Legutóbbi számunkban már bemutattunk az ismert westernszámok közül néhányat, amelyekkel Európában is találkozhatunk. Jó néhány western versenyszám azonban meglehetősen ismeretlen mifelénk - hiszen nálunk nincsenek rodeók. Bár Németországban már történtek erre irányuló próbálkozások, a verseny e módja nálunk még mindig a "normális" westernversenyek egyfajta "peremjelensége". Ennek ellenére vagy éppen ezért be szeretnék mutatni még néhány felnőtteknek kiírt rodeószámot, amelyeket Kaliforniában láttam, és amelyek szerintem - akár tetszik ez a mi állatbarát szemléletünknek, akár nem - inkább megtestesítik a westernlovaglás természetét és eredetét: használati lovaglási mód, minden pozitív és negatív tulajdonságával egyetemben.

Az USA tágas részein még ma is naponta dolgoznak lovakkal a rancheken. A ló itt nem szabadidőpartner, hanem munkatárs, amelynek kérdés nélkül engedelmeskednie kell a főnöknek, azaz lovasának.
Sajnos néhány rodeószám állatvédelmi szempontból több mint kétes. A felnőtt rodeószámok természetesen tartalmazzák a western horsemanshipet, reined stockhorse-t és egyéb "barátságos" versenyszámot is, a többi számban azonban sorra kerülnek az "igazi" munkafeladatok is, amelyek egy része nem éppen kellemes a négylábú szereplők egy része számára…

Gyorsasági számok

Különösen magával ragadó esemény, olyan, ami alatt az ember képtelen ülve maradni, és az amerikai westernrajongókhoz csatlakozva lelkesen buzdítja a résztvevőket, a Pony Express race. Elhihetik, miután az ember látott ilyesmit, egy hagyományos galoppfutam valamelyik telivér versenypályán nem nagyon tudja magával ragadni. A résztvevők kétszer mennek végig a pályán - egy kör után azonban lovat kell váltaniuk! Egyszerűen merő őrület…
Ugyanennek egyszerűbb változata a circular track race, amely ugyanilyen gyorsan zajlik, de mindössze egy körből áll. Ennél a nyaktörő sebességnél sajnos gyakran történnek balesetek.
A harmadik és valószínűleg legőrültebb szám a cowhide race - amikor európaiként az emberben felmerül a kérdés, nincs-e kellemesebb módja, hogy az indulók az összes csontjukat összetörjék. Egy lovas a lovával nyaktörő sebességgel száguld, miközben egy már nyugalmi állapotban is bizarrnak tűnő alkotmányon hasonló, és minden bizonnyal életét megunt cowboyt vonszol maga után. Aki elsőként ér át egészben a célvonalon, az győz. Bár ez a szám hihetetlenül magával ragadó, senkinek sem ajánlanám, hogy otthon kipróbálja!
Szintén a gyorsasági számok közé sorolható az előbbieknél "normálisabb" barrel race is, amikor szintén nyaktörő tempóban három hordót kell megadott sorrendben megkerülni. Az győz, akinek ez a leggyorsabban sikerül.
Valamivel nehezebb a quadrangle stake race. Itt a lovaknak szintén minél gyorsabban kell teljesíteniük a feladatot, melyben rudak között kell keresztülvágtatniuk. A leesés vagy a rúd megfogása diszkvalifikációt eredményez. Lényegét tekintve ez a versenyszám nem sokban különbözik a barrel race-től.
A quadrangle stake race fokozása a pole bending. Itt szintén rudakat kell minél gyorsabban megkerülni, mégpedig szlalomban. Az egyenes vonalban és egymástól egyenlő távolságra elhelyezett rudak között a lónak minden fordulásnál repülő váltást kell végrehajtania!

Osztályok kezdőknek és profiknak

Ennél mérsékeltebb osztály a novice stockhorse, amelyben minden ló részt vehet, amely eddigi versenykarrierje során nem ért el bizonyos pontszámnál többet - ez az osztály "normál" versenyeken is létezik.
A ladies stockhorse minden 16 év feletti hölgy számára nyitott. Itt a lovat a bíró kívánságára reiningben mutatják be. A best appearing cowhorse-ban a lovat különböző számokban kell bemutatni, és aki a végén a legtöbb pontot éri el, az nyeri el a címet. A hackamore horse osztályt fiatal lovaknak szánják, amelyek még a bosalfázisban vannak. A lovak öt évnél fiatalabbak, és két kézzel is szabad lovagolni őket. Optimális arra, hogy egy fiatal ló megszerezze első versenytapasztalatait - éppen ebben az osztályban tűnt fel a gyakran idősebb lovasok nyugalma, amivel a fiatal jövendőbeli championokat bevezetik mindenbe.
A two reined stockhorse osztályt olyan lovaknak szánják, amelyek éppen áttértek a bosalról a kantárra, így már négy szárral lovagolják őket. Valószínűleg optimális ahhoz, hogy a fiatal ló következő versenytapasztalatait megszerezze. Csak ezután indulnak a lovak az open stockhorse kategóriában, ahol a lovat már végleg kantárral és egy kézzel lovagolják.
Aztán ismét valami a szemnek: a best appearing cowgirl, horse & working outfit osztály, ismét egyfajta szépségverseny, ahol a ló, a lovas és felszerelés harmonikus összképét értékelik - itt azonban a felszerelés és az öltözet használhatóságára is nagy súlyt helyeznek.

A "tehenes" számok

Valami egészen különleges, ami szinte csak Kaliforniában látható, a roping 8-as alakban - ez valószínűleg a rodeó magasiskolája. Itt egy marhát úgy fognak be lasszóval, hogy a hurok először a nyaka, majd a lábai köré tekeredik, ami az állat mellkasán X alakot képez. A lasszódobás e módjára csak néhány ember képes, és a kaliforniai westernstílusra jellemző. A befogás e módja megakadályozza, hogy a marha szükségtelenül megsérüljön, vagy akár véletlenül megfojtsák.
Aztán van még a normál roping szám, amikor a marhát a szokásos lasszódobással fogják be, valamint a team penning. Itt két lovas fog be egy marhát. Először az egyik lovasnak az állat nyaka köré kell dobnia a lasszóját, aztán a társának az állat két hátsó lábát kell elkapnia a lasszójával, és így megállítani. Különlegesség a family roping, amikor két közvetlen családtag (anya, lány, apa, fiú, testvér) indul a borjú befogására.
További szám a calf roping - amely nekünk, európaiaknak bizony állatkínzásnak tűnhet. Egy borjút engednek a pályára, és a cowboynak minél gyorsabban be kell fognia lasszóval, elesésre kényszeríteni és mind a négy lábát megkötözni. Mivel itt az idő a döntő tényező, a fiatal marhákkal nem bánnak túl kíméletesen!

A jövő?

Pillanatnyilag éppen valami egészen új keletkezik Kaliforniában, amit Eithan Beth-Halachny, egy magyar származású kaliforniai lovas hívott életre, aki Compadre nevű morgan horse-ával jócskán felkavarta az ottani westernéletet. Kifejlesztette az úgynevezett "western dressage"-t, a klasszikus díjlovaglás és a reining csodálatos keverékét. Így Compadre tökéletesen mutatja be az oldaljárásokat, piruetteket és ugrásváltásokat is. Hogy ez aztán valaha is versenyszámmá válik-e, nagyon is kétséges, mindenesetre nagyon érdekes és vonzó alternatíva mindazoknak, nem akarják teljesen feladni a hagyományos díjlovaglást sem, miközben áttértek már a westernstílusra!

Bár a bulldogging is "elfogós" szám, de lényegesen veszélytelenebb. Itt a két cowboy egyike teljes vágtában leveti magát a lóról, hogy az egyik bikát elkapja a szarvánál, és megpróbálja valahogy a földre kényszeríteni. A társa tulajdonképpen csak azért van ott, hogy megakadályozza, hogy a bika ebben a kritikus pillanatban oldalra kitörjön, és a bikára vetődő lovas az ürességet markolja. Talán nem szükséges megemlíteni, hogy egy ilyen bika nem hagyja magát olyan könnyen, és nagyon is hamar elkezdi támadni az őt zavaró embert.
A cutting ma már az európai westernversenyeken is gyakorta szereplő szám. Itt a lovasnak egy meghatározott marhát kell elválasztania a csordától, és amilyen sokáig csak lehet, a többitől elkülönítve tartani. A lónak ezt a feladatot többé-kevésbé önállóan kell végrehajtania, a lovasnak tehát optimális esetben csak meg kell mutatnia lovának, melyik marhát választhatja el, aztán passzívan viselkedik. Itt derül ki a westernlófajták sokat dicsért cow sense-e - ezek a gyakran nagyon érzékeny és intelligens lovak bármely juhászkutyánál jobban tartják távol a marhát a csordától, míg más jelet nem kapnak.
A cuttinghez hasonló, de valamivel nehezebb a cattle sorting, amikor két lovas közösen alkot csapatot. Minden marha hátára egy számot erősítenek, a zsűri kihúz három számot, és felolvassák a sorrendet, amelyben a marhákat meghatározott vonalon hajtani és ott tartani kell. Ez egyszerűnek hangzik, de nem az! Mert amint egy másik marha a vonal mögé téved, vagy a már kiválasztottak egyike visszaszökik a csordához, a lovasoknak az egészet elölről kell kezdenie!
Kevésbé feszültségteli, de annál "őrültebb" ötlet a wild cow milking. A kétfős csapatnak egy félvad tehenet kell befognia, megtartania és megfejnie. A fejő először a lovával üldözi a tehenet, és lasszóval megállítja. Ekkor jön a társa, akinek az a feladata, hogy a felnőtt állatot csak a kezével valahogy megtartsa, mialatt a fejő valahogy megpróbál hozzájutni a tejhez. El kell mondani, hogy ezek a tehenek nem kevésbé agresszívek, mint hímnemű társaik, és persze egyáltalán nem szoktak hozzá a fejéshez. Előfordulhat, hogy egy túlságosan felbőszült tehén egy lendülettel szabadul meg a két terhes embertől, vagy magával vonszolva őket hagyja el az arénát!

A rodeó népünnepély - de nem az állatoknak…

A rodeó véleményem szerint nem is túl szép, és főleg nem éppen humánus számait végül a teljesség kedvéért szeretném mégis megemlíteni.
Itt van először is a bull riding - ami egyszerűen arról szól, hogy az ember minél tovább fent maradjon egy vadul tomboló húskolosszuson, amelyet a show kedvéért a legvadabb ugrálásra, bakkolásra késztetnek úgy, hogy nemi szervét egy szíjjal összeszorítják. Ugyanígy működik a bronco riding, de itt bika helyett vad - vagy megvadított - lovat használnak. Legalább nyolc másodpercig kell fent maradni a vadul tomboló állaton, és közben lehetőleg jó képet vágni a dologhoz.
Az utolsó szám a wild horse race, amelyet röviden így lehet leírni: két cowboynak egy szerencsétlen megzavarodott fiatal vagy vad lovat nyomnak a kezébe, amelyet a lehető leggyorsabban fel kell nyergelniük, és egy kört tenni vele a pályán. Láttam már, hogyan vetette magát az egyik ilyen megfélemlített fiatal ló a földre és nem kelt többé fel, olyan sokkot kapott, de amúgy sincs nagyon olyan ló, amely lelki vagy fizikai károsodás nélkül átvészelné ezt az értelmetlen és kegyetlen versenyszámot.
Sajnos éppen ez a wild horse race a kétségtelen csúcspontja minden rodeónak, és nagy hagyományai vannak. Ugyanakkor folyamatosan történnek próbálkozások arra, hogy betiltassák, vagy legalább csökkentsék a wild horse race, a bull riding, a bronco riding és a calf roping számok megrendezésének lehetőségét.
Ha azonban a "westernlovaglásról" beszélünk, ezeket a dolgokat is meg kell említeni - hiszen ezek is éppúgy hozzátartoznak, mint a többi versenyszám, melyekhez hasonlóan ezek is a cowboyok mindennapjaiból erednek.



Gyakorlati tipp
Harmadik sebességbe kapcsolunk…
A lovának már tudnia kell laza ügetésben haladni. Ennek semmiképpen nem kell még igazi "jog"-nak lennie, addig még hosszú az út - amelyen jó, ha igénybe veszi egy western lovasedző segítségét is, mert ő jobban el tudja magyarázni a finomságokat.
Egy ilyen kis sorozat, mint ez, amúgy is csak a westernlovaglás alapjaival tudja megismertetni - ez pedig semmiképpen sem elég ahhoz, hogy akár csak a legalacsonyabb versenyosztályban is indulhasson. Ha a westernlovaglást komolyan szeretné űzni, edzőre lesz szüksége - ahogy a díjlovaglásnál, a díjugratásnál vagy akárhol máshol is. Ezért ez csak egy kis "egyszeregy", és nem az egész matematika. De térjünk vissza a tulajdonképpeni témánkhoz… Miután tehát a lova megtanulta, hogy lassan is lehet ügetni, ismét elkezdhet a fordulásokkal foglalkozni, és patanyomfigurákat lovagolni, mindent, amit a díjlovaglásból is ismerünk: körök, kígyóvonalak, kézváltások vagy bármi más. Tegye hajlékonnyá a lovát, és továbbra is segítsen neki megtalálni a maga útját.
Most térjünk át a vágtára, és ez alapjában véve már nem is olyan nagy lépés. Ugyanúgy járjon el, ahogy az ügetésnél, mindig csak egy keveset és szépen nyugodtan, lassan, aztán ismét "lejjebb kapcsolni" és dicsérni. Ha kissé "elrohanós" lova van, használja ugyanazokat a trükköket, amelyeket biztosan ismer a díjlovaglásból - körben lovagolni és így tovább. Egy westernlónak mérsékelt tempóban kell vágtatnia, és nem átrohannia a mezőn.
Rögtön le kell azonban szögeznünk: ha a lovának meg akarja tanítani a cantert, keresnie kell egy jó edzőt, én itt csak azt tudom elmagyarázni, hogyan tudja a lovát eljuttatni oda, hogy hosszú száron is nyugodt tempóban vágtázzon.
Ha tehát első alkalommal vágtába vált, semmiképpen se hagyja a lovát rögtön elrohanni! Adja ki a parancsot a vágtára, de amint a ló beugrik, ülésével és egy vezényszóval adja egyértelműen a ló tudtára, hogy ezt a sebességet kell tartania. Ha a lova nem vesz tudomást róla, adjon még egyszer, valamivel nyomatékosabban egy hangos vezényszót. Adjon a lovának még egy utolsó lehetőséget, mielőtt a vészfékhez nyúlna - nehezítse el magát és mondjon egy világos "easy"-t vagy "lassan!"-t. Ha azonban ez sem segít, most már a vészfékhez nyúlhat, vagyis felveheti a szárat. A ló legkésőbb most meg fogja érteni, mit kell tennie, ha azonban igazi keményfejűvel van dolga, már csak egyetlen hatékony módszer marad.
Ne lassan vegye fel a szárakat, és lassan növelje a nyomást - a keményfejűnek ekkor elöl egyszerűen a "foga közé ragad" a zabla. Egy húzás, még egyszer nyugodtan, de hangosan "easy!" vagy bármi más - és a lova a semmiből jövő hirtelen jelzéstől úgy meglepődik, hogy lelassul.
Mindehhez - mint az ügetőleckéknél is - nagyon nyugodtan és következetesen közelítsen. Hagyjon időt magának és a lovának, hogy rátaláljanak egymásra. A siker el fog jönni… Csak meg kell tanulnia várni rá!