Származása A shetland pónik, bár nevük ezt sejteti, eredetileg nem a Shetland-szigetekről származnak. Ezeknek a kis, finom lovaknak az első nyomai Skócia északi részén találhatók. Már a római megszállás idején ilyen típusú pónik terjedtek el errefelé. Azt csak sejthetjük, hogyan kerültek az Orkney- és Shetland-szigetekre. Esetleg egy réges-rég létezett hídon át vándoroltak be, de sokkal valószínűbb, hogy bevándorló törzsek vitték őket magukkal hajón. Ezeket a szigeteket a kőkor óta lakják, az i. sz. II. századtól pedig a shetland pónik létét is bizonyítják különféle csontleletek. Ezért nevezik e régi pónifajta hazájának a Shetland- és az Orkney-szigeteket, de tulajdonképpen Skócia tekinthető valódi "ős" őshazájuknak. A középkorban "shelttie"-nek nevezték őket. A skót nyelvben ez a név "kis állatot" is jelent. (A ma létező, kisebb collie formájú ilyen nevű kutyafajta, a sheltie nevét azonban egy t-vel írják.) A shetlandok igazi törpék, ami azt jelenti, hogy minden arányosan kisebb rajtuk. Ennek oka a szigetek életfeltételeiben keresendő, amelyek nem engedték volna meg a nagyobb termetet. Csak a kicsi, rendkívül apró példányok éltek meg. Életfeltételek Hogy túlélőképességét fel tudjuk becsülni, tekintsük át röviden a Shetland-szigetek viszonyait. 117 sziklasziget (1 430 km2) képezi ezt a szigetcsoportot Skóciától körülbelül 200 km-re északra. Közülük csak 17 lakott, 17 000 ember él itt, akik halászatból, földművelésből és a Shetland-juhokból keresik a kenyerüket. A földterület 90 százalékát külterjesen hasznosítják, 3,5 százalékon földet művelnek. Sziklás, erősen szétszabdalt szigetek, meredek partvonallal. Csak izlandi moha, gazok, fekete áfonya és kis fűcsomók vegetációja fedi a talajt. Ma már alig nőnek errefelé fák és bokrok, mert egykor a normann megszállás idején minden erdőt kivágtak a hajóépítéshez. A parton tengeri fű és moszat található. A nyár rövid és forró, a tél mérsékelten hideg, ködös és hóban szegény. Állandóan fúj a szél, és egy nap sem múlik el eső nélkül. Télen a szabadon mozgó póniknak a szigetek belsejéből ki kell menniük a partra, mert ilyenkor csak a tengeri moszat és fű jelent táplálékot. Eközben gyakran éri őket baleset, mert könnyen becsúszhatnak a sziklahasadékokba - és amelyikük a hó leeste előtt nem éri el a partot, az éhen hal. Ma legalább a téli hónapokban adnak nekik egy kis élelmet. A szigetek déli részén voltak tenyésztési kísérletek, hogy növeljék a shettyk méretét, a szürke-fakó színű hátszíjas pónik a fjord lovak bekeresztezésének kísérletére emlékeztetnek. 1850 körül Fetlar szigetén egy Bolivar nevű amerikai musztáng mént és egy arab telivér mént is használtak. Nagyobb, elegánsabb utódok születtek, de hiányzott belőlük a robosztusság. Még ma is kimutatható ez a könnyebb törzs, a különféle színváltozatú shetland pónik jelzik hajdani származásukat: a deres szín az arab keresztezéseknek köszönhető, az izlandi ménekkel való keresztezésből pedig a ma oly keresett tarkák származnak. A tenyésztés 1870-től fellendült a Shetland-pónik tervszerű tenyésztése. Londonderry grófja kiállt a tiszta tenyésztés mellett. Ménesében továbbtenyésztették az ősi típust, túlnyomórészt az eredeti fekete és sötétpej színben. Fehér jegyek a fejen és a lábakon az igazi shettynél nincsenek. Amikor a shetland pónikat mint bányalovakat kezdték alkalmazni a szén- és ónbányákban - miután megszüntették a gyermekmunkát -, további fellendülés következett be a tenyésztésben, és szomorú fejezet kezdődött e kis finom pónifajta történetében. A pónik ára nőtt, és a parasztok is intenzív tenyésztésbe fogtak, hogy részesedjenek ebből a nyereséges üzletágból. Csak kevés póninak volt olyan szerencséje, hogy gyerekekhez adták el lovaglópóninak. A legtöbbjüknek a föld alatt kellett dolgoznia, és ott is élnie. Bár a bányászok szeretettel gondozták őket, gyakran életük végéig nem látták viszont a napfényt. Még 1931-ben is 16 000 póni dolgozott a bányákban! 1890-ben a Shetlandpony Studbook Society megalapításával megkezdődött az ellenőrzött tenyésztés, és tíz évvel később Hans Bogard által az első shettyk bekerültek Németországba, majd Európa számos országában fel-felbukkant belőlük néhány példány. Küllem Valódi törpeként a shetland pónik harmonikus felépítésűek - minimális marmagasságuk bottal 70-75 cm, az átlag egy méter körül van. Mellkasuk mély, törzsük széles, erős bordaíveléssel. Nyakuk rövid és erős izomzatú, kívánatos a kifejező fej nagy szemmel és széles homlokkal. Szájuk kicsi, orrlyukaik nagyok, kis fülük elvész a sűrű sörény alatt. Farkuk is telt, sűrű szőrű. Megkívánják a terjedelmes lapockát, a széles mellkast, rövid hátat és jól fejlett mart. Ehhez alapként jól izmolt, erős lábaknak kell szolgálniuk erős ízületekkel, amelyek megengedik a szabad, tiszta mozgást. A shetland pónik patája szinte kerek és igen szilárd szerkezetű, amelyet csak kivételes esetben (állandó megterhelés aszfalton) kell patkolni. A pónik későn érők, vagyis csak négyéves korukra nőnek fel, és csak nyolc-kilenc éves korukban számítanak teljesen felnőttnek. A tenyésztési irányelvek szerint a shetland póni hároméves koráig ne legyen nagyobb 1,04 méternél, felnőttként pedig 1,07 méternél. A jobb táplálás miatt azonban gyakran nagyobbra nőnek, ennek elkerülésére inkább a kisebb méneket részesítik előnyben a tenyésztők. A shetland pónik sokáig élnek, a 30-40 éves kor sem számít ritkaságnak. Súlyuk 160 és 220 kg között van. A legújabb tenyésztési irányelvek szerint a tigristarkán kívül minden szín megengedett. Angliában sokan ma nagyon erősen a küllemre tenyésztenek, a mozgás csak másodrendű. Ott is felismerhető két irányzat: a kiállítási póni - többnyire fekete színű és a mi ízlésünknek kissé lomha -, valamint egy elegánsabb, mozgékonyabb "munka-shetty", amelyet azonban tenyészszemléken nemigen mutatnak be. Az európai tenyésztés Az Európába bekerült példányoknál a kezdetektől nagy súlyt fektettek a pónik használatára. Először az állatkertekben és a cirkuszokban találtak otthonra, de hamar barátokra leltek a lovakat szerető családok körében is. Sok helyütt - például az egykori NDK-ban - számos shetland póni szerepelt gazdasági lóként, és persze az állatkertekben mindig is nagy sikert arattak a gyerekek körében. A táplálás és a tartás feltételei A shetlandok - a táplálékban szűkös területekről való származásuk miatt - más fajtáknál jobban hajlamosak az állandó evésre. Nálunk a legelési lehetőségek lényegesen jobbak, mint eredeti élőhelyükön, épp ezért sok legelő túlságosan tápláló ezeknek a póniknak. Hamar elhíznak, vagy ami még rosszabb, a túl gazdag táplálékkínálat miatt elkerülhetetlenül patairha-gyulladásuk lesz, ha nem korlátozzák a legelés napi idejét, ami pedig akár kényszervágáshoz is vezethet. Másrészt azonban viszont egy shetland póni nem "szemetes" vagy "konyhamalac" mindenféle zöldséghulladék számára, ahogyan azt gyakran láthatjuk. Aki shetlandot tart, annak tágas kifutót és lehetőleg egy nyitott istállót kell építenie a lovak számára. Bár a shetland pónik igen ellenálló szervezetűek, azért védeniük kell magukat a túl nagy hőségtől, az esőtől és széltől. A friss ivóvízről és ásványi anyagokról egész évben gondoskodni kell. Nyáron elegendő táplálékot nyújt a legelő, télen pedig a jó minőségű széna és a takarmányszalma tökéletesen megfelel nekik. Csak a keményen dolgozó póniknak van szükségük kiegészítő táplálékra, ez azonban hobbipónijainknál aligha fordul elő. Az oltás, féregtelenítés és pataápolás igénye természetesen ugyanaz, mint egy nagy lónál. Mindezt meg kell fontolni, ha shettyt veszünk. A nagyló-boxok az istállókban (gyakran tartják a szegény pónit "kabalaként") e kis pónik számára nem alkalmas, mert így teljesen el vannak zárva a külvilágtól, és fásultan a falat bámulva egész nap magukban vegetálnak. Aki aztán csodálkozik, hogy eltűnt a vidám, megbízható szabadidőpartnere, az semmit nem ért a lovakhoz. A shettyt egyedül sem szabad tartani. Legalább kettesben kell lenniük! Még szebb természetesen egy kis ménes. A vételnél mindig meg kell gondolni: a shetland pónik nem játékszerek, hanem élőlények, amelyeknek az igényeit ismernünk kell, és aszerint cselekednünk. És negyven évet is megélhetnek! Teljesítmény és használat A shetland pónik karaktere jóindulatú, tanulékonyak, figyelmesek, alkalmazkodók és könnyen kiképezhetők. Ugyanakkor nagyon bátrak is. Az ingerlést és a kínzást nem sokáig viselik el, ilyenkor védekezni kezdenek. Nagyságukhoz viszonyítva a shetland pónik a világ legerősebb lovai. Egy holland tudós, Groeneveld, az itt látható táblázatot állította össze a teljesítmény összehasonlítására. Ez az erő a nagylovakkal összehasonlítva más húzási stíluson alapul. Csekély súlya miatt a póni hátsó lábainak erejével tolja előre a terhet (a nagy lovak az elülső lábaikkal húznak). A nyak és a hát majdnem párhuzamos a rúddal, ami kedvező az ellenállás leküzdésére. A szigeteken ezeket a biztos léptű hegyi lovakat teherhordó és lovaglópónikként használták. Tőzeget szállítottak velük kosarakban, az úgynevezett "klipperekben". A shetty gond nélkül visz 100 kg-ot hosszabb távokon is. Ráadásul jó úszó is. A túrázók számára teherhordóként nagyon érdekesek lehetnek a shettyk. Az ötvenestől a hetvenes évekig gyakran lehetett velük versenyeken is találkozni. Egy ilyen nagy teljesítményekre képes shetland póni példájaként álljon itt Mloritz története: Moritz ma 31 éves, eredeti shetland 1,11 méteres bottal mért marmagasságával, egy pónilovardában volt oktatópóni. Gyerekek százait tanította meg lovagolni. "Szabadidejében" egy hannoveri-tenyésztő lányának edzőpartnere volt. Kitűnő ügetése és remek állkapocs-szabadsága miatt még a komolyabb szintű díjlovagló versenyekben is sikeres volt, díjugratásban pedig még 1,20 méteres szóló akadályokat is képes volt átugrani. Ifjú lovasával sorra nyerte a póniversenyeket. Mindemellett egyes fogatban is eredményes volt, ősszel pedig rókavadászaton vett részt a gazdájával. És ma? Egészséges, vidám és élvezi a kissé nyugodtabb életet egy kislány pónijaként, akit megbízhatóan bevezet a lovastudományokba. Moritz biztosan nem egyedüli eset, még sok hozzá hasonló van. A shetland pónik kitűnő fogatlovak, nagyoknak és kicsiknek egyaránt alkalmasak. Kitartó ügetőként jól lehet előrehaladni velük, és kezelhetőségüknek köszönhetően hamar be lehet fogni gond nélkül több pónit is a fogatba. Kezdő gyerekek lovagoltatására való alkalmasságuk vitathatatlan. Jóindulatúak és tanulékonyak, de amilyen gyorsan megtanulják a pozitív dolgokat, olyan gyorsan azt is felismerik, hogyan tudnak védekezni a szakszerűtlen bánásmód ellen. Ilyenkor aztán azt hallani: a shettyk harapnak, rúgnak és makacsak. Ez csak akkor igaz, ha a gyerekeket felügyelet nélkül hagyjuk a pónikkal. Nem lehet elégszer ismételni: a shetland pónik lovak, és úgy is viselkednek! Szakszerű irányításra mindig szükség van, de jó természetük, bátorságuk és teljesíteni akarásuk miatt kitűnő társak, amelyek jóban-rosszban velünk tartanak. Az eredeti shetlandokon kívül létezik még egy csoport, amelyet "mini shetland"-nak neveznek. marmagasságuk 87 cm alatti, küllemükben igen hasonlítanak "nagy" méretű rokonukra, és hasonlóak a velük szemben felállított tenyésztési követelmények is. Ezekkel a kis lovakkal is lehet kocsizni - miniatűr fogat elé szokták őket befogni -, ahhoz azonban túl kicsik, hogy lovaglásra lehessen őket használni. Kis méretük miatt leginkább olyan embereknek ajánlott, akiknek vannak már lovas tapasztalataik, de valamilyen oknál fogva - ez lehet egészségi vagy épp anyagi megfontolás is - már nem akarnak nagy lovakat használni, de nem szeretnének teljesen elválni a lovaktól. Egy valami a mini-shettynél is egyértelmű: ugyanolyan igényei vannak a tartás és a gondozás tekintetében, mint más lovaknak. A táplálásukhoz jó érzékre van szükség, mert gyakran éppen ezeket a pónikat etetik halálra szeretetből. Egy kis ménes, amelyet fajának megfelelően tartanak, csodálatos kép! A mini shetland kedvelői egyszerűen örülni akarnak ezeknek a kedves kis állatoknak, élvezni akarják a velük való törődést. A kutyáknál ezt a szemléletet minden további nélkül tolerálják, miért ne lehetne ugyanígy a lovaknál is?   Fajta-névjegy (Eredeti és mini-shetland) Származás: Észak-Skócia, Shetland-szigetek, Nagyság: 87-107 cm között eredeti shetland, 87 cm alatt mini-shetland Színek: Minden szín a párductarka kívételével Testfelépítés: Kis fej, kifejező tekintet, nagy szemek, kis fülek; erős nyak sűrű sörénnyel; kvadratikus test, nem túl keskeny mellkas; erős és korrekt lábak, kemény pata. Mozgás: tértnyerő és semmi esetre sem kötött Használat: lovagló- és fogatos póni, különösen kezdőknek ajánlott, alkalmas kisebb gyerekekhez is. Különös ismertetőjegyek: okos, igénytelen, hosszú élettartamú, jóindulatú, termékeny.