Mottó 1:

„Nemrégiben egy amerikai és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A vetélkedésben a japánok nyertek, 1 km-es előnnyel. A vereség igen érzékenyen érintette az amerikaiakat, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy csapatot, akik ezen a projekten dolgoztak. Az volt a feladatuk, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet, és megfelelő segítséget nyújtsanak A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg az amerikai csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt az amerikai csapat struktúrájáról. Jelentős költségek kifizetése után néhány hónap múlva a tanácsadó arra a következtetésre jutott, hogy az amerikai csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek. A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezen kívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék. „Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni.” A következő évben a japánok nyertek, immáron 2 km-es előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállítottak mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai közt.”

A könyv a társadalmi tőkének a társadalmi szervezetek életképességére és nagyságára kifejtett hatását vizsgálja. Vizsgálja, miért is dolgozunk^[1], és a bizalom miért játszik fontos szerepet a társadalomban^[2].

A szerző által felvetett és tárgyalt legfontosabb témák között szerepelnek a szokások, a hagyományok mint a szocializáció formái. A szegénységgel kapcsolatos szociológiai felmérésekben, illetve a kapott válaszokban az alábbi buktatókat találta:

63. old: szegények és munkavégzés viszonya: Vajon ha lenne lehetősége, akkor is jónak tartaná a munkát? Hiszen ha megkérdezik, mindenki úgy nyilatkozik, hogy igen, fontos a munka, és pozitív attitűddel bír. Ám amikor megkapja a lehetőséget, hogy dolgozzon, akkor már a napi hajnali felkelés, a mindennapi rutin (elmenni otthonról, végezni egy nem túl kellemes tevékenységet, elviselni a kiszolgáltatottságot, a parancsolgatást, stb) rögtön elveszíti a munka a vonzerejét. Az az ember, aki előtte úgy nyilatkozott, hogy igen, ő a munkát pozitív tevékenységként értékeli, és ő is szeretne dolgozni, legtöbbször menekülni fog vissza a segélyezettek világába, méghozzá önszántából.

Gyereklányok teherbeesése: Tudunk-e változtatni azon, hogy a korai nemi érés tényleges szexuális kapcsoltra sarkallja a gyerekeket, minden védekezés nélkül, újratermelve a nyomort?

Segélyből élők mentalitása

Max Weber munkássága^[3], kiemelten a Protestáns etika c. műve alapján felmerült gondolatok: alkalmazotti vs. vállalkozói gondolkodás (Gazdag papa-szegény papa). Mi miatt alakul ki valakiben ez vagy az a személet? Mekkora szerepe van az otthoni szocializációnak? Mekkora a közösségnek, a kultúrának? Létezik-e valóban a „gazdagságtudat” és a „szegénységtudat”? ^[4]

A család mint a társadalom legkisebb önkéntes társulása, közössége. Ha a család bomlik, ki tanítja meg a bizalmat? (bűncselekmények száma nő, pereskedések száma nő, ez mind azt mutatja, hogy a bizalom szintje csökken). Fukuyama szerint „ a család szerepe: egy olyan intézmény, amely felkészíti az egyént a társadalom életében való részvételre” (Fukuyama, 94. old)

A szerző a továbbiakban (második fejezet) a gazdasági társulás 3 útját a következőképp jelöli meg:

1. családi vállalkozás
2. családon kívüli közösség – cég
3. állami vállalat

Megjegyzi, ahol 1 erős, ott 3 is erős, és 2 gyenge, ahol pedig 2 erős, ott 1-3 gyenge. A leggyakoribb az első, azaz a családi vállalkozás. Okként megjelöli, hogy a családon belül természetes a munkamegosztás, így a családi „farm”, gazdaság létrejötte a kezdetekkor szinte nem is vállalkozás, csak a munka szervezése, ami kinőheti magát egy vállalkozássá. Amikor a cég akkora, hogy a növekedéshez szükséges mások tőkéjének bevonása, akkor „keletkeznek” a cégek: Rt-k, Kft-k. Ekkor már gyakran a vezetést át kell adni egy külső menedzsmentnek, de erről (melyik kultúrában ez hogyan alakul) részletesen ír.

A kínai kultúrában a vállalkozások 80%-a családi vállalkozásként indul. De a kínai vállalkozás ritkán intézményesül, így kevés éri meg a 3. generációt. (Az amerikai vállalkozásoknál azok, akik a 2. generáció után menedzsert alkalmaznak, nagyobb eséllyel érik meg a 3. generációt.) A kínaiaknál ez az erős patriotizmus miatt szinte lehetetlen. Nincs világszinten ismert kínai márkanév, a cégek a nyugatiaknak dolgoznak be. Bár ez nem biztos, hogy hátrány nekik, a kis családi cégek ugyanis rugalmasak, gyorsan reagálnak a piac igényeire. A szektorok, ahol jelen vannak: ruházat, cipő, műanyag, játék, alkatrész. A megoldás a hálózatosodás lehet, a kis cégek egymás közötti kapcsolata által, vagy a működő tőke bevonása, vagy az állam belépése.

Olasz példa: három felé tagolódott az ország, észak: fejlett gazdaság, dél: szegény családi gazdaságok, közép: vélhetően a hálózatosodásnak köszönhetően a családi gazdaságok „kinőtték” magukat → kínai modellhez hasonló, csak a hálózatok által megerősödve^.[5]

Korea: kínai családmodell a vállalkozások terén + Japán makrogazdaság. Erős hálózatosodás. Kapcsolatok fontossága, amely szerteágaz alapokon nyugodhat: a családon nemzetségen túl számítanak a regionális gyökerek (ki honnan származik), valamint hogy ki hol járt egyetemre.

Fontos kapocs a család. De miért van az, hogy vannak olyan családok, a dolgok nem így alakulnak? Megállapítható, hogy a családot a közös elvek tartják össze. Ha paradigmaváltás történik a családon belül, akkor az illető „kieshet” a családból. Hogyan jönnek létre az új generációk (pl. első generációs értelmiség megjelenése)? Régen a legidősebb gyermeket taníttatták, ám az új identitással bíró, már máshogy gondolkodó gyermek „kilógott” a sorból, nem vallották a magukénak (a jelenséget szépen leírja Wass Albert a Funtineli boszorkány c. művében). Ez a „kitörés” lehet a szülők által gerjesztett, és lehet spontán. Ám mindkettőnél a következmény egy új rétegbe való kapcsolódás, amit a régi család legtöbbször már nem fogad el. Akinél ez nem történik meg, ott gyakran nem alakul ki az új identitás. Vajon mi köze ennek az új generációk létrejöttéhez (ha van köze)? Hiszen arról sokat olvashatunk, hogy valaki elindít egy új vállalkozást, bármit, és onnan számoljuk a generációkat. De ő honnan jön? Hova tűnnek a hozott értékek, hogy nem azt viszi tovább? Az biztos, hogy a családon belül mindig megvan a bizalom? Ha nincs, annak mi az oka? (fent említett példában a pásztor család feje a legidősebb gyermeket kitaníttatta, majd mikor az „úrként” viselkedett, akkor megtagadta, holott ők küldték „úri” iskolába).

A bizalom igen fontos, elkerülhetünk vele egyéb járulékos költségeket: bizalom van a vendég iránt az étteremben, hogy nem megy el fizetés nélkül, a taxisofőr bízik az utasban, hogy a fuvar után rendezi a számlát^.[6]

A potyázással kapcsolatos két megjegyzés: 1. minél nagyobb a csoport, annál valószínűbb, 2. a csoportérdek hátrányba kerül az önérdekkel szemben → családi gazdaság létjogosultságának oka. De ha ez a család érdeke, hogy lehetséges, hogy egy paradigmaváltás a családban megváltoztat(hat)ja az érdekeket?^[7]

Egy élet – egy cég (262. old)

Kína: a nem családtag alkalmazott csak annyit dolgozik, amennyit muszáj, siet haza, és igyekszik mihamarabb saját családi vállalkozást alapítani.

Japán: egész életre szóló foglalkoztatás (japánul: menko). Ez egy informális szerződés! (formális szerződéssé alakításához való ragaszkodással egy életre kizárhatja magát a rendszerből). Nem ismerik el a kudarcot mint az újrakezdés lehetőségét: a fiatal sorsa eldől az egyetemi felvételijén. (→ óvodás kortól igen erős nyomás!) Amikor beáll dolgozni valahova, egy életen át foglalkoztatja a cég. Átszervezésekkor, meg-nem feleléskor találnak neki másik helyet. Bérezésnek nincs köze a teljesítményhez. (ami alakítja a béreket: kor, csoport-teljesítmény stb.). Amiért nincs potyázás (holott azt gondolnánk, természetes lenne): a hallgatólagos szerződés kétoldalú, a dolgozóra eső rész: cserébe, hogy mindig van munkája, amiből eltarthatja a családját, ő a maximumot adja.

A hálózat alapja a bizalom, ami az ügyleti költséget jelentősen csökkenti. Ez visszafelé is igaz!^[8]

Lyoness! Lehetőség lenne a cég struktúrája alapján, ld. Háztervezés: bizalom, hogy ha részese a rendszernek, akkor valami „pluszt” tud, amit nyújt. Érdekes párhuzam!

Németország: kartellek (Konzern), ugyanakkor, amikor az USA-ban a tröszt ellenes törvényt elfogadják! De itt is sok a családi kis-és közép vállalkozás. Bismarck! (társadalombiztosítási elve a szolidaritáson alapszik)

19.fejezet: Weber, Taylor

A 2 elv kifejtése után (Weber és Taylor munkássága) a feltett kérdés: „Miért dolgoznak az emberek? Azért, hogy pénzt keressenek, vagy mert élvezik a munkát és kielégülést találnak benne?…Nem a munkáért magáért dolgoznak, hanem az érte járó fizetségért, amelyet aztán a szabad időnkben elköltenek. Végső soron tehát minden munkát a szabad idő kedvéért vállalnak” (Fukuyama, 310. old)

Mottó 2:

Miért is hajtunk??

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

– ...és egyébként mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember.

– Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit – feleli a halász.

A piackutató itt közbevág:

– Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.

– És azután? – kérdezi a halász.

– Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.

– Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász.

– Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató.

– És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász.

– Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember.

– Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.

– És azután mi lenne? – kérdezi a halász.

– Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit…

Marx szerint a munka = kielégülés, a tömegtermelés megfoszt ettől.

Az iparosodás során félő volt, hogy eltűnik a kisipar, de mégis fennmaradt a kézművesség. Ennek oka a bizalom.

Taylorizmus alternatívája: csoportok, ahol segítik egymást, így a munka hatásfoka nő.

25. fejezet: Feketék és ázsiaiak Amerikában

Az amerikaiak a nem-fehér amerikaiaknak (ill. a nem-amerikaiaknak) nem szívesen adtak hitelt (afro-amerikaiak gyakori panasza ez), ám az ázsiaiak (akik ugyanúgy nem kaptak hitelt!) mégis vállalkoznak.

Hogyan? A csoportos vásárlói rendszer alapját találtam meg a könyvben (illetve amit mi annak hívunk, magyar példák: Carion, Poligruppo): összeáll egy csoport (kíaiak: rokonság japán: prefektúra alapján), közös alapot hoznak létre, ahova mindenki befizet, majd meghatározott rendszer szerint (többnyire sorsolás) eldöntik, ki kapja meg az összeget, amiből elindíthatja a vállalkozását.^[9] Később ebből fejlődtek ki a takarékok, majd a bankok (mármint az ázsiaiak bakjai Amerikában). A rendszer alapja itt is a bizalom!

Az afro-ameriaiak rabszolgák leszármazottai voltak, így hiányzikbelőlük az öngondoskodás képessége, véli Fukuyama az okot, amiért olyan nagyon kicsi a vállalkozókedvük.^[10]

Összefoglalás:

Egy igen érdekes könyv a kultúrák sokszínűségéről, a bizalom szerepéről, és a társadalmi tőke jelentőségéről.

Felvetett gondolatok:

-         gazdag papa témakör (gazdasági szocializáció kérdése)

-         mlm témakör (hálózatok szerepe a kereskedelemben, kapcsolatok, bizalom szerepe a mindennapokban, kiemelve az mlm-jelenséget)

-         gazdagságtudat / szegénységtudat

-         bizalom szerepe mindezekben

-         amit nem találtam (jobbára, mert nem lehet ennyire mindenre kiterjedő a könyv): Magyarország jellemzése. 2 helyen említi a szerző az utolső fejezetben, egyfelől, mint posztkommunista ország, a maga nem eléggé demokratikus szemléletével, és nem megfelelő piacosodásával (amit osztok), másfelől mint irredenta (?!) ország (503. old). Érdekes téma lenne a fenti szempontok figyelembe vételével Magyarország átfogó elemzése: nálunk milyen szerepet játszik a társadalmi tőke a gazdaságban? Milyen a meglévő társadalmi modell (családszerkezet, hálózatok megléte merre/mire terjed ki, stb)

-         Magyarország (illetve az Osztrák-Magyar Monarchia) a Kiegyezés után Európa egyik legjelentősebb gazdasági és politikai tényezője volt. A századfordulón (1900-as évek) már olyan cégek léteztek, mint a Richter, a Ganz, és még sorolhatnám. Mindamellett a családi gazdaságok (kihasználva az ország éghajlati viszonyait) Európa-szerte híresek voltak.

-         Más népek (Japán, Németország, Olaszország) nemzetvédő politikája, belső piacainak védelme miért természetes, nálunk pedig ugyanennek a törekvése miért üldözendő nacionalizmus?[11]

-         Hova lett ez a régi mentalitás? Mekkora kárt okozott a magyar identitásban a szocialista rendszer? Vajon előtte mekkora volt a környező népek bizalma felénk? És azóta? És a saját belső kapcsolatainkban mekkora a bizalom? Hogyan befolyásolja mindez a mai gazdasági struktúrát?

„Aki komolyan akar idegen kultúrákkal foglalkozni, természeten nem kezdheti azzal, hogy a sajátja alapján értékeli őket… Minden ilyesfajta vizsgálódás megkívánja, hogy a kultúrák közti különbségeket valamilyen mérce szerint ítéljük meg: ebben a könyvben ez a gazdasági teljesítmény volt” (Fukuyama, 492.old)

Nagy Ágnes

Irodalom

Fukuyama, Francis: Bizalom, Európa Kiadó, Budapest, 1997

Hunyadi György – Székely Mózes (szerk): Gazdaságpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2003

Perrow, Charles: Szervezetszociológia, Osiris Kiadó, Budapest, 1997