Mindannyian a színek bűvöletében élünk: tudatosan, vagy "csak" megérzéseinkre hagyatkozva, "megmagyarázhatatlan" figyelemmel magunk és a környezet küllemére, s egyéb csomagolásokra.

Ugyanakkor bizonytalanul, örökös kétségek közepette próbálunk harmóniát teremteni - a színek erejével is - önmagunk és a világ között..

Ki beszél itt még a világviszonylatban útmutató nemzetközi színtrendekről, amelyek ciklusonként újabb és újabb színharmóniákra, diszharmóniákra ösztökélik a divat- és látványtervezőket, a reklám- és marketingszakembereket, a pigment-előállító és kelmefestő ágazatokat, formatervezőket, stylistokat és designereket. A szörnyű az, hogy mindenki elvárja "tőlünk", hogy értsünk a színekhez. Ha ennek az elvárásnak - bármilyen környezetben - nem tudunk eleget tenni, sokszor akár megalázó kritika áldozatává válhatunk - a többnyire laikus "színértők" hangos csapatának, vagyis - a jelenségeket nem komplexitásukban kezelők véleménye okán.

Már a legősibb kultúrák is ismerték és használták a "színterápiát", ugyanis az isteni napfény spektrális vetületeinek, a színeknek a gyógyító hatásait a természetközelibb élet- és látásmód korában égi adományként tisztelték, becsülték és szimbólumrendszereikben következetesen alkalmazták. Az emberiség fejlődéstörténetében a színek használata szoros összefüggést mutat az adott korszak spirituális és szellemi szintjével.

A napfényt, ezt az élet ritmusát - még égtájanként - is befolyásoló csodálatos energiaforrást, és a színek birodalmában rejlő törvényszerűségek ismeretét ma sem nélkülözhetjük a jó köz- és szépérzet kialakítása során. A napjainkra oly biztatóan kibontakozó ezoterikus tudomány - a rezgésterápia részeként - mind tagoltabban foglalkozik a színek szellemi természetével, pszichés vonzataival, gyógyító hatásával. Olyan fogalmakkal szembesülhetünk, mint: színfürdő, színbelégzés, akupunktúrás színterápia, aura- és csakraterápia, virágterápia, színmeditáció. Ismét fény derülhet az ősi tudás ama megállapítására, miszerint a világegyetem nagy korszakai egy-egy színnel hozhatók kapcsolatba, amelyek elárulják az adott korszak szellemiségét. A most sarjadó Vízöntő-korra a kék és ibolyaszín jellemző, amely az emberiség azon igényére utal, hogy az eddigi materiális irányultságából egyre inkább a szellemi világgal keresse a kapcsolatot.
A színek hatást gyakorolnak pszichénkre, színenként különböző érzetekkel kísérve a hozzájuk rendelt elektromágneses rezgéseket. Azok a sajátos frekvenciák, amelyek egy-egy szín megfelelői, a szemen vagy bőrön át fejtik ki hatásukat a sejtállományra, és korrigálhatják a beteg, vagy elváltozott sejtek rezgéseit. Eközben befolyásolják azok oxigénellátását és az emésztőfermentumok kiválasztását. Aktiválják a vérsejtek képzését és az immunológiai folyamatokat.

Ebben az analógiában vélhetően az ősi papír is barátságosan támogatja - a maga természetes anyagával, porózus szerkezetének köszönhető kellemes tapintásával és változatos felületi színeivel - a jó közérzetre vágyókat.
Mindannyian szinte már gyermekkorunk óta imádjuk a papírokat, felfokozott izgalommal a színeseket. Aztán korosabban is kedvvel gyönyörködünk egy-egy különleges papírívben, vagy csodálunk meg díszes csomagolásokat, míves könyveket. Felnőttként, döntési helyzetekben mégis elfeledkezünk arról a varázsszerről, a színes papírról, amely utat nyit szinte minden embertársunkhoz.
A színek mindenütt ott vannak, körülvesznek bennünket; elsődleges és másodlagos jelentésekkel bonyolítják kommunikációs lehetőségeinket. Amikor egy-egy színes papírlapra meghívót, névjegyet, üdvözlőkártyát vagy bármilyen alkalmi kiadványt álmodunk, ezeket is vegyük számba. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy magas üzenetértékű nyomtatvány sikeréért nem csak a nyomathordozó, de a használt képeredetik, illusztrációk, alkalmazott betűtípusok, margóarányok és még sok most nem sorolt apró, de nem elhanyagolható tényező is felelős. Az alkalmazott színek mégis azért kiemelten fontosak, mert életenergiánkra vannak hatással, szellemi-agyi szinten élénkítenek, vagy nyugtatnak, meditációs, illetve spirituális teljesítményünket befolyásolják.

A XVII. században Newton fedezte fel, hogy a fehér fény prizmával hét színre bontható. Ez egybevág a világegyetem "hétrétegű" természetét valló mezopotámiai, egyiptomi bölcsek ősi tudásával. Miután a színek voltaképp a fény megjelenési minőségei; a fény és árnyék (sötétség) között ívelő híd láncszemeiként egy részük a fényhez, míg másikuk a sötétséghez áll közelebb. Goethe, aki világraszóló irodalmi értékein túl színtanával is lenyűgözőt alkotott, így fogalmazza ezt meg: "A szín létrehozásához fényre és nem fényre, azaz sötétségre van szükség. A fényhez legközelebb a sárga születik, a sötétséghez pedig a kék. Közöttük helyezkedik el a vörös." E felismerésből alkotott színháromszögében a szembenálló alapszíneket egymással egyenlő arányban keverve hozta létre többek között - a goethei hatrészes "színkört" (lásd a mellékelt ábrán).
A színek legegyszerűbb osztályozási lehetősége a meleg (vörös, narancs, sárga) és hideg színekre (kék, zöld, lila) osztás. A zöld szín ebben a csoportosításban átmenetet képez, tekintve, hogy hideg és meleg színekből képződik.

A vörös a legforróbb, érzelemteli, izgató színként a vérkeringésre gyakorol közvetlen hatást, de a mozgás és energia színeként is számon tartják, a felkelő és lenyugvó naphoz kötődően. Kínában a virtus színe, az aztékoknál a vérrel azonosították. A vörös a testnek erőérzetet kölcsönöz, ezért a sportolók előszeretettel használják. Összegezve e szín tulajdonságait: erőt, energiát, temperamentumot, férfiasságot, sikerre törekvést, győzni akarást, szeretetet, szerelmet, szenvedélyt, szexualitást jelöl; túlzott jelenléte türelmetlenséget, nyugtalanságot, agresszivitást válthat ki, különösen túlérzékeny és hiperaktív egyéneknél.
A narancssárga a siker, a dinamizmus színe. Az emberi energiamezőt feltöltve, a fizikai energiát tudati bölcsességgel párosítja. Elősegíti a koncentrálóképességet, vidám, nem erőszakos depresszióretardens, immunrendszert aktiváló, meleg és aktív szín. Az örömöt, az együttlétet és a női érzékiséget képviseli. Kínában a filozófiatudományok színe, a szemlélődésé, a beteljesülésé, a boldogságé. Az azték kultúrában az élelem jelképe, kötődve fő táplálékukhoz, a kukoricához. Indiában a bátorságot, áldozatkészséget fejezi ki.
A sárga a türelmet, a toleranciát, a bölcsességet és a szellemi energiát képviseli. Meleg színként legközelebb áll a fényhez, a Naphoz, ezért korábban hangsúlyosan az uralkodók színe volt. Idegrendszerünket és emésztőszerveinket erősíti, hangulatunkat az optimizmus irányába hangolja. Goethe írja: "…hatását különösen egy szürke téli napon figyelhetjük meg, ha sárga üvegen keresztül szemlélődünk. Örül a szem, a szív kitágul, a kedély felderül, meleg árad szét körülöttünk." S még egy adalék: Kínában a gonosz lelkek elleni varázsigéket sárga papírra írják! Jó lenne tudni, hogy e módszer (vad)nyugati "kultúránkban" is eredménnyel adaptálható-e.

A zöld a természet, a növekedés, az általános regenerálódás, a gyógyulás és a nyugalom színe. Semleges színként hatását frissítőként és nyugtatóként is kellemes ritmusban fejti ki, mindig kiegyenlítően, enyhítően. Mérsékli a kimerültséget, a fáradtságot. A növények zöldje békéhez, harmóniához segíti a zavart szellemet, s mivel a szívcsakrával áll kapcsolatban, ha zöldre gondolunk, kiváltódik bennünk egy tápláló, nyugodt érzés. A természet nyújtotta nagy tömegű, árnyalatgazdag zöld látványa stresszmentes szilárd állapotot eredményez. Ismert, hogy zöld tónusú szemüveg hordása egyfajta belső nyugalmat kölcsönöz. Napóleon, heves természetének kiegyensúlyozására tudatosan viselt zöld kabátot.
A kék mint hideg szín nyugtatóan hat minden izgalmi állapotra. Lelassítja a pulzust és a légzést, csökkenti a vérnyomást, oldja a stresszes görcsöket. Jótékonyan támogatja a lelki béke kialakulását, a felüdülést biztosító alvási folyamatokat. A kék fény hatékonyan segít a fül- és orrbetegségek, a migrén, a láz, a torokgyulladás és a pajzsmirigyproblémák kezelése során, de a fogyókúra eredményességét is javítja. E kék szín elutasítása belső nyugtalanságot tükröz. Goethe színtani vizsgálódásai során arra a megállapításra jutott, hogy a kék vonzódik a vöröshöz.
Az ibolyaszín spirituális-metafizikus minőség: inspirációs, meditációskészség-javító, belső megtisztulást segítő szín. Leonardo da Vinci állítása szerint a csöndes templomba beáramló ibolyaszín fénysugár hatványozza a meditáció erejét. Segíthet kezelni a fejfájást, a neurózist és a skizofréniát. E szín a magabiztosságot, a hatalmat és a távolságtartást képviseli. Mint a narancs kiegészítő színe a nyirokkeringésre is serkentően hat.

Veszedelmes vizekre eveztem e színekkel, hiszen ahány színrendszer, annyi száz vagy annyi ezer színt különböztet meg. Sok elemző órát, napot, hetet, évet kell a színek tanulmányozásával eltöltenünk - örökösen meglepődve és csodálatosabbnál csodálatosabb felfedezéseket téve ahhoz, hogy "magabiztosan" dönthessünk a várt siker és eredmény érdekében.
A sikerre érett kiadványokhoz igényesen papírt választó szakembereknek nagyon nehéz dolguk van, hisz a törvényszerűségek ismeretén túl a heterogén célcsoport - vélhetően eltérő - ízlésvilágához is igazítaniuk kell az esetenként többkomponensű kiadványok színvilágát.
Ha bárki kevesellte az itt leírtakat, akkor biztatásul, további kutatásaik ösztönzőjeként javallom a bátorító rózsaszínt, és azoknak is, aki feldühödtek ezen okfejtéseken. Gondoljanak a - gyermeki énünket mindig mosolyra derítő - rózsaszínre, s haragjuk - reményeim szerint: szertefoszlik.

Galánfi Ede
papírológus
Emage Design & Marketing Kft.

Illusztrációk: Papírkompozíciók a szerző Papírálmok - Álompapírok című albumából