2004 Február






Tartalomjegyzék Vívás - Öttusa Pusztai Árpáddal (II. rész) Utolsó lap

Mítoszok, mesék jelbeszéde - Benedek Elek: Feketeország

Szerző: Háber Katalin

Benedek Elek: Feketeország Adalékok a mese megfejtéséhez Benedek Elek az erdélyi magyarság irodalmi életének egyik vezetője 1859-ben született, számos lapot szerkesztett és számtalan elbeszélő munkát írt. Pintér Jenő így ír róla irodalomtörténeti munkájában: "...művészi formába öntötte mindazokat a meséket és mondákat, melyek a magyar népköltési gyűjteményekben megjelentek. Ezek a mesék szebbek az eredetieknél, bár népies szellemükön semmit sem változtatott. Nem forgatta ki népmeséinket eredeti jellegükből, csak vonzóbb kompozíciókat teremtett belőlük." Ilyen a Feketeország című mese is




A mese rövid kivonata:
A szegény ember egyetlen fia, akit neve miatt (Gyurka) állandóan csúfolnak (Gyurka, kell-e kutyahurka?), célul tűzi ki, hogy felszámolja a szegénységét, kitanulja a mészáros mesterséget. Miután ez megtörtént, elindul szerencsét próbálni. Útközben találkozik három állattal (oroszlán, sas és hangya), akik éppen egy döglött ló fölött veszekszenek, mert nem tudnak megosztozni rajta. Mestersége birtokában Gyurka igazságosan felosztja a lótetemet, amiért a három állat megjutalmazza egy-egy olyan eszközzel, melyet a későbbiek során haszonnal vehet elő. További útja során elérkezik egy kacsalábon forgó, aranytól ragyogó palotához, melynek legfelső ablakán egy szépséges királylány tekint ki. Gyurka a sastól kapott toll segítségével sassá változik, és így jut be a palotába, egyenesen a királylányhoz, aki nagyon megörül a sasmadárnak és bezárja egy aranykalitkába. A kalitkából Gyurka éjszakánként kiszökik és felfalja a konyhán a maradék húst. Később felfedi magát a királylány előtt, egymásba szeretnek, de egy ideig titokban tartják kapcsolatukat a király előtt. A király, miután megismeri Gyurkát, beleegyezik a házasságba, mert Gyurka átváltozó tudománya nagyon megnyeri a tetszését. Eddig tart a mese első, a személyes boldogulás menete: Gyurka elérte a kitűzött célt, fizikailag és a földi tudományokban (mesterség) megerősödött, feleséget és ezzel együtt vagyont is szerzett. A mesének itt akár vége is lehetne, de nem ez történik. A történet második, a közösségért munkálkodó ember menetében már a történelem is bekapcsolódik a mesébe. Gyurka és a felesége országjáró útra indulnak, s eközben egy erdőbe érnek, ahol az asszony meglát egy szépséges virágot egy lyuk szájánál. Gyurka hiába inti, az asszony leszakítja a virágot és beleesik a lyukba. Gyurka előbb visszatér apósához tanácsért, majd úgy határoz, hogy elindul a feleségét megkeresni. Az állatoktól kapott segédeszközök segítségével lemászik a lyukon és egy vasajtón keresztül bejut egy szobába, ahol megtalálja a feleségét és egy öreg embert, aki éppen alszik. A mese folyamatába az öregember alakjával kapcsolódik be a történelem, azzal, hogy az öreg elmondja, valóban ki és mi is ő. Gyurka megtudja, hogy egy lesüllyedt országba került, az öreg ennek az országnak volt a királya, aki saját és népének bűnös élete miatt szenved lent. Akkor szabadulhat meg, ha akad egy olyan lelkes, nagy tudású ember, aki vállalja a megváltó szerepét, legyőzi a gonosz erőket és elhozza a vasajtó kinyitására szolgáló gyémántkulcsot Feketeországból. Gyurkának tehát most a közösség felemelésén kell fáradoznia, élete csak ezáltal válhat teljessé. A történet során a mesehős számos próbatételen esik át, amelyeket sikerrel old meg.
Főhősünk félárva. Anya nem jelenik meg a mesében, ami azt jelzi, hogy nem földi-fizikai teremtésről lesz szó, hanem szellemiről. A fizikai világhoz való kötődést a mészáros mesterség kitanulása, később a királylány képviseli. (Hasonlót látunk Bartók Cantata profána című művében is, ahol az apa nem neveli fiait semmi földi mesterségre, csak erdőket járni, vadakat vadászni.) A mészárosok munkaeszközei, a bárd - melynek kétélű változata a krétai kultúrkörben az istenségek jelképe volt - és a páros kés szimbolizálhatja a harciasságot is, ami szükséges ahhoz, hogy Gyurka a sorsával, a szegénységével szemben sikerrel vehesse fel a harcot. A hurka iránti vágyakozás átvitt értelemben, az események elindító mozzanatának tekinthető; de a hurka talán értelmezhető a hurok szó változataként is, vagyis Gyurka bizonytalan helyzetére való utalásként.
Hősünk szerencsét próbálni indul, ami felfogható egyfajta önismereti vagy meditációs útnak, amelynek bejárásával válik csak férfiemberré. Célja az indulásakor egy ökör megszerzése, ami elsősorban a testi erőgyarapítás eszköze, de a három esztendővel együtt (amíg mesterséget tanul) megidézi a nagy világév egynegyedét, ezen keresztül a földi kisév egynegyedét is. Másképpen, Gyurka a nevével jelzett évszakban, tavasszal indul vándorútra, mégpedig a keleti zodiákusban ökörrel (Rák) jelzett irányba, a nyári évszak felé. Mivel a Nap ebben a csillagképben áll a legmagasabban, úgy is mondhatnánk, hogy Gyurka a megvilágosodás (kiteljesedés, bölcsesség megszerzésének irányába) felé veszi az útját. Az ökörről mint állatról az áldozatbemutatás rítusa is eszünkbe juthat, amit a különféle vallásokban istenük megbékítésére mutattak be a hívek, de ott találjuk az ökröt Jézus születésénél is mint tisztátalan állatot, a pogány hit képviselőjét.
A megtett út a szintén közismert "ment, mendegélt" szófordulattal van jelölve, ebből folytonosság és némi monotonitás (unalom) érezhető ki. A menetelést egy nagy mező akasztja meg a hegyek, völgyek után. A mező a tágasság, a remény, a korlátlan lehetőségek helye, a hegy az istennel való találkozás helyszíne, ahol az az ég és a föld összetalálkozik. Szent helyekről van tehát szó, ahol lehetőség nyílik a felemelkedésre vagy az alászállásra, más szóval (személyiség)változásra. A mezőn találkozik Gyurka három állattal, az oroszlánnal, a sassal és a hangyával. Az oroszlán, napképviselete mellett, lévén az állatok között a legerősebb, a fizikai erőt is szimbolizálja, amit mesehősünknek éppen ebben az életszakaszban kell gyarapítania. A sasra mint szárnyas lényre minden hagyományban a lélek képviselete van bízva.
Az oroszlán a Bibliában Márk, míg a sas János szimbóluma. Humoros fordulat az a cselekmény, amikor a hangya az oroszlánt akarja pofon legyinteni, de ennél többről van itt szó. A hangya erőfitogtatása jelentheti azt is, hogy nem mindig a nagyobb a több. Fontosabb, hogy a hangya a pontállapotot, az ötödik irányt, vagyis a dolgok közepét jelképezi, s mint ilyen a potenciális magállapot hordozója. Gyurka szempontjából ez úgy értelmezhető, hogy számára is minden lehetőség adott a kibontakozásra, a kiteljesedésre. A hangya a szorgalom jelképe is, több népmese és közmondás szereplője.
A lótetem igazságos, célszerű elosztása (az oroszlánnak a ló húsát, a sasnak a beleket, a hangyának a csontokat adja Gyurka) hasonlatosságot mutat a javak és terhek igazságos elosztásának kívánalmával. A ló elsősorban és hangsúlyosan szellemi képviselet, égbolti megfelelője a Nyilas csillagkép, amely a vele szemközti Ikrek-kel az élettengelyt alkotja a kozmikus rendszerben. A ló a magyar mitológiában jelállata a magyarságnak is, tehát már a mese első menetében felsejlik, hogy Gyurka sorsa összefüggésben lehet a magyarság sorsával. A mesénkben szereplő ló azonban döglött, másképpen, a kozmikus egyensúly kibillent, a szellem megkövesedett, Gyurkának kell újra életre kelteni a lovat, működésbe hozni a kozmikus rendszert. "A jótett helyébe jót várj" elve folytán Gyurka ehhez meg is kapja a három csodatévő ajándékot. (Ez felidézi a Jézusnak ajándékot hozó Három király történetét, ami ismételten a mesehős isteni küldetésére hívja fel a figyelmet.)
Állatalakot ölteni már a mondákban is kedvelt szokása volt a hősöknek és isteneknek (pl. Zeusz gyakorta jelenik meg állatalakban), a régi magyar regékben, így például a "Rege a csodaszarvasról" címűben is találkozunk vele, de számos népmesének ez képezi az alapját. (A békává varázsolt királyfi, hattyúvá változott királykisasszonyok, hollókirályfik stb.) Az állatalakban való megjelenés általában a szellemi szférában mozgó, misztikus, sok esetben héroszoknak tartott alakok, mesékben gyakorta a gonoszt képviselő boszorkányok sajátossága, de a sámánnak is privilégiuma volt. Gyökereit az ősi totemisztikus vallásokban és a keleti hagyományokban találhatjuk meg.
Történetünk következő állomása a kakassarkon forgó aranypalota, ahol valóban fordulójához érkezik hősünk élete. A kakassarkon forgó palota fizikai síkon jelképezheti az anyagi jómódot, ami persze többnyire a királyoknak adatott meg, míg a falusiak általában kis házakban, összezsúfolva éltek, tehát alkalmas a vagyoni különbségek megjelenítésére. De, mint már láttuk, mesénk szellemi síkon is mozog, meg kell tehát lennie a kakassarkon forgó palota megfelelőjének az égi szférában is. És valóban, ott láthatjuk a csillagos égbolton azt a pontot, amely körül naprendszerünk forog. Ez a pont az északi sarkcsillag, amely fölött a Halak csillagkép (keleti megfelelője a Kakas) helyezkedik el. A Halak és a Szűz együtt az élettengelyre merőleges haláltengelyt alkotja kozmikus rendszerünkben. A palotában, a legfelső "konjugáción", ahogyan mesénk fogalmaz, ott látható a királylány, figyelmeztetve hősünket a rá leselkedő veszélyre. De a halál az új élet kezdetét is jelenti, az önfeláldozás révén való újjászületést. Mivel a szépséget többnyire a gazdagsággal párosítják, ebben a mesében ilyen értelmezést is kaphat a gyönyörű királylány, aki éppen azért királylány és nem egyszerűen lány, mert a királyi jelző a nőben megjelenő bölcsesség szimbóluma, itt pedig a mesei helyszínek törvénye érvényesül..
Érdekes, ahogy megjelenik a praktikus gondolkodás, amikor a hús tolvaját keresik. A királylány a szolgálóra gyanakszik, őt vonja felelősségre, de mindhiába. Még egy ilyen csodákkal teli történet sem nélkülözi a racionális gondolatokat. Amikor aztán Gyurka lelepleződik, boldogan élnek a királylánnyal. A boldogság a galamb-metaforában fejeződik ki ("Úgy éltek mint Tuba és Tubáné"), hiszen a galambokról köztudott, hogy monogámiában élnek és igen szerelmetesek. A galamb fontos szerepet tölt be a keresztény szimbolikában is, mivel az Atya szellemi megjelenítője - a Szentléleké - az egyházi ábrázolásokban. A két értelmezés a mesei történetben összevonódik.

A mesei történetnek ebben a részében az a korabeli dilemma is megjelenik, amely a házasságkötéssel kapcsolatos. Fontos motívum lehet a pár titkolt együttléte (Gyurka, miután felfedte magát, boldogan élt együtt a királylánnyal, de ezt titkolniuk kellett a király előtt), mivel még a XIX. században is komoly etikettje volt a párválasztásnak, az erkölcsösség megtartásának. Visszatérő probléma volt, a földet birtoklók között különösen, a ranghoz méltó házasság, a vagyon összekötése a vagyonnal. Az aranykalitka jelképezheti azt az állapotot, amikor bár egy vagyonos párnak mindene megvan, de mégis hiányzik életükből a boldogság, mert nem szívük választottjával házasodhattak össze. De a titkolódzás szűzi tulajdonság is. Az atyai szigor mesénkben is feltűnik egy pillanatra, de ezt a mese hősének sikerül áthidalnia, olyannyira, hogy a király három lányát is felajánlja Gyurkának feleségül. Ebben az esetben a hármas szám úgy értelmezhető, mint a teljesség fennálló hiánya, vagyis Gyurkának tudnia kell, hogy még