Ajtók és kulcsok
Viktor Fröschl és a lovak
Nádai Péter

Talán megbocsátható, hogy ha eredményeiben kiemelkedő lovasemberrel találkozom, a konkrét teljesítményénél mindig jobban érdekel a lovakhoz fűződő viszonya, és az, miképpen gondolkodik a lóról. Ebbéli kíváncsiságomban már jó néhány alkalommal hallottam Viktor Fröschltől meglepő dolgokat. Mostanra azonban elérkezett az idő, amikor úgy érzem, ideje megosztani ezeket a gondolatokat az olvasókkal is.

Biztos voltam abban, ha beszélgetek vele a lovaglás nélkülözhetetlen másik feléről, a lóról, sokan talán elcsodálkoznak első, hozzá intézett kérdésemen - ami pedig mindannyiunknak, akik nap, mint nap lóra ülünk, nyilván eszébe jutott már -, de úgy vélem, erre a lóval töltött minden percünkben gondolnunk kellene.

Viktor, mit gondolsz, amikor felülsz a lóra?
Az első gondolatom, amikor a nyeregben ülök, hogy miként fogok tiszta kommunikációt létesíteni a lovammal.

Fontos ez már az első pillanatokban?
Természetesen. Gondold át, mit jelent ez a lónak! Bármit csinálsz, mindent a ló "ellen" teszel, hiszen a legkisebb mozdulatod is jelent valamit a számára. Két lehetőséged van csak: vagy jól, vagy rosszul teszed ezeket a mozdulatokat. Nagyon kevés az olyan momentum, ami nem jelent a ló számára semmit. Sokszor gondolok arra, mennyire kevés az, amit a lovakról tudunk. És mindig elcsodálkozom azon, hogy akik egész életükben lovakkal dolgoznak, azok is milyen keveset tudnak róluk. A ló nem tud úgy kommunikálni velünk, ahogyan mi kommunikálunk, hiszen mi ragadozók vagyunk, a ló pedig növényevő, menekülő állat. A mi genetikai programunk egyszerűen az agresszióra van beállítva, az övék pedig a menekülésre, elfutásra. Ez az első természetes alapkonfliktus, ami közöttünk van.

Akkor kérlek, mondd el, szerinted hogyan szólítsa meg a farkas a bárányt, és értesse meg vele, hogy nem megenni akarja!
A legfontosabb, amikor a lóval bármit szeretnénk megértetni, hogy elfelejtsük a természetes emberi reakcióinkat, amik, ha a szívünkből jönnek is, mégiscsak agresszivitást jelentenek a ló felé. Amit minden esetben alkalmazunk a lóval szemben, ha akarunk tőle valamit, az a nyomás. Elkerülhetetlen, hogy nyomást alkalmazzunk, de a legfontosabb, hogy mindig olyan utat válasszunk számára, amelyben el tud lépni a nyomás elől. Mindig úgy kell játszani a lehetséges reakciókkal, hogy miután a ló menekülő állat, megmutassuk neki az utat, amin kitérhet a nyomás elől.
Ki kell nyitnunk előtte egy ajtót, amelyen ki kell lépnie, hogy aztán ott békét kapjon. Ezeken az ajtókon át találja meg a megoldást, hogy dolgozni tudjon velünk. Nem az a ló legnagyobb problémája, hogy nyomást alkalmazunk, hanem az, ha nem engedünk, azaz rögtön nem nyitjuk meg előtte azt az ajtót, amin keresztül kitérhet a nyomás elől. Nagyon fontos, hogy a lóval való kommunikációnk során indulatok nélkül viselkedjünk!

Mi a véleményed a lovassportban elérhető sikerekről?
Ahhoz, hogy a lóval komoly sikereket érhessünk el, feltétlenül meg kell értenünk, hogyan viselkedik a ló a természetben. Ez a lényege a munkánknak. Nem szeretem például, amikor a ma nálunk is divatossá váló "suttogást" emlegeti valaki. Nekünk nem suttognunk kell, hanem megtanulnunk hallani! Akkor ugyanis nem kellene folyton azt mondogatnunk a lónak, hogy "figyelj rám! figyelj rám!" Nekünk minden cselekedetünkkel azt kell mondanunk: "figyelünk rátok, lovak!" A lónak természetes viselkedése a velünk szembeni ellenszegülés, és az ember hajlamos viszontválaszképp veszekedni vele, hogy ezt vagy azt nem így kell csinálni. Pedig ez a lónak semmit sem jelent, így hiába akarjuk meggyőzni bármiről, ami szerint mi jót akarunk neki. Ha az ember úgy kezdi: "na gyere, te kis buta ló, majd én megokosítalak, megtanítok neked mindent, én, az okos!" - azzal nem megy semmire. Persze vannak buta lovak, mert születnek buta lovak is, mint ahogyan születnek buta emberek is. De te ismered az én filozófiámat, amit kérlek, írj le, miszerint: "Száz lóból három biztosan alkalmatlan a munkánkra, ezt el kell fogadnunk, de száz emberből maximum három az, aki alkalmas arra, hogy a lóval jó kapcsolatot tudjon tartani."
Mikor dolgozom a lovaimmal és valami nagyon nem működik, megállok, és azt gondolom: lehet, hogy egyike vagyok annak a kilencvenhétnek?

És mit ajánlasz ilyen esetekre? Mert ez bizony velem és másokkal is gyakran előfordul…
Az embernek vissza kell lépnie a természetéből fakadó arroganciájától és büszkeségétől, hogy megtalálja a problémát a lovon - és nem a lóban. Akkor megtalálja majd a kulcsot, ami könnyebbé teszi az ajtónyitást, amin keresztül a ló békét talál.

És mit érez, vagy "gondol" szerinted a ló, amikor felülünk rá?
A ló nem "gondolkozik" ezen. Viszont mindig tisztában kell, hogy legyen a természetes fennálló rangsorral. A lovak között nincsen állandó egyforma rangsor, de a ló éppen vagy felette van valaminek, vagy pedig alatta. A lényeg, hogy ha a rangsorban betöltött helyével tisztában van, ugyanúgy, mint a természetben, akkor minden rendben van. Ha megérteted vele, hogy a helyén van, amikor ráülsz és kérsz tőle valamit, akkor meg fogja tenni, amit kérsz. Ha ezután nem "piszkálod" tovább feleslegesen, akkor ő már jól érzi magát. Ha nem teszi meg azt, amit kérsz tőle, és kap tőled valamilyen kis büntetést, az nem baj, hiszen azt tökéletesen érti. A saját társaitól is kap pofonokat, sokkal keményebbeket, mint amilyeneket mi szoktunk adni neki. És ez teljesen természetes, de nagy különbség, hogy te csak azt mutatod neki, hogy ki a főnök - azt ő érti -, vagy pedig meg tudod vele értetni azt is, hogy megbízhat benned, amikor éppen elbizonytalanodik. Ilyenkor adod neki a segítségeket, és a lovas nyelv nem véletlenül hívja ezeket segítségnek. Úgy gondolom, ez a kulcsszó: adjunk segítséget! Az nem kérdés, hogy a ló akarja-e vagy sem, hogy lovagolva legyen - miért is akarná? -, de van egy útja annak, hogy megmutasd neki: ha veled együttműködik, akkor megtalálja a helyét. Nem akarom, hogy azt higgye bárki, hogy nyomás nélküli lovaglás létezik, mert ebben a ló sem érezné jól magát! A ló akkor érzi jól magát, ha tudja, ki a "főnők". És ha mi meg tudjuk adni neki azt az érzést, hogy mi vagyunk a főnökök, de mi nagyon vigyázunk rá, akkor a ló bízni fog bennünk.

Mióta lovagolsz?
Huszonnyolc éves koromban lovagoltam először. Már nem voltam egész friss de nem voltam túl öreg sem, amikor belekezdtem.

Miért kezd el valaki huszonnyolc évesen lovagolni?
Mindig álmodtam a lovakról. De amikor időm lett volna rá, akkor pénzem nem volt, amikor pénzem volt, akkor időm nem volt. Aztán volt egy pillanat az életemben, amikor döntenem kellett, és akkor "csináltam" magamnak időt - azóta persze nincs egy percnyi időm sem!

Hány órát lovagolsz naponta?
Általában négy-hat órát, de csak hat napig, mert "öreg" csontjaimnak szüksége van pihenésre. És úgy gondolom, a lovaimnak is.

A filozófiád szerinti "száz emberből három lehetséges jó lovas" az angol stílusú lovaglásra is áll?
Semmilyen lovaglási mód és stílus között nem teszek különbséget. Engem csak az érdekel, hogy valaki jól lovagol vagy rosszul. Láttam már sokszor Dallos Gyulát lovagolni Aktionon. Úgy gondolom, Aktion egy elég bonyolult ló, mégis azt látja mindenki, hogy egy nagyszerű lovas lovagol. És amikor látom Dallos Gyulát lovagolni, az is kiderül számomra, hogy egy a lóval fantasztikusan bánni tudó ember. De ugyanezt tartom például az egészen más stílust képviselő Kassai Lajosról is, akit most az Utazás kiállításon láttam lovagolni.
Egyébként a legnagyobb tisztelettel kezelem az angol díjlovaglást, de amikor nézem, sok dolgot nem szeretek benne, de nagyon sok dolgot nem szeretek a mi lovaglásunkban, a westernlovaglásban sem! Akármelyik útját választjuk a lovaglásnak, van jó és van rossz lovaglás. De nem csak a lovaglása mutatja meg az embernek, hogy érzi-e a lovakat. Ez az, ami igazán tiszteletre méltó, ha valaki érzi a lovat. Nagyon fontos, hogy lovagoljunk, de sokkal fontosabb, hogy igazi lovas emberekké váljunk!

Milyen versenyekre készülsz?
Minden valószínűség szerint Német-, illetve Olaszországban indulok a fiatal lovak versenyein.

Hány lóval?
Ezt még nem tudom. Én sohasem tréningezek konkrétan egy-egy versenyre. Ha odaérnek a kiképzés során, akkor természetesen indulnak, ha nem, akkor majd később eljön a versenyzés ideje. De a célom, hogy folyamatosan tréningezzem őket a versenyekre.

Sok sikert kívánok a továbbiakban és kívánom, hogy legyen sok időd. És még valamit: álmodj ezután is a lovakról!



Viktor Fröschl 1960-ban az ausztriai Villach-ban született és 1985 óta foglalkozik intenzíven Quarter Horse lovakkal és ezen lovak vérvonalával. 1991-ben a magyarországi Lapapusztán megalapította a Rainbow Valley Ranch-et saját Quarter Horse tenyészetével. 1992-ben hozta be Magyarországra az elso legjobb vérvonallal rendelkezo tenyészkancát, illetve 1995-ben két tenyészcsodört "Smartin Off"-ot és "Dunnit Like A Cowboy"-t. Utóbbi ló az Amerikai Quarter Horse Egyesületnél elnyerte a Junior Reining 1994-es World Champion és Reserve Champion díjakat az USA-ban. Mialatt Viktor Fröschl az USA-ban tartózkodott nemcsak a tenyészállományát választotta ki, hanem felvette a kapcsolatot az ottani trénerekkel és tapasztalatokat cserélt velük. A quarter horse tenyésztők között az elsok között volt, aki tenyészállományát a legjobb cutting és reining lovak vérvonalának keresztezésével hozta létre. A 1994-ben kifejlesztett tenyésztési terv sikerét az is bizonyítja, hogy az általa kitenyésztett vérvonalból származó lovak eredményesen szerepelnek különbözo versenyeken. 1994-tol 2001-ig Viktor Fröschl a lovait amerikai, kanadai és német trénerekkel szerepeltette versenyeken. A tenyésztési fejleszto-munka miatt a saját lovaival való foglalkozásra nem maradt ideje. Ennek ellenére 1997-ben "Dunnit Like A Cowboy" nyergében kétszer is megnyerte a német NRHA Non Pro Bronce Trophy díjat. 2001 óta Viktor Fröschl saját maga lovagolja lovait a Rainbow Valley Ranch-en, Silvia Oberlassnig segédedzo támogatásával, aki már négy éve kíséri figyelemmel a Rainbow Valley Ranch életét.
2001. októberében elnyerte a német NRHA Futurity Reserve Champion címet és hatodik lett az olasz Lim. Non Pro Futurity-n Anitaslena nevu kancájával, melyet saját maga képzett ki.
Viktor Fröschlnek a fiatal lovak kiképzésén túl örömet nyújt a fiatal lovasok támogatása is.
Viktor Fröschl az idei évtől az MWE alelnöke, ezen kívül a HQHA elnöke, és rendszeresen tart westerlovas kurzusokat is. Nemcsak a lovaglást viseli a szívén, hanem a lovakkal való bánásmódot, valamint az érdeklodo résztvevo lovasok számára a ló és a lovas közti harmonikus kapcsolat kialakítását célzó együttmuködés megismertetését is. 2002-ben is tart kurzusokat és részt vesz versenyeken.