2005 4. szám

Tartalomjegyzék Mondi Business Paper Egy köztünk élő reneszánsz ember Utolsó lap

Fotó: Lussa

Szerző: Fejér Zoltán

Azok között, akik forgatták már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Magyarországon megjelent újságokat, prospektusokat és naptárakat, nézegették plakátjait és más reklámjait, aligha találunk olyan embert, aki ne találkozott volna Lussa Vince szép nőket ábrázoló fényképeivel. Neve valósággal összeforrt a művészi aktfényképezéssel, ám mint minden művésznek, neki is meg kellett küzdenie az elismertségért.


 

Ülő akt

 

Lussa Vince 1924-ben, Budapesten született. Gyermekkorában a muzsika vonzotta, harmincöt éves koráig aktívan is foglalkozott zenéléssel. Tizenévesen azonban kapott a nagybátyjától egy drága fényképezőgépet…

Tudatában volt a masina értékének, s ez arra sarkallta, hogy megmutassa a családnak: használni is tudja az ajándékot. Első képét egy 1941-ben rendezett kiállításon fogadták el; ezt követően különböző újságok részére készített táj- és városképeket. Fotóit rendszeresen közölte a küllemére sokat adó, rendkívül igényes kivitelű Hungária Idegenforgalmi Magazin.

Kilenc negatívja kivételével 1944-ben minden anyaga megsemmisült.

A háború után a Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Páltól szobrászatot kezdett tanulni. Itt szinte magától adódott a lehetőség, miszerint az aktmodellekről nemcsak szobrot, hanem fényképeket is tudna készíteni. A korszellem azonban ennek a műfajnak sem akkor, sem később, a hatvanas években nem kedvezett.

Lussát 1957-ben felvették ugyan a Magyar Fotóművészek Szövetségébe, de ott nem fotósként, hanem műszaki szakértőként dolgozott. Ám ha ő maga személyesen nem is, de a képei eljutottak a külföldön rendezett nemzetközi kiállításokra, a magazinok szerkesztőségeibe és a könyvkiadókhoz.

Sajnos, a hatvanas években az aktfényképezést, a fotók külföldi megjelentetését az illetékesek még akkor sem nézték jó szemmel, ha azt „minősített” fotóművész végezte… Lussa Vince emiatt csak a magyar reklámipar feltörekvő korszakában lett igazán elfogadott, keresett és megbízásokkal elhalmozott fotós. Sok felvételt készített a magyar filmek külföldi propagálására, valamint minden olyan termék – divatcikkek, fürdőruhák, strandeszközök, testápolók – népszerűsítésére, amelyeknek a használatával kapcsolatban a szép nők egyáltalán szóba kerülhettek.

A Képzőművészeti Kiadó mindenhatói, miután idehaza meghonosították a poszter műfaját, az erotikus- és színes aktfotók naptáron történő megjelenítését is engedélyezték. Lussa Vince azonban nem engedett kritikátlanul a reklámipar csábításának: mindig a formák szépségét kereste és mutatta meg tájképein, aktfotóin. Tény, hogy e témákból kevesebb kiállítást rendezett, mint ahány helyre hívták. (Egyik emlékezetes tárlatán például Orvos András festőművésszel közösen állított ki…)

Közönségétől 1984-ben, a Vigadó Galériában – kereken száz képpel – búcsúzott. Azt követően – sokak számára meglepő módon – valóban visszavonult. Azóta, bár több kiállítási intézmény kapacitálta, igencsak ritkán láthattuk az alkotásait. Már csak ezért is dicséretes, hogy az Országos Széchényi Könyvtár Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteménye Lussa Vince negyven, nagy méretű fotójából – az intézetnek ajándékozott anyagból – tárlatot rendezett. (Olvasóink ezt a sikere miatt további két héttel meghosszabbított kiállítást október 15-ig még megtekinthetik. – A Szerk.)

Fejér Zoltán








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása