2004 Március






Tartalomjegyzék Lövészet - Öttusa Pusztai Árpáddal (III. rész) Utolsó lap

Mítoszok, mesék jelbeszéde - Heraklész

Szerző: Gavanozisz Alexandrosz

A világ bármely részén keressük is a történelem előtti ember kezenyomát, mindenütt találunk napábrázolást. Az egyes kultúrák más-más napszimbólumot használtak/használnak, különböző jelzőkkel illetik a Napot. De vannak olyan motívumok, melyek világszerte ismeretesek, mint pl.. az arany, amit a Nap fémének tekintettek. A napkultusz kialakulásának, elsősorban biológiai és meteorológiai okai voltak, hiszen a Nap az életet jelentette, és az életnek az elvesztésétől minden időben rettegtek az emberek. Később a Naphoz olyan fogalmakat társítottak, mint a Rend, a Törvény, az Igazság, a Harmónia, az Állandóság, mert időközben rájöttek a Nap útjának változatlanságára, kiszámíthatóságára.




Ez a felfedezés, pedig támaszt jelentett az embernek. Úgy is mondhatnánk, hogy a civilizáció alappillére lett. A Nap, mint a fény forrása a Rend szimbólumává vált, a sötétség, pedig a Káoszé.

A Napistenről szóló mítoszok hősei mind halhatatlanok, vagy ha meg is halnak, feltámadnak. Ezt az elképzelést nagyszerűen tükrözi a görög mitológiában Héraklész(1) története. Heraklész alakját több, hasonnevű héroszból gyúrták össze, de hozzá hasonló hősöket másutt is tiszteltek az ókori világban. Éppen ezért, Héraklész, mint a naphéroszok általában, több héroszi szerepet tölt be; lehet kisemmizett trónkövetelő királyfi, népek ősapja, kulturhérosz, jósdai hérosz és isten.


A héraklészi mondakör áttekinthetőségét nehezíti, hogy a történetek más napistenek és naphéroszok mítoszaival keverednek. Valamennyi elbeszélés megegyezik abban, hogy Héraklésznek égi atyja, és földi anyja volt. Születését a napfelkeltéhez hasonlítják, hiszen Zeusz isteni fénnyel árasztotta el a thébai szülőszobát. Tettei már korán elárulják isteni eredetét, de az igazi halhatatlanságot csak akkor nyeri el, amikor teljesítette a tizenkét hőstettet. A tizenkettes szám több szempontból is érdekes. Héraklész hőstettei a Nap Állatövön megtett útjának tizenkét állomását jelképezik. Ezekhez a hőstettekhez az állatövi jegyek védnökeitől, a tizenkét olümposzi istentől kapott segítséget. Hálából ezért a segítségért, tizenkét oltárt állított a tiszteletükre. Majd a tizenkét próbatétel alapján újjászervezte az olimpiai játékokat és az első versenyen mind a tizenkét versenyszámban övé lett a győzelem. A különböző források más-más sorrendben mesélik el a történetet, vagy azért, mert felcserélnek egy-egy szomszédos munkát, vagy azért, mert a Nap kiséves (Oroszlántól a Rákig), vagy a világéves (Oroszlántól a Szűzig) útját követik az elbeszélés során.


Heraklésznak a megtisztulásért a következő tizenkét feladatot kellett teljesítenie: meg kellett ölnie a Nemeai oroszlánt a Lernai hidrát és az erümanthoszi vadkant. Le kellett győznie az emberhússal táplálkozó sztümphaloszi madarakat, el kellett fognia a gyorslábú kerüneai szarvast, és a Krétát pusztító bikát. Ki kellett tisztítania Augeiasz istállóját; el kellett hoznia Diomédész(2) vad lovait, Gérüónész(3) bíborszínű teheneit, a Kerberoszt(4) az Alvilágból, a heszperidák(5) almáit, és az amazonok(6) királynőjének, Hippolütének az övét.

(1) Heraklész (lat: Hercules) Zeusz Aphitrüton) és Alkméné fia. Zeusz úgy nemzette, hogy magára öltötte Alkméné férjének, Amphitrüónak alakját. Héra egész életében üldözte, már a csecsemőkorú Heraklészra két kígyót küldött, aki azokat megölte. Amphitrüón, ebből tudta meg, hogy Heraklész isteni eredetű. Később Amphitrüón pásztornak küldte Heraklész, mert az a lantjával fejbe vágta mesterét, Linoszt, aki zenére tanította őt. Fegyvere, furkósbotján kívül a Hermésztől kapott kard, és az Apollóntól kapott nyíl volt.
(2) Diomédész: a trák király, lovai emberhúst ettek.
(3) Gérüónész: háromtestű, hatkezű, hatlábú óriás. Neve üvöltözőt jelent. Bíborszínű teheneit az óriás, kétfejű Orthrosz kutya segítségével őrizte.


1. Munka: A Nemeai oroszlán elejtése

Heraklész első munkája az Oroszlán csillagképhez kapcsolható, hiszen több ókori városállamban az Oroszlán hónappal kezdődött az év, másfelől Zeusz az Oroszlán olümposzi ura, így az Oroszlán csillagképet az ókori asztrológia is a Nap "házának" tekintette. Mivel földi viszonylatban egy hónapig tart, amíg a Nap áthalad egy-egy csillagképen, Héraklész harminc napot adott magának a feladatokra. Első feladata a Nemeai oroszlán legyőzése volt. Az állatot megnyúzta, és a bőrét magára öltötte, így ő is sebezhetetlenné vált. Heraklész első munkája azt jelzi, hogy a Nap az Oroszlán csillagképbe lépett. A Nap itt uralmi pozícióba van, magasan jár az égen, jellemzője a tüzes fizikai erő, amit a történetben a Nemeai oroszlán bőre képvisel. A történettel szólva: a Nemeai oroszlán, a bőre miatt sebezhetetlen volt, ezért Heraklész úgy győzte le, hogy fejbe vágta egy buzogánnyal, majd megfojtotta. Az esemény arra utal, hogy a hősnek a mindenek előtt testi erőre van szüksége, testileg kell megerősödnie életének ebben a szakaszában. Csak ezután kerülhet sor a szellemi töltekezésre, ami viszont a megtisztulás (ennek megszerzése feltétele. Mivel azonban a hős az öltözetétől a feladat végeztével nem vált meg, ez azt fejezi ki, hogy igényt tart Eurüsztheusz trónjára a földön, Zeuszéra az égben. A buzogány hatalmi jelvény, Heraklész küldetésének jelvénye, a földi és égi királyság megjelenítője. Ezzel a tettével, mint naphérosz kezdte meg jelképes uralkodását az esztendő felett.

2. Munka: A Lernai Hüdra elpusztítása

A sokfejű és kutyatestű Hüdrát először tüzes nyílzáporral próbálta előcsalogatni az odújából, egy platánfa gyökerei közül, amely az alvilág bejáratát jelképezte. Amikor a Hüdra előbújt, Heraklésznak a lélegzetét visszafojtva kellett harcolnia vele, mivel a szörny lehelete mérgező volt. A buzogánnyal nem sokra ment, ezért karddal kezdte a fejeket levagdosni, de minden levágott fej helyébe kettő nőtt. A harc közben egy óriási rákkal is fel kellett vennie a küzdelmet, ennek a páncélját összetörte. Ezután fáklyával égette ki a Hüdra nyaksebeit, így megtalálhatta, majd lecsaphatta a halhatatlan fejet is. Később nyilait a kimúlt állat epéjébe mártotta, amely halálos mérget tartalmazott. A második munka egyértelműen jelzi a Nap állását, hiszen a tüzes, mérges nyilak és a fáklya a nyári Nap gyilkos erejű sugarait jelképezik. Két magyarázat is adódik a munkák sorrendjét illetően. Ha hátrafelé, a nagyéves menetnek megfelelően indulunk el az Oroszlántól, akkor értelmet nyer az óriás rák megjelenése, mert az Oroszlán után a következő csillagképet képviseli ebben a rendszerben.(7) A Hüdra viszont az őskáosz, a vízözön megtestesítője, amelyből az Oroszlán-Nap tüze születik, egyidejűleg megidézi az Oroszlánnal szemközti (a kiséves menetnek megfelelő) csillagjegyet, a Vízöntőt is. Sőt a Szűz csillagképet is, hiszen a Hüdra csillagfolyama az égbolton a Szűz alatt ered. Ilyen értelemben a "Víz" kiöntőét a Szűzzel azonosíthatjuk, ahogyan annak asztrológiai piktogramja is mutatja.

(4) Kerberosz (lat: Cerberus): az Alvilág őrzője a görög mitológiában. A háromfejű eb nyaka körül kígyók tekeregnek, farka sárkányfejben végződik, érchangú ugatása rémisztő volt. Az Alvilág bejáratánál őrködött, hogy a halottak ne jöhessenek ki és az élők ne jussanak oda be.
(5) Heszperidák: a Héra kertjét őrző najádok, nevük a naplementére utal. A csábító hangú heszperidák négyen voltak, kertjük pedig nyugaton, az Okeánosz szélén volt, itt őrizték Héra aranyalmafáját.
(6) Amazonok: Arész hadisten és Harmonia leányai, harcias nők, akik Görögországtól északra vagy északkeletre, Kisázsia északi partvidékén, a Kaukázus tövében laktak. Nevük jelentése "melletlen", mert levágták a mellüket, hogy ne akadályozza őket a harcban. Fegyverük a balta volt, félelmetes és kíméletlen harcosok voltak. Az ő királynőjük volt Hüppolité.
(7) A kozmikus rendszer két összetevője a nagy, mozdulatlan, vagy világéves rendszer és az un. kiséves földi, ciklikusan ismétlődő rendszer. Egy világév során a Nap 21600 földi évnek megfelelő időt tölt el egy-egy csillagképben, és a föld tengelymozgásának következtében látszólag hátráló (precessziós) mozgást végez. A klasszikus asztrológiai hagyomány szerint, ami földi körülmények között testiségként jelenik meg, annak szellemi vetülete a csillagképi rendszerben realizálható. Heraklész kétféle útjának ez ad értelmezhető magyarázatot.

3. Munka: A kerüniai szarvasünő befogása

A legismertebb elbeszélés szerint Héraklész egy éven át hajszolta a szarvast, s mikor a kimerült állat a Ládón folyóhoz ért, a hős íjával célba vette és a kilőtt nyílvesszővel, összetűzte a szarvas lábait. Végül az elfogott állatot feláldozta Artemisznek(8). Egy másik feltételezés szerint a hős egészen a Túlnan határáig üldözte a szarvast, amikor Túlnan isteneivel, Apollónnal és Artemisszel találkozott. Apollón, aki el akarta venni tőle a szarvast az Ikrek, míg Artemisz a Nyilas olümposzi védnöke. A hagyomány szerint a Nap az Innen-Túlnan határán, az őszi napéjegyenlőség napján hal meg, amely a Mérleg havának első napja. De mivel a történetben Apollónnak jelentős szerepe van, az Ikrek szerepkörében is megállja a helyét. A rituális szarvas vadászat éppen ezért, mindig a szellemi átváltozás, a megtisztulás jelképe. Ilyen értelemben szerepel Bartók Cantata profana című nagyszerű művében is, továbbá a magyar pásztorművészet faragott tárgyain is.

