|
 |
| Hírek |
| Aachen, CHIO 2003 Ulla, a legyôzhetetlen |
| Aachen, CHIO 2003 Ludger ismét bizonyít |
| Díjlovaglás, Junior és Fiatal Lovas Országos
Díjlovagló Bajnokság Díjlovagló TOP 9 |
| Díjlovaglás, Díjlovagló Országos Minôsítô
verseny, Basaharc |
| Díjugratás, Gróf Széchenyi István Emlékverseny
Stangel a nyerô |
| "A" kategóriás díjugratóverseny,
Kecskemét "Hejdeszép"-gyôzelem
|
| Nemzetközi és hazai díjugratás |
| Sztárinterjú, Szöllôsi Györgyi a HírTV híradósa
Hírek szerelmese |
| Western Reining, II. rész Westernlovaglás
felsôfokon |
| Military, Bajnoki forduló Pápán, "Ígéret"
és bizonyíték |
| Újra szállt a Pillangó |
| Fogathajtás, Seregélyes Tét nélkül... |
| Galopp, Óriási meglepetés a 81. Magyar Derbyben
Rodolfo bűvészmutatványa |
| IInterjú, Sven Rothenberger Négyszög és galopp |
| IPraktikák, Lómosás Ahogy a profik csinálják
|
| Fiatal tehetségek Stöckler Ingrid |
| Tenyésztés, Cordalmé Z Négyláb-kesely sikersztori
|
| Ménesbemutató, Ahol a múlt utat mutat |
| Fajtakalauz, A furioso-north star fajta,
Hagyomány és érték |
| Dallos Gyula lovasiskolája, Tizenegyedik
rész, A passage |
| Állatorvos, A legszükségesebb gyógyszerek,
Patika az istállóban |
| Lovarda, Díjlovas paradicsom Hidegségben |
| Lóerő, Land Rover Freelander Társ a városban
és a terepen |
| Szerkesztőség |
|
 |
|
|
|
Fajtakalauz
A furioso-north star fajta
Hagyomány és érték
A XIX. század közepén a magyarországi lótenyésztés
szakmai központjának számító Mezôhegyesen
az alakuló angol félvér fajtát a pej színu
ménesben fedezô angol telivér mének formálták
a kor katonai igénybevételének megfelelôen.
A nyereg alatti és fogatos használatra is
egyaránt alkalmas, tömeges mezôhegyesi félvér
kialakulása során két angol telivér mén tunt
ki ivadékai minôsége alapján. A pej színu
Furiosót Magyarországon tenyésztették, a
fekete North Start Angliából importálták
Mindkét törzsalapító telivér mén nagy termetu,
erôs csontú, jó mozgású volt, és kiváló örökítônek
is bizonyult, mert csikóik a többi telivér
ménhez képest robusztusabbak, kitartóbbak
voltak, és az eredeti tenyészcélban megálmodott
típust testesítették meg. Ráadásul a két
törzs a kölcsönös keresztezések során egymást
jól kiegészítette, mivel a kedvezô tulajdonságaik
jól összegzôdtek.
A mezôhegyesi fajták kialakulása és gyors
megszilárdulása az eredeti elgondoláson alapuló
tenyésztési módszernek köszönhetô. Ennek
alapján az elsô idôszakban a szoros rokontenyésztéstôl
sem riadtak vissza, így adván egységes jelleget
és egyöntetuséget a típus alapján kiválogatott
kancák, és egy-egy kiváló mén ivadékainak.
A fajták egységes arculata négy-öt generáció
elteltével nemcsak külsôre kezdett kirajzolódni,
hanem örökítésében is megszilárdult.
Furioso és North Star Senior fiai és unokái
tenyésztésbe állításuk alkalmával törzsménszámokat
kaptak, ami a nyilvántartás alapját képezte.
Ezt követôen a legmarkánsabban örökítô mének
közül törzsenként kettôt kiválasztva négy
geneológiai vonalat alapítottak, melyek szisztematikus
kombinációjával a fajtatiszta tenyésztés
keretein belül is fenntartható volt a szükséges
genetikai sokszínuség. Az esetlegesen felmerülô
hibákat vagy hiányosságokat a jól megválasztott
telivér mének alkalmazásával, vagyis
a cseppvér-keresztezés módszerével próbálták
kiküszöbölni.
A furioso-north star - a kiegyezést (1867)
követôen a Magyar Állami Kincstár tulajdonába
kerülô mezôhegyesi ménesbirtokon - a kor
kiváló lótenyésztés-irányítója Kozma Ferenc
munkássága során vált Európában is elismert
és méltán irigyelt ideális lófajtává.
Ez a fajta az egész ország lótenyésztésére
hatást gyakorolt, mivel sok magánménes választotta
a mezôhegyesi félvér méneket, a tömegesítés,
a nemesítés és a munkakészség javítása céljából.
A kisbéri félvér fajta tenyésztése során
is többször furioso és north star méneket
használtak a csontalap és a karakter megszilárdítása
érdekében. A századfordulón sok külföldi
és hazai állattenyésztési kiállításon csodálták
és díjazták a fajta bemutatott egyedeit.
A történelem viharai a lótenyésztést sem
kímélték. Az elsô világháború idején a mezôhegyesi
lóállományt még sikerült egyben tartani,
de ezt követôen a területfoglalási szándékkal
érkezô román megszálló csapatatok, 1920-as
kivonulásuk alkalmával magukkal vitték a
törzsméneseket. (Romániában egyébként mindhárom
mezôhegyesi fajtának külön-külön ménest hozták
létre, és a mai napig fajtatisztán tenyésztik
a furioso fajtát is.) A román kifosztást
követôen az országban fellelhetô kancákból
nagy nehézségek árán sikerült regenerálni
a fajtákat, de nemsokára újabb sorscsapás
szakította félbe a jól haladó tenyésztési
munkát. A második világháború végéhez közeli
idôszakban, a szovjet csapatok elôl visszavonuló
katonai méneskar a mezôhegyesi törzsállmányt
elôször a Dunántúlra menekíti. Ezt követôen
Pettkó-Szandtner Tibor méneskari fôparancsnok
irányításával a fajták kancaállományát két
azonos genetikai részre osztották, és az
értékes szállítmányt különbözô irányokba
indították útnak. A nyugatra induló csapat
a németországi Bergstettenig jutott. Az észak
felé tartó bevagonírozott lovaknak pedig
a csehországi Zehusice volt a követhetô utolsó
állomása. Az elôbbi amerikai, az utóbbi szovjet
fogságba került, és a gyôztesek hadizsákmányként
kezelték. A Bergstettenbe került lovak történetérôl
több leírás is ismert, ráadásul ezek egy
részét összeszedték és hazahozták Magyarországra.
A másik csoport sorsát több mint ötven év
történelmi homálya fedi.
Mezôhegyesen 1945 után újból nekiláttak a
fajták regenerálásának, mert a parlagon heverô
földek megmuveléséhez a jó lóra ismét nagy
szükség volt. A tenyészcél természetesen
már nem katonai, hanem mezôgazdasági jellegu,
és ennek megfelelôen a fogatos használat
vált általánossá. A törzsállomány kipróbálásá-
ban nagy szerepet kapó egykori méneskari
dolgozók szakértelmének köszönhetôen a lovassportokban
is kitunô teljesítményt nyújtó lovak születtek
Mezôhegyesen. A kis állományméret miatt azonban
a legjobbaknak, bármilyen tehetségesek voltak
is, a fajta fenntartásáról kellett gondoskodniuk.
Így fordulhatott elô az, hogy Furioso B XIX
törzsmén kiváló ugró és North Star A XIX
törzsmén eredményes díjló karriert hagyott
félbe a tenyésztés érdekében.
A fellendülés idôszaka a hatvanas évek elejéig
tartott, amikor a mezôgazdaság szovjet mintára
történô átszervezése a gépesítést és a lóállomány
drasztikus csökkentését írta elô. A meglévô
törzsménesek sorsát megpecsételték az íróasztal
mellett ülô politikailag megbízható döntnökök
intézkedései, és a rendszerre jellemzô ésszerutlen
áthelyezéseket hajtottak végre. Így került
a furioso-north star fajta elôbb a Nagykunsági
Állami Gazdasághoz, majd a megmaradt törzsállomány
töredéke - kiegészülve a népies hátteru bôszénfai
kancákkal - alkotta a Kiskunsági Állami Gazdaság
késôbbi furioso törzsménesét. A kiváló mezôhegyesi
legelôkhöz szokott furioso kancák a sziki
puszta gyepéhez is alkalmazkodni tudtak,
és néhány év múlva a Budapesti Honvéd Lovas
Szakosztályának díjugratói, valamint az egyre
eredményesebb fogathajtók által az ország
egyik legismertebb törzstenyészete lett Apajpuszta.
Amikor az egész világon a díjugrató sportág
lett a lótenyésztés mozgatórugója, és a nehezebb
típusú kocsiló fajtákból is ugróteljesítménnyel
rendelkezô elegáns félvér lovakat kívántak
elôállítani, addig nálunk pont az ellenkezô
irányba haladt a köztenyésztés. A furioso
fajta tenyészkörzetében lévô alföldi termelôszövetkezetekben
fôként a fogatos használatra szelektálták
a kancákat. Ez az állapot mereven kitartott
egészen a rendszerváltásig, amikor több mint
egy tucat termelôszövetkezeti furioso törzstenyészetet
bocsátottak áruba a felszámolások során.
A tömeges, rámás, jó munkaképességu abádszalóki,
jászboldogházi, karcagi, szentesi és orosházi
kancákat szívesen vásárolták a mezôgazdasággal
foglalkozó kistermelôk, a hobbi- és sportlovasok.
A fajtatiszta tenyésztéshez kiváló kancaalapanyagot,
de a sportlótenyésztéshez is ideális partnert
kaptak azok a tenyésztôk, akik idôben tudtak
válogatni. A szétszóródott állományok és
tulajdonosaik összefogására az 1989-ben megalakult
Furioso-North Star Országos Lótenyésztô Egyesület
segítségével került sor. A fajtát tenyésztô
állami gazdaságok közül sokáig a kiskunsági,
a balatonnagybereki és a hódmezôvásárhelyi
megtartotta a furioso fajtájú kancák javát,
de e helyeken is csak a privatizáció beindulásáig
folyt magasabb szintu tenyésztôi munka, melyhez
a lovassportok valamelyik ágának a kipróbálási
lehetôsége is társult.
A magánosítási folyamatok törvényszeruen
hozták magukkal az állományok méretének és
a tenyésztés színvonalának csökkenését. A
problémák leghamarabb a ménhasználat és a
ménutánpótlás terén mutatkoztak. Ebbe a folyamatba
sikerült szerencsésen beavatkozni a szlovákiai
és romániai tenyészménimportokkal. A fajtaazonos,
de térben és idôben eltávolodott állományok
keresztezôdésébôl születet utódok életképessége
és teljesítménye látványosan javult. Ennek
a jelenségnek már korábban is a volt a fajtában
pozitív példája, amikor Lajos bajor királyi
herceg korábbi sárvári ménesének 1945 és
1982 között elkülönülten tenyésztett lóállományából
több mint 20 kancát adományozott Magyarországnak,
majd a hazai ménekkel történt párosítás után
az ajándékménesben jelentôs tenyészhatású
ivadékok születtek.
A 2001-ben megalakult Nemzetközi Tenyésztô
Egyesület muködése a fajta közép-európai
elhelyezkedése révén összefoghatja és új
lehetôségekhez juttathatja a hazai furioso-north
star tenyésztôket is.
Jellemzôi,
használhatósága
A fajta külsô megjelenésére jellemzô, hogy
a nehezebb angol-félvér típust testesíti
meg. Az erôteljes csontozat azonban arányos
testalkattal és nemes megjelenéssel társul.
Szervezeti szilárdsága mellett kitunik alkalmazkodóképessége
a szélsôséges éghajlati és talajviszonyokhoz.
A legtöbb ma divatos lóbetegséggel szemben
ellenálló. A furioso-north star hosszú, hasznos
élettartamú, munkában edzôdött lófajta, mely
rátermettségét több mint 150 éve folyamatosan
bizonyítja. A kancák átlagos mérete a következôképpen
alakul. Bottal mért marmagasságuk 160-165
cm, övméretük 185-195 cm és szárkörméretük
20-22 cm. A furioso-north star fajta színe
jellemzôen a pej szín és ennek különbözô
árnyalatai, lehetôleg minél kevesebb jeggyel.
Természetesen elôfordulhat még a fekete és
a sárga szín is, amely két pej ló párosítása
során bármikor kihasadhat, de a sárga színu
egyedek törzsállományban tartására nem törekedtek.
A szürke szín, a mezôhegyesi fajták katonai
jellegénél fogva eleve kizárható.
A szigorú szelekció és a tenyésztési módszerek
következetes betartása konszolidált fajtát
eredményezett, mely a hadsereg lóutánpótlása
mellett a mezôgazdaságban is hamar népszeruvé
vált. Ennek bizonyítéka, hogy a mai napig
találkozhatunk a földeken dolgozó furioso-north
star fogatokkal a gazdák legnagyobb megelégedésére.
A furioso-north star fajtájú lovak karakterét
jellemzi, hogy élénk vérmérsékletük ellenére
kiegyensúlyozott idegrendszeruek, a munkában
és a sportban egyaránt megbízható társai
az embernek. A fajta átlagos példányai tökéletesen
megfelelnek a gyermek- és a terápiás lovagoltatás
felelôsségteljes kihívásának is. A fajta
tehetségét bizonyítja, hogy kis létszáma
ellenére a lovassportok minden ágában találhatunk
eredményesen szereplô egyedeket. A díjugratás
és a díjlovaglás mellett leginkább a fogathajtásban
és a militaryban bontakoztatja ki képességeit.
A hazai lovastornában betöltött szerepe évek
óta meghatározó. A jövôben várhatóan a távhajtók
és a távlovaglók is felfedezik maguknak a
fajta kitartó egyedeit. Az eredményesen muködô
lovasturisztikai bázisok elôszeretettel használják
a magyar lófajtákat és azon belül a furioso-north
star fajtájú lovakat.
Mivel a nyilvántartott kancalétszám nem haladja
meg országos viszonylatban az ötszázat, a
furioso-north start a különösen veszélyeztetett
lófajták közé sorolják. A fajta megôrzése
nemcsak állattenyésztési kultúránk része,
de egyben nemzeti érdek is. Eredményes fenntartása
a tenyésztô országok nemzetközi összefogásával
és a hagyományos lófajták nemzeti támogatásával
valósulhat meg.
Novák Pál,
a szerzô fotóival
|
|
|
|
 |
|
 |
|
 |
|
|
 |
|
|
 |
|