-az anyagáramlást végző eszközök egy meghatározott helyre, helyzetbe, pozícióba kerülése, onnan való kilépés, a rendszer adott pontján való áthaladás,

-a munkadaraboknak, termékeknek egy adott helyre (technológiai berendezések, tárolók stb.), helyzetbe, pozícióba való kerülése, onnan való kilépése,

-tárolók, raktárak állapota,

-egy-egy mozgás, manipuláció elkezdése, befejezése,

-bizonyos objektum adott távolságban való megközelítése,

-szállítópálya, az anyagáramlás útvonalának követése,

-a termék, egységrakományképző, szállítóeszközök jellemzői, kódjai,

-pályapontok, tárolóhelyek jelei, kódjai,

-bizonylatokon lévő adatok, kódok,

-mozgatott anyag, áru tömege, darabszáma,

-a szállító jármű, a mozgatott anyag sebessége, gyorsulása,

-a környezet hőmérséklete.

A logisztikai rendszerben az adatgyűjtés lehetséges változatai:

-emberi bázisú (emberi megfigyelés, emberi tevékenység):

-rendszer megfigyelés, adatok papíron rögzítése,

-bizonylatok begyűjtése,

-adathordozók begyűjtése

-félautomatikus adatgyűjtés:

-hangfelvételek készítése,

-videó felvételek készítése,

-kézi kódleolvasás, adatgyűjtés, adatátvitel

-automatikus:

-kódok automatikus leolvasása,

-szenzorok által jelek felhasználása,

-mérőelemek szolgáltatásai.

A továbbiakban az automatikus adatgyűjtés egyik meghatározó elemével, a kódokkal, a kódolási technikával és technológiákkal foglalkozzunk.

A kódok az információgyűjtési funkciója során azonosítják azt a tárgyat, amely azt hordozza, ezáltal a szerzett információk a logisztikai rendszer egyes eleméhez egyértelműen hozzárendeltek.

A kódok sajátosságai, hogy egy meghatározott kódhordozóra olyan jeleket viszünk fel, amelyek gépi úton olvashatók és írhatók. A kódhordozó a logisztikai rendszer jellegzetes pontjaiban elhelyezve alkalmas lehet a rendszer adott pontjának azonosítására, a jelrendszerrel rögzített tulajdonságok automatikus kiolvasására. A kódok által nyert információk lehetnek:

-statikusak, ha a kód tartalma a rendszer működése során nem változik,

-dinamikusak, ha a kód tartalma, meghatározott állapotváltozást követően megváltozik.

A kódok jellegzetes változatait az 1. ábra mutatja, amely a mechanikus, mágneses, optikai és elektronikus megoldások változatát foglalja össze. Napjainkban főleg az optikai és elektronikus kódhordozók kerülnek alkalmazásra.

1.ábra. Kódhordozók jellegzetes változatai

  A kódok elhelyezhetők a mobil anyagmozgató eszközön, az egységrakományképző eszközön, munkadarabon, terméken, tárolóhelyen, pályapontban. A termékek, tárolóhelyek, pályapontok általában fix kódokat igényelnek. A kód tartalma lehet célinformáció, amely alapján kerülhet a vezetőnélküli szállítóelem a célba, a rakomány jele, amely tartalmazhatja az egységrakomány (ER) vagy az egységrakományképző eszköz (ERKE) jelét, a szállítóelem jele lehet a szállítóeszköz azonosítója vagy akár az eszközön lévő anyag, munkadarab tulajdonságaira is utalhat, a munkadarab, a termék jele azok tulajdonságait tartalmazza, a tárolóhelyek, pályapont azonosító jel. A kód tartalma, amely ezen objektumok azonosítására szolgál, bizonyos kódoknál felülírható, programozható, ha a logisztikai folyamatban az azonosítandó objektum tulajdonságai megváltoznak. Vannak csak olvasható kódok, amelyeknek kódtartalma állandó (fix) marad, nem változhatnak. A kód leolvasó lehet fix helyre telepített (álló), mobil, amely anyagmozgató gépre telepítve mozog (automatikus leolvasás), vagy kézi mozgatású, amit az ember mozgat.

2. ábra. A kódolás sajátosságai

Olvasható kódok

Az olvasható kódok működését a 3. ábra mutatja, amelyben három modul jelenik meg: érzékelés (kódleolvasás), adatátvitel és adatkiértékelés-hasznosítás.

3. ábra. Az olvasható kódok működési elve

A kódleolvasóból kapott digitális jel vagy a számítógéphez kerül feldolgozásra, vagy a vezérlőegységhez kerül.

 Ha a kód tartalmazza mindazt az információt, ami a vezérlő szerv működtetéséhez szükséges, akkor közvetlenül kapja meg a jelet a kódolvasótól. Ezeket intelligens kódoknak nevezzük. Ellenkező esetben a kód csak a rakományt, vagy a szállítóeszközt azonosítja és a hozzátartozó adatokat számítógép adja, és onnan jut el a vezérlő szervhez.
Az olvasható kódok legtöbbje (pl. a vonalkód) csak géppel olvasható. A jelkódokat, szimbólumokat, számokat, színeket (OCR kódok) gépen kívül ember is tudja olvasni.

Vonalkód

Az olvasható kódok közül legszélesebb körben a vonalkódok terjedtek el. A vonalkód lehet: egydimenziós (1D) és kétdimenziós (2D).

Az egydimenziós vonalkód felépítését a 4. ábra mutatja, ahol világos és sötét, normál és széles elemek kombinációjából lehet a kívánt információ tartalmat előállítani.

4. ábra. Vonalkód felépítése

A kódhordozó elhelyezését abban a rendszerben, ahol felhasználják, az objektumon az előírt helyen kell elhelyezni, hogy az automatizált kódleolvasást megvalósítsák. Ha vízszintes irányú mozgást végez a kódleolvasó (ill. kódhordozó), akkor a vonalak függőleges elhelyezésűek (kerítés kód), függőleges mozgás esetén a vonalak vízszintes fekvésűek. Ha az adathordozóhoz képest a leolvasó relatív kétirányú lehet és a leolvasás csak a mozgásirányban történhet, akkor a vonalkódnak szimmetrikusnak kell lenni. Ellenkező esetben nincs szükség a kevésbé gazdaságosabb szimmetrikus kódra.

Az optikai kódleolvasók változatai adódnak abból is, hogy a letapogatási eljárásnál megkülönböztetünk vonalas leolvasót, amely során a fénysugár egy vonal mentén (vízszintes vagy függőleges síkban) olvassa le a kódhordozót, raszteres letapogatást, amelynél vonal helyett raszteresen történik a leolvasás, mindkét irányban olvasó szkennert, amelynél nem kell a vonalmezőt pontosan beállítani, továbbá CCD kamerákat. Ezen utóbbinál CCD fényérzékelő lemezre kerül egy vonalként rávetítve a vonalkód, amelynél a sötét-világos vonalak adta impulzusoknak a kiértékelő egység adta értelmezett és dekódolt jele jut tovább a számítógéphez.

A számítógéphez juttatott információkat szoftverek dolgozzák fel, és adják a kívánt információt.

A CCD kamera képes a 2D vonalkódokat, mátrixkódokat, ábrákat, jeleket (ORC kód) is leolvasni és értékelni. Az alkalmazott kódleolvasó változatától függ, hogy milyen sebességet, mozgáspontosságot engedünk meg a kódhordozó és kódleolvasó közötti relatív mozgásnál ill. a kódleolvasás pozicionálásánál.

A kódleolvasás pozícionálási pontossági jellemzőit az 5. ábra mutatja. Látható, hogy két távolság ( és  ), valamint három szögelfordítás  eltérését kell figyelemmel kísérni. Ezért is fontos a mozgást biztosító anyagmozgató gép helyes megválasztása, a kódhordozó objektum ill. kódleolvasó ezen való beépítése.

5. ábra. A kódleolvasásnál fellépő relatív mozgás pontossága

A vonalkódokat csaknem minden anyagra (pl. papír, műanyag, fém) fel lehet vinni, nagy mennyiség esetén a szokásos nyomtatási eljárásokkal (ofszet, mély vagy ofszet nyomás), kis mennyiségű vonalkód készítéskor számítógépes nyomtatási módszerrel (lézer-, mátrix- vagy hőnyomtatás) készülnek. A festéksugaras és festékcseppes nyomtatók mozgó tárgyakra való nyomtatása is megoldható. Fémtárgyaknál maratással vagy lézeres gravírozással készíthetők a kódok.

A vonalkód egyszerű, olcsó, könnyen előállítható. Hátránya, hogy nem írható felül, és viszonylag csak kis mennyiségű információt tud hordozni. Jelentősen növelhető az információsűrűség 2D-es vonalkódnál, ill. 2D-es mátrixkódoknál. Mivel a vonalkód gyakran az extern logisztikában (pl. kereskedelem áruszállítás) kerül alkalmazásra, ezért szükséges e területeken működő vonalkódokat szabványosítani.

Programozható felülírható kódok

A programozható, felülírható kódok elsősorban a rádiófrekvenciás megoldások köréből kerülnek ki, aktív, és passzív változatok fordulnak elő. Az aktív adathordozónál a működéshez szükséges energiát egy helyi áramforrás (akkumulátor biztosítja). A passzív adathordozók csak akkor képesek az információ áramoltatására, ha előzetesen az antenna elektromágneses mezejéből energiát tudnak felvenni. Az aktív adathordozók általában drágábbak és nagyobb méretűek. A szükséges működés frekvencia tartománya 50 KHz-100GHz, memória kapacitása több kByte is lehet.

Az átkódolható, felülírható kódok kikerülhetnek a mechanikus ill. mágneses kódok köréből is, de mivel információ hordozóképességük lényegesen kisebb ill. az olvasó-íróegység lényegesen drágább, ezért ritkán kerülnek alkalmazásra.

Transzponder (RFID)

A programozható kódok közül a transzponderek mint rádiófrekvenciás azonosítók terjedtek a legdinamikusabban, melyek felépítését a 6. ábra mutatja.

6. ábra. Transzponder felépítése

A transzponder főbb részei: szabályozó logika, tároló (több kByte), energiaellátó. A tároló tartalmaz ROM (csak olvasható) ill. EEPROM (olvasható, törölhető, írható) elemeket. A transzpondereket azokon a helyeken használják, ahol a logisztikai rendszerben a hordozható információ tartalmat folyamatosan változtatni kell és előnyösen ki lehet használni a nagy mennyiségű átvihető információt. Az intern logisztikában a technológiai folyamatokon belül műveletközi anyagáramlásnál a termék követésénél is jól használható: Ez esetben nemcsak a logisztikai információkat képes hordozni, hanem a gyártási információt és minőségellenőrzési adatokat is tartalmazhat.

Az extern logisztikában az egységrakományok ill. a kocsirakományok tartalmának regisztrálására valamint a járművek azonosítására is jól felhasználható.

7. ábra. Hierarchikus felépítésű, autómatikus transzponderes, rakományos járműazonosító rendszer

CCD kamerás alakfelismerés

A CCD kamerákkal nem csak a vonalkódokat és OCR kódokat lehet felismerni, hanem tárgyakat, munkadarabokat, termékeket. Ekkor ezek alakja, mérete és egyéb jellemzői is mátrixos képfelbontással letapogathatók és számítógépes szoftverekkel kiértékelhetők. Ez esetben nincs szükség külön adathordozóra.