|
A CtP, vagyis a Computer to Plate ma már
nem ismeretlen fogalom a nyomdaiparban. A
technológiai fejlesztéseket tervező nyomdák
a rendkívül széles skálájú kínálatból adódóan
immáron a bőség zavarával küzdhetnek. Egyre
több gyártó rukkol elő az újnál is újabb
berendezéseivel, amiként a választható lemeztípusokat
is mind nagyobb számban tudjuk beszerezni.
Minden CtP-beruházást több szempontból célszerű
megfontolni. Rájuk vonatkozóan ugyanis végleges
döntéseket kell hozni, mivel következményeiket
később már csak gépsorunk fő elemeinek cseréjével
lehet megváltoztatni.
Az első és egyben legfontosabb kérdés: melyik
lemeztípust alkalmazzuk, és megválasztásakor
milyen szempontokat vegyünk figyelembe?
• Mekkora a nyomtatni kívánt példányszám?
A példányszámok csökkenése, illetve a lemezek
élettartamának növekedése majdnem lényegtelenné
teszi a kérdést, hiszen szinte mindegyik
digitális lemez 200000 nyomaton felüli élettartammal
rendelkezik.
• Nyomatminőség. A lemezgyártók különböző
technológiái, vagyis a lemeztípusok a nyomtatáskor
más és más minőségi eredményeket mutatnak.
• Lemezméret. Ezt az üzemeltetési környezet
határozza meg.
• Termelékenység és karbantartási igény.
Felhasználónként változik.
• Környezetvédelem. Az erre vonatkozó előírások
egyre gyarapodnak.
• Beruházás megtérülése – ROI.
E szempontok alapján tehát el kell döntenünk,
milyen lemeztípust válasszunk a világpiacon
leggyakrabban alkalmazott változatokból.
Ez lehet Silver, Photopolymer, vagy hagyományos
UV-nyomólemez. A különböző típusok néhány
jellemző tulajdonsága – a teljesség igénye
nélkül:
• Silver – az ezüstalapú emulziós rétegnek
jó a fényérzékenysége, így kis teljesítményű
megvilágítással is nagy termelékenységet
érhetünk el. Nagy felbontású levilágítóeszközzel
igen jó nyomatminőséget produkál. Hátránya
az, hogy az előhíváshoz használt vegyszer
nem környezetbarát, és számottevő a lemez
önköltsége.
• Photopolymer – alacsony a fényérzékenysége,
ezért alkalmazásakor komolyabb teljesítményű
fényforrás szükséges, valamint a termelékenységi
mutatója is szerényebb. Az előhívási folyamat
viszont kevésbé szennyezi a környezetet,
bár a hívógépben lerakódó szennyeződés mennyiségét
illetően a gyártók között is van különbség.
Hátránya, hogy a hívási folyamat sok vizet
kíván.
• Hagyományos, UV CtP-lemez – a nyomtatás
eredménye, az előhívás folyamata megegyezik
az elterjedt technológiákkal. Hátránya, hogy
a termelékenység, a felbontás és nyomatminőség
megfelelő szinten tartásához csak kitüntetett,
erre a célra előállított lemezek használhatók.
Ha az előbbiek alapján már kiválasztottuk
az üdvözítőnek vélt technológiát, a következő
feladatunk, hogy hozzáillesszük a megfelelő
eszközt. Válogathatunk a különböző gyártók
termékei között; találhatunk jó és kevésbé
jó műszaki megoldásokat, miközben az eszközök
által használt fényforrás típusát sem hagyhatjuk
figyelmen kívül. Az alkalmazható lemeztípust
a választott fényforrás nagyban befolyásolja,
sőt sokszor még a lemezgyártó kiléte sem
mindegy.
Vegyük sorra a leggyakrabban használt fényforrásokat!
• FD-Nd:YAG lézer – Silver és Photopolymer
technológiára alkalmas. A gázlézert hosszú
élettartam jellemzi, s izmos teljesítménye
következtében nagyobb termelékenység érhető
el vele. Mivel állandó fényforrás, a fény
kapcsolását külső egységgel kell megoldani.
Hátránya, hogy drága az előállítása, és a
fény vezérléséhez szükséges technikai megoldás
is költséges. A hosszú élettartam egyébként
csak látszólagos, mivel a fényforrás állandóan
be van kapcsolva, még akkor is, ha levilágítónk
csupán várakozik a munkára.
• Ibolyalézer-dióda (Violet Laser Diode)
– Silver és Photopolymer technológiákra alkalmas.
Kis teljesítmény, olcsóbb előállítási költség
jellemzi, s bár hivatalosan megadott élettartama
körülbelül egyharmada a gázlézerekének, a
gyakorlatban mégis tovább élnek, mivel a
diódák csak levilágításkor kapcsolnak be.
A fény vezérléséhez nincs szükség járulékos
eszközökre, mivel a diódák közvetlenül indíthatók.
Hátránya: annak érdekében, hogy a levilágítók
fizikai teljesítményét kihasználhassuk –
az alacsony teljesítmény miatt – fokozottabb
fényérzékenységű lemezeket igényel.
• UV-lézer – kis teljesítményű, s a megvalósult
eszközök felbontása is alacsonyabb, mint
a gáz- vagy az ibolyalézerek esetében. Az
UV-lézerek előállítási költsége ma még nagyon
magas.
Nos, ha mindezeket átgondoltuk, az üzemeltetéshez
feltétlenül biztosítsunk stabil és megbízható
számítástechnikai hátteret. Arról se feledkezzünk
meg, hogy a gép csak egy eszköz, amely a
megfelelően képzett szakemberek nélkül csupán
vasdarab!
Iváncsics Péter
Press Service Center
|