|
|
Ismeretes, hogy az ÁPV Rt. 1994-ben a lóversenyek
megrendezésére a Kincsem Parkot, a Kerepesi
úti ügetőpályát és az Alagi tréningközpontot
kapta meg, vagyis vásárolta meg névleges
értéken, 100 forintért a korábbi állami tulajdonos
Szerencsejáték Rt-től. Az ingatlanok közül
az ügetőpályának jelenleg már a francia Bouygues
a tulajdonosa, habár csak az eddig használhatatlannak
tűnő, Kincsem Parkban zajló építkezések első
ütemének átvétele után kerülhet birtokon
belül.
Ez annyit jelent, hogy az építkezés első
fázisának átvételéig (ennek a határideje
eredetileg március 8 volt, lásd még a Nemzetközi
Lovas Magazin előző, 2001/4 számát, 36. oldal)
a Kerepesi úton folynak az ügetőversenyek.
Az alagi tréningközpont területe mintegy
110 hektár, amin három különböző méretű tréningpálya,
közlekedő utak, istállók, tárolók, irodaként
szolgáló kúria, lakások és egyéb épületek
találhatók. Miután tavaly augusztusban a
Kincsem Parkból elzavarták a versenylovakat
és a lovasokat, az ott tréningezett telivérek
jelentős része is Alagra költözött a korábban
is itt idomítottak mellé. A legfrissebb Lóverseny
Krónika szerint jelenleg a lóversenyen futó
összesen 479 telivér közül 355 Alagon él
és készül a versenyeire. A telivérek felkészítéséhez
az istállón és a karámokon kívül megfelelő
- nem túl mély, és nem túl kemény - sík talajú
homok, illetve egy másik, gyeppel borított,
lehetőleg legalább 1600 méter kerületű pályára
(Alagon az úgynevezett nyári pálya például
2800 méteres), a gyakorláshoz startgépre,
szakértő idomárokra, illetve lovasokra és
lovászokra van szükség. Ekkora méterű és
megfelelő színvonalú pályát azonban nem tud
minden egyes lótulajdonos egyedül felépíteni,
ráadásul működtetése is csak akkor gazdaságos,
ha nem egy-egy egy ló, hanem több istálló
tucatnyi telivére használja. Arról nem is
beszélve, hogy a különleges szaktudással
rendelkező trénert és lovast sem tud minden
egyes futtató lova mellé fogadni, főként,
ha csak egy-két telivére van. Éppen ezekből
a megfontolásokból építették fel az 1800-as
évek végén az Alagi tréningközpontot, mint
ahogy a világ minden lóversenyüzemében létezik
legalább egy (az Amerikai Egyesült Államokban
több száz) központi tréningpálya, ami mellett
gyakran ott áll a versenypálya is. Ezek után
igazán nehezen érthető, hogy ha megszüntetik,
illetve leszűkítik ennyi ló tréningezési
lehetőségét, akkor hogyan működik majd a
lóversenyzés. És hogy lehet azt mondani,
hogy a tréningtelepre, vagyis a tréningezési
lehetőségre a versenyzéshez közvetlenül nincs
szükség? Arról nem is beszélve, hogy jelenleg
- mivel a Kincsem Pálya az NL Kft. szerint
is alkalmatlan a versenyzésre - Alagon folynak
a versenyek.
Alag
Alagnak szimbolikus jelentése van minden
lóversenybarát számára, mivel a lóversenyzést
valamennyi válságos helyzetén - például az
I. világháború, majd a pesti versenypálya
1919-es megszűntetése, a II. világháborús
rombolások - Alag segített át. Ráadásul az
első Magyar Derbyt is itt futották.
A Magyar Lovaregylet még az 1890-as években
vásárolta meg a Pest megyei Szahara néven
nyilvántartott 2800 holdas területet - ami
többszöröse a mai telepnek - a Károlyi családtól.
A tréningközpontot a lóversenyzés őshazájának
tartott Newmarket-i tréningtelep mintájára
készítették el, és például a fűmagot is Angliából
hozatták. Külön vízműrendszert, tejgazdaságot,
gyümölcsöst, takarmányt termelő mezőket,
asztalos- és kovácsműhelyt, valamint kertésztet
is kialakítottak az istálló, kiszolgáló és
lakóépületek, illetve a kápolna mellé. Az
Angliából idecsábított idomároknak kastélyok,
a zsokéknak szép házak épültek, sőt külön
szálloda és árverési csarnok is készült.
A tréningpályák száma egy idő után hétre
növekedett. A kiváló helyi adottságokat egyre
több tulajdonos felismerte és olyan futtatatók
hozták ide a lovaikat, mint herceg Festetics
Tasziló, báró Springer Gusztáv, báró Rothschild
Alfonz, a Dreher család, vagy gróf Batthyány
Elemér. A versenypályát már 1891-ben felavatták,
majd 1896-ban felújították és megnagyították,
ami ezután számos sík-, akadály- és gátversenynek
adott otthont. A nézőtéren a Kincsem Parkihoz
hasonló nagy tribün mellé kisebbeket is építettek,
így a száz évvel ezelőtti pálya összehasonlíthatatlanul
kényelmesebbnek tűnik, mint a millennium
évében használatos.
Alag szerepe 1918 után tovább nőtt, mivel
a pesti Városligeti pálya megszűnt, és ide
helyezték át a legfontosabb versenyeket.
Az I. világháború után szétvált a magyar
és az osztrák versenyüzem, ami egyebek között
annyit jelentett, hogy ezután Magyarország
saját Derby-t is rendezhetett. Erre 1921-ben
nem máshol, mint Alagon került sor. A derbyket
ezután 1924-ig itt is tartották, mivel a
Kincsem Parki pálya csak 1925-ben készült
el. A tréningezés és a versenyzés mellett
Alagon telivértenyésztés is folyt. Nemzetközi
hírre tett szert a helyi csikóárverés is,
amire olyan világhírű tenyésztők is ellátogattak,
mint Aga Khan. Ezekben az években a magyar
telivértenyésztés is igen elismertté vált,
és előfordult, hogy az országban élő tenyésztők
egy év során több mint 40 ezer telivért exportáltak.
A II. világháború után néhány évvel államosították
a lóversenyeket, és Alag is állami kézbe
kerül a Magyar Lovaregylettől. Megszűnt a
tenyésztés, és csupán felkészítő szerepét
tarthatta meg a központ, amelynek nagyságát
a korábbihoz képest töredéknyire csökkentették.
Alagon azért néhányszor még rendeztek gát-
és akadályversenyt, illetve az 1990-es években
egy-egy pünkösdi versenynapot a síklovaknak.
Ma a régi pályák helyén például autópálya
(2/A), vitorlázó repülőtér, szántóföld és
házak találhatók. A régi kúriák, kastélyok
egy része ismét magánkézbe került, irodaként
működik, üresen omladozik vagy ital-nagykereskedés
raktáraként szolgál (a Pavilon szálloda).
A telepen új növényeket ki tudja mióta nem
ültettek, a régiek elpusztultak vagy kivágták
őket. A pálya a hozzá nem értők pusztítása
után ismét kezd arra a pusztára hasonlítani,
amit több mint száz éve megvásárolt a Magyar
Lovaregylet. Mégis, ez a telivérek egyetlen
központi felkészítő-helye, amelyet most is
ugyanolyan széppé és korszerűvé lehetne alakítani,
mint korábban, ha valaki (például a tulajdonosa)
egy kicsit is akarná.
|
|
|
|
