tartalmazó és szállítás közben tömítetlenné vált, nem levehető tetejű acéllemezhordó helyezhető el úgy, hogy arra is marad elegendő hely, hogy megfelelő mennyiségű folyadék felszívó anyagot helyezzünk, hogy a veszélyes folyadék szabadba jutását megakadályozzuk. Az ilyen típusú kármentő csomagolások kódjában egy T betűt is fel kell tűntetni.

Szilárd vagy folyékony anyagot tartalmazó tetszőleges típusú belső csomagolások közös külső csomagolásba helyezhetők, és külön vizsgálat nélkül szállíthatók, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

-A külső csomagolás törékeny belső csomagolásokkal az egyes csomagolási csoport szerint már sikeresen bevizsgált volt.

-A belső csomagolások együttes bruttó tömege nem haladja meg az előző pontban ismertetett bevizsgálás bruttó tömegének felét.

-A párnázóanyagok vastagsága sem a külső csomagolás fala és a szélső belső csomagolások között, sem az egyes belső csomagolások egymás közti párnázásánál nem lehet kevesebb az eredeti bevizsgált változatnál. Amennyiben a különböző belső csomagolások méretei igénylik a fennmaradó szabad tereket, szintén párnázóanyaggal kell kitölteni.

-A külső csomagolásnak üres állapotban is el kell viselnie a halmazolási próbát oly módon, hogy a csomagolások eredeti tömegét vesszük alapul a halmazterhelés kiszámításához.

-Amennyiben a belső csomagolások folyadékot is tartalmaznak, olyan mennyiségű folyadékfelszívó anyagot kell a csomagolásba elhelyezni, amennyi elegendő a belső csomagolásokban elhelyezett teljes folyadékmennyiség elszívásához.

-A nem folyadékálló külső csomagolás belső felületét (pl. műanyag fóliazsák felhasználásával) folyadékállóvá kell tenni.

-A csomagolásokat ugyanolyan jelöléssel kell ellátni, mintha az az első csomagolási csoportra lett volna bevizsgálva, de a tömegnél már a felezett értéket kell feltüntetni, és a kódban fel kell tüntetni egy V betűt, mely utal a csomagolás különleges voltára.

A fenti változat egy nagyon komoly gyakorlati problémát hidal át. Gondoljunk csak arra, hogy pl. egy gyógyszer- vagy vegyszer-kereskedelemmel foglalkozó cég a változó vevői rendelések szerint más és más tételeket kell, hogy kiszolgáljon, és így teljes képtelenség minden adott változatra konkrét típusvizsgálat elvégzése. Ezzel az ismertetett félterheléses módszerrel lehetőség nyílik arra, hogy néhány bevizsgált típusdoboz alkalmazásával a vevők által rendelt áruösszetétel nagyon egyszerűen összeállítható és csomagolható, és gyakorlatilag bármilyen anyagú és nagyságú belső csomagolás az összes lehetséges variáció szerint engedélyezetten betölthető legyen.

A szabályzatok arra is lehetőséget adnak arra, hogy figyelembe véve a műszaki fejlődést, olyan új csomagolóeszközök is készülhetnek, amelyeket a szabályzatok engedélyezett típusként nem ismernek, de védelmi szempontból azokkal azonos értékűnek tekinthetők. Ilyen esetben a típuskódban egy W betűt kell feltüntetni, mely utal arra, hogy ez a csomagolás az előírttól eltér, de az illetékes vizsgálóintézet illetve hatóság megfelelőnek talált.

A nagyméretű csomagolóeszközök (IBC-k) megjelölése némileg eltér a hagyományos csomagolások jelölésétől. Az IBC-k esetén az ENSZ logo és az IBC típusát jelölő kód után csak a csomagolási csoportra utaló X, Y vagy Z betű következik, és ezt a gyártás éve, hónapja, az engedélyező állam jele, az IBC gyártójának a neve követ. Ezután a fő kódsorban a halmazolási próba során alkalmazott terhelés következik, itt jegyezzük meg, hogy eltérően a hagyományos csomagolásoktól, az IBC-knek nem kell kötelezően halmazolhatóknak lenniük. Amennyiben az IBC nem halmazolható, ezen a kódrészen 0 jelet kell feltüntetni. A főkód utolsó karakterén a megengedett legnagyobb bruttó tömeg értéke szerepel. Ezt az alapjelölést több kiegészítő jelölés követhet, melyek a következők:

-Az IBC saját tömege

-Teljes űrtartalom literben, 20 0C-on mérve

-Az utolsó tömítettségi vizsgálat dátuma

-Az utolsó felülvizsgálat dátuma

-A legnagyobb töltési és/vagy ürítési nyomás kPa-ban

-A test anyaga és minimális vastagsága mm-ben

-A gyártó sorozatszáma

-Próbanyomás kPa-ban

Ezeket a jelöléseket értelemszerűen csak azoknál a változatoknál tüntetik fel, amelyeknél az adatok értelmezhetők. Pl. hajlékony falu IBC-k esetén teljesen felesleges a falvastagság feltüntetése, és mivel folyadék befogadására sem alkalmasak, így azokon nyomáspróba sem végezhető.

2. A veszélyes áruk besorolása és a csomagolási csoport meghatározása

Gyakorlatilag a veszélyes áruk csomagolástervezése a töltőanyag besorolásával kezdődik. Az egyes veszélyes áruk egy-egy négyjegyű, ún. ENSZ számmal vannak azonosítva. Ezek az ENSZ számok jelölhetnek egy-egy konkrét anyagnevet, de jelölhetnek egy olyan anyagcsoportot is, amelyek azonos kategóriájú fizikai, kémiai vagy biológiai jellemzőjű intervallumba tartoznak.

Egy konkrét példa az anyagnévre: metil-etil-keton UN 1193 csomagolási csoport: II.

Egy konkrét példa a gyűjtőnévre: gyúlékony, mérgező izocianátok mnn UN 2478 csomagolás csoport: II. Ebben az esetben az mnn rövidítés értelmezése: másként nem nevezett (az angol nyelvű szabályzatokban az mnn tételek rövidítése: nos).

Ezutóbbi tételek azért kerültek bevezetésre, mert nagyon sok esetben különböző oldatokról, keverékekről, vegyületekről lehet szó, amelyek esetében pl. még a keverési arány is befolyásolhatja az adott anyag veszélyességét. Nagyon sok esetben különböző kereskedelmi márkanevek alatt hoznak forgalomba veszélyes anyagokat, mely esetben még azt sem lehet pontosan tudni, hogy milyen komponensekből állnak. Példaképpen megemlítjük, hogy kereskedelmi néven forgalomba hoznak „Colloxin hígító” nevű terméket. Természetesen a szabályzatokban ilyen anyagnévvel nem találkozunk, annak ellenére, hogy egy erősen tűzveszélyes és mérgező anyagról van szó. Ennek a hígítónak a komponensei:

toluol UN 1294

xilol UN 1307

aceton UN 1090

Amint látható, az anyag valamennyi komponense veszélyes árunak minősül, de mint keverék egyik anyaggal sem azonosítható. Az ilyen problémák áthidalására került bevezetésre az mnn tételek fogalma, ahol már nem az egyes komponensek nevei alapján történik a besorolás, hanem a lobbanáspont ill. a mérgező és maró hatás mérése alapján. Természetesen minden mnn tételhez is tartozik csomagolási csoport meghatározás, így azok csomagolási csoportja és az ahhoz tartozó csomagolóeszköz is kiválasztható. Az adott UN anyagszámhoz tartozik egy csomagolási utasítás, és nagyon sok esetben különböző kiegészítő előírás. Miután ennek alapján kiválasztottuk a szóba jöhető csomagolóeszközöket, a betöltő dolga és felelőssége, hogy a töltési fok meghatározásával kerülje el a csomagolásban az olyan túlnyomás bekövetkezését, amely a csomagolás tömítettségének megszűnését okozhatja, illetve ő határozza meg a töltőanyag és a csomagolás töltőanyaggal érintkező komponenseinek vegyi kompatibilitását. A következő részben a csomagolásvizsgálatokkal és a vegyi kompatibilitás meghatározásával fogunk részletesen foglalkozni.