A 12 hónap szabadság Vitatkozhatunk azon, hogy melyik a legmegfelelőbb évszak egy itteni vakációra: a tavasz frissessége a virágzó cseresznye- és mandulafákkal, vagy a forró nyár szép fényeivel és a levendula mindent betöltő illatával? Az ősz káprázatos színeket kínál és ekkor kezdődik az olíva (olajbogyó) és szőlőszüret. Viharok csak télen fordulnak elő. Télen nincsenek turisták. A vidék azonban ekkor is gyönyörű, tiszta fényeivel és a kandallókból áradó füsttel - itt még mindig fával fűtenek. Uli és Edmond Freess háza is csöndesebb a téli hónapokban. Éjszakánként néha mínusz fokok is vannak, a fával való fűtés pedig nem mindig elegendő a 25° C-hoz szokott városi embereknek. Provence nem Mallorca, de télen is olyan klímája van, amelyet mi is megirigyelhetünk az esős őszi napokon… A nyugalom itt lenyűgöző. Roussillon kis utcáin úgy lehet végiglovagolni, hogy nem találkozunk szembe turistákkal. A tereplovaglás alkalmával is úgy lehet az út menti kis kocsmákba betérni, hogy ott csak a helybeliek vannak. Ez a nyári nyüzsgésben sohasem adatik meg. Munkamegosztás Edmond konyhája azonban minden évszakban kifogástalan, ahol mindig érdemes elidőzni. Edmond nem csupán kiváló festő, hanem nagyszerű szakács is. Ebből pedig kiderül, hogy náluk a "Madame" lovagol és "Monsieur" főz - és mindketten jól végzik a munkájukat. Uli Freess a klasszikus lovasiskola híve; kedvencei az ibériai lovak és a hozzájuk illő lovaglási mód. Lovai közül nem egy van magas színvonalon belovagolva - akár Piaffe és Passage bemutatására is képesek - de mindegyik lovuk megbízható. Vannak nyugodtabb és élénkebb, kisebb és nagyobb lovak - minden lovasnak a megfelelő. Madame Freess a biztonság kedvéért már a bejelentkezéskor kifaggatja a lovasokat lovastudásukról, tapasztalatukról, körülbelüli korukról és súlyukról. Mindez a lovak érdekében történik és a lovasok biztosan a legmegfelelőbb lóra kerülnek. A tereplovaglás pihenésre való Szigorúan ügyelnek arra, hogy terepre csak tapasztalt lovast mehessen ki. Noha a terep nem különösebben nehéz, a tereplovaglás arra való, hogy ott lóhátról ismerjük meg a tájat - azaz nem lovasoktatásra szolgál. Természetesen nem csak terepre lehet menni - Uli szívesen ad lovaglóleckét a lovardában - magas színvonalon, a lovasokhoz egyedien mérten tanít lovagolni. Télen nem minden nap lehet lovagolni; van, amikor a szél nagyon erős vagy esik az eső. Vannak azonban olyan napok is, amikor a szabadban, a teraszon költhetjük el az ebédet - kivéve, amikor ez elmarad, mert épp ilyenkor megyünk a lovakért a szélvédett völgybe - ahol nyitott istállójuk is van - hogy kimenjünk velük lovagolni. Nyáron a meleg miatt korán reggel vagy késő este érdemes csak lóra ülni, napközben mindenki a medence mellett tölti az idejét, vagy elmegyünk Edmonddal a piac kínálatát megtekinteni. A lovak közben a hűs völgyben pihennek. A vidék változatossága lenyűgöző: keskeny utak szelik át az örökzöld tölgyerdőt, melynek alját boróka bokrok borítják. A nedvesebb részen embermagasságú nád állja utunkat. A meredek sziklafal pedig hasonlóan titokzatos, mint a roussillon-i vöröses-okker sziklák látványa A sziklás vidéknek csupán kis része látogatható a nyilvánosság számára is, de Ulinak külön belépési engedélye van a területre. Egy keskeny bejárón juthatunk a narancsszínű világba - akár a westernfilmekben, a lovak patáit és lábát pirosas - sárga homok lepi el. A völgykatlanból a legmagasabb barlangig kaptatunk fel - innen gyönyörű kilátás nyílik Roussillonra és a Mont Ventoux-ra. Egy ilyen lovaglás éppoly feledhetetlen, mint egy sétalovaglás a csöndes kis faluban, távol a turistáktól. Ha nem lennének antennák a házakon és nem látnánk itt-ott egy parkoló autót, akár a középkorban is érezhetnénk magunkat; keskeny utcácskák, melyek kövén csattognak a patkók, világos házak, kis ablakokkal és egy kocsma, ahol Ulit ismerősként üdvözlik. Vele nem turistáknak néznek minket, hanem kísérőnek, akit hasonló kedvességgel fogadnak, mint őt. Alkalmanként Uli elviszi vendégeit La Verriére borospincéihez. Itt kikötik a lovakat és jobbnál jobb borokat kóstolhatnak a lovasok, miközben a gazdák időjóslását és politikai nézeteit ingyen hallgathatják a bor mellett… Minden, mi szem-szájnak ingere Uli közel 15 éve él Provence-ban. Ő német, Edmond Elzászból származik, mindketten jól beszélnek németül és franciául egyaránt. Amikor lovaglás után hazaérkezünk, a kémény felől illatos füst csapja meg orrunkat; Edmond talán gombát szedett vagy egy vadász hozott egy kis vadhúst. Edmond híre, mint szakácsé, messzire jutott - és ez egy olyan országban, mint Franciaország, jelenthet valamit! Estére közelről és távolról is érkeznek vendégek, akik szintén szeretnének igazán francia ételeket kóstolni. Itt nincs konzerv és gyorsétel! Edmond maga vásárol naponta a piacon - néha napfelkelte előtt indul Marseille-be friss halért - hogy válogathasson, mi kerüljön ma az asztalra. Grillezett bárányszelet, bouillabaisse vagy tarisznyarák, fürj vagy tenger gyümölcsei - mindent nagy kedvvel és időt nem kímélve készít elő. Edmond nem azért főz, mert nem lenne pénz szakácsra - neki ez a hobbija. Számára a legnagyobb öröm az, ha a vendégeknek ízlik a főztje. Ne feledkezzünk meg Edmond festőiskolájáról sem. Néhány éve, Roussillonban saját műterme van. Elismert festőnek számít, aki szeretett vidékét, Provence-ot tüzes színekkel és finom akvarelleken örökíti meg. Kiállításai vannak Németországban és Svájcban, emellett nagyon türelmes tanár. Akinek szerencséje van, megnézhet olyan filmet, amelyet ő maga rendezett! Azokon a napokon, amikor nem lehet lovagolni, érdemes autóval útnak indulni a környék felfedezésére. Camargue-ig és a Földközi-tengerig csak egy óra az út, de Aix-en-Provance, Avignon, Marseille sincs messze. … Aki tehát igazán jól képzett lovakon akar lovagolni, egy különleges tájat szeretne közelebbről megismerni és netán festő-tudását szeretné gyarapítani - itt jó helyen jár.