2005 Augusztus






Tartalomjegyzék Milyen országot akarunk? A szélessávú hírközlés helyzete, a mobil kommunikáció jelene és jövője Utolsó lap

Tell Vilmos esete az almával

Milyen lesz viszonyunk 2010-ben az informatikával?
Szerző: Havass Miklós

A Hírközlési Érdekegyeztető Tanács konferenciáján azt igyekeztek áttekinteni, milyen lesz az informatikai-távközlési helyzetkép 2010-ben; milyen mértékben éri el az Európai Unió, az általa 2000-ben, Lisszabonban kitűzött verseny célokat; hol fog Magyarország tartani abban a nemzetközi versenyben, amely az információs társadalom kialakításának területén folyik. Ebben az írásban is arra a kérdésre keressük a választ, mit várhatunk az Európai Unióban az informatika alkalmazásinak területén? A vizsgálódás háttér-szimbólumaként Tell Vilmos történetét használjuk.




 

A monda szerint Tell Vilmos vadász a svájci Uri tartomány Altdorf városkájának közelében élt. 1307. november 18-án átsétált a város főterén, ahol egy magas póznára feltűzve, Gessler Hermannak, a Habsburgok zsarnok kormányzójának kalapja volt látható. Aki elhaladt a pózna előtt, annak meg kellett hajolnia, elismervén ezzel a császári főhatalmat. A nemzeti szabadság reményében élő Tell elmulasztotta a tiszteletadást, ezért letartóztatták, és arra a választásra ítélték, hogy vagy kiváló lövészként, eltalál egy fiánk fejére állított almát, vagy kivégzik. A bátor fiúcska biztatására az apa vállalta az alma lelövését, és helyt is állt a próbán, eltalálta az almát. Az apa ugyan bízott rutinjában, ám nem hallgathatjuk el, azt a tényt sem, hogy övében egy tartalék nyílvesszőt is elhelyezett, arra az esetre, ha az almát elvétve fiát találta volna. E nyílvesszőt ez esetben a helytartóra lőtte volna ki. Miután ezt megtudták, nem engedték szabadon, hanem börtönbe vetették. A börtönből azonban megszökött. A szökés felkelést robbantott ki, amelynek során Tell lelőtte a helytartót, majd a svájci tartományok kivívták függetlenségüket. A történetet feldolgozó Schiller romantikus drámája nyomán Tell a svájci nép szabadságának s általánosabban a szabadságnak a szimbólumává emelkedett. Előadásunkban azonban a Tell-szimbólumnak nem ezt a jelentését vizsgáljuk, hanem Tell viselkedésének egy másik aspektusát.

A mi kérdésünk a következő. Mégoly híres vadászként is, valóban bizonyos lehetett-e Tell lövésének eredményességében: ismerhette-e bizonyosan a jövőt? Kétségtelenül ismerhette saját kiváló képességeit, gyakorlott vadászként tudhatta találati eredményességét. Rendelkezésére állott egy ismert, bevált technikai eszköz (íj, nyíl), egy kiforrott technológia az eszköz használatára. Korábban számtalanszor élt is ezekkel ­- sikerrel. Mégis, ismeretlen volt előtte egy sor egyéb körülmény. Gyermekének állóképessége, a próbatét nézőközönségének viselkedése, az előzetes fogva tartás pszichikai, esetleg (az ellenség részéről rosszindulatúan befolyásolt) fiziológiai hatásai, az időjárási viszonyok stb. Mindezek figyelembevétele alapján mondhatjuk azt, tette legalábbis kockázatos, bizonyosan meg nem jósolható kimenetelű volt. Feltehetjük a kérdést: jogosan végzett-e pozitív kimenetelű előrejelzést – vállalva gyermeke életének kockázatát – saját élete elvesztésének bizonyosságával szemben. Mint apát akár negatív morális ítélettel is illethetjük. E szituációt, Tell Vilmos esetét az almával, használjuk kísérő képként a Lisszaboni történések elemzéséhez, s az eEurope program várható kimenetelének előrejelzéséhez!

 

 

Az eEurope

 

A 2000. év elejére, bizonyossá vált az Európai Unió előtt, hogy a jövőért folytatott globális gazdasági-társadalmi versenyben nem áll biztatóan szénája. Az észak-amerikai, kelet-ázsiai társadalmakkal szemben versenyképessége, innovációs ereje gyengélkedett. Bár őrizte a jóléti társadalom illúzióját, illetve megvalósításának szándékát tettei végrehajtásában, azok koordinálásában enervált, bürokratikus, körülményeskedő volt. A digitális technológiák alkalmazásában egyes (főként kisebb) országai ugyan eredményesek voltak, e technológiák elterjedésének egésze azonban általában lassú volt, akadozott.

Az Unió miniszterelnökeinek Lisszaboni ülésén (2000. márciusában) elfogadták az információs társadalom európai programját (eEurope), vagyis azt, hogy az EU koncentrált, koordinált erőfeszítést hajt végre az információs társadalom kiépítésére, amelynek eredményeként 2010-re a világ vezető tudásalapú gazdasága lesz („welth creation”), ugyanakkor fejlesztéseit úgy végzi, hogy azzal a soknyelvű, sok-kultúrájú, egyesülő Európa alkotó elemeinek (országainak, népeinek) kohézióját is növeli.

Négy év elteltével, az Unió vezetése szembesült azzal, hogy e terv megvalósításában jelentős lemaradása van. Utólagosan természetesen számos ok és magyarázat merült fel a körülmények súlyos megváltozása miatt. Így például a globális gazdasági recesszió, a sok reményre jogosító infokommunikációs („dot.com”) cégek illúziót romboló tőzsdei mélyrepülése, a viszonylagosan szegény Kelet-közép Európai országok csatlakozása az Unióhoz stb.

Mégis jogosan merült fel ezek után a kérdés, egyáltalán megvalósíthatók-e a célok? Vagy más oldalról fogalmazva, felmerül a „Tell Vilmos-i” kérdés, ha ilyen rövid időszakot nem láthattunk előre világosabban, jogunk van-e hosszabb időszakra tervezni, azaz megjósolhatjuk-e a jövőt? Mi is a teendő? Vállaljuk-e a feladatot, esetleg újra gondolva teendőinket, vagy feladjuk a hiábavaló küzdelmet?

 

 

Az információs társadalom terjedését meghatározó tényezők

 

Az információs társadalom kialakulásának folyamata alapvetően három véletlenszerű aktor hatásainak véletlenszerű szuperpozíciójából áll.

A folyamat fő hajtóereje az infokommunikációs technológiák fejlődése. E technológiák kínálják azokat a lehetőségeket, amelyekre az új társadalom, azaz az emberek újfajta együttélési rendszere felépülhet. A technológiák változása néhány alapvető technológiai paradigma ismeretében, középtávon elég jól „jósolható”, legalábbis tervezhető, másrészt azonban, éppen a infokommunikációs technikák alkalmazása eredményeként felgyorsult kutatási ütem következtében, esetleg felmerülhetnek olyan új paradigmák is, amelyek a folyamatok számára teljesen új irányt szabhatnak. Mégis, legalábbis középtávon, még e paradigmák megjelenése is elég jól valószínűsíthető vagy legalábbis sejthető. Az információs technológiák befogadásának, elterjedésének időbeli leírására egyre gyakrabban használják a „hype cycle” grafikus eszközét, amely azt illusztrálja, hogy a technológiai eredmények egy „logisztikus” görbe mentén, időben – használatuk lehetőségeinek teoretikus számbavétele következtében felfűtött várakozásokkal, illúziókkal is kísérve – egyre növekvő érdeklődést (kutatást) váltnak ki, egye csiszolódnak, majd egy csúcsponti stádium után kiábrándulás kíséri alkalmazásukat. Bevezetésük nehézségei, a technológia megvalósulásának kiforratlan megjelenési formái, alkalmazásuk eredményei elmaradnak a prognosztizált lehetőségekhez képest. Az ezt követő csökkenő érdeklődés után az egyes „új technológiák” vagy kihullnak a jövő termékei közül, vagy alkalmazkodva a használatuk tapasztalataihoz, lassan finomodva, erősödve stabil platóra jutnak, amelyen a köznapi használat részévé válnak. Egy-egy technológia helyzete, várható kimenetelei jól jellemezhetők e görbe mentén, s velük jól jósolható a technológiák, illetve az azokon alapuló termékek sorsa.

A technológiák várható trendjeiről egyes nagy, nemzetközi piackutató vállalatok évente adnak ki jelentéseket és tartanak azokról konferenciákat. Ilyen előrejelzést végez például évente a Gartner, amelyik cég elemzéseihez a fenti technikát alkalmazza [i], vagy hasonló elemzéseket végez a Forrester [ii]. Újabban, éppen az információs társadalom kialakulásának elősegítése céljából, hasznos technológiai elemzéseket végez az Európai Közösség által életre hívott FISTERA csoport [iii].

Az információs társadalom formálódásának másik „aktora”, tényezője a szabad, szuverén individuum (illetve azoknak már kvázi-statisztikusan viselkedő összessége), akikért a technológiai haladás, a termékfejlesztések, a társadalmi változások történnek, végbemennek. Az ő diszpozícióik, kívánságaik, igényeik befolyásolják a technológiai fejlesztések eredményeinek befogadását-elutasítását, s számos egyéb (például közgazdasági) tényező hatása alatt is, az eredmények elterjedésének sebességét, vagyis a technológiák által kínált lehetőségek piaci realizációját. A társadalom és csoportjainak viselkedését vizsgáló pszichológia, szociológia azonban Maslow nyomán felismerte, hogy az emberek alapvető igényei, motivációi tipizálhatók, csoportosíthatók és az igények hierarchiába sorolhatók (igény-piramis). Maslow öt alapvető igénycsoportot (motiváció-csoportot) különböztetett meg: fizikális igény, biztonság igény, szeretet igény, megbecsülés igény, önmegvalósítás igény, amelyeknek dilatórikus (azaz halasztó) jellege van, vagyis csak miután az alapvető igények kielégültek, kerülhetnek a figyelem középpontjába a magasabb igények[iv].

Az elv felfedezése óta elvégezték az alapvető igényszintek további finomítását is. A technológiai fejlődés által létrehozott termékek általában nem új igényeket elégítenek ki, hanem egy adott igény kielégítésének módját vagy szintjét változtatják meg. Hiába kínáljuk a multimédiás szórakozás eszközeit az analóg szórakozás helyett addig, ameddig az elemi fizikai megélhetés lehetősége nincs biztosítva. Vagyis tudnunk kell azt, hogy új terméket (vagy meglévő termék helyettesítőjét) a társadalom egyedei csak akkor fogadnak el, ha igazi, meglévő (esetleg a divat, vagy más tényező által felkeltett) kielégítetlen igényük van rá.

Az emberi individuum cselekvési szabadsága miatt az egyes ember választási szabadsága ugyan megvan, így az egyes termékek iránti igények megjelenése véletlennek volnának tekinthetők, ám a Maslow-i felfedezés lényege éppen az számunkra, hogy az igénycsoportok hierarchiája (statisztikusan) meghatározza egyes igényszintek felmerülésének idejét. Csak az alacsonyabb szintű igények összességének bizonyos mértékű kielégítése után ébred a magasabb szintű igény.

Az egyes társadalmi közösségek (például ország, nemzet, ország-csoport) eltérő számban, és összetételben tartalmazzák a különböző igényszintű egyedeket. Azaz az egyes közösségek olyan rétegzett piramissal jellemezhetők, amelyek adott szintjeinek területe az adott igényszintű tagjainak számával arányos. Minél magasabb a piramis, annál magasabb az átlagos igényszint. Ez viszont arányos a közösség vásárlóerejével. Ugyanis minél magasabb a piramis annál nagyobb mennyiségű és árú szolgáltatás köthető hozzá, azaz annál nagyobb jövedelem realizálható rajta [v].

Az emberek továbbá nem magányos, izolált lények. Életüket kapcsolatok, közösségek, komplex – ember-szituáció-tárgy viszonyokkal jellemezhető, történelmileg meghatározott – „élet-színterek” (szcenáriók), s az ezekben játszott szerepeik, viselkedésük határozzák meg. Olyan tipikusnak nevezhető színterek alakulnak ki, amelyekben az ember például él, tanul, dolgozik, ügyet intéz, pénzt kezel, szórakozik, gyógyul stb. E színterek továbbá, komplex hálózatot alkotva, át- meg átfonják egymást s az embereket. E színterek mintakövetésre buzdítanak, sőt köteleznek, a bennük kialakult eljárások szerzett ismeretként égetik be mélyen magukat az individuumokba, érdekrendszer épül rájuk, s a megszerzett, kialakult érdekrendszer megváltoztatása nagyon nehéz feladat. Intézményrendszerek, kultúrák, kánonok alakulnak ki körülöttük, s ezek megváltoztatása, az újratanulás nagy energia-befektetéssel, tehetetlenséggel jár. E bonyolult színpad-rendszer cserélődésének, változásának, átalakulásának folyama már nagyon nehezen prognosztizálható. Erre még nem alakultak ki megfelelő eszközeink. Természetesen propagandával, érdekeltségi rendszerrel, adminisztratív intézkedésekkel a folyamat befolyásolható, azonban jó esetben is csak a változás iránya jósolható.

Példaként álljon itt a következő. Magyarország kórházai felesleges ágykapacitással rendelkeznek (méghozzá nyugati összehasonlításban naggyal). Minden egyes ágy jelentős költséggel terheli az egészségügy amúgy is rosszul kiegyensúlyozott büdzséjét. Mi több, jelentős segéderőhiány van. Az ágyak számában történő megtakarítás tehát ésszerű feladat volna. A betegek jelentős része vizsgálatok miatt fekszik kórházban, amely vizsgálatok egy része (pl. folyamatos vérnyomás, vércukor stb. monitorozás) távolról is elvégezhető lenne, egy-egy ADSL elérési ponton keresztül. Költség-haszon-elemzéssel kiszámolható, hogy egy ilyen elérés kiépítése, s ingyenes, folyamatos üzemeltetése hány kórház ágy/nappal lenne kiváltható. Mellékeredményként csökkenne az ápolószemélyzet-igény, s egy idő múlva a betegek egy része, tapasztalva az ADSL elérés egyéb hasznait, előfizetővé válna, növelve a hálózati penetrációt. Az ötlet realizálása azonban nem egyszerűen gazdasági kérdés, az függ az orvostársadalom nyitottságától, érdekeitől, a jogalkotók rugalmasságától, a betegek kultúrájától stb.

Az információs társadalom kialakulása folyamatának meghatározó aktor-hármasból tehát ez az aktor az igazán érzékeny. Az első aktor elég jól prognosztizálható számokkal, indexekkel mérhető, ha csak éppen nem történik paradigmaváltás. A középső sejthető, arra statisztikus modellek építhetők, a harmadik bizonytalan, kevéssé tudható, ám bizonyos eszközökkel bizonyos irányokban, bizonyos mértékben és ütemben befolyásolható

Nézzük meg az eEurope célkitűzéseit e kategóriáknak megfelelő csoportosításban.

 

Technológia orientált célok

Az eEurope célkitűzéseinek jelentős része a technológia terjedésével kapcsolatos, abból a megfontolásból kiindulva, hogy az alapvető eszközök hiánya esetében, penetrációjuk megfelelően magas szintje nélkül nem alakulhat ki a velük kapcsolatos ismeret, s nem épülhetnek be jártasság-készség szinten napjaink tevékenységei közé. Ilyen, technológia, infrastruktúra jellegű célkitűzések:

-         a személyi és mobil informatikai eszközök terjesztése,

-         a gyors és olcsó Internet elérés megvalósítása,

-         az intelligens kártyák, és az informatikai biztonság eszközeinek elérhetővé tétele.

De ilyen jellegű célkitűzés a kis- és középvállalkozásoknak (KKV) nyújtandó kockázati tőke biztosítása, abból a célból, hogy minél szélesebb körben állítsanak elő olyan termékeket, szolgáltatásokat e vállalkozások, amelyek az informatika eredményeinek alkalmazását, így diffúzióját gyorsítják.

Ezek a célok már csak azért is nagyon rokonszenvesek, mert könnyen definiálható és mérhető indexekkel lehet jellemezni fejlődésüket. Ezek az indexek általában arra felelnek, hány ilyen vagy olyan eszközt vásároltak meg, a lakosság ilyen-olyan rétegének hány százaléka használja azokat stb. Az eEurope meg is alkotta, sőt méri is az ilyen típusú indexeit [vi].

Ne hallgassuk el azonban, hogy már ezekben a mutatókban is szerepel az emberi döntés. A közösség vásárlóerejének nagysága, a szolgáltatások-termékek ára például alapvető befolyással bír. Így Magyarországon sokáig gondolták azt, hogy alacsony internethasználati mutatóink fő (esetleg kizárólagos) oka a magas telefonköltség. Csak az újabb vizsgálatok kezdik lehántani az okok hálózatának szövetét, és derül fény a meghatározó okra, az érdektelenségre[vii], ami sokkal inkább függ össze a tanulatlansággal, tartalomhiánnyal, kultúrálatlansággal, a nyelvismeret hiányával. Miután az internetes tartalmak túlnyomó része angol, egy olyan országban, amelynek lakosságának mindössze 10-12 %-a beszél idegen nyelvet, természetszerűleg merülne fel az angol-magyar nyelvű gépi fordítók elkészítésének kérdése, amelyet azonban mint országos érdekű informatikai K+F célt, a műszaki neveltetésű ágazatirányítás nem tud értelmezni.

 

Szcenárió-orientált célok

Az eEurope célkitűzései között számos olyan is van azonban, amely egy-egy szcenáriót vesz célba és kíván befolyásolni, az adott területek eszközeinek, eljárásinak fejlesztésével. Így programjavaslatok készültek az elektronikus tanulás, a digitális otthon, az elektronikus kereskedelem, illetve elektronikus munkahely, az elektronikus kormányzat, az elektronikus egészségügy, az intelligens közlekedés, az elektronikus turizmus területén.

Az informatika eme kiemelt alkalmazási területei segítségével az Unió azt kívánta elérni, hogy az európai polgárok minden időben össze legyenek kapcsolva, fő információhordozó közeg a multimédia legyen, elterjedjen a távjelenlét, távmunka, és ezek segítségével növekedjen a társadalmi kohézió, illetve az ezek alapján felvirágzó IT-ipar segítse elő a versenyképesség jelentős emelkedését.

E célok elérése azonban az előző csoportnál bonyolultabb feladat. Nem elég valamit megvenni, nem elég valamit megtanulni sem. E célok eléréséhez, át kell alakulni. Meg kell változtatni szokásokat, eljárásokat, szervezeteket, intézményeket. Az infokommunikációs eszközök elérhetősége, megléte, a szolgáltatások ára természetesen befolyásolják a lehetőségeket, azonban rajtuk kívül számos olyan „puha tényező” is számba veendő, mint az érdek, hajlam, kockázatvállalási készség, történelmi késztetés, mentalitás.

A következőkben azt tekintjük át, hogy milyen alapvető állítások fogalmazhatók meg e két aktor területén, hogyan állnak a velük kapcsolatos európai célok?

 

 

Az információs technológiák változása

 

Az infokommunikációs ipar elmúlt 50 évében fontos szerep jutott a technológia gyors fejlődésének. A fejlődés eredményeként elért proceszorsebesség-, tárolókapacitás-növekedés, illetve méret- és árcsökkenés tette lehetővé azt, hogy az egykori, számolási igényeket kielégítő kalkulátor (számológép) folyamatosan, több szakaszban, valami mássá, más igények kielégítésére szolgáló eszközzé váljon, s ezzel növekedjék a lehetséges felhasználási területek száma, illetve a velük kielégíthető igények mennyisége. A ma számítógépnek nevezett eszköz tehát lényegében egy metamorfózisok során kialakult eszköz-sorozat gyűjtőneve, amelynek minden egyes tagja közös abban, hogy hasonló architektúrán alapulva, hasonló elemi műveletek jól rendezett sorát hajtja végre (innen a név: computer), ám lehetőségeinek kibővülése következtében ezzel az alapképességgel mindig újabb és újabb igényeket elégít ki.

A számítógép legfontosabb komponensei, amelyek teljesítménye, kvalitása (természetesen mindig az áruk tükrében) döntő hatással rendelkeznek a számítógéppel megoldható feladatok típusát illetően, azaz alapvetően meghatározzák azt, hogy a számítógép milyen igényt elégít ki, a következők.

1.      a memória nagysága,

2.      a processzor sebessége,

3.      a perifériák tipusai (milyen érzékszerveket szolgálnak ki),

4.      a gépek közötti adatátviteli kapcsolat sebessége,

5.      a programozási nyelv ereje,

6.      újabban: A mesterséges intelligencia kutatások eredményeként az agensek intelligenciája.

Az 1., 2., 4. komponensek teljesítménye Moore-törvénye alapján, várhatóan adott (a komponensre jellemző) időszakonként megduplázódik, mindaddig, ameddig a változások fizikai határhoz nem érnek. Ekkor várhatón a gépek architektúráját is alapvetően érintő, drámai paradigmaváltásra kerül majd sor, amely várhatóan a nanotechnológia eredményeire fog támaszkodni. Egyes becslések szerint azonban ez csak mintegy 50 év múlva következik be. A 3. komponens lehetőségei folytonosan tágulnak, s előbb utóbb minden fontos emberi érzékszerv kiszolgálását lehetővé teszik (manapság pl. szaglás, tapintás, taktilis ingerek kutatása folyik). Egy érdekes fejlődési irányról e területen azonban még később külön szót ejtünk. Az 5. komponens közelíti a természetes nyelvek erejét, miközben megtalálta azt a jelölési módot, amellyel jól strukturálhatja, bonthatja elemeire a bonyolult feladatok megfogalmazását (amiként azt pl. az orvostudomány is teszi). A 6. komponens most van kialakulóban, így e területen sok újdonság várható, azonban a változások irányáról, most úgy gondoljuk, hogy nagyjából kitapintható.

A fent felsorolt komponensek teljesítmény növekedésére építve a computer metamorfózisának a következő főbb szakaszai alakultak ki. Nevezzük a metamorfózis egyes állomásait itt bázis modellnek.

 

A számológép

Kezdetben a computer (számítógép) számológépként szolgált, azaz nagyméretű, kézzel vagy mechanikus kézi számológépekkel már megoldhatatlan méretű, bonyolultságú matematikai feladatok megoldására. Ilyen matematikai feladatok merültek fel például a meteorológia, a lőelemképzés, csillagászati táblázatok megszerkesztése esetében. Ilyen példák általában csak nagy, állami kutató intézetekben és ritkán merültek fel, ezért kezdetben azt hitték még a számológépek avatott feltalálói is, hogy összességében csak néhány számológépre lesz szükség. Megjegyezzük azonban azt, hogy az eredeti célokhoz képest jócskán megnövekedett számítási kapacitás ugyan nagyszámú feladat megoldását tette lehetővé, azonban az igények is növekedtek, s a bonyolultabb feladatok vizsgálata hamarosan kiderítette, hogy az elvileg felvethető matematikai feladatoknak csak kisebb része oldható meg egyáltalán. Ebből az időből származik Bertalanffy híres táblázata (1. táblázat) a matematikai feladatok osztályozásáról [viii].

 

 

Lineáris egyenletek

Nemlineáris egyenletek

 

Egy egyenlet

Több

egyenlet

Sok egyenlet

Egy egyenlet

Több egyenlet

Sok egyenlet

Algebrai

Triviális

Könnyű

Lényegében

megoldhatatlan

Nagyon

nehéz

Nagyon

nehéz

Lehetetlen!

Differeniál

Könnyű

Nehéz

Lényegében

megoldhatatlan

Nagyon

nehéz

Lehetetlen!

Lehetetlen!

Parciális

Differenciál

Nehéz

Lényegében

megoldhatatlan

Lehetetlen!

Lehetetlen!

Lehetetlen!

Lehetetlen!

 

1. táblázat

A matematikai feladatok osztályozása

 

Az azzal való szembesülés azonban, hogy bizonyos, fontos feladatok még a nagy teljesítményű számítógépek segítségével sem oldhatók meg, új módját alakították ki a matematikai feladatok statisztikán alapuló kezelésének, a szimulációt, amellyel jelenleg például az Univerzum kifejlődését modellezik, a modern elméleti fizika minden alapfeltevését felhasználva[ix]. A számológép mint bázismodell ma is tovább él a szupercomputerek alakjában.

 

Az adatfeldolgozógép

A számológép metamorfózisa már a kezdeti időszakban elindult. Elsősorban az IBM vezetésével, korábbi adatfeldolgozási tapasztalataik alapján, elkezdődött a computernek mint adatfeldolgozó eszköznek a kifejlesztése, amely elsődleges célja a nagyvállalatok központjai adatfeldolgozásának elvégzése volt. Vegyük észre, a lényeges változás az volt, hogy a gép betűkkel, szimbólumokkal is manipulált. Ez a bázismodell-váltás tette a gépet piaci áruvá, tömeges termékké. Az adatfeldolgozás idővel valósidejűvé is vált (real-time), s ehhez kapcsolódva kialakult a beavatkozási funkciója is, ami viszont levitte a műhelyekbe, a termelési, gyártási, később tervezési folyamatok mellé, majd a kórházakba, laboratóriumokba is.

 

A személyes asszisztens

A mikroprocesszorok felfedezése a gépek méretének és árának olyan arányú csökkenését tették lehetővé, amelyek segítségével a számítógép az egyén szintjére szállhatott le, kielégítve az egyének számolási, adatszervezési igényeit, akár privát életükben, akár a munkahelyükön. E technika elterjesztésében az Intel és a Microsoft játszott döntő szerepet. E fázisban az adathordozók fejlődése gazdaságossá tette a hangi, zenei, mozgóképi adatok tárolását, lejátszását is, amelyek bázisán egy új média alakult ki, a multimédia. Azonban vegyük észre, mindezekben a modellekben a döntő kérdés a – különböző típusú adatokon történő – feldolgozás (process) volt.

 

A személyes kommunikátor

A már korábban is (pl. biztonsági, kapacitásnövelési célokból) összekapcsolt számítógépek történetében új fordulatot, új bázismodellt hozott létre a lézertechnológia, valamint annak alkalmazása az adatátvitel üvegszál-optikai megvalósításában, ill. a nagysűrűségű adattárolási eszközök formájában. Ezek talaján fejlődött ki a világháló, amely egybekapcsolta a korábbi számítógép-modellek korszerű, mai utódait, átjárást, adatcserét, kommunikációt, feladatmegosztást biztosítva közöttük. E modell fő kérdése azonban már nem a process, hanem az access, vagyis az univerzális (személyek, adatok, tárgyak) elérhetőség.

Ez az a pont, amikor az információs társadalom gondolata felmerült, ez az a modell, a globális elérhetőség, amelynek szellemében az eEurope megfogalmazódott

 

 

Mi teljesült az eEurope céljaiból?

 

Az eddigi ismeretek birtokában, lássuk, hogyan teljesülnek a Lisszaboni célkitűzések.

Ami az alapeszközök, infrastruktúra, technológiák adaptációját, befogadását illeti, nem lehet különösebb panaszra okunk. A 2. táblázat azt ábrázolja, hogy néhány, az indexekben is fontosnak minősített, alapeszköz hogyan terjed (egy-egy korosztály %-ában)[x]:

 

 

16-24

évesek

Közép

életkorúak

65<

évesek

PC

78

58

23

E-mail

81

80

74

Mobiltelefon

94

79

53

 SMS

96

71

29

On-line elérés

73

48

13

Termék/ üdülés, keresés

51

56

44

Vásárlás/ E-bank

27/16

19/18

3/3

2. táblázat

Informatikai alapeszközök elterjedtsége

 

Láthatjuk, hogy az eszközök penetrációs indexe magas a fiatal korosztályoknál, alacsonyabb a magasabb korosztályoknál. Ez arra enged következtetni, hogy néhány, mondjuk 10 esztendő távlatában, pusztán a korosztályok cserélődése következtében, elég magas penetráció alakulhat ki. E feltételezést igazolandó, nézzük néhány alapeszköz várható növekedését (dinamikáját) Angliában (3. táblázat)[xi]:

 

 

2002

2007

PC

61

70

E-mail

93

95

Mobil

telefon

68

78

SMS

74

79

MMS

0

40!

On-line

elérés

48

62

Szélessáv

7

31!

Vásárlás/

E-bank

20

40

 

3. táblázat

Néhány alapeszköz várható növekedése Angliában (%-ban)

 

A tendencia tehát azt jelzi, hogy a piac lassan megérik, a lakosság elterjedten fogja használni ezeket az eszközöket, elérve egy bizonyos standard telítődési szintet. Ezt jelzik az újabb területek nagyobb arányú, utolérést sejtető mozgásai is. Várható, hogy az Angliánál szegényebb országok hasonló pályát futnak be, időben kissé elcsúsztatva, ám az sem kizárt, hogy a telítődési szint országonként, mentalitástól, gazdasági potenciától, kultúrától függően, más-más szinten állandósul. (Ez önmagában nem baj!).

Nem állunk ilyen jól a szcenáriók fejlődésével, bővülésével.

Már táblázatainkban is láttuk hogy az elektronikus vásárlás, banki szolgáltatás igénybevétele, vagyis a komplexebb érintkezési felületeket érintő tranzakciós igények alacsonyabb szinten állnak.

Lassú még Nyugat-Európában is a közigazgatás elektronizálása. Jobbára a statikus portálok a jellemzőek, késik az interaktív ügyintézés bevezetése, fragmentált, koordinálatlan a helyi közigazgatási intézmények elektronikus fejlesztése[xii]. A világ első 1000 vállalatának mindössze 60%-a vezetett be ERP (Enterprise Resource Planning) rendszert.

Magyarországon és más kelet-közép-európai országoknál fokozottan lassan alakul az elektronikus szcenáriók diffúziója[xiii], nemcsak az elektronikus közigazgatás, de az egészségügyi, oktatási stb. alkalmazásoknál is.

A szcenáriók változását, számunkra kedvezőtlenül, a társadalmak mögött álló, meta-attitűdök is jelentősen befolyásolják. A vállalkozó amerikai, a puritán skandináv, a felhalmozó bajor, az érzelmes mediterrán, az élelmes kínai más-más szcenáriót alakit ki, s ez egyben a technológiai jellegű indexek abszolút voltának megkérdőjelezésével is együtt jár. Az egyes országok közötti eltérő attitűdökre vezeti többek között vissza Campbell-Kelly azt a furcsa jelenséget, hogy ugyan a szoftverfejlesztés relatíve kevés tőkét igényel, az SAP nyugatnémet vállalaton kívül mégsincs jelentős, Amerikán kívüli szoftverház[xiv].

Vagyis a fő kérdés az emberi attitűd változása. Nem tekinthetjük az információs társadalom kialakulását egyszerű technológiai kérdésként, mint ahogy az Európai Unió ezt nagymértékben megtette, Ma már elfogadott tény, hogy az eEurope újrafogalmazására, revitalizálására van szükség[xv].

 

Lamborghini, az IDG vezetője azonban már 2004. közepén nyíltan kimondta, hogy az eEurope újra gombolandó (relaunch):

„but we need pride and vision in relaunching Lisbon, in making the right structural reforms to remove obstacles to change, to reduce rigidity and increase adaptibility to change in work organisation, to make European administrations less bureucratic, reducing present over regulation,…, promoting a competitive market environment

 (Bruno Lamborghini) [xvi]

Vagyis a hangsúly egy aktív, kezdeményező, versenyképes, kockázatvállaló piackörnyezet és ilyen attitűdű európai emberi közösség kialakítása. A hangsúly a szcénák mögötti emberi attitűd változásának elősegítésére kerül. S ez már nagyon kétséges, nehezen jósolható kimenetelű, „történelmi” vállalkozás.

 

 

Még egy nehézség: paradigmaváltás várható a technológiában

 

A fenti eszmefuttatások azt mutatták, hogy az információs társadalom kialakításáért folyó verseny egy bizonyos szakaszában ha le is marad az egyik vagy másik nemzet, végső soron a természetes tetőzések következtében előbb utóbb eléri azt a platót, ahová szerencsésebb társai hamarabb elértek Ez önmagában jelent egy kis időkésést, azonban végső soron nem jelentene túl nagy bajt. A probléma azonban az, hogy az ilyen mérések egy állandó, bár növekvő társadalmi univerzumot tételeznek fel. Ugyanakkor a telítődő univerzumok a technológiai paradigmaváltások következtébe új univerzumokat hoznak létre („fialnak”), ahová azok léphetnek be, akik az adott pillanatban elég érettek rá.

Az a feltevésünk, hogy most egy ilyen súlyú paradigmaváltás előtt állunk. Várható, hogy ismét változni fog a bázismodell.

Az ember és a gép, ill. a gépek közötti kommunikációt lebonyolító perifériák világában ugyanis alapvető változások várhatóak. Az érzékelők és beavatkozók világában, az intelligens anyagok felhasználásával olyan intelligens eszközök (smarty-facts) jönnek létre, amelyek egybeépülve szervezetünkkel, egymással, átveszik a mindennapi élet-irányítás szerepét (műprotézisek, műszervek stb.)[xvii]. A kapcsolatokat segítő személyes kommunikátorok hálózatát fel fogja váltani az emberek és az intelligens gépek szimbiózisa (4. táblázat).

 

PROCESS

ACCESS

CONTROL

COMPUTER

PERSONAL COMPUTER

WWW+

INTERNET

SMARTY-

FACTS

SENSOR

LASER

MICRO

PROCESSOR

PROCESSOR+

MEMORIA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4. táblázat

A gépi kommunikáció változása

 

 

Amelyek új lehetőségeket definiálnak ezek kapcsolatában, újfajta szcenáriókat írnak, amelyeket ma még nem is ismerünk. Ha újra tervezzük az európai stratégiát, ezt is figyelembe kell vennünk.

Gondolatsorunknak ezzel végére is értünk. Ahogyan Tell Vilmos esetében, úgy világunkban sem mehetünk biztosra a jövőt illetően. A jövő kockázatokkal, váratlan eseményekkel terhes. Ám ahogyan Tell példája mutatja, bizonyos történelmi szituációkban a társadalmi kockázatot is vállalni kell, mert annak elmulasztása például egy nemzet reményeit döntheti romba. Így vagyunk ezzel társadalmunkban is. Azt ugyan nem tudjuk pontosan hová jutunk, de a tervek nélküli sodródás kiveheti kezünkből a jövendő alakítását. Ott kell lennünk! Ezért hiányai ellenére is hasznos az európai terv, s feladatunk a terv időnek megfelelő, folytonos javítása és megvalósításán történő munkálkodás.

 

Havass Miklós

 

 



Megjegyzések

                           

[i] Gartner Symposium ITXPO 2002, 2003, 2004. CD-ROM

[ii] Forrester GigaWorld IT Forum. 2004. Barcelona. USB Bar.

[iii] R.Compañó at al.: Key Factors Driving the Future Information Society in the European Research Area. EC- IPTS. 2004;

 R.Saracco at al.: Key European Technology Trajectories. First Report. FISTERA. 2003;

 R.Saracco at al.: Key European Technology Trajectories. Second Report. FISTERA. 2004.

[iv] H.Benesch: Pszichológia. SH atlasz. Springer. 1994. 262-3. old.

[v] R.Saracco: Information and communication technologies: disruptions to look for and their impact on countries evolution strategies.

[vi] eEurope Benchmarking Report, COM (2002)

[vii] Tárki Omnibusz 2002-2003

[viii] L. von Bertalanffy: General System Theory. Braziler. New York. 2003. 20. old.

[ix] A.Hellemans-M.Mukerjee: Computing the Cosmos. (IEEE Spectrum. 2004. Aug. 22-8. old.)

[x] European Information Technology Observatory. EITO 2004.

[xi] European Information Technology Observatory. EITO 2004.

[xii] Convergence and the digital World. (In: European Information Technology Observatory. EITO 2004. 144-56. old.)

[xiii] Lásd például az egyes országok versenyképességi elemzését: IMD World Competitiveness Yearbook. 2004; Az on-line kormányzat európai helyzetét: Online Availability of Public Services. 2004. EC DG IS ;

Az elektronikus oktatás feladatait Szlovákiában: Samuelis L.: Néhány megjegyzés az elektronikus oktató rendszerek kutatási irányzataihoz. (In: Informatika. A GDF közleményei.VII/4. 52-4. old.); A magyar b2b helyzetét, amely a leggyengébb pozícióban van az Európai Unió tagjai között: Bőhm M.: Utosó pár előre fuss! (In: Computerworld Számítástechnika. 2004. XIX. Évf. 23. sz. 22-3 old.)

[xiv] M.Campbell-Kelly: From Airline Reservations to Sonic the Hedgehog. (MIT Press. 2003. 308-10. old.).

 Campbell-Kelly irónikusan írja le, hogy ameddig 1985-ben, Angliában vitális kérdésnek tekintve a szoftver fejlesztést, egy akadémiai tanulmány készült, amelyik a szoftverfejlesztést mint tudományos kérdést taglalta, kijelölve az utat a magas elméleti megalapozottságú ADA nyelv meghatározó volta mellett, meg sem említette a kevéssé tudományos, primitív személyi számítógépeket ill. elektronikus játékokat. Ezalatt Bill Gates Amerikában már a második Milliárd dollárt szedte össze egyszerű (ám később meghatározóvá váló) szoftverjeivel, míg az ADA lényegében meg sem „érintette” a szoftver ipart.

[xv] Lásd például: W.Kok: Facing the Challange. The Lisbon Strategy for growth and employment. 2004.

 De az EU 2005. február 3-ra hozza nyilvánosságra az új cselekvési tervet.

[xvi] Lamborghini: The evolution of the European E-economy (In: European Information Technology Observatory. EITO 2004. 19. old.)

[xvii] P.Saffo: Sensors:The Next Wave of Infotech Innovation. (Institute for the Future) Menlo Park.

 









Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása