Postázott művészet

Fura népek a mail-artisták...

Különös kinézetű küldeményekkel terrorizálják a postásokat, légipostaragaszokat koldulnak a postahivatalokban, virtuális államokat alapítanak, bélyegeket és bankjegyeket nyomtatnak a saját arcképeikkel. Folyamatosan kommunikálnak egymással, magukkal, a világgal. Munkáikkal gyakran egy idôben több kontinensen is jelen vannak.

Szakadatlan művészeti fesztivál, ahogy a belga Guy Bleus nevezte. Globális művészeti barátság, mondta róla az angol Michael Leigh. A mail-art postán küldött művészet.
Csereakció, amelynek csak a posta törvényei szabnak határt. Hogy mikorra datálható pontosan eme világhálózat születése, arról megoszlanak a vélemények, hiszen már a dadaista művészek is kommunikáltak egymással a posta útján; leveleket, képeslapokat, dadaista módon konstruált kis képeket küldtek egymásnak. Ez késôbb Ray Johnson jóvoltából – aki 1962-ben megalapította a New York Correspondence Schoolt – önálló művészeti mozgalommá vált: megszületett a mail-art.

Ray Johnson add & return-küldeményeit a címzettnek ki kellett egészítenie saját ötleteivel, majd vissza-, illetve továbbküldenie egy másik művésznek, aki ismét hozzárajzolt, vagy festett, ragasztott, pecsételt valamit. Sokféle irány hajtott ki az ôsforrásból: a kommunikáció kitenyésztette a művészbélyeg-készítôket, pecsétmetszô művészeket; unikát kollektív magazinok születnek postán érkezett munkákból; kis objektek, művészkönyvek utaznak nap mint nap szerte a világban.

A művészek által világmúzeummá vált a nemzetközi postai hálózat. A vasfüggöny idején sok művésznek a mail-art volt az egyetlen kapcsolata nyugati kollégáival. Nagyszerű munkák és kiállítások születtek, hosszan tartó barátságok alakultak ki ezekben az idôkben. 1995-ben Ray Johnson véget vetett életének, és a korszak nagy pionírjai közül is sokan kiszálltak a hálózatból, hogy más mezsgyéken kamatoztassák kreativitásukat.
Akik maradtak, azóta is szeretettel segítik az utánuk jövô nemzedék alkotóit, akiknek száma egyre szaporodik. A kommunikáció és a sokszorosítás frontján bekövetkezett forradalmi változások harmonikusan beleúsztak a mail-artba is.

A számítógép, a szkennerek és nyomtatók használata újabb lehetôségeket kínál az önkifejezésre. A legtöbb művésznek ma már saját internetportálja van, ahol közzétehetik az aktuális projekteket, és amelyen idôszakos kiállításokat is rendeznek e-mail-art-munkákból, de ettôl a postai úton folyó kommunikáció intenzitása nem sokat változott. A küldemények furcsaságán csodálkozó postások, a néha hosszadalmasan kóborló küldemények kalandos útjai, az útjuk során rájuk kerülô postai pecsétek vámcédulák mind gazdagítják a munkákat. A postán küldött alkotásoknak kiterjedésük van, anyagszerűségük, illatuk. A páratlanság egyediség levegôjét árasztják használata újabb lehetôségeket kínál az önkifejezésre. A legtöbb művésznek ma már saját internetportálja van, ahol közzétehetik az aktuális projekteket, és amelyen idôszakos kiállításokat is rendeznek e-mail-art-munkákból, de ettôl a postai úton folyó kommunikáció intenzitása nem sokat változott. A küldemények furcsaságán csodálkozó postások, a néha hosszadalmasan kóborló küldemények kalandos útjai, az útjuk során rájuk kerülô postai pecsétek és vámcédulák mind gazdagítják a munkákat. A postán küldött alkotásoknak kiterjedésük van, anyagszerűségük, illatuk. A páratlanság, egyediség levegôjét árasztják.
A házilag készült bélyegektôl a kollázsolt képeslapokon át a művészkönyvekig az összes esztétikai lehetôség korlátlanul kiélhetô. Bár a mail-art szuverén módon működik, távol tartva magát a hivatalos műkereskedelemtôl, a kiállításokat nem veti el. A New York Correspondence School bemutatkozó, Whitney

Múzeum-beli tárlatán elôször kerültek közönség elé látszólag összefüggéstelenül egymás mellé rendelt postaművek. Azóta folyamatosan rendezôdnek szerte a világban mail-art-kiállítások és tematikus tárlatok. Néhány éve a londoni Tate Gallery adott helyet legújabb termeiben egy állandó mail-art-tárlatnak, és leszámítva a mail-artisták saját, tetemes méretű magánkollekcióit, egyre több hagyományos műgyűjtéssel foglalkozó galériást ejt rabul a mail-art-gyűjtés spontán bája.
Mail-artistának lenni állapot. Nyitott szemmel járni a világban, közben mindig nyersanyagok után kutatni, újrafelhasználni, ragasztgatni, pecsételni, inspirációkra vadászni. Élvezetes. Megunhatatlan. A mail-art több évtizedes történetében már sokan megjósolták a hálózat halálát. Az elektronikus levelezés rohamos terjedésére való hivatkozással néhány hónappal ezelôtt a német posta megkezdte nyilvános postaládáinak megtizedelését. A mail-art életének csak a nemzetközi postahálózat halála vethet véget, de amíg mi ennyi levelet, csomagot és kis definiálhatatlan postai küldeményt hordunk  ilágszerte a hivatalokba, nem szabadulnak tôlünk.