Szilveszter az Ügetőn
Szöveg: Gál László
Fotók: Seipert Judit


A december ügetős attrakciója már hosszú évek óta a szilveszteri évbúcsúztató versenynap, melyre különleges programmal, reklámmal készülnek a szervezők. Az utolsó két évben és tavaly is Pécsi István volt a főszervező, és elmondhatjuk, hogy összességében jól sikerült versenynappal zártuk az évet (évszázadot).







A megszokott látogatottsághoz képest hihetetlenül sokan jöttek ki az ügetős szilveszteri bulira, egyes becslések szerint nyolc-tízezer ember szorongott-szórakozott a két helynyire zsugorodott pályán (a harmadik helyet hónapok óta lezárták, még jó, hogy az átjárási tilalmat feloldották erre a napra). Jó volt látni a nagyszámú érdeklődőt, még akkor is, ha sietni kellett a fogadással a kasszáknál álló sorok miatt. A totalizatőr egyébként igyekezett enyhíteni a tumultust sok kassza üzembeállításával, ugyanúgy, ahogy a vendéglátást is segítették alkalmi sátorbüfék, némiképp enyhítve a szomjazó tömeg kiszolgáltatottságát. Nagyon jó ötlet volt a nagyméretű kivetítő beállítása, még a távolabbi második helyről is élvezhetők voltak a futamok visszajátszásai ill. az év felidézett nagyversenyei. Bizonyára jelentős vonzerőt jelentett a sorsolás is, amelyen Suzuki autót nyerhetett egy szerencsés fogadó. Összességében elmondhatjuk, hogy nagyszerű volt a hangulat, amihez hozzájárult, hogy az első helyi közönséget a holtidőkben a Beat Boksz együttes öreg "jampijai" (és ifjú énekesnőjük) szórakoztatta kellemes, örökzöld élőzenével.

A nap főversenye a Lovaregyleti díj volt, amit mint az utóbbi hetekben megszokhattuk, esélyeshez méltó magabiztossággal Betolakodó nyert meg Tolnay Lászlóval kocsijában. Erről most legyen elég ennyi. A nap igazi szenzációja ugyanis a két amatőrfutam volt. Az egyikben élsportolók és színészek hajtottak, a másikban galopposok (lovasok, trénerek, tulajdonosok). A sportolók-színészek hajtásában igen előkelő társaság gyűlt össze. Itt volt az öttusázók közül az olimpiai bajnok Martinek János, a világbajnok és olimpiai második Balogh Gábor, az egykori vívó világbajnok Székely Zoltán és a kettesfogat-hajtásban világbajok testvérpár Lázár Vilmos és Lázár Zoltán. Indult Pintér Tamás (Oroszlán), aki öttusázó volt, majd kaszkadőr, és hosszú idő óta színészek oktatója. A színészek közül eljött Bubik István, a jelenleg az Új Színházzal együtt működő legendás Kelemen László Színtársulat tagja, a széles nyilvánosság előtt a Szomszédok presszó vezetőjeként ismert Epres Attila, sorozatbéli beosztottja, Józsa Imre a József Attila Színházból és nem utolsósorban Kaszás Gergő, a futam egyik szervezője, a Bárka Színház tagja, akinek szoros kötődése van az ügetősporthoz. Itt volt az utóbbi évek egyik szenzációjának, a Cotton Club Singers együttesnek az egyik énekese, László Boldizsár, és végül, de nem utolsósorban a verseny egyik "legfiatalabb" résztvevője, az egykori amerikai sztárzsoké, az örökifjú, 67 éves Kállai Pál. És még egy olimpiai bajnok: a díjakat és emléktárgyakat Kolonics György Sydney kenus bajnoka adta át.

A futam eléggé kiegyensúlyozottnak tűnt, talán csak Kaszás Gergő, Epres Attila és Balogh Gábor lovának formái tűntek kevésnek a jó szerepléshez. A versenyben aztán eleinte Zsámoly (Pintér Tamás) vezetett, majd a Virág (Epres Attila) Baltazár (Martinek János) kettős állt az élre, és vezetett a befutó elejéig. Az utolsó kanyar előtt csatlakozott hozzájuk az amatőrkézben szívesen futó Zsibárus (Bubik István), és a célegyenes közepén élreállva biztosan győzött. Óriási meglepetésre a befutóban a szinte esélytelen és a végén általában nem igazán friss Signore (Kaszás Gergő) vált ki a mezőnyből, és megtámadta a nyerőt is, végül jó második lett. A sokáig vezetőket az utolsó százon többen is megelőzték, ezek közül a tudatosan várásra hajtott, de nehezen utat találó Bankett (Kállai Pál) erőteljes hajtói támogatással lett harmadik.

Bubik Istvánról köztudott, hogy lószerető ember, ha a versenyekre nem is igen jár ki. A futamban bár a pozíciókereséssel nem nagyon bíbelődött, de jó ütemben indított támadást, és határozott hajtással nyert. Kaszás Gergő igazi ügetős, erejéből tellően futtat is, tenyészt is lovat, ám szulkiban a közönség nemigen láthatja. Átgondolt, sikeres produkcióját látva bátorítanánk a rendszeres szereplésre. Kállai Pál tudatos hajtásával és határozott finisével méltón képviselte a lósportot ebben az illusztris társaságban.

A galopposok hajtását Április nyerte Pető Sándorral. A tehetséges lovas nem először bizonyít rátermettséget ebben a szakágban is, lova esélyét magabiztos hajtással érvényesítette. A második Valangass lett a saját sportágában messze képességei alatt foglalkoztatott Paula Biddle nagyszerű finishajtásával. Harmadiknak egy összeszokott páros ért célba: Unaccepted nem először ért el helyezést a kitűnő krekklovassal, Gömöri Sándorral.

Jól sikerült a versenynap összességében, bár nem volt felhőtlen sem a szervezők sem a közönség szempontjából. Kellemetlen volt az egy hónapon belül másodszor jelentkező hosszú áramszünet, ám érdemes megemlíteni, hogy ezúttal a számítógépes rendszer azonnal újra indult. Nem volt szerencsés, hogy a nagyversenyek felvételeit unalomig ismételték a kivetítőn, ráadásul irtózatos hangerővel, kevesebb több lett volna. Minden felkészülés ellenére szinte kivárhatatlan sorok álltak a büfépultok előtt. A sorsolást az egy darab nyeremény igen szegényessé tette, jó lett volna néhány kiegészítő ajándék, esetleg autó helyett több, nagy értékű műszaki cikk. Hosszú volt a program az áramszünet nélkül is, ez az esemény a többségnek csak egy bemelegítő szórakozás a fárasztó éjszaka előtt. Mindezeket azonban nem rossz szájízzel, hanem inkább tanulságul jegyezzük meg.

Tanulságul? Hová? Lesz-e még egyszer szilveszteri ügetős buli? A Kincsem Parkban, ahová száműzni tervezik az ügetőt nem hogy meleg, de még szélvédett hely sincs! A versenyek egy távoli fénybúra alatt, mintegy a közönségtől függetlenül fognak zajlani, közlekedés nincs… Hol leszünk ennyien, hogy lesz ilyen hangulat? És egyáltalán lesz-e akkor még (már) verseny? A mai vezetés bár egy-egy nagyobb eseményre rákoncentrál, de a mindennapi versenyzéssel, közönséggel, trénerekkel, tulajdonosokkal érdemben nem törődik. Negyedik hónapja képtelenek visszaállítani a sok évtizedes gyakorlat szerinti heti két versenynapot. Minden korábbi ígéret ellenére versenyzésre alkalmasnak igyekeznek minősíteni egy olyan pályát, ahol nincs megfelelő helye a közönségnek, a lovaknak, a trénereknek csak azért, hogy a külföldi befektető mielőbb birtokon belülre kerülhessen…

Változatos, szép lovas emlékekkel teli századot búcsúztatott méltóképpen a szilveszteri ügetős buli. Ám szorongva kérdezzük, lesz-e, és ha igen, milyen új évszázada lesz a magyar lóversenyzésnek?
A 2000. év ügetős championjai

Minden évben az éves statisztikák alapján kerülnek megállapításra az évkönyvekbe is bekerülő és így dicsőséget jelentő championi címek: champion az (ne tessék lefordítani bajnokra, ez így magyarosodott a lósportban), aki adott évben a legtöbbet nyeri. Külön cím az idomár-champion, ezt az a tréner kapja, akinek az idomítottjai a legtöbb pénzdíjat nyerték az év során, hajtó-champion viszont az lesz, aki a legtöbb versenyt nyerte. Az embersporthoz szokott olvasónak furcsa lehet, hogy az ott megszokott, legalábbis formálisan egyenlő feltételek szerinti versenyzés helyett itt a körülményeket figyelembe nem vevő abszolút számok szerint történik az értékelés. Az egyes trénerek gondozottjai között ugyanis nemcsak minőségileg, de mennyiségileg is óriási különbségek lehetnek, a nagyobb istállók létszáma többszöröse lehet egy kisebbének, így az idomárok nagy része gyakorlatilag esélytelen a championságra. A hajtó-championságot is a nagyobb istállók trénerei vagy az átlagnál jobban foglalkoztatott hajtók egymás közt intézik el. Persze egy egészséges lóversenyéletben ez az esélykülönbség nem véletlenül alakul ki: az kap több bizalmat a futtatóktól, aki már bizonyított és folyamatosan bizonyít, az ilyen trénerre (hajtóra) a tulajdonosok saját érdekükben egyre több lovat bíznak, tehát a kiválasztottság általában valós érdemeken alapul.

Az idei idomár-champion a 43 éves Fazekas Imre lett. Neki szinte bérlete van erre a címre, hisz tíz éves idomári szereplése alatt nyolcszor nyerte el, az utóbbi hét évben megszakítás nélkül csak ő nyert. A népszerű Pimri 1971-ben kezdte lóverseny pályafutását a galoppon, ám a korai elnehezedés miatt, mint oly sokan, átjött az ügetőre 1979-ben. Öt év után segédhajtói engedélyt kapott, 89-re kinyerte a hatvan versenyt, hivatásos hajtó lett, így a rendszerváltással kezdődő privatizációs folyamatok már pozícióban találták. Élt a lehetőséggel, 91-től idomár, méghozzá a legsikeresebb. Szakmai ismeretei és kétségtelen tehetsége mellett hallatlan szorgalma emeli a többiek fölé: rendkívüli igyekezetét, munkabírását még ellenfelei is nagyra értékelik. Az istálló sikeréhez a jól szervezett csapatmunka mellett hozzájárul az is, hogy a mester az ügetősportban oly nagy jelentőséggel bíró patkolásnak elismert szakértője. Fazekas Imre nemcsak a futtatók, hanem a közönség körében is népszerű, kis és nagyversenyekben egyaránt lehet rá számítani. Ő jelenleg a magyar ügetősport legmeghatározóbb alakja.

Jáder László évek óta az idomárgárda élvonalában van, a championátusban is rendszeresen az élmezőnyben végez, 1993-ban champion is volt. Szintén nagy munkabírású, igyekvő tréner, aki hajtóként is az elismertek közé tartozik. Huszár László a fiatalabb nemzedék képviselője, az őt megelőzőknél kisebb létszámú lottal érte el harmadik helyezését. Ő is évek óta az élvonalban van. Súlyos, gerincsérüléssel járó balesete óta hajtásban kevesebbet vállal, de felkészítésben, különösen a kétévesek terén a legeredményesebbek közé tartozik.

Ifj.Bisbac Dániel harmadik éve őrzi a hajtó-championi címet. A 25 éves fiatalember mindössze öt éve hajt versenyben, és ebben a sportban szokatlan az ilyen gyors karrier. Nemrég még közel ennyi istállószolgálat kellett ahhoz, hogy valaki egyáltalán segédhajtói engedélyt kapjon, és így versenyekben próbálkozhasson. Ahogy sajtónyilatkozataiban szimpatikus szerénységgel maga is szokta említeni, még nem tartja magát kiforrott hajtónak, az e sportban töltött rövid idő nem is teszi ezt lehetővé. Sikereiben nagy része van édesapjának, a magyar ügető legjelentősebb futtatójának, aki megengedheti magának, hogy a nem egészen piaci alapú magyar viszonyok között fia eredményességét minden elé, még a gazdasági megfontolások elé is helyezze, rendkívül nagy számú lehetőséget biztosítva neki a sikeres szerepléshez. A lehetőséggel persze tudni kell élni, és "Kisdani" élt is vele. Tehetséget bizonyított, mikor viszonylag hamar megtanulta a hajtás alapjait: frontban vagy várásra hajtani, a finisben támogatni. A versenyeket neki kellett megnyerni, és ő tavaly majd minden negyedik hajtására (23,5%) nyert is. A problémás lovak, különösen a kétévesek még néha kifognak rajta, ezekhez több idő és nagyobb munka-praxis kell, ám ha a versenyeiben példamutatóan sportszerű fiatalember végleg felvállalja ezt a mesterséget, további sikerek előtt állhat.

Fazekas Imréről a tréneri cím kapcsán már írtunk, tehetsége, igyekezete és lehetőségei révén állandó esélyese a hajtó-championátusnak is, korábban kétszer, 1992-ben és 1997-ben már el is nyerte. Rá mindig számíthat a közönség, finisei látványosak. Pozitív változás nála, hogy az elmúlt évben sokkal kevésbé támaszkodott az ostorra, mint régebben, mikor némi visszatetszést keltett ebbéli túlzott határozottsága. Nagy Ferenc II nem először ér el helyezést az éves összesítésben, istállója évek óta egyenletes színvonalon teljesít. Tavaly lovai a megszokottnál talán kissé többet bizonytalankodtak, de összességében így is jól szerepelt.

Szabó Krisztina megvédte tavalyi amatőr-champion címét. A rendkívül népszerű, csinos, fiatal hajtónő, aki 1993-ban kezdett el hajtani, a profik közt is helytállt, az ottani összesítésben negyedik lett. Eredményességéről még ennél is többet mond, hogy ha a profik közti és az amatőr szereplését összevonjuk, akkor több mint 30%-os nyerési arányt kapunk, ami egészen kiváló teljesítmény (majdnem minden harmadik startjára győzött)! Lovait nagyrészt maga készíti vidéki tréningtelepen, ez tovább növeli sikereinek értékét. Hegedűs Sándor második éve hajt, tavaly nyerte első versenyét, és mindjárt második lett az amatőrstatisztikában. Az ügetősportba futtatóként és szponzorként is invesztáló fiatalember a természetes kezdeti bizonytalanságok után hajtóként is egyre megbízhatóbb teljesítményt nyújt. Nagyváry Andrea hosszú évek óta az egyik legjobb amatőrnek számít, Szabó Krisztinához hasonlóan a profiknak is egyenrangú ellenfele. A sportsajtóban, az amatőrsportban és férje, Fazekas Imre istállójának irányításában is szerepet vállaló hölgy a magyar ügetősport egyik mindenese.

Idomárok
1. Fazekas Imre 15.4 MFt
2. Jáder László 12.2 MFt
3. Huszár László 11.9 MFt

Hajtók
1. ifj.Bisbac Dániel 72 győzelem
2. Fazekas Imre 57 győzelem
3. Nagy Ferenc II 32 győzelem

Amatőrök
1. Szabó Krisztina 15 győzelem
2. Hegedűs Sándor 13 győzelem
3. Nagyváry Andrea 9 győzelem