2005 Március






Tartalomjegyzék Magyarország jövőképe a poszt-információs korra Utolsó lap

A fenntartható fejlődés stratégiája


Kormányhatározat készül az ország hosszú távú jövőjére vonatkozó stratégiai tervezésről, a fenntartható fejlődés stratégiájának megalkotásáról. A stratégia a XXI. század közepéig-végéig határoz meg célokat. Alapvető feladata szerint Magyarországon úgy biztosít társadalmi jólétet, hogy a környezeti feltételek ne romoljanak, és egyúttal a gazdaság teljesítőképessége is növekedhessen. A magyar stratégia megalkotására a 2001. évi Goteborg-i Európai Tanács ülés, illetve az ENSZ 2002-ben, Johannesburgban rendezett csúcstalálkozója alapján is szükség van.




 

A fenntartható fejlődés a nemzet évtizedekre szóló, hosszú távú, harmonikus fejlődése, a gazdasági, a szociális és a környezeti szempontok együttes – és a realistásokhoz igazodó – kezelésének kerete. A fenntartható fejlődés alapelve szerint a jelen fejlesztéseit a hosszú távú célok szem előtt tartásával kell megtervezni és megvalósítani, hogy saját gyarapodásunk ne veszélyeztesse a következő generációk jólétét. A stratégia a 21. század közepéig/végéig jelöl meg célokat.

 

Együtt a nemzetközi fejlődési folyamatokkal

 

A fenntartható fejlődés nemzeti stratégiájának elkészítése nemzetközi kötelezettségünk: az ENSZ 2002-ben Johannesburgban rendezett Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozója, illetve az Európai Unió Göteborgban tartott Európai Tanácsi ülése hívta fel a kormányokat arra, hogy minden ország készítse el hosszú távra szóló, a gazdasági, a szociális és a környezeti szempontokat kiegyensúlyozottan figyelembe vevő stratégiáját. A fenntartható fejlődés megvalósítása az EU egyik alapvető célja. Ezt egyrészt az EU versenyképességének növelését célul kitűző lisszaboni folyamat, másrészt a lisszaboni célkitűzéseket a környezeti dimenzióval is kiegészítő göteborgi stratégia hivatott megvalósítani – más-más eszközökkel, más időhorizonttal, egymást kiegészítve.

Az Európai Unió tavaszi tanácsülésén egyaránt döntött a lisszaboni, illetve a göteborgi stratégiák felülvizsgálatáról. Kulcsfontosságú, hogy az Európa fenntartható fejlődését biztosítani hivatott lisszaboni és a göteborgi stratégiák felülvizsgálata és végrehajtása összehangolt legyen, és Magyarország érdemi részt vállalhasson a globális folyamatokról folyó nemzetközi gondolkodásban.

Az ország hosszú távú jövőképe és az azt leíró célkitűzések lényegesek ahhoz, hogy a rövid és középtávú programok, fejlesztési és ágazati intézkedési tervek – ezek sorában különösen a most készülő második Nemzeti Fejlesztési Terv – egymással és a hosszú távú átfogó célkitűzésekkel összhangban legyenek. Ebben az értelemben is újszerű és komplex stratégiai tervezési feladatról van szó.

 

A magyar fejlődés hosszú távú stratégiája

 

Felelős politika nem veszítheti szem elől azokat a fejlesztési szempontokat, melyek politikai szándékoktól és ciklusoktól függetlenül a lakosság életét hosszú évtizedekre alapvetően meghatározzák. Azok az országok sikeresek, melyeknek van erejük és képességük a hosszú távú realitásokat rövidebb vagy középtávú cselekedeteikben is megvalósítani. Életminőség, levegő, víz, környezet, energia, kultúra, emberi viszonyok – hosszan folytatható a sor, mit hagyunk a következő 3-4-5 generációra. A fenntartható fejlődés az a terület, amely politikai hovatartozástól és irányoktól függetlenül életünk része lesz. A hosszú távra szóló magyar fejlődési pálya átgondolása, megtervezése ezért nemzeti érdek.

Az elmúlt tizenöt évben az ország óriási változáson ment keresztül, a demokrácia intézményrendszere kiépült és megszilárdult, a piacgazdaság feltételei megteremtődtek, Magyarország az Európai Unió tagja lett. Annak érdekében, hogy jelenlegi, rövid és középtávú cselekvési programok, ágazati beruházási tervek az ország kiegyensúlyozott fejlődését, a tágan értelmezett versenyképesség erősödését, az életminőség tartós javulását, a tudományos, kulturális, környezeti értékeink megőrzését, illetve gyarapodását eredményezzék, szükséges a társadalmi-gazdasági élet legfontosabb területeire a hosszabb távú célok és az azok elérését lehetővé tevő főbb eszközök meghatározása. A célkitűzések által leírható jövőképnek és az elérését szolgáló stratégiának a fenntartható fejlődés alapelveire kell épülnie.

A fenntartható fejlődés középpontjában a társadalmi haladás, a szociális alapkérdések megoldása, azaz a tág értelemben vett szociális jólét elérése, megőrzése áll: a méltányos életfeltételek, megfelelő életminőség biztosítottsága és javítása mindenki számára, beleértve az egészséghez, az egészséges környezethez, a szociális biztonsághoz, a társadalmi kohézióhoz szükséges feltételeket.

A fenntartható fejlődés kereteinek megteremtése, a vonatkozó stratégia kidolgozása és végrehajtása jótékony hatással lesz az ország, illetve a gazdaság versenyképességére. E stratégia hosszútávon teremti meg annak az alapját, hogy a társadalmi jólét biztosítása, a környezeti feltételek fenntartható megőrzése, s a gazdaság – mint eszköz –teljesítőképességének minőségi javítása ne egymás rovására érvényesüljenek, hanem ez a három tényező egymás hatását erősítse.

 

Fontos a politikai és társadalmi párbeszéd

 

A fenntarthatósági stratégiák végrehajtása azokban az országokban sikeres, ahol a hosszú távú fejlesztési célok meghatározásában széles körű társadalmi részvételt, különböző politikai erők egyetértését sikerült elérni. Ezért a stratégia tervezéséhez társadalmi egyeztetési folyamatra, végrehajtásához teljes körű társadalmi részvételre van szükség, elfogadásához és megvalósításának elősegítéséhez fontos a mérvadó politikai körök közötti párbeszéd.

Mindezekre tekintettel a kormány határozatot hozott az ország fenntartható fejlődési stratégiájának megalkotásáról és a tervezési folyamat alapjául szolgáló szempont- és követelményrendszerről. Az előkészítésben együttműködést kezdeményez különösen a tudományos élet, a civil társadalmi szervezetek, az önkormányzatok és a gazdaság képviselőivel.

 

 

Keretes

 

Nemzeti lisszaboni koordinátor és akcióprogram

 

Az Európai Bizottság 2005. február 2-án nyilvánosságra hozta jelentését a lisszaboni stratégia félidei felülvizsgálatáról, amelyben többek között javaslatot tett a nemzeti lisszaboni koordinátor kijelölésére és nemzeti lisszaboni akcióprogram elkészítésére.

A lisszaboni stratégia eddigi sikertelenségének egyik legfőbb oka a tagállami elkötelezettség hiánya. Ezen elkötelezettség növelése és a tagállami szintű feladatok minél eredményesebb végrehajtása érdekében a Bizottság javaslatot tett arra, hogy a tagállamok 2005 őszére, majd azt követően háromévenként készítsenek nemzeti lisszaboni akcióprogramot, amelynek összehangolására nevezzenek ki nemzeti lisszaboni koordinátort.

A 2005. március 22-23-i Európai Tanács ülésén az állam- és kormányfők egyetértettek abban, hogy a bizottsági javaslatnak megfelelően készüljön nemzeti lisszaboni akcióprogram, amelynek összehangolásához a tagállamok saját hatáskörükben dönthetnek arról, kívánnak-e kijelölni nemzeti lisszaboni koordinátort, és ha igen, akkor milyen szinten.

A nemzeti koordinátor feladata, hogy a nemzeti lisszaboni akcióprogram egyes részeit összehangolja, a részek közötti koherenciát megteremtse, majd azt követően az előterjesztést a kormány részére benyújtsa. A nemzeti lisszaboni koordinátor a nevének megfelelően tárcaközi koordinációs feladatot lát el, amelynek célja, hogy az egyes részterületeken meghatározott célok koherensek és minél hamarabb végrehajthatók legyenek.

A tagállamoknak először 2005 őszén kell kidolgozniuk nemzeti cselekvési programot. Az e programok tényleges megvalósításról szóló beszámolók az éves előrehaladásról szóló 2007. évi jelentésbe kerülnek be. A 2008-ra tervezett EU stratégiai jelentés ekkor a megújított lisszaboni stratégia mélységi felülvizsgálatát fogja tartalmazni, és részletes módosításokat fog javasolni, ahol szükséges.

A tagállamok az integrált iránymutatási csomagban (az Európai Bizottság által 2005. áprilisában meghatározandó új gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai ajánlások összessége) foglaltak alapján dolgozzák ki nemzeti lisszaboni akcióprogramjukat, amelynek három részből kell állnia. Az első rész a makrogazdasági és költségvetés-politikai intézkedésekkel foglalkozik, a második munkaerő-piaci politikákkal, a harmadik rész pedig strukturális/mikro-gazdasági reformkérdésekkel.

A tagállamoknak a nemzeti lisszaboni akcióprogramot meg kell vitatniuk a szociális partnerekkel és a parlamenti vitát követően kormányzati szintű jóváhagyásra van szükség annak érdekében, hogy a kitűzött célok minél szélesebb körű támogatottságot élvezzenek, és azok megvalósítása sikeres legyen.

A nemzeti lisszaboni akcióprogram elkészítésének alapját az Európai Tanács 2005. júniusi ülésén jóváhagyandó integrált iránymutatási csomag, valamint az Európai Bizottság által a lisszaboni stratégia félidei felülvizsgálatakor, 2005. február 2-án nyilvánosságra hozott dokumentum képezi, amely szakterületekre lebontva javaslatot tesz a prioritásokra, azok megvalósításának időtávjára.

 

A lisszaboni koordinációs folyamat – 2005-ben

 

Tél

Tavasz

Nyár

Ősz

Tél

Január

Március

Április

Június

 

 

Végrehajtási jelentéscsomag (Átfogó Gazdaságpolitikai Iránymutatások, Közös Foglalkoztatási Jelentés, Belső piaci stratégia)

Az Európai Tanács tavaszi ülése elfogadja a Bizottságnak az integrált iránymutatási csomagra vonatkozó javaslatát

 

A Bizottság javaslatát az integrált iránymutatási csomagról megküldi a Tanács és a Parlament részére

Az Európai Tanács elfogadja az integrált iránymutatási csomagot

Az ECOFIN elfogadja az Átfogó Gazdaságpolitikai Iránymutatásokat, a Foglalkoztatási Tanács elfogadja a Foglalkoztatási Irányvonalakat

Az első nemzeti lisszaboni akcióprogram benyújtása (előremutató/visszatekintő)

Stabilitási és konvergencia programok külön benyújtva

 

A Bizottság áttekinti a végrehajtást

 









Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása