HIRDETÉS-ON-LINE
INGATLAN
UTAZÁS
LOVAGLÁS
KUTYA
MEZŐGAZDASÁG
FORUM
REGISZTRÁCIÓ
MAGAZIN
ÚJSÁGOK
TARTALOM
CÉGINFORMÁCIÓ
e-mail: pointernet@axelero.hu


Nemzetközi Lovas Magazin, 2001 Március
Az újság oldalainak lapozása



Tartalomjegyzék 2001/03

"Webes" vágta fotók korábbi nagy versenyekről

1. Fajtakalauz
A fríz ló
2. Bryan Neubert - a musztángokkal táncoló

3. Idegen tájakon "Izlandon jártam..."
4. CSI Zürich Pénz, siker, lovaglás felsőfokon
5 .Egy igazi "szamaras" Vendégségben Szamaras Lászlónál
6. Lóversenyről kezdőknek 2. rész
7. Lóversenyhírek
8. Lovas Paradicsom"beszélgetés a thai hercegkisasszonnyal,
9. Hírek
10.Arab szépségek a királyi kertben Asil World Cup 2000
11.Fogathajtó versenynaptár Tizenkét országos verseny 2001-ben
12.2000 méter Kisfilm egy galoppfutamról
13.Olvasóink írják
14.Hírességek nyeregben Kaszás Gergő
15.Lovasbál Gödöllőn
16.Monty Roberts: Az igazi Suttogó
17.Póni Expressz"



Monty Roberts: Az igazi Suttogó
(Részlet)

A bokor közelébe érve megláttam, hogy néhány prérifarkasnak sikerült leterítenie egy szarvast, és most éles metszőfogaikkal a még élő állat oldalát próbálták felhasítani, hogy hozzáférjenek a belső szerveihez. Közéjük rontottam; szerencsére volt a nyergemen egy kötél is, amelyet levettem és feléjük hajítottam

Rémülten iszkoltak el, észak felé futottak, egy kicsit feljebb a domboldalon, aztán megálltak és visszanéztek. Tovább kergettem őket, aztán amikor már elég messze voltak, visszatértem a szarvashoz és megvizsgáltam. Öreg ünő volt, nagyon sovány és fogatlan, a súlya talán csak fele lehetett a hasonló nagyságú szarvasokénak. (…)

Úgy éreztem, muszáj megmentenem az öreg ünő életét, így aztán leügettem a hegyről, és a farm műhelyéhez siettem. (…) Magammal hívtam a farm két alkalmazottját, és hármasban aztán nagyjából öt méter átmérőjű drótketrecet építettünk a szarvas köré, és felülről is lezártuk, hogy a prérifarkasok ne mászhassanak be. Betettem, neki egy kis gabonát és szárított lucernát, meg egy vödör vizet is. (…)
Igyekeztem minél kevesebbet zavarni, és a következő négy-öt napban csak annyi időre mentem oda hozzá, amennyi alatt pótolni tudtam az elfogyasztott takarmányt és vizet.
az ötödik délelőtt aztán állva találtam, sőt tett néhány bizonytalan lépést is a ketrecen belül.
Úgy döntöttem, hogy még mielőtt visszanyeri az erejét és nekilát a kerítés lebontásának, az lesz a legjobb megoldás, ha megpróbálom hozzászoktatni a jelenlétemhez, így talán nem esik majd pánikba, ha felbukkanok.

Ettől kezdve gyakrabban léptem be a ketrecbe, többször is fölé hajoltam, és ügyeltem rá, hogy mozdulataim óvatosak legyenek, ne tűnjenek fenyegetőnek - azt a kommunikációs rendszert alkalmaztam, amit "Equus"-nak nevezek. Mint később legnagyobb meglepetésemre kiderült, a két nyelv szinte teljesen egyforma.
Az ünő megmentése egy olyan kaland kezdetét jelentette, amely immár csaknem húsz éve tart, és életem egyik legörömtelibb foglalatosságának bizonyult.
A Grandma nevet adtam a szarvasnak.
Csupán két vagy három hetet töltött a ketrecben, de már annyira megerősödött, hogy megkockáztathatta a szabadba való kilépést. Amikor szabaddá tettem számára az utat, a szarvasokra jellemző méltóságteljes léptekkel indult el, de látszott rajta, hogy nem akar túl messzire kerülni tőlem. (…)
Továbbra is minden nap kijártam arra a területre, és az előrenyomulás és visszavonulás elveit alkalmazva dolgozni kezdtem vele.
Valahányszor úgy viselkedett, mintha nem akarna a közelemben maradni, én szándékosan elűztem magamtól, olykor négy-öt kilométeren át gyalogoltam utána. Amikor aztán éreztem, hogy visszakanyarodna, vagyis a horpaszát mutatta felém és jelezte, kész a feltételekről tárgyalni, akkor megfordultam, és az eddigivel ellentétes irányban haladva távolodni kezdtem tőle.
Előbb szembefordultam vele, a szemébe néztem és elkergettem magamtól, aztán lemaradtam, és elfordultam tőle, ezzel hívogatva, hogy csatlakozzon hozzám, pontosan ugyanúgy, ahogyan a lovakkal tettem.
Kiderült, hogy ezzel a módszerrel közelebb tudom csalogatni magamhoz.

A csatlakozás azonban nem volt tökéletes, sokkal bizonytalanabbnak és törékenyebbnek tűnt, mint a lovak esetében. Évekbe telt, mire sikerült elérnem, hogy akár a csordából kiválva is odajöjjön hozzám, és engedje, hogy olyan szoros kapcsolat jöjjön létre kettőnk között, amilyenhez a lovaknál már hozzászoktam.
Egy nap aztán megtörtént, amire vártam. Már jó ideje hajtottam magam előtt, és a jelekre vártam, amelyek azt mutatják, hogy szeretné, ha abbahagynám ezt a fegyelmező magatartást. Felém fordította a horpaszát, és az egyik füle is az én irányomba fordult, a szájával pedig rágcsáló mozdulatokat tett felém: így akarta szavak és hangok nélkül tudtomra adni, hogy ő csupán egy növényevő, és szeretne megbízni bennem. Aztán mélyen lehajtotta a fejét, és lépkedni kezdett, közben az orra alig néhány centiméterre volt a talajtól.
Hátráltam néhány lépést, aztán elfordultam, és a tekintetemet is levettem a szeméről. Gyönyörű, napsütéses idő volt, és éppen a farm fölé emelkedő egyik hegyoldalban jártunk, úgyhogy leheveredtem a fűbe, és arcomat a nap felé fordítottam.
Aztán mintha csak a semmiből tűnt volna elő, Grandma odalépett közvetlenül mellém, és ő is lefeküdt. Végre sikerült elérnem a csaknem tökéletes csatlakozást. Megbízott bennem. Ott feküdt mellettem a kaliforniai hegyoldalban, a nap fényesen ragyogott az égen, a völgyből felszálló meleg légáramlatok szárnyán pedig egy sas keringett a magasban.
Megindított ez a hosszú idő alatt, lassan kifejlődő barátság kettőnk között, amelynek csúcspontja ez az egyszerű, izgalmaktól mentes pillanat volt a telep fölött.
rengeteget tanultam Grandmától.
Felfedeztem, hogy a szarvasok menekülési mechanizmusa sokkal, de sokkal érzékenyebb a lovakénál. Elég volt egyetlen elhibázott mozdulat, és a tévedésemet nagyon hosszú idő, olykor hetek vagy hónapok alatt tudtam csak helyrehozni.
Idővel arra is rájöttem, hogy e túlérzékeny menekülési mechanizmus segítségével még pontosabbá és egyértelműbbé tehetem az Equus nyelvben szerzett ismereteimet.
Egy alkalommal például arra akartam rábírni Grandmát, hogy jöjjön oda hozzám, ezért a vállamat 45 fokos szögbe fordítottam hozzá képest, és levettem róla a szememet. Mivel azonban kíváncsi voltam rá, mit csinál, a szemem sarkából lopva odapillantottam rá. Grandma persze azonnal észrevette, hogy megszegtem a szabályokat, ezért rögtön elhúzódott onnan, és fél kilométerre távolodott tőlem. Ezután három napig nem engedett közel magához.
Ekkor jöttem csak rá, hogy gyakran elkövettem ugyanezt a hibát a lovakkal is, hiszen sokszor előfordult, hogy a szemem sarkából feléjük pillantottam olyankor is, amikor nem lett volna szabad.
Visszatértem a körkarámba, és kísérletezni kezdtem egy lóval: kíváncsi voltam, hogyan hat rá a tekintetem mozgásának a sebessége. Rájöttem, hogy ha lassan mozgatom a szememet, akkor a menekülési kényszert is enyhíteni tudom. E felismerés pillanatától kezdve sokkal könnyebbé vált a Grandmával végzett munka is.
Azt is felfedeztem, hogy ha széttárom az ujjaimat, megmozdítom a karomat vagy túl gyorsan váltok át a visszavonulásról előrenyomulásra, azzal megriasztom őt, és ez lelassítja a kettőnk közötti kommunikációt is. (…)
Grandma segítsége nélkül soha nem tanultam volna meg e nyelv legapróbb, legárnyaltabb kifejezéseit. Olyan volt, mintha ez a törékeny, idős hölgy haladó szintű nyelvórákat adott volna nekem: finomra hangolta a reakcióimat, és végül magasabb szintű diplomához juttatott. Talán így akarta visszafizetni azt, hogy megmentettem az életét a kanyonban.


Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása




powered by Pointernet-DB Kft.


E-mail:pointernet@axelero.hu








Top 100 Best Websites