Magas hegyek, dús füvű hegyi legelők, dübörgő paták, amikor a ménes megindul az Alpok lejtőin. A föld megmozdul alattunk - már azelőtt érezni lehet a lovak közelségét, hogy megpillantanánk őket. A domb mögül először a hófehér sörények tűnnek elő, amelyek minden vágtaugrásnál táncolnak a szélben. A csikók nyerítenek anyjuk után, a kancák pedig olykor-olykor rendreutasítják őket. A ménes a saját törvényei szerint él, és ez emberi beavatkozás nélkül is remekül működik.Az aranyszín szőrű, izmos mén testén megcsillan a nap, hófehér sörény repül a szélben - nemes alkatú ló vágtat az erdő fái között… Bizony, így érdemes megismerkedni ezzel a fajtával, mert tökéletessége így jut igazán érvényre. Ott látszik a legjobban eredeti szépsége. Egy zárt istálló megtörné a harmóniát, a ménes így, szabadon illeszkedik legszebben a környezetébe.

A legtöbb ember azonban már nem ismeri az eredeti méneseket. Az utóbbi években a haflingi más lófajtákkal közös területen él, olyan helyeken, amelyeket az ember választ számára, és ritkán kerül vissza eredeti élőhelyére. Az erdő már nem nyújt neki természetes védelmet, hiszen a fákat óvják a lovak rágcsálásától, és inkább másfajta szállást jelölnek ki a haflingiak számára.
A haflingi minden elképzelhető klímához kitűnően alkalmazkodik. Jól tűri a szabad tartást, de nem bánja azt sem, ha istállóban kell laknia - feltéve persze, hogy megfelelő mozgáslehetőséget biztosítanak számára, és sokat tartózkodhat a szabadban. Tartását és takarmányozását tekintve igazán nincs vele sok gond. Nem csoda tehát, hogy töretlen népszerűségnek örvend, sokan fedezik fel újra e szeretetre méltó fajta kiváló tulajdonságait.

Folie, az alapító

A fajta származása viszonylag pontosan nyomon követhető, egészen a Dél-Tiroli hegyvidéki területekig, ahonnan a XIX. században hódító útjára indult. 1874-ben, Josef Folie házánál, Schluderns/Vinschgau-ban született egy méncsikó, amelyet a haflingi fajta alapítójának tekintenek. Az aranysárga mént, amelyik "249 Folie" néven került tenyésztésbe, világszerte a haflingi legfőbb törzsalapítójának tartják, születésének dátumát pedig a célzott haflingi tenyésztés kezdetének tekintik. 249 Folie apja az 1868-as születésű arab félvér, 133 El'Badavi XXII volt, amelynek származása az 1817-ben született arab telivérre, El'Badavi-ra vezethető vissza. Sajnos, Folie anyjának származása ismeretlen.
249 Folie aztán három fián keresztül alapozta meg a fajta jövőjét. Ma hét fő vonalalapítót tartanak nyilván, amelyek nevei a rövidítésekben máig továbbélnek: Anselmo = A-vonal, Bolzano = B-vonal, Massimo = M-vonal, Nibbio = N-vonal, Stelvio = S-vonal, Student = St-vonal, Willi = W-vonal.

Határokon innen és túl

A "szőke szépségek" az 1000 méterrel Meran fölött található kis hegyi falunak, Haflingnak köszönhetik a "haflingi" nevet. A nehezen bejárható vidéken ezek a lovak kitűnő szolgálatot tettek a helybeli parasztoknak, mint hűséges málhás- és kocsilovak, és az évek során egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a helyi lakosság körében.
Az első haflingi tenyésztő szövetséget 1904-ben alapították. Miután azonban Dél-Tirol az első világháborúban Olaszországhoz került, csak a véletlennek volt köszönhető, hogy a haflingi tenyésztés ezt a váltást túlélte. Szerencsére ebben az időpontban a haflingi mének az osztrák Stadl-Paura méntelepre voltak kihelyezve, amely nem került olasz fennhatóság alá, hanem az új tenyészkörzetekhez csatolták, mint Alsó-Ausztria, Stájerország, Felső-Ausztria, Salzburg és Tirol. Persze az olasz kormány sem bánt végül mostohán az "új" fajtával, sőt támogatta a tenyésztést Dél-Tirolban.
A második világháború során a hadseregnél megnőtt az igény a málhás lovakra. A tenyésztésnek át kellett állnia az egységes méretű, kisebb testű állatokra, így a fajta csaknem elvesztette sokoldalúságát, mint univerzális hátas- és kocsiló. 1947-től szerencsére újra felidézték a fajta régi kiváló tulajdonságait. A tenyésztő szövetségeknek köszönhetően az elegáns és jól lovagolható kislovak újra nagy népszerűségnek örvendhettek.
A Tirolban található Ebbs ménes nagymértékben hozzájárult a haflingi fajta helyrehozatalához és tenyészállatokkal szolgált a legkülönbözőbb tenyészkörzetek és közelebbi és távolabbi országok haflingi állománya számára, így ma már az Egyesült Államokban, sőt még Thaiföldön is tenyésztenek haflingit.

Hideg- és melegvérű ősök

Az ismert adatok ellenére, akárcsak régen, ma is két ellentétes nézet uralkodik a fajta létrejöttének eredetéről: az egyik azt állítja, hogy a fajta egy nehéztestű, hidegvérűtől származik, a másik szerint őse egy könnyű hegyi fajta, amelyet keleti vérű lovakkal nemesítettek. Persze mindkét teóriának van némi igazságalapja, a valóság azonban minden bizonnyal valahol a két állítás között lehet. Késő középkori feljegyzések írnak arról, hogy az Alpoktól északra élt a nehéz testű hidegvérű nóri ló, míg délebbre egy könnyebb alkatú fajta tenyészett. A haflingi mai megjelenési formája arra enged következtetni, hogy mindkét fajta közrejátszhatott a kialakításában.
Egy dörzsölt tenyésztő pedig kiaknázza a lehetőséget, és a vásárlók kívánságát szem előtt tartva olyan lovat tenyészt, amilyet a piac kíván. Ha pedig hiszünk a szakértőknek, a mai kor kívánalmai inkább a nemes, keleti típushoz állnak közelebb, mint a nehéz hidegvérűhöz.
A tenyészcél főként a szabadidő és a sport területén jól használható lovak előállítása lett, így ezek a sárgák egykettőre az emberek kitűnő társaivá válhattak. A rajongói által csak "alpesi-quarter"-nek nevezett haflingi lovak vonzereje pedig egyedülálló: tavaly júniusban Ebbs-ben, Tirolban már haflingi világkiállítást is rendeztek, amelyen több mint 500 kiállított lovat csodálhattak meg a nézők.

Különös ismertetőjelek

A fajta igénytelen, így a dús füvű legelőkön akár elhízásra is hajlamos. Ezek a lovak rendkívüli biztonsággal mozognak akár nehéz terepen is, szívesen dolgoznak és nagy teljesítményre képesek. A tenyészcél magába foglalja a kitűnő jellemet és az emberközeliséget. Szabályos felépítés, nemes megjelenés és ellenálló szervezet: a mai haflingitől azt várják el, hogy modern, sportos és terhelhető legyen - ő pedig mindennek könnyedén, örömmel tesz eleget.
A tenyésztők között két szigorúan elkülönülő tábor van: az egyik csoport csak a tisztavérű tenyésztést fogadja el, a másikuk szívesen lát néhány "csepp" arab vért a lovak ereiben. Az ilyen lovak gyakran finomabbak és filigránabbaknak tűnnek, bár természetesen a tisztavérű vonalakban is találkozunk finomabb egyedekkel, amelyeket következetesen erre az irányra szelektáltak.
A 140 - 150 cm marmagasságú haflingiak akár vékonyabb testalkatú felnőttek számára is alkalmas szabadidőpartnerek. Őshazájukban kifejezett tenyészcél, hogy a legfeljebb 140 cm marmagasságú lovak is nemes, kemény, száraz és univerzális lovak legyenek, amelyek mindenféle célra alkalmasak. A mellkas legyen mély, az ágyék széles, a lábak erősek és szárazak. A fajta egészséges, ellenálló, barátságos, nagy teljesítményre képes, jó szándékú, élénk és hűséges. A sárga szín és a világos hosszúszőrök szintén kötelezőek, akárcsak a szabályos, egyenes vonalú és térölelő mozgás.
Egy olyan lóból, amelyet annakidején kizárólag a teljesítményre tenyésztettek, mára egy sokoldalúan használható, ideális partner lett.

A haflingi - bármilyen célra

Létezik egyáltalán valami, amit a haflingi ne tudna? - teszik fel a kérdést a fajta rajongói. Egy olyan ló, amely bármilyen klimatikus viszonyok közt elboldogul, legyen szó sarkvidéki hidegről vagy szubtrópusi éghajlatról az egyenlítő közelében, egy olyan ló, amelyik a dús legelőn meghízik, de semmi baja nem lesz tőle, ugyanakkor a sovány legelőt sem sínyli meg… Lehet egy haflinginak akár tíz különböző gazdája egymás után, mégsem lesz idegbeteg - bármihez alkalmazkodik és boldogan éli világát. Úgy tűnik, semmilyen helyzetben sem veszti el erős jellemét. Minden hájjal megkent, amellett szép és büszke minden helyzetben. Ez azt is jelenti, hogy ha túlzottan határozatlan gazda keze alá kerül, előfordulhat, hogy felülkerekedik rajta.
Ezek után nem csoda, hogy haflingival bárhol találkozhatunk a világon, legyen szó oroszországi kirándulásról vagy távoli szigeteki látogatásról.

Nyereg alatt és kocsi előtt

A sárga szín és a világos sörény miatt eltéveszthetetlen fajtával manapság a legtöbb versenyen találkozhatunk, legyen szó akár díjlovaglásról, díjugratásról, fogathajtásról. Noha nem a legmagasabb kategóriákban szerepel, de megbízható, egyenletes teljesítményére minden körülmények között számíthatunk.
De nem csupán a klasszikus feladatoknak felel meg a haflingi, hiszen a westernversenyeken is egyre gyakrabban találkozhatunk velük. A táv- és a trekkinglovasok is nagyra értékelik a "szőkék" kiegyensúlyozottságát és nagy munkakedvét. Egy haflingi akkor is dolgozik, amikor egy másik lónak gondja van a hideggel vagy a takarmányváltás legyengíti.
Jó példa erre a 17 éves "Aiga" nevű kanca (tenyésztője és tulajdonosa Gisela Aschersleben, Oerlinghausen), amelyik a Dubai távlovagló világbajnokságra is kvalifikálta magát. Ez a kanca emellett 1997-ben és 1998-ban elnyerte a legjobb távpóninak járó "Florett Pony Díj"-at is.
A haflingiak igazán sokoldalúak, a fogatsportban például nemzeti és nemzetközi szinten is eredményesen szerepelnek. A legnagyobb számú rajongótábor, a szabadidős és túralovasok egyre népesedő tömege pedig, akik egyszerűen csak a természet közelségét akarják átélni lovukkal, egyre gyakrabban választják partnerül ezeket a minden tekintetben nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező, csodaszép lovakat. A képek láttán ezen egyáltalán nincs mit csodálkozni, ugye?