4. Munka: Az erümanthoszi vadkan elfogása

Héraklész útban Erümanthosz felé összetűzésbe keveredett a kentaurokkal, akik rátámadtak, miközben Phólosz(9) kentaur vendégszeretetét élvezte. A harcban halálra sebezte vendéglátóját, majdani halálának okozóját Nesszoszt(10), illetve Kheirónt(11) akit érdemeiért Zeusz a csillagok közé emelt. Belőle lett a kentaur csillagkép a Skorpió cikkelyében. A kentaurokkal vívott győztes csata után, Heraklész egyenesen az Erümanthosz hegységbe ment, ahol elejtette a vadkant, majd Mükénébe Eurüszteuszhoz vitte, aki a hőstől való félelmében egy bronzkorsóba bújt el. A negyedik munka színtere a kis évkörben a Skorpió, erre utal, hogy Erümanthosz Artemisz szent hegye volt, amelyet a harmadik munka helyszínével Artemiszion heggyel azonosítottak, míg Erümanthosz folyót Ládónnal vélték egyezőnek, amely a Skorpión átömlő Tejutat jelképezi. A Skorpió alatt és az Argó Hajó csillagkép felett a Tejúton látható a Kentaur, tehát ez a munka az Argó csillagképet előzi meg. A híres szümplegádok a felső tejúthasadék "szikla-falai", amelyek közt majd a naphérosznak argonauta társaival együtt át kell majd hajóznia.

5. Munka: Augeiász istállóinak a kitakarítása

Augeiász csakúgy, mint Héraklész napisten volt, Héliosz fia, de királysága nyugaton a leáldozó Nap királysága volt. Augeiász a leáldozó napot személyesíti meg, amely az év utolsó havában van, a Nyilasban. Héraklész megállapodott Augeiásszal, hogy a sötétség beállta előtt a nyájak egy részéért, és a királylány kezéért elvégzi a munkát. Ekkor Héraklészre támad Augeiász egyik bikája Phaethón(12). Heraklész leterítette a bikát, majd lerombolta az istálló falait, és odaterelvén két közeli folyót, kisöpörte az istállóból a trágyát. Heraklésznak a bika fölött aratott győzelme az öreg Nap uralmának, vagyis az évnek a végét, földi viszonylatban az új nap kezdetét jelenti. Ekkor kerül sor a hős másik kentaur kalandjára. Mükénébe hazafelé menet betér Dexamenosz királyhoz, akinek a lánya Deianeira, akarata ellenére kényszerül menyegzőre egy Eurütion nevű kentaurral. Héraklész leüti a kentaurt és övé lesz a királylány. Ez az epizód egyértelmű utalás a Nyilasra, hiszen a Nyilast, egy íját feszítő kentaurként ábrázolják, az Eurütion név pedig "Jó lövő"-t jelent. A világévben a Kos csillagkép az ötödik, amely a tavaszi évkezdő hónap. A klasszikus asztrológia hagyomány szerint a Nap "erőben van" a Kos jegyében. Ezt tükrözi Augeiász és Héraklész napistenek hatalomcseréje, illetve Héraklész győzelme a Phaethón felett.

(8) Artemisz (lat. Diana): a természet, a Hold és a vadászat istennője. Jelzőállata a szarvas. Zeusz és a halandó Létó leánya, Apollón ikertestvére.
(9) A kentaurok felül ember, alul ló formájú csodalények. Lehetnek jók és gonoszak, hiszen a földi világ kétpólusú. Pholosz kentaur a jó kentaurokhoz tartozik.
(10) Nesszusz: szintén kentaur, aki Heraklész ellen harcolt.
(11) Kheirón: bölcs kentaur.


6. Munka: A sztümphaloszi madarak elűzése

A hérosznak a sztümphaloszi mocsarakat kellett megtisztítania az emberevő rézmadaraktól. Héraklész alaposan megtizedelte őket, maradékuk Arész(13) Fekete-tengeri szigetére költözött. A hatodik munka a Bak csillagképéhez kapcsolódik, a Nap újjászületését készíti elő, amihez a víz elem kapcsolódik. Számos mítosz szerint a Nap a vízből felmerülve indul el égi útján, ezért gyakori a Bak halfarkú ábrázolása a képírási gyakorlatban. De a Bak környezetében található a legtöbb madárról elnevezett csillagképi formáció is. A történetben megjelenik Árész is, aki a Bak jegyében van erőben. Világévi keretben a hatodik munka helyszíne a Halak csillagkép, amely az átváltozás lehetőségét vetíti előre, mivel a Halak, és a szemközti Szűz a haláltengelyt alkotja a rendszerben, a Halakkal megidéződik a megváltást is jelentő halál.

7. Munka: krétai bika megfékezése

A bika, melyet Héraklésznek Mükénébe kellett vonszolnia, Mínosz király tulajdona volt. A királynak fel kellett volna áldoznia a bikát Poszeidonnak(14), de mivel sajnálta elpusztítani, Poszeidon megharagudott és megvadította a bikát. Héraklész persze megfékezte és Mükénébe vonszolta. Ez a munka a Vízöntőhöz kapcsolódik, amit Poszeidon jelenléte tesz leginkább nyilvánvalóvá, de a bika is, amely az eső és viharistenek, valamint a vizeket szabályozó Hold szent állata. A Hold pedig, mint ismeretes, a vizes princípium képviselője az égbolton. A holdsarlót idéző bőségszaru, az áldozati bika letört tülke eredetileg a vízáldozat edénye volt. Ókori hiedelem szerint a bika bőgése a közeledő, esőt hozó vihar jele volt.

8. Munka: Diomédész lovainak betörése

Eurüsztheusz nyolcadik parancsa az volt, hogy a hős hozza el élve Diomédész trák király négy emberevő lovát. Mielőtt oda érne, megmenti Admétosz(15) király nejét a haláltól, Thrákiában pedig úgy teljesíti a kitűzött feladatot, hogy Diomédészt saját lovai elé veti eledelül, amitől azok megszelídülnek. A munka teljesítése után Heraklész csatlakozik az argonautákhoz, akik az aranygyapjú megszerzésére indulnak A hajóúton, oda útban, meg- szabadítja Hészionét, a trójai király leányát egy tengeri szörny karmai közül. Laomedón, akinél Apollón és Poszeidon szolgált, fizetéskor becsapta isteni származású szolgáit, ezért Apollón dögvészt, Poszeidon tengeri szörnyet küldött Trójára. Ekkor az odaérkező Héraklész megölte a szörnyet és megmentette az áldozatul felkínált Hésziónét. Jutalmul megkapja a táltos paripákat. A nyolcadik munka, a Halakhoz is kapcsolható, mert éppen az Argó csillagképet előzi meg. Az argonauták az aranygyapjúért kelnek útra, ami viszont a Kost idézi, aminek égi csillagszőre éppen akkor ragyog fel a Nap fényében, amikor az argonauták oda érkeznek. Ha a munka helyét a világév körén keressük, akkor a Pegazus csillagkép orra és a Csikó csillagzat környezetében találhatjuk meg. Erre utalnak a megszelídített lovak, melyek a Bak csillagkép fölött találhatók az égbolton.

(12) Phaetón: Héliosz napisten és Klümené ókeanisz fia. Nevének jelentése: ragyogó. Apja jóváhagyásával, egy alkalommal ő hajtotta a napszekeret, melynek következményeként felforrt a folyók vize, Arábia, Núbia és a Szahara termékenyterületei kiszáradtak. Zeusz, a világrend fenntartója, villámával a mélybe sújtotta.
(13) Arész (lat. Mars): a háború istene, Zeusz és Héra fia. Jelzői: ártó, gyűlöletes, városromboló, véres, erős, hatalmas.
(14) Poszeidón (lat. Neptunus): a tenger legfőbb istene, de ő az ura a forrásoknak és folyóknak is. Nevének jelentése: vizek ura, földrázó, kékfürtű, sötéthajú.
(15) Admétosz: Pherész pherai király és Periklümené fia és örököse. Apollón nála pásztorkodott.


9. Munka: Hippolüté övének megszerzése

Eurüsztheusz kilencedik parancsa az volt, hogy Héraklész hozza el Hippolüté amazon királynő aranyövét, amit apjától Árésztól kapott, leánya Admété számára. Az aranyöv viselése, melyet Adméténak elvisz, a szűziesség szimbóluma, amit -a hagyomány szerint- a görög istennők mindig tavasszal újítanak meg. Héraklész kilencedik hőstettére majd a Kos csillagképben került sor, ezt elsősorban az mutatja, hogy az amazon királynő atyja, Árész a Kos hónap uralkodó planétaistene. A Kos csillagképre utal az is, hogy a visszaúton a hajó viharba keveredik, majd előbb Lükosz, majd Kosz szigetén kénytelen kikötni. Utóbbi helyen, egy kos miatt, Heraklésznak meggyűlik a baja a sziget királyával, Eurüpülosszal. A világév körén, az Oroszlán után, kilencedik állomásként a Nyilas következik, majd tizedikként a Skorpió, a történetben szereplő Eurüpülosz és Lükosz égi birodalma. Itt találhatók a kentaur csillagképek, köztük a lóhátról nyilazó. Heraklésznak ez a munkája az új élet megindításának előkészítését jelenti, ehhez a Nyilas csillakép uralkodó minősége a Jupiter ad segítséget.

10. Munka: Gérüon gulyájának elrablása

Héraklész Püloszban, Hádész kapujánál szál tengerre, ahol a "Könyörtelen" Néleusszal(16) kellett megküzdenie. Miután legyőzte a halált tovább indult a cél felé, a Gibraltári- szoroson keresztül, de útközben még megküzdött Antaiosszal(17) is. Az Ókeánosz partján kölcsön vette Héliosztól az aranycsészéjét, majd a vörös szigetre érve először megölte Orthroszt(18), aztán legyőzte Eurütiont, majd Gerüónt(19). Ezután a csordát a serlegbe terelve, megkezdte a visszautat, amelyen először Poszeidon fiai, később Itáliában Kakosz állta útját. A hős megpróbáltatásai azonban még nem(20) érnek véget, hiszen előbb Szküllával kell harcba szállnia, hogy visszaszerezzen egy Szicíliába szabadult bikát, később egy bögöly vadítja meg a csordát, így azt kell újra összeterelnie. A tizedik munkánál egymást érik a Bikára utaló jelek. Ami a világév és a tizedik munka közötti, lehetséges összefüggést illeti, a Skorpió asztrológiai ura Árész a szokásosnál is többet szerepel a történetben, még gulyását is Erütionnak hívják, mint Héraklész egyik kentaur-ellenfelét.

(16) Néleusz: püloszi király, Augeiasz oldalán harcolt Heraklész ellen.
(17) Antaiosz: lebírhatatlan erejű óriás, aki a Libüába vetődőket küzdelemre szólította fel. Heraklész a levegőbe emelte, így nem tudta megérinteni anyját, a Földet, és Heraklész le tudta győzni.
(18) Orthrosz (Orthosz): több fejű, kígyó testű kutya. Anyjával nemzette a Heraklész által legyőzött Nemeai oroszlánt, Gérüonész teheneit őrizte. Heraklész ölte meg.
(19) Gérüón (Gérüónész): háromtestű, hatkezű, hatlábú óriás.
(20) Szkülla: a szicíliai szoros barlangjában élő tengeri szörny. Tizenkét lába van és hat feje, amelyek mindegyikében három sorban sorakoznak a fogak, és félelmetes az ugatása.


11. Munka: A heszperiszek almáinak megszerzése

Héraklész a történet kezdetén felkereste a heszperiszeket, akik Héra sárkányával, Ládónnal együtt őrzői voltak a paradicsomi fának. A heszperiszek tovább küldik Néreuszhoz, ahol meg kellett küzdenie Küknosszal és Árésszel, majd tovább indult Prométheusz felé, aki miután Héraklész lenyilazza az őt őrző saskeselyűt, elküldi Atlaszhoz(21). A Héliosztól elkért napserleg segítségével eljutott a kerthez, megölte a sárkányt, majd elhozta a három aranyalmát. A tizenegyedik munka az Ikrek csillagképében vár Heraklészre, de a Bikában kezdi meg, amikor a heszperiszekhez megy útbaigazítást kérni. A heszperiszek barlangja ugyanis az Eridanus folyó eredetének környéke, ami az Orion csillagkép lábainál van. Orion Atlasz megszemélyesítője, aki Héraklésszel helyet cserél. Ez azt jelzi, hogy a Tejút a kis évkört két félévre vágja szét. Orion pedig pontosan az Ikrek és a Bika csillagképek közé esik. Héraklész és Atlasz helycseréjének más vonatkozásai is vannak, mert az Orion (Atlasz) a halott Nap, a naplélek megtestesítője. Így viszont Atlasz élő nappá válik, és folytathatja az útját, míg Héraklész meghal, és útra kelhet a túlvilágra. A másik vonatkozása a helycserének, hogy Atlasszá válni, a halhatatlanság almáinak őrévé, egyszerre jelenti a halált és a halhatatlanságot, valamint a mennyország kapusának szerepkörét is. Héraklész miután tehát halhatatlanná lett, halála az őszponthoz köthető, ami a Mérlegben van. A történetben szereplő kígyó is a Mérlegre utal, hiszen az égi kígyó feje a Mérlegbe esik. A kígyó ugyanakkor a megújulás szimbóluma is, ezért a héroszok gyakran kígyóalakban élnek tovább.

12. Munka: A Kerberosz felhurcolása az alvilágból

Ahhoz, hogy megkezdje utazását az alvilágba előbb athéni polgárrá kellett válnia, majd el kellett mennie Eleusziszba, hogy Déméter(22) megtisztítsa. Miután eleget tett a feltételeknek Athéné és Hermész segítségével alászállt az alvilágba. Az alvilági révész, Kháron átevez vele a Sztüx folyón, majd Héraklész megszabadította Aszkalaphosz nevű démont a szenvedéseitől. Ezt követően meg kellett küzdenie Hádész csordásával Menoitésszel Később Heraklész rátalált barátaira, Thészeuszra és Peirithooszra, de csak Thészeuszt sikerült megmentenie. A Kerberoszt, a lernai Hüdra testvérét az Akherón(23) kapuinál találta meg, de Hádész úgy egyezett meg Héraklésszel, hogy annak puszta kézzel kellett elvonszolnia a háromfejű ebet. A tizenkettedik munka a Rák csillagképhez kapcsolódik. A nyári kapu itt található, ez a nyári napforduló helye, erre utal a történetben Héraklész nevelőapjának Pülosznak a neve, ami kaput jelent. A másik Rákra való utalás Hermész jelenléte, aki az Ikrek asztrológiai ura és a Rák jegy védnöke. Vagyis, amikor elkísérte Héraklészt a ladikhoz, mintegy átvezette a Napot az Ikrekből a Rákba. A világév vonatkozásában a Szűz jelenlétét kell sejtenünk itt, hiszen Déméter volt az olümposzi védnöke a Szűznek. Héraklész megpróbáltatásai ezzel nem érnek véget. Utoljára Deianeirának tett szolgálatot azzal, hogy előbb alvilági kérőjétől Akhelóiosztól, majd Nesszosztól szabadította meg. Nesszosz, mikor Héraklész mérgezett nyilától haldoklott, rávette Heraklész feleségét, hogy az ő vérébe áztatott inget adja rá a hősre, azért, hogy az többé ne szeressen bele más nőbe. Mikor Héraklész a Kenaion-fokon áldozatra készült, felvette az inget, ami a meleg hatására beleitta magát a hős húsába. Héraklész ekkor érezte végzetét, fellépett a máglyára. Halandó része elpusztult, halhatatlan része felszállt az égbe. Fenn, az Olümposzon, Héra újraszüli, s ezzel vér szerinti fiává teszi Héraklészt, s hozzáadja Zeusztól való egyetlen leánygyermekét: Hébét, önmaga ifjonti énjét. Az naphérosz ezzel beteljesítette sorsát, helyreállította a kibillent egyensúlyt.

(21) Atlasz: az égboltot a vállán tartó óriás titán.
(22) Démétér (Ceres): a föld termékenységének, a földművelésnek az istennője. Nevének jelentése: Földanya, terméshozó, bőkezű, szőke hajú.
(23) Akherón: az Alvilág folyója, Gaia fia, túlsó partján van a holtak országa.


Gavanozisz Alexandrosz

Felhasznált irodalom:
Jankovics Marcell: A nap könyve Budapest. Budapest, 1997.


Jegyzetekkel ellátta: Turok Margit









Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása