Köztársasági Díj

Ez a verseny nemigen találja a helyét az ügető versenynaptárban. Mióta 1956 szép ünnepét párosították a köztársaság kikiáltásának sokkal kisebb jelentőségű emlékével, ez a díj október végén kerül lefutásra közvetlenül a hagyományos tenyészversenyek előtt. Még leginkább a régi megfelelője, az egykori Vörös Október Díj volt beilleszthető, ahol forduló starttal mérkőzhetett a másodklasszis a jobbakkal. A mai tendencia, amikor erőltetetten autóstartosnak írnak ki egyre több futamot, jellegtelenné tette ezt a versenyt (is). Persze a 400.000 Ft-os első díj starthoz gyűjtötte a talpon lévő jobbakat, tizenketten indultak a futamban.
De miért indul minden kiemelt versenyben 12 ló? Miért kell a legnagyobb futamokat is hendikepszerű zsúfoltsággal, a nagy mezőnyökből adódó jelentős bizonytalansággal megrendezni? Miért van az, hogy aki korábbi érdemeivel jogosultságot szerzett, az mind elindul, bármennyire is esélytelen, és puszta ottlétével fokozza a tenyészpróbák korrekt kimenetelének kockázatát? És még jó, ha fölösleges részvétele az ottlétre szorítkozik, és nem lát el "taktikai" feladatokat. Miért nincs a magyar ügetősport nagyversenyeiben a szelekciót szolgáló és a díjalapot növelő nevezési díj?

A 2600 méteres versenyben kisebb meglepetés született, a közönség és a szaksajtó által favorizált két kitűnő négyévest, Detroitot és Diktátort igen könnyen megverte a tízéves Üzér tulajdonosával, az amatőr Szabó Krisztinával kocsijában. Üzér és Detroit (Fazekas Imre) a második párban helyezkedett, míg a kedvezőtlenebb startszámmal indult és amúgy is lassúbb kezdő Diktátor (Varga Sándor) a mezőny második felében versenyzett. A befutóba az időközben élre állt Üzér hozta a mezőnyt, Detroit támadni próbált, de Üzér könnyen újított, és 1.20,6-ban győzött. Diktátor igen erős hajtói támogatással többször is nekilendítve küzdötte fel magát a harmadik helyre, amit újabb küzdelemben kellett megvédenie a végén jövő Zsigmondtól.
Üzér (Mill H.-Laura) tízéves korára ért topra. Ez a kitűnő, rádiházi tenyésztésű csődör fantasztikus szezonokat produkált a népszerű Szabó Krisztina kezében, aki lovait saját tréningtelepén készíti a versenyekre. Tavaly 12 győzelmet aratott, tavalyelőtt 11-et, az így összegyűjtött versenydíjak erre az évre erősen megnehezítették a dolgát. Idén már csak a legjobbak futamaiba fért be, de mint láthattuk, a számára kedvező hosszú távon megverte a többieket. Nagy látványosság a két kitűnő négyéves, Detroit (Grundy's Ebony-Lady Flame) és Diktátor (Yankee Yankee-Sors) idei párviadala. Detroit négy eddigi együtt futásukból most először végzett Diktátor előtt, ám jegyezzük meg, a négyből csak egyszer (Négyévesek Nagydíja) volt, hogy valamelyikük (Diktátor) győzött is a versenyben. Ennek pedig oka van.

Már korábbi számainkban említettük, hogy az ügetőló ötéves korára érik be teljesen élettanilag. Ahhoz, hogy ennél fiatalabb korban versenyben is összemérhető legyen képességük, a fiatalabbak az idősebbektől a korkülönbségnek megfelelő, az idő előrehaladtával egyre csökkenő mértékű térelőnyt kapnak a tenyészversenyekben. Ha egy fiatal ló autóstartos futamban (tehát egy helyről) indul idősebbekkel, akkor tulajdonképpen ő ad fel a többieknek, hisz a biológiai érettség különbségét is le kell tudnia győznie. Diktátor és Detroit másodszor indul el ilyen futamban, és másodszor szenvednek vereséget kitűnő idősebb lótól: előbb C'est la Guerre, most pedig Üzér leckéztette meg őket. Vajon szükségük volt-e erre a presztízsveszteségre? Nem lehetett volna-e szerencsésebben menedzselni ezt a két kétségkívül igen nagy ígéretet? Detroit a Pannónia díjbeli győzelme óta csak rövid távon indult, ez a mostani hosszú távú próbálkozás a szintén rövid Őszi Kísérleti Verseny előtt nem igazán illik a képbe, Diktátor pedig amúgy is össze-vissza váltogatja a távokat, reméljük, hogy a lapzárta után, de a következő számunk megjelenése előtt sorra kerülő Ménesek Díjában megfelelő kondícióban, képessége teljében tud starthoz állni.


Őszi Kísérleti Verseny

Ez az egyetlen verseny az év során, ahol kétévesek idősebb lovakkal mérhetik össze tudásukat. A különböző generációk életkori érettségüknek megfelelő térkülönbség mellett indulnak, a kétéveseknek 40 métert adnak a háromévesek, 60-at a négyévesek és 80-at az idősebbek. Korábban a legfiatalabbak előnye 20 méterrel több volt, és még így is ritkaság számba ment egy-egy csikógyőzelem, ám az utóbbi évtizedben a kétévesek versenyeztetése - talán a versenyzés elüzletiesedése folytán - intenzívebbé vált, és három egymás utáni kétéves győzelem után a versenytitkár "megfogta" őket, 20 méterrel kevesebb kedvezményt adva nekik. Bár a döntés indítéka nem vitatható, valóban újabban jobban előveszik a kétéveseket, ám azóta egy kivételtől eltekintve nem igen van igazi kétéves esélyes, ráadásul, mint már korábban írtunk erről, a közel egy évvel későbbi Szent István Díjban ugyanilyen felállásban mérkőzhet a három- és négyéves évjárat, ami azért jelentős szakmai ellentmondást takar: mintha a fiatalok egy év alatt semmit sem fejlődnének az egy évvel idősebbekhez képest.
Idén az egyetlen kétéves, amelyik nyerési eséllyel indulhatott volna az idősebbek ellen is, a veretlen Flinga az eredményes hároméves-kori szereplés érdekében már megkezdte megérdemelt téli pihenőjét. A kétévesek közül legnagyobb eséllyel a derbygyőztes Csábos testvére, Frivol indult, de nem számított esélytelennek Fanketti és Frankie Boy sem. Egyetlen hároméves volt a programon, Erika, de őt a lehajtás után az állatorvos lejelentette, így a négyéves Detroit érdemi ellenfél nélkül maradt, az idősebbek, a csodaszép Cinema, a szélvészgyors Árvácska és különösen a bombaformában lévő C'est la Guerre inkább csak a helyezésekkel számolhattak.
A verseny abszolút a papírforma jegyében zajlott. Fanketti hibája után Frankie Boy vezette a mezőnyt, ám a temetőoldalon Detroit C'est la Guerre kíséretében élre állt, és 1.19,5-ös közepes időben sétálva nyerte a futamot. A kétéves Frivol az istállókanyarban még negyedik volt, onnan szépen zárkózva magabiztosan ért fel a második helyre, a végig mutatkozó C'est la Guerre lett a harmadik, a messziről zárkózó Cinema ért fel negyediknek.
A rádiházi tenyésztésű Detroit (Grundy's Ebony-Lady Flame) ezzel a futással ismét kitűnő évet zárt, négyéves korára több mint hétmillió forintot nyert! Ondrék András lovát most az amatőr Nagyváry Andrea hajtotta, magabiztosan érvényesítette lova esélyét. A második Frivol (Yankee Yankee-Mosoly) Mezőhegyesen született, Kelemen Tamás tulajdona. Most idomárja, Fazekas Imre ült mögé, jó futása jövőbeni klasszist enged sejtetni. C'est la Guerre (Kalle Pil-Arienne I.T.) legjobb korábbi futásainál az élről versenyzett, újdonsült hajtójának, Szűcs Attilának nem volt egyszerű feladat hátulról startolva is megfelelően beosztani lova erejét. Kaszás Gergő saját tenyésztésű kitűnősége ismét jól helytállt.


Elment Eszes Matyi

Szomorú hírt kaptunk: meghalt Eszes Mátyás, a nyolcvanas években oly sikeres ügetőtréner.
1959-ben került a pályára, 1977-től 1996-ig volt idomár, betegsége megtörte sikeres karrierjét. A szűk húsz év alatt szinte mindent megnyert, amit lehetett. Elsősorban saját nevelésű lovának, Jágónak köszönhetően, amely minden idők egyik legsikeresebb versenylova volt, tizenkét kiemelt versenyt nyert, köztük szinte minden klasszikust: Kétévesek Nagydíját, Ügetőderbyt, Nemzeti Díjat, Ménesek Díját, Őszi Kísérleti Versenyt (háromszor!), Hungária Díjat. Eszes Matyi Derbyt nyert még Komornyikkal és Nemecsekkel is, nála többször csak hárman szerezték meg a kék szalagot a magyar ügetősport történetében. Emlékezetes sikereket ért el Zegzuggal, Fecsegővel vagy utolsó klasszis lovával, Platinával is. 82-ben, 84-ben és 85-ben hajtósampion volt.
Jellegzetes finishajtásait, mikor szinte kiülve a sulky-ból jobb kézzel baloldalról használta az ostort, soha nem feledjük. Akik közelebbről ismerték, jó szívvel emlékeznek rá, akik csak a korlát túloldaláról, azok is. Ellensége nem volt, sikereit nem irigyelték, ami ebben a konkurenciaharccal és feszültségekkel teli mikrovilágban szinte egyedülálló. Ez a hatalmas termetű, erős fizikumú ember még csak ötvennyolc éves volt. Megrendítő.

Válságjelentés

Válságos időket él a magyar lóversenyzés immár évek óta. A tulajdonos ÁPV Rt képtelen (vagy nem hajlandó) nyereséges üzemeltetésre alkalmas menedzsmentet kinevezni, de át sem adja a verseny- ill. fogadásszervezési jogosítványokat a sikeres működésben eminensen érdekelteknek, évről évre termeli, halmozza a veszteséget, eladósítva a lóversenyzést. Ennek következményeként, ezt ürügyül használva eladták az Ügetőpályát a francia Buygues cégnek, eladni tervezik az alagi tréningtelepet, és a Kincsem Park-i galopp versenytér ideális méretű futópályáit is összezsugorították, nyilvánvalóan a felszabadult terület értékesíthetősége végett.
Most olyan hírek járnak, hogy a franciák visszaléptek a Kerepesi úti ingatlan megvételétől, és sokan ezt úgy értelmezik, hogy az ügetősport így mégis megmaradhat a 70 éve megszokott helyén. De vajon tényleg így lesz-e? Nem találnak-e más beruházót a telekre, csak hogy létrejöhessen valamilyen nagyméretű telekügylet? Nem tudni semmit, az évek óta tartó bizonytalanság egyik oka, hogy minden szinte titokban, nemcsak a széles, de az érintett szakmai nyilvánosság kizárásával zajlik. Az optimisták (nem sokan vannak már) mindenesetre azt remélik, hogy az állam a saját maga által keletkeztetett veszteségtől tehermentesíti a lóversenyéletet, és érdemi vagyonvesztés nélkül, vagy rosszabb esetben egy ingatlan értékesítése révén pótolva a legfájóbb hiányokat, kiírja a várva várt, megmentő fogadási koncepciót.
Akárhogy is lesz, sokadszor hangsúlyozzuk, hogy első feladat a jövedelemtermelő képesség visszaállítása. Nem szabad várni vele soha vagy legalábbis sokára megszülető döntésekre, mielőbb meg kell kezdeni a pénzbe nem kerülő totalizatőr módosításokat! Persze ehhez olyan vezetés kell, amelyik a nyereségteremtésben érdekelt, és nem csak a veszteségesség csökkentést tartja az előrelépés eszközének (mint Kohn bácsi, aki abból élt, hogy szombaton zárva tartott...). Ma, amikor hónapok óta képtelenek visszaállítani az ügetőn a heti két versenynapos menetrendet, mikor a versenyélet visszafejlesztése folyik, nehéz elképzelni, hogy sikerül megfelelő, korrekt koncesszort találni a fogadások bonyolítására.
Lépni saját erőből, megfelelő vezetéssel, minél előbb, sőt, azonnal! Aztán ha "beindul a verkli", növekszik a forgalom, sikeres(ebb) lesz a lósport, majd eldönthető, kell-e koncesszió, de akkor már mi válogathatunk!