Régi tervem volt egy felvidéki hadjárat, de politikai okok miatt 1998-ig nálunk semmiféle "jelmezes" megemlékezés nem volt lehetséges. Viszont a forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára elérkezettnek láttuk az idot, hogy a katonai hagyományorzést megfelelo érzelmi töltéssel felruházva, emlékeket és értékeket tudjunk közvetíteni az itteniek számára. A Csoóri Sándor vezette Magyarok Világszövetsége, a Rákóczi Szövetség, valamint a Széchenyi Társaság egyik elnökségi tagjának Kft-je segítségével akkor megtartottuk az elso próbahadjáratot. Ezt az ünnepségsorozatot azóta is az 1849. április 19-i nagysallói (ma Tekovské Luzany) gyoztes csata és Komárom felmentéséért folytatott küzdelem emléke és helyszínei köré csoportosítjuk. Sajnos a fent nevezett szervezetekkel és szervezokkel az együttmuködés hosszú távon nem volt sikeres, sot szerintem kihasználták a felvidéki magyarok hazafias érzelmeit, ezért az utóbbi három évben saját magunk, azaz az érintett települések önkormányzatai és a helyi hagyományorzo egyesületek szervezik a hadjáratot.

Titeket nem is olyan régen mindkét ország, sot Európa is láthatott egy televíziós közvetítésen keresztül. Lehet azt mondani, hogy ez volt a ti "nagy napotok"?

Igen, ez 2001. októberében a Mária Valéria híd ünnepélyes megnyitójakor volt. Egyesületünk tagjai huszárruhában lóháton vettek részt, én pedig díszfogatommal, mint öreg huszár szállítottam Párkány város polgármesterét az ünnepségen. Annak ellenére, hogy bizonyos körök kimondottan akadályozták részvételünket, mégis sikerült a megnyitó napján többször is átmenni a magyar oldalra a huszárokkal felvezetett és kísért hintóval az újjáépített hídon. Sajnálom, de egyben büszke is vagyok rá, hogy mi voltunk az egyetlen szlovákiai katonai hagyományorzo csapat, akik részt vettek a megnyitó ünnepségen.

Milyen fogatod van?

Egy cizellált veretu, dúsan sallangozott magyar díszhámba fogott, két lipicai kanca által húzott Cziráky típusú kocsi. Természetesen az összes lovam lipicai, mert a katonai hagyományorzésen kívül még fajtatenyésztéssel is foglalkozom, azaz foglalkozik az egylet. Jelenleg négy szürke lovunk van, de a tenyésztésbol, fedeztetésbol és értékesítésbol adódóan a számuk állandóan változik.

Jól sejtem, hogy eloször volt a tenyésztés, és az hozta a " huszárkodást"?

Igen, de ez így is van rendjén. Eloször a pénz, az anyagi stabilitás, majd a paripa, és végül a posztó, az egyenruha. Ez régi igazság.

Milyen mundérotok van?

A 9.Miklós huszárezred egyenruháját hordjuk. Nem véletlenül választottuk a zöld-piros kompozíciót. Nekünk itt a Felvidéken arra is kell gondolnunk, hogy megtaláljuk azt a formát, amit az uralkodó politikai elit elfogad. A mi egyenruhánk csak a csákó színében - amely fekete - tér el a Coburg huszárokétól. A piros csákós Coburg ezred egykor Pozsony alatt állomásozott, és az "utódaik" által viselt mundér ma a szlovák állam által elismert, sot magukénak mondott hagyományőrző egyenruha. A két csapat csákószíne közötti kis eltérés szinte senkinek sem feltunő. Érdekes párhuzam, hogy a tavaly létrehozott Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegysége is ugyanolyan huszáregyenruhát visel a protokoll ünnepségeken, mint a szlovák huszár díszegység Pozsonyban.

Egyesületetek névadója alapján középkori hagyományokat is oriztek?

Sobieski János lengyel királynak itt volt egy nagy gyoztes csatája a török felett 1683. október 9-én. Ebbol a korból sajnos felszerelésünk nincs, de mi helybéli hagyományorzok úgy gondoltuk, hogy tiszteletbol felvesszük a gyoztes király nevét. Ezt ugyanis jobban elfogadják a szlovák hivatalos körök, mint egy magyar történelmi nevet. Sajnos nekünk ilyen szempontot is figyelembe kellett venni ahhoz, hogy megalakulhassunk 500 méterre a magyar határtól. Magyar névvel a Meciar-kormány belügyminisztériuma 1998-ban bizonyára nem jegyezte volna be az egyesületünket. Természetesen névadónk iránti tiszteletbol mindig résztveszünk az esztergomi Sobieski-ünnepségeken is.

Párkány önkormányzata hogyan támogat titeket?

Megalakulásunkkor kaptunk tolük harmincezer forintnak megfelelo összeget, ám azóta sem pályázatainkra, sem kérdéseinkre nem reagál senki. Sajnos ezért nem tudunk tovább lépni sem a ruhák, sem a felszerelések tekintetében, ugyanis párhuzamosan szeretnénk egy tüzér csapatot is létrehozni. Ráadásul úgy hozta a sors, hogy a családi vállalkozás erre felhasználható része, amely gazdasági gerincét képezi egyesületünknek, érezhetoen megcsappant, de reméljük, hogy csak átmenetileg.

Ágyút is készítetek?

Igen, eddig saját kezuleg készítettünk egy kettesfogatú lövegkocsit, és többé-kevésbé az ágyúnak is egy része megvan. Jelenleg az öntési költségekre keresünk támogatót, ugyanis a bronz már rendelkezésünkre áll.

A híd átadása után érezhető-e gazdasági fellendülés Párkányban?

Igen, de egyelore csak a szolgáltatások és a kereskedelem terén. Magyar oldalról rengetegen jönnek át vásárolni, esténként vacsorázni, sörözni, hétvégeken szórakozni. Akiknek más megélhetési forrásuk van, még nem érzik ennek közvetlen anyagi elonyét. De nem is ez a lényeg! Hanem az, hogy a város fejlodésnek indult, a régi lepusztult házak megszépülnek és nekünk, itteni magyaroknak lelki-morális szabadságot adott a Híd. Nem vagyunk már olyan szárnyaszegettek, mint voltunk 56 éven keresztül.

Milyen saját rendezvényeitek vannak?

Nyaranta hagyományorzo lovas tábort szervezünk a párkányi Vadas Termálfürdo területén, ami június közepétol szeptember közepéig tart. Skanzen formában bemutatjuk a már meglévo eszközeinket, valamint huszárprogramokat adunk elo csoportok részére. Ugyanitt megtekinthetoek még a felvidéki kézmuves mesterségek termékei és használati tárgyai is. További szolgáltatásaink közé tartozik a lovas oktatás, hintóztatás, lovagoltatás, tereplovaglás stb.

Egy termálfürdo nem szokatlan helyszín ezekhez a dolgokhoz?

Táborunk nem közvetlenül a fürdoben található, hanem a hozzá tartozó horgásztónak a szigetén. Itt alakítottuk ki a természetes anyagokból készült alföldi tanya jellegu táborunkat. Kívülrol olyan, mint egy vízzel körbevett régi favár, amelyhez egy keskeny töltés vezet híddal. Belül nádtetos lóállásaink, gémeskutunk és különbözo, fából készült, szintén nádtetos építményünk az egykori tanyát idézi fel.

Mik a terveitek?

A már elmondottakat szeretnénk magasabb szintre emelni, még több embert bevonni a hagyományorzésbe, amely alatt természetesen nem csak a katonai, hanem a népi, irodalmi, történelmi és polgári hagyományokat is értjük. Ezek megvalósítása jelzésértéku lehetne a mindenkori hatalom felé és bizonyíthatná, hogy még vagyunk, és büszkén emlékezünk múltunkra.