2005 Július






Tartalomjegyzék A lisszaboni stratégia újraindítása Utolsó lap

Szociális-e az informatika?

Szerző: Balogh Gábor

A szociális informatika viszonylag fiatal tudományterület, a fogalom a 90-es évek közepén jelent meg. Ma már több helyen oktatják, hazánkban az ezredfordulón kezdett gyökeret verni. Jelen cikkben a szociális informatika fogalmi megközelítésével, beágyazódásával és társadalmi aspektusaival foglalkozunk.




 

Gyakran vetődik fel a kérdés: mi az informatika, hová sorolandó? Az ötvenes években még egyszerű volt a válasz: az informatika technikai-mérnöki tudomány. De minél közelebb kerülünk napjainkhoz és elmélyedünk informatikájának tanulmányozásában, annál bizonytalanabbá válunk, és annál kevésbé tekintjük technikai-mérnöki tudománynak. Elemzésünket kezdjük a fogalmi megközelítéssel.

Az informatika szó latin-görög eredetű: az információ + automatika összeolvadásából nyerte alakját. Egy másik felfogás szerint az informatika az információ szóból az automatikához hasonlóan képződött: informatika.

Ha a messze múltat vesszük figyelembe, a helyzet bonyolultabb, ugyanis az információ is és az automatika is összetett szó: az információ eredete a forma (alak) és az in-prefixum (ami a régieknél kifejezésekben a belsőre vagy tagadásra utal, vö. informis » alaktalan, formátlan), illetőleg az ógörög nyelvben a morfé (alak) és az eidosz (kép) szavakra nyúlik vissza; az automatika pedig az áutomátosz (önmagától, saját magától [’tevékeny’, ’mozgó’]) + mékháné (gép) (=öntevékeny, önmozgó gép, automata) terminus változata. A szóetimilógia szerint tehát a (’nem’ + alak + önmozgó gép) sajátos ötvöződéséből keletkezett.

Természetesen vannak más szófejtő közelítésmódok is, amelyek a latin informo (képez, alakít, átv. ért.: valamiről képzeletet formál, rajzol) szótőre vezetik vissza az „információt”. Ennek alapján az információ szó tanítást, oktatást, illetőleg képmásolást, képzelődést jelent.

Matematikai vagy formális logikai szempontból nézve az információ jelképez valamit, valaminek a jelképe. Innen már csak egy lépés választ el attól, hogy az információ szakszót „tájékoztatás, hír, értesülés, adat” jelentéssel ruházzuk fel.

Az informatika helyett gyakran computer vagy computing tudományról is beszélnek. A computer szó latin eredetű: a com- (-val, -vel, együtt) prefixumból és a putare (átvitt értelemben: vélekedni; számítani, becsülni) igéből származik. A computo a latin nyelvben többnyire össze-, felszámít; számol jelentéssel szerepel. Angol nyelvterületen is ilyen jelentésben honosodott meg (vö. compute igét).

 

Terminus technicus

 

A szótári alakok és eredet mellett fontos a terminus technicus (szakkifejezés) szabatos használata. Komoly problémát jelent, hogy hazánkban számos rokon vagy hasonló értelmű szakszó terjedt el, például számítógép-tudomány, számítástudomány, számítástechnika, információtudomány. Ezek valamennyien az angol computer science, computing science, computer technology, information science szakkifejezések többé-kevésbé sikeres fordításai.

A rokon vagy hasonló hangzás gyakran félrevezető. Példaként említhetjük az informatics és a computer science felcserélését; ugyanis sokan – tévedésből – a computer (computing) science-t az informatika szinonimájának tartják. Bár valóban számos hasonlóság található közöttük, ám a definíció szerint különböznek egymástól:

1. az informatika (angolul: informatics) struktúratudomány, amely az információval és ennek automatikus feldolgozásával foglalkozik, pontosabban „az információ ábrázolását, feldolgozását és kommunikációját tanulmányozza természetes (natural) és mesterségesen kiépített (engineered) rendszerekben”. A szakterület az információelmélet és az információs rendszerek tervezésének sajátos kombinációjából tevődik össze. Három aspektusa különböztethető meg: számítógépes, kognitív és társadalmi.[1]

2) A computer science viszont inkább a computation-re, a számítógépes vonatkozásokra (algoritmusokra, formális nyelvekre, programokra, hardverekre stb.) helyezi a hangsúlyt. Elsősorban elektromérnöki, matematikai és lingvisztikai háttérismereteket kíván.

Természetesen a helyzet ennél jóval bonyolultabb. Más meghatározás érvényes a köznyelvben, az értelmező szótárakban, illetőleg a szakterület művelőinek körében. A német Informatikai Társaság (Gesellschaft für Informatik e. V.) például 5 definiálási lehetőséget nevez meg, attól függően, milyen szempontból közelítik meg, vagy hol helyezik el a tudomány palettáján.[2]

Mindegyik definíciós kísérletben fellelhető bizonyos mértékű számítógéphez kötöttség. Az egyetértés csak eddig tart. Az informatika értelme innen szerteágazik: másként foglalkozik a szakterülettel az, aki a számítógépet automatának tekinti, megint másként az, aki eszköznek vagy médiumnak tartja. Ha a számítógép automata, akkor olyan gép, amely a feladatot – tőlünk részben vagy teljesen – elkülönülten, önállóan (programozottan) végzi. Ha a számítógépet eszköznek tekintjük, akkor az értelemhez passzivitás társul: eszköz, amelyet a tevékenység során valamihez felhasználunk. Viszont, ha médiumnak (közvetítőnek) tartjuk, akkor abba a környezetbe és műveletbe ágyazódik, amelyben vagyunk és használjuk. Vagyis: aktív szerepet játszik, velünk együtt aktívan vesz részt a műveletben.

Talán megkockáztathatjuk a kijelentést: a számítógép első két értelmezési lehetősége áll legközelebb és alapozza meg leginkább a computer science-t, a számítógép médiumként való felfogása kiragadja azt elkülönüléséből és passzív szerepéből. Mivel – utóbbi értelmezésben – túlmutat kizárólagos gép- és eszközjellegén, bizonyos körülmények között képes szimbiotikus együttműködésre az emberrel. Ebben az esetben a számítógép „emberarcú technológiává” válik.

 

Kettős beágyazódás

 

Az informatika feltételezi, hogy, amiket adatoknak, információknak, tudásoknak, kommunikációknak vagy társadalmiknak nevezünk, dolgok, amelyek mesterségesbe ágyazhatók. Beágyazódásról akkor beszélünk, amikor az ADAT Þ INFORMÁCIÓ Þ TUDÁS Þ KOMMUNIKÁCIÓ Þ TÁRSADALMI folyamatáram egymásra épülő és bővülő, ugyanakkor az egyes síkok (= folyamatáram-szintek) „mélységében” fokozatosan szűkülő dimenzióknak felelnek meg.

Nézzük, pontosan mit jelentenek a mondottak; miből adódhat a látszólagos ellentmondás.

Megközelítésünk első fordulata szerint – ti. hogy az egyes síkok egymásra épülő és bővülő dimenzióknak felelnek meg,[3] azt jelenti, hogy – az ADAT 0-dimenziós, miként bármely tény; az INFORMÁCIÓ egydimenziós, mert releváns adat vagy azért, mert elkülönült dologként (adatként) alkalmas különbségtételre; a TUDÁS kétdimenziós, amely cselekvő-, döntési vagy tervezési képességet/készséget foglal magában, illetőleg az adatok között kapcsolatokat tételez (vö. kétdimenziós információábrázolás);[4] és a KOMMUNIKÁCIÓ 3-dimenziós: pontok (ember-ember, ember-gép, gép-gép stb.) között információ közvetítésével kapcsolat (konnekció) jön létre, illetőleg az információ újabb dimenziókat vesz fel, a tér-idő dimenzióval[5] bővül. Ebben a szisztémában a TÁRSADALMI négydimenziósnak tekinthető, mert a kommunikáció relációban (visszacsatolással) valósul meg.

 


 

Ábramagyarázat:

Az 1. ábrán a folyamatáram-síkok beágyazódását komplexitásában 1a. és 1b. jelöléssel két irányból közelítve mutatjuk be. A folyamatáram-síkokat mindkét esetben toposzként jelenítjük meg. Információábrázolási/informatikai szempontból nézve mindegyik sík 0-dimenziós (vö. FOLYAMATÁRAMSÍK pontját az 1b. ábrán), azaz: ADATOK-nak tekinthető. Megjelenítésük viszont 2-dimenziósan, az 1b. ábrán: tér-idő dimenzióban történik. A vízszintes tengely a tér-, a függőleges tengely az idődimenziót jelöli. Az 1a. ábrán a különböző körök (=folyamatáram-síkok) 0-dimenziósak, azaz: a körök (=síkok) nagysága indifferens, beágyazódásuk egydimenziós, ami azt jelenti, hogy relevánsan adatnak tekinthetők (azonosíthatók, elkülönülnek környezetüktől). [6]

A folyamatáram[7] egyes síkjai elkülönült entitásokként funkcionálnak és egymásba ágyazódnak (vö. 1. ábra 1a.). A legbeágyazottabbak az ADATOK, a legkevésbé beágyazottak a TÁRSADALMIK. A beágyazódás szempontjából az egyes síkok 0, 1 vagy 2-dimenziós toposzok.[8] 0-dimenziós, ha az egyes síkokat adatként ragadjuk meg; 1-dimenziósak, ha mint adatok relevanciával rendelkeznek, és 2-dimenziósak, amikor tér-idő dimenzióban toposzként fogjuk fel őket (ha toposz-jellegűk dominál).

 

Folyamatáram-síkok megfeleltetése

Miután láttuk, hogy a folyamatáram-síkok között az ellentmondás valóban látszólagos, az informatika szociális jellegének kutatása kapcsán bővítsük gondolatmenetünket az ember-gép kapcsolattal.

Ha elfogadjuk, hogy az ember-gép kapcsolat hasonlóság miatt áll fenn, akkor az egyes síkokra vonatkozóan az alábbi megfeleltetések adódnak:

FOLYAMATÁRAMSÍKOK

EMBER

GÉP

Adat(érzékelés)

AGY-alapú

hardver/szoftver

Információ

ELME-alapú

processzori/AI[9]

Tudás

ÉRTELEM-alapú

AI/biomatikus[10]

Kommunikáció

ÉN-tudatalapú

biomatikus/bionikus?

Társadalmi

MI-tudatalapú

bionikus/???

1. táblázat
Megfeleltetések

 

A megfeleltetések a következőket jelentik: az egyes síkok mind az ember, mind a gép esetében sajátos kvalitásokat (minőségeket, képességeket) kívánnak. Az ember esetében biofizikai (agyi) és tudati (éntudati, mitudati) kvalitások képezik a kiinduló és a végpontot; közéjük beékelődik az elme és az értelem. E köztes kvalitások jól elkülönülnek a többitől. A gép esetében a megfelelőségek „gépjelleg szerint” adottak. Az eddigi kutatások nyomán három, illetőleg a fejlődési tendenciát projektálva szintén öt kvalitása különböztethető meg, kezdve a hardverrel egészen a bionikus jellemzőkig.

Mindezek előrebocsátása nyomán a következő megfelelőségek állapíthatók meg: adatérzékelés/megragadás az embernél agyalapú, a gép esetében hardver/szoftver jellegű; az információ elmealapúságának a gép AI-jellege, illetőleg processzori (műveletvégzési) készségei felelnek meg. Hasonló párhuzam vonható a tudás, a kommunikáció és a társadalmi esetében is. Megközelítésünk szerint a tudás kevésbé elme-, mint inkább értelem-alapú tevékenység, ami – a tudomány jelenlegi állását figyelembe véve – a gépnél AI/biomatikus jellemzőknek (készségeknek) tulajdonítható. A kommunikáció és a társadalmi az embernél szigorúan tudatalapú: a kommunikáció az ember éntudat-alapú tevékenysége, a társadalmi pedig mitudat-alapúságot tételez. Gép esetében a kommunikáció biomatikus/bionikus funkciókészséget, a társadalmi pedig bionikus/??? társas készségek meglétét kívánja meg.[11]

 

A technika lágyulása

A fentiek a kemény technikák szoftosodásának (lágyulásának) sajátos folyamatát mutatják. A folyamatban a mesterséges kemény technikák mellett fokozatosan tért nyernek a mesterséges lágy technikák, amelyek mind inkább dominálják a folyamatáram egyes síkjait, vagyis a merev, kemény technikák talaján ún. emberarcú technológiák fejlődnek ki és határozzák meg a fejlődés irányát.[12]

Minél beljebb, „mélyebben” helyezkednek el az egyes síkok (vö. 1a. ábra), annál lágyabb alakot öltenek. A lágyulási tendenciát a technika primordinációjának, talán szemléletesebb, ha „evolúciójának” vagy „finomodásának” nevezzük. A primordinális technika az adott struktúrában a leglágyabb, a legfinomabb és a legképlékenyebb. Ezek a tulajdonságok (jellemzők) húzódnak mutációs (alkalmazkodási és átalakulási) képességének hátterében, illetőleg alapozzák meg a primordinációt.

Az informatikában nélkülözhetetlen a kemény technikák alkalmazása. Napjaink kemény technikái főként digitálisak, például személyi számítógépek, architektúrák stb., amelyek szoftverek segítségével adatokat ’érzékelnek’ és dolgoznak fel. A folyamatáram egyes síkjai viszont ennél lágyabb technikák. Sőt, a folyamatáram csúcsán álló „kommunikációk” és „társadalmik” analóg (folytonos) jellegűek. Ez azt jelenti, hogy minél „emberibb” a folyamatáram-sík, annál emberarcúbbnak kell lenni a technológiának, annál inkább képesnek kell lennie a technikának az analóg (folytonos) megjelenítésére. [Az informatika ideáltipikus működése során e két szélsőséges (digitális – analóg) értékre, állapotra számíthat, és képesnek kell lenni kezelni őket.]

A folyamatot a kemény technikák szocializációjának (tágabb értelemben: kulturációjának) nevezzük, amely többé-kevésbé a technikák-technológiák biomatizációjával és bionizációjával párhuzamosan valósul meg. Ahhoz, hogy a „kemény technikák Þ lágy technikák Þ társadalmasodás ÉS/VAGY Þ ’-(mati)záció’ ÉS/VAGY Þ bionizáció” átalakulás (mutáció) valósággá váljon, a kemény technikák szocializációjára (kulturációjára) van szükség. Az eddigi kutatások és eredmények az általunk vázolt mutációt látszanak megerősíteni.

Természetesen nem zárhatók ki a szocializációtól és a bionizációtól eltérő megoldási lehetőségek sem, amelyeket a „…-(mati)záció” toldalékkal jelzünk. Ám ez utóbbi sem mond ellen a lágyulási tendenciának, és a leglágyabb technika primordinációjának (elsőrendűségének).

 

A beágyazódás szociális jellege

 

Már a beágyazódással kapcsolatban elhangzottak is elég bizonyítékát adják annak, hogy informatikai téren a szociális nemcsak van, hanem kifejezetten megkerülhetetlen: egyrészt az informatika szociális jellegének fokozása, másrészt szociálisként művelése érdekében. Kérdés persze, mit jelent a szociális jelleg fokozása, és mit az informatika szociálisként művelése. A probléma valamennyi (társadalom)tudóst, aki munkája során a szociális informatikával kapcsolatba került, foglalkoztat, és bizonyos mértékben zavar. Nem véletlenül. Miként a technika szoftosodásának tárgyalása során kitűnt, mind a szocializáció, mind a bionizáció egymástól eltérő irányt vehet fel. A technika szocializációja feltételezi annak társadalmivá válását: szocializáción értve részben szociális[13] jelleg felvételét, részben pedig a technika társadalmasodását. Egy szocializált technika szükségszerűen rendelkezik szociális jelleggel és a szociálisba ágyazódik. A bionizáció viszont önmagában nem jelenti, hogy a technikák szocializálódni fognak. Vannak esetek (helyzetek), amikor egészen más szerep és feladat hárulhat egy bionikus (bionizált), de nem szociális (szocializált) technikára. Elég legyen utalni az informatika és a számítástechnika közötti alapvető különbségre. Ami a kutatásokat illeti, kimondható, hogy nem minden (sőt, viszonylag még kevés) szakterület várja el, hogy az általa működtetett bionikus technika-technológia szociális jelleget öltsön. (De nem is zárja ki.)

Az eddigi tendenciát figyelembe véve megállapítható, hogy az informatika szociális változata ott indokolt, ahol a tevékenység jellege társadalmi. Ez a gyakorlatban két területet ölel fel: a gazdaság társadalmi jellegét és annak informatikai tanulmányozását és feldolgozását, valamint a szűkebb értelemben vett „szociális munka”, és tágabb értelemben: a szociális tevékenységek körét. Az egyes szerzők is ennek megfelelően igyekeznek a szociális informatikát definiálni.

Nézzünk néhány szerző definiálási kísérletét.

Német nyelvterületen mindenekelőtt Wolf Rainer Wendt neve említendő. Ő a szociális informatikával kapcsolatban a következőket írja: a szociális informatika az alkalmazott informatika részterülete, amely a szociális területen fellelhető információk szisztematikus feldolgozását végzi információs és kommunikációs rendszerek segítségével. Technikai szempontok figyelembe vételével fogalmazza meg, alkalmazza és értékeli az információs és kommunikációs technológiák (IKT-k) használatának lehetőségét azokon a társadalomgazdasági és szociális munka-területeken, ahol ez indokolt vagy alkalmazásukra sor kerülhet.[14]

Hasonlóképpen vélekedik Helmut Kreidenweis, aki szerint a szociális informatika nem technikai értelemben vett informatika, bár technikai és a szociális informatika között kooperáció mutatható ki, a nyelvét pedig legalább érteni kell. A szociális informatika információtechnológiai rendszerek alkalmazásával foglalkozik a szociális munka területén. Az információtechnológiák közül különösen kiemelkednek a szakmai szoftverprogramok és a szakmaspecifikus internetezés.[15]

Angol nyelvterületen Rob Kling (1944-2003) definíciója érdemel említést. Szerinte a szociális informatika egy interdiszciplináris szakterület új munkaelnevezése, amely az információs technológiák design-ját, használatait és következményeit tanulmányozza intézményi és kulturális kontextusban.[16] Ezt a definíciót veszi át Steve Sawyer és Howard Rosenbaum is, és kiegészítik azzal, hogy a szociális informatika problémaorientált kutatási terület, amely azzal a feltételezéssel él, hogy az információs és kommunikációs technikák, valamint társadalmi és szervezeti környezetük, amelybe beágyazódnak, kölcsönös kapcsolatban állnak egymással és alakítják egymást.[17]

Nem található lényeges definiálási és értelmezési különbség az oktatás terén sem. A szociális informatika hatóköre a társadalomgazdaság és a szociális munka egészére vagy egy-egy területére (például társadalmi szervezetekre) terjed ki, amelyet információtechnológiai rendszerek felhasználásával tanulmányoz, kutat és vizsgál. Alkalmazott tudományterület, interdiszciplináris, és adott szakterületekre vonatkozó számítástechnikai, informatikai és társadalmi alapismereteket kíván. Ezt egészítik ki a kognitív tudományok területéről az információfeldogozó rendszerek, a bioismeretek körébe tartozó evolúciós és élő rendszereket modellező szakismeretek, valamint a menedzsmentismeretek tárgykörére, mindenekelőtt a tudás- és információmenedzsmentre, a szociális menedzsmentre vonatkozó szakismeretek.

 

A szociális informatika témaköre

 

Japánban a szociális informatika célja az emberek társadalmi jólétének előmozdítása. A tudományterület mindenekelőtt az emberi viselkedés, a társadalmi rendszerek és információs hálózatok (kapcsolathálók) eltérő aspektusait vizsgálja.[18]

Németországban Jürgen Reinert szerint a szociális informatika témakörébe tartoznak:

·        a számítógépes hardver- és szoftver ismeretek, valamint a technikai infrastruktúra;

·        a szociális munkavégzéshez használt információs és kommunikációs alkalmazások potenciáljának

o       bemutatása és

o       értékelése

·        információtechnológián alapuló médiakompetencia;

·        az IKT-k társadalmi aspektusainak elemzése, valamint

·        az ezekből adódó társadalmi problémák és feladatok megoldásához érvényes következtetések levonása.[19]

Az angolszász országokban további témaköri módosulások figyelhetők meg. Az Indiana Egyetem missziója szerint a szociális informatika a komputerizáció társadalmi aspektusaival foglalkozik: vizsgálja és kutatja

  • milyen szerepet játszik a szociális informatika a társadalmi és szervezeti változásokban,
  • hogyan befolyásolják az információs technológiák társadalmi szerveződését a társadalmi erők és gyakorlatok.

Ennek érdekében hallgatók megismerkednek az információs rendszerekkel, illetőleg antropológiai, számítástechnikai, kommunikációs és szociológiai, könyvtár- és információtudományi, politikatudományi, valamint tudomány és technológia tanulmányokat (STS-t) folytatnak.[20]

Részben eltérő megközelítésben fogalmazza meg a szociális informatika témakörét Steve Sawyer és Howard Rosenbaum. Ők a szociális informatikát nem annyira elmélet- vagy módszerorientált, mint inkább problémaorientált tudományterületnek tartják. Felfogásuk szerint az információs és kommunikációs technikák nem létezhetnek társadalmi vagy technológiai izolációban. Az IKT-k – éppen beágyazódásukra tekintettel –„szociotechnikai rendszerek”, amelyek az emberekkel kölcsönös kapcsolatban és függőségben állnak és „web of computing”-ot alkotnak. A tudományág témakörét elsősorban olyan problématerületek vizsgálata képezi mint a humán számítógépes interakció, szoftver engineering, gerontológia stb.; a kutatások normatív, analitikus vagy kritikai irányultságúak.[21]

 

A szociális informatika jövője

 

A szakterület tudományos jövőjét részben a társadalomgazdaság – ide értve a szociális tevékenységeket is – alakulása, részben az informatikaalkalmazási lehetőségek határozzák meg. Ami a társadalomgazdaság trendjeit illeti: a gazdaság társadalmi beágyazottsága az ipari társadaloméhoz képest jelentős változásokon megy keresztül. A változások új trendeket körvonalaznak, amelyek közül az alábbiakat emeljük ki:

  1. egyes területeken a társadalmi (szociális) feladatok privatizációja zajlik részben a pénzügyi megszorítások, részben az állami beavatkozás minimalizálása (minimális állam) jelszava alatt.
  2. Változás tapasztalható a segélyezési rendszerben. A gondoskodó-segélyező szisztémát felváltja a szolgáltató szisztéma. A tendencia szerint a gondoskodó államot a szolgáltató társadalom hivatott felváltani. Ez egyértelműen az ipari társadalom szociális modelljének csődje miatt szükséges.
  3. A változások hatással vannak a professzionalizációra: a) szakmák szűnnek meg és újak jönnek létre, amelyek jobban illeszkednek az új környezetbe; b) szervezetek szűnnek meg és újak keletkeznek, amelyek feladataikat mint szolgáltatók rendszerkonform módon képesek ellátni (vö. alapítványok, civil szervezetek, önkéntes szerveződések non-profit alapon stb.). Az új szerveződések hagyományos állami feladatokat váltanak ki.
  4. A finanszírozás terén nagyobb hangsúlyt kap az öngondoskodás és a csoportos ekvivalencia elve. Ezáltal fokozatosan felszámolhatók az emberi viselkedésre visszavezethető negatív szociális gyakorlatok: megszűntetésük jobb hatásfokkal lehetséges.
  5. Míg korábban a klasszikus felállás szerint világosan elvált egymástól a tiszta piaci és a társadalomgazdasági magatartás, addig információs társadalmi környezetben a piaci viszonyok az IKT-k hatására új szerveződési logikáknak engedelmeskednek. Egyrészt a globalizáció, másrészt a lokalizáció szabályozza a gazdasági alanyok magatartását. Ezt egészíti ki az európai belpiac sajátos harmonizálási törekvése, amely – gyakran - negatívan befolyásolja a nemzetgazdasági alapon működő társadalomgazdaságokat.
  6. Az IKT-k a kapcsolathálók, a szabad mozgás, a szolidaritás és a partnerség új formáit keltik életre. Szociális iparágak szorulnak háttérbe, strukturális változások zajlanak, új koordinációs mechanizmusok váltják fel a hagyományosakat mind gazdasági, mind társadalmi téren.

Az új koordinációs és kooperációs mechanizmusok mind inkább nélkülözhetetlenné teszik a technikai-technológiai vívmányok használatát a mindennapi életben. Élni az új technológia-adta lehetőségekkel nemcsak az egyes emberek, társadalmi csoportosulások, intézmények, hanem a szociális informatika számára is új távlatokat nyit.

 

Balogh Gábor



[1] Vö. What is informatics at Edinburgh? In: http://www.inf.ed.ac.uk/about/vision.html. Az Informatikai tudástár [Horváth László – Pirkó József (szerk.), Budapest: Kiskapu Kiadó, 2001]