Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném megtudni, hogy milyen lovak alkalmasak tereplovaglásra és mennyit bírnak elvinni, mondjuk három napra? És kérnék önöktől egy szívességet, ha tudnának segíteni. Szeretnék megtanulni western lovagolni, de Pécs környékén nincsen ilyen létesítmény. Szeretném megtudni, hogy hol lehet Baranya megyén belül találni egy ilyen helyet. Tisztelettel: Juhász Gergely Kedves Gergő! Tereplovaglásra tulajdonképpen bármilyen ló alkalmas, feltéve, hogy nem terheljük, hajszoljuk túl. A hosszabb - egész napos, vagy több napon át tartó - lovastúráknál a legfontosabb, hogy jól osszuk be a lovak erejét. Felkészületlenül ne induljunk útnak, a lovakat fokozatosan készítsük fel az útra, napról napra hosszabb terepekre menjünk velük. Természetesen a tempó beosztásán is nagyon sok múlik: lassabban, nyugodtabban sokkal messzebbre lehet eljutni, mint ha "ész nélkül" hajtjuk a lovakat a terepen. Több napos túra szervezésére csak az vállalkozzon, aki kellőképp jártas a lovastúra-vezetésben, ismeri a környéket, és a túrán résztvevő lovakat is. Az alapos felkészülés persze nemcsak a lovakra, hanem a lovasokra is vonatkozik - aki többnyire csak napi egy-két órát szokott lovagolni, annak bizony megérzi a hátsója, ha egy egész napot kell nyeregben töltenie! Egy többnapos túrához előre kell gondoskodni megfelelő szálláshelyekről a lovak számára, amihez legegyszerűbb előzetesen végigjárni autóval a tervezett útvonalat, és megegyezni egy-egy lovas helyen az ott éjszakázásról, a lovak elhelyezéséről és takarmányozásáról. Jelentősebb mennyiségű felszerelést - sátrat, takarókat, élelmet, egyebeket - inkább egy kísérő autóval vigyünk magunkkal, mint lóháton, nem is annyira a csomagok súlya, inkább kényelmetlensége miatt. Egy ló "felmálházása" nagy körültekintést igényel, máskülönben könnyen feltörheti a lovat az el-elmozduló felszerelés, ráadásul az idegesebb lovak, ha nincsenek hozzászokva, rosszul tűrik a szokatlan, zörgő, súrlódó, csörömpölő csomagokat. Ha mégis mindenáron felszereléssel együtt szeretnétek túrázni, akkor a csomagokat mindenképpen nyeregtáskákba kell pakolni, ami megfelelően illeszkedik a lóra és a nyereghez is jól rögzíthető. Általában a westernnyergeket, illetve a régi katonai bock-nyergeket sokkal jobban fel lehet málházni, mint az angol nyergeket, mely utóbbiakat nem is hosszabb túrák megtételére tervezték. Westernlovaglási lehetőségekkel kapcsolatban pedig legjobb, ha a Magyar Westernlovas Egyesülethez fordulsz, ahol szívesen adnak számodra felvilágosítást: Magyar Westernlovas Egyesület, 6600 Szentes, Ifjúság sétány 3., telefon: 06-63-400-258 Tisztelt Szerkesztőség! Én imádom a lovakat, bármilyen fajtáról legyen is szó, de ezek közt is akad egy, amelyik igazán közel áll a szívemhez; az ír tinker. A problémám az, hogy hiába kerestem, kutattam, semmi itthoni tenyészetre, vagy bármi elérhetőségre nem leltem a fajtával kapcsolatban (leszámítva egyetlen egy hirdetést egy eladó példányról). A segítségüket szeretném kérni ezzel kapcsolatban. Ha tudnak róla, kérem írják meg, van-e valami "tinkeres szerveződés" kis hazánkban! Előre is köszönöm: Mráz Edina Kedves Edina! Sajnos mi sem tudunk ilyenről, csak azt az egy hirdetést tudnánk ajánlani támpontként. Valószínű, hogy a nemrégiben megjelent tinker póni fajtabemutató kapcsán már jelentkezett volna, aki ilyen fajtával foglalkozik Magyarországon. Csak annyit tehetünk, hogy ezúton kérünk minden kedves olvasót: aki tud ilyen fajtájú ló létezéséről Magyarországon, vagy aki szintén a tinkerek "megszállottja", az írjon szerkesztőségünk posta- vagy e-mail címére: Nemzetközi Lovas Magazin, 1061 Budapest, Andrássy út 7., lovasmagazin @ posta.net Tisztelt Lovas Magazin Szerkesztőség! Nagyon örülök, hogy megjelent a Póni Expressz rovat, mivel így van egy olyan rovat, melyben kifejthetem azt a témát, ami engem nagyon bánt. Ugyanis, mint tudjuk, 2000. május 3-án bezárták a kiskunhalasi Határőr Dózsa lovasiskolát. Már maga az ország is hatalmasat vesztett: a lovasnapok, a jegyekből befolyó összeg, a kirakodóvásár, sőt, külföldi vendégeiről még nem is szóltam. Óriási volt az eszmei értéke is. Különösen számunkra, akik ott tanultunk lovagolni. Öt hónap alatt a szívünkhöz nőttek a lovak, és volt, aki több éve ott lovagolt. Nekik ez még nagyobb veszteség volt. Egyszerűen imádtuk hallgatni Szegedi Gabi bácsi anekdotáit, simogatni, pucolgatni a puszta tízes lovait. Rengeteg értékes ló is volt ott, elég kettőt említenem: az Imperiál-csikó, Góbé, becsületes nevén Tutenkhamon, és Varró József legendás lova, a jó öreg Királymező. És még szó sem volt a kiváló körülményekről: szabadtéri gyakorlópálya, tágas fedett lovarda (ahol mellesleg most harci járművek állnak lelakatolva), és a "számtalan" állás és boksz. Kérem, írjanak erről az ügyről bővebben, ne maradjon titokban egy ekkora veszteség! Még csak 14 éves vagyok, de nagyon érzékenyen érint! Köszönettel: Szabó Erika, Kiskunhalas Kedves Erika! A kiskunhalasi lovasiskola bezárása valóban hatalmas veszteség volt a lovas sportélet számára. Mivel azonban a Határőr Dózsa SE és az egész kiskunhalasi lovasbázis üzemeltetése a honvédség kötelékébe tartozott, így csakis ők dönthették el, hogy meddig tudják finanszírozni ennek létezését. Kiváló lovasoknak és nagyszerű lovaknak kellett új egyesület után nézniük, hogy folytathassák megkezdett sportkarrierjüket. A döntés ellen azonban senki sem tehetett semmit, az is szerencse, hogy a lovasok áldozatkészségének köszönhetően az értékes sportlovak jó kezekbe kerültek, és tovább versenyezhetnek lovasaikkal együtt az ország különböző pontjain. Reménykedjünk benne, hogy egyszer, a nem túl távoli jövőben Kiskunhalasra téved egy vállalkozó szellemű lovasember, aki felvállalja, hogy ismét lovakkal népesíti be ezt a valóban nagyon jó adottságokkal rendelkező telepet, és ti is újra kedvenc lovasiskolátokban lovagolhattok!