Mohamed próféta követői vallási kötelességüknek tekintették a lovak szeretetét, s mivel a mohamedánok igyekeztek meg is felelni az 570-től 643-ig élt próféta tanításainak, nemcsak szerették, hanem fantasztikus érzékkel tenyésztették, nemesítették is lovaikat.
S ennek köszönhetően létrejött egy olyan ló, amelynek nincs párja a világon: nincs még egy olyan fajta, amely annyi más lófajta kialakításában kapott volna szerepet, mint a sivatag legnagyobb kincse, az arab telivér.

A sivatagban nemcsak az elviselhetetlen forróság, hanem éjszakánként a hideg is próbára teszi az itt élő embereket és állatokat egyaránt, nem beszélve természetesen a szűkös takarmány- és vízadagokról, amelyek mellett mégis teljes tudással és kitartással kell ezeknek a lovaknak helytállniuk.

Az arab ló eredete

Az arab a világ lófajtái közül az egyik legrégebben tenyésztett fajta, melynek története közel ötezer éves (!) múltra tekint vissza, hiszen már akkor megindult a Közép-Ázsiából származó lovak elterjedése Perzsián, Mezopotámián, Egyiptomon át egészen Észak-Afrikáig, sőt, néhány egyed még a Pireneusi-félszigetre is átkerült. Az ókorban a legnagyobb lovas haderőket "arab" lovakra alapozták, a híres perzsa hadsereg éppúgy, akár például a karthágói seregek.
A tenyésztés a Krisztus utáni VI.-VII. században, vagyis Mohamed próféta idején teljesedett ki.
Az arab lovak legszélesebb körben való elterjedése a Krisztus utáni VII. századra esik, amikor az iszlám Jihad hódítása révén a muzulmán birodalom határai Kínától Európáig terjedtek, így arab lovak "legelésztek", illetve leginkább a harcosokat szolgálták a Türkmén pusztaságoktól egészen az Ibériai-félszigetig.
Ugyanebben az időben Észak-Afrika berber törzsei, amelyek szintén kitűnő "keleti" vérű lovakkal rendelkeztek, Spanyolországon keresztül a mai Franciaország irányába nyomultak előre seregeikkel. E "mór inváziót" ugyan sikerült 732-ben Poitiersnél megállítaniuk a frank seregeknek, a támadók lovai azonban addigra akkora befolyással bírtak az ottani területeken tenyésztett lovak genetikai állományára, hogy a "keleti vér" - szerencsére - kitörölhetetlen nyomot hagyott Európa lótenyésztésében.

A beduin "varázslat"

A sivatagban élő nomád törzsek Mohamed próféta tanításához híven nagy odafigyeléssel folytatták a tenyésztést, amely persze nemcsak vallási kötelezettség volt, hanem a törzs fennmaradását is meghatározta. A Nedzsid-fennsíkon élő beduin törzsek között is volt egy, amely talán a többi törzsénél is jobb lovakkal rendelkezett. Ők voltak a wahabiták, akik az arab telivérek mai "szerelmeseinek" szemében szinte varázslóknak tűnnek. Sok mai tenyésztő szemében a "legigazibb" arab lovak azok, melynek ősei a wahabita törzs által tenyésztett lovak voltak.
Az igazi babért azonban nem a wahabita törzs arathatta le az arab lovak tenyésztésében, mivel a háborúk következtében a Nedzsid-fennsík lóállományának java része egyiptomi kézre került. Itt elsősorban az El Zahraa ménesben folyt és folyik ma is a tenyésztés, és főképp az innen származó ménimportoknak köszönhetően jutott akkora szerep az arab lovaknak a világ számos lófajtájának kialakításában.

Az arab ló hatása a világ lótenyésztésére

Az arab ló "divatja" Európában a XVI.-XVII. században kezdődött, amikor hadizsákmányként számos egyed került Európába, majd e lovak kitűnő tulajdonságait felismerve egyre több arab ló jutott békés úton - különféle expedíciók eredményeként - is az öreg kontinensre, valamint Észak-Amerikába, és lett rengeteg melegvérű fajta kialakításának megalapozója.
Az Arábiából a világ különböző tájaira elkerült lovak az angol telivértől a különféle európai melegvérű fajtákon át a legkülönfélébb pónikig, sőt még egyes hidegvérűek kialakításában is részt vettek. Tulajdonképpen alig akad ma olyan lófajta a világon, amelynek ősei között valamilyen mértékben meg ne találhatnánk az arab vért is.
Természetesen Európa számos pontján alapítottak tisztavérű arab tenyészetet is, így Angliától Németországon át a Kárpát-medencéig számos tisztavérű arab tenyészet jött létre, amely alapjául szolgált a keresztezéseknek is.

Versenyben

Bár az arab telivérek gyorsaságban nem tudják felvenni a versenyt a világ leggyorsabb lovaival, az angol telivérekkel, külön, kizárólag arab lovak számára gyakran rendeznek síkversenyeket. Ezek a versenyek természetesen leginkább a fajta szülőföldjén divatosak, ahol az egészen rövid távú - néhány száz méteres - futamoktól az angol telivérek számára is hosszúnak számító 3000 méteres távig rendeznek különféle versenyeket. A leghíresebb futtatásokat Bagdadban illetve Kairóban rendezik, de más városokban - Ammantól Beirutig - szintén láthat arab telivér futamokat az oda látogató turista.
Az arab telivérek gyorsasági versenyekben nyújtott időteljesítménye ugyan némileg elmarad az angol telivéreknél mért pályarekordoktól, mégsincs ezeknek a lovaknak sem "szégyenkeznivalójuk", hiszen a különbség 1000 méterre vetítve csak néhány másodpercre tehető. A versenyek lefutási ideje 1000 méteres távon alig lépi túl az egy percet, amely igen szép teljesítmény.
De az arab lovak gyorsasága nem is annyira a rövid távokon, mint inkább a kitartásban mutatkozik meg igazán. A távlovagló versenyeken nem sok ló veheti fel velük a versenyt, a nemzetközi szintű megmérettetéseken pedig már szinte kizárólag arab lovakkal állnak starthoz a versenyzők.

Híres törzsek és vonalak

Bár tulajdonképpen azt az arab lovat lehet valódi arab telivérnek nevezni, amelynek ősei Arábiából, Egyiptomból származnak - ezt szokták sivatagi arabnak is nevezni - a perzsák éppúgy saját tenyésztésű lovaikat tartják a "legigazibb" arab lónak, ahogyan az észak-afrikai berber törzsek az - egyébként külön változatként számon tartott - berbert tartják a legkiválóbbnak az arab lovak között.
A Perzsiából származó arab lovak abban a tekintetben valóban a "legigazibbak", hogy a legrégebbi képviselői ennek a fajtának. Azonban a XX. században már a perzsa tenyésztők is az egyiptomi állomány egyedeit használták nemesítőként.
A leghíresebb három törzs, amely még ma is kitüntetett figyelemben részesül számos tenyésztő szemében, a Kohaylan, a Saklavy, illetve a Muniki törzs. A Kohaylan törzs képviselői a három közül a legnépesebb a családok tekintetében, és ide tartozik többek között a Kohaylan és a Hadban vonal. Az előbbinél valamivel finomabb testfelépítéssel rendelkező Saklavy
törzshöz tartozik például a Saklavy, az O-Bajan, és az előbbieknél jóval kisebb létszámú Rishan, Tuwaysan, Milwah vonal. A Muniki törzset tekintik az arab ló verseny-típusának, amely nem annyira küllemével, mint inkább gyorsaságban és állóképességben nyújtott teljesítményével vívta ki népszerűségét.

Megalakul a WAHO

Az arab lovak bár évszázadok óta ott szerepelnek a legkülönfélébb fajták pedigréjében, és tiszta vérben is rengetegen tenyésztik őket, részben a földrajzi kiterjedés, részben az egyre nagyobb létszám miatt egyre nagyobb lett a zűrzavar az arab lovak körül. Hiszen az arab ló hatalmas népszerűsége együtt járt azzal, hogy a valóban minőségi tenyésztést folytató ménesek mellett egyre-másra bukkantak fel az arabnak mondott, de származását és küllemét tekintve az elvárásoknak meg nem felelő lovak is. Az arab lovak tenyésztői éppen ezért elhatározták, hogy egy nemzetközi szervezet létrehozásával megpróbálnak egységes rendszert létrehozni, amelynek segítségével rendet teremthetnek a világszerte folytatott arab tenyésztésben.
1967-ben tehát megalakult az Arab Lovat Tenyésztők Nemzetközi Szövetsége, a World Arabian Horse Organisation, vagyis a WAHO, amely alapos vizsgálat és mérlegelés után vette fel a tagországokat, és ismerte el a különböző országok arab telivér törzskönyveit.

Fajtanévjegy

Feje viszonylag kicsi, száraz, nemes, igen gyakran csukafej. A szemek nagyok, egymástól viszonylag távol ülők, az orrlyukak feltűnően nagyok, tágak. A fülek kicsik, mozgékonyak.
Nyaka ívelt, izmos, de vékony, a sörény vékony szálú, selymes. A nyak szépségét és elegáns vonalát gyakran azzal is fokozzák, hogy a tarkó mögött néhány centiméteres hosszúságban levágják.
Háta viszonylag rövid, így az egész ló kvadratikus felépítést mutat.
Szőre finom tapintású, rövid, bőre vékony és finom, így az erek gyakran igen jól láthatóak. Sörénye és farka vékony, selymes szálú. Az arab lovaknak sem sörényét, sem farkát nem illik nyírni, meghagyják természetes hosszúságát.
Mozgása egészen különleges, térölelő és rugalmas, főként ügetésben szinte lebeg a föld felett. A látványt még fokozza, hogy többnyire egészen magasan hordott farokkal mozog.
Patái kicsik, kemények, igen ellenállóak.
Színe a tarkát kivéve bármilyen lehet, leggyakrabban a szürke szín fordul elő, de minden egyéb szín is megengedett.
Használata mindenekelőtt hátasló, keménysége, szívóssága, kitartása leginkább a távlovaglás igen kemény feladataira teszi alkalmassá, de fogatban is kiváló. Sokan azonban egyszerűen csak szépségéért, kedvtelésből tartják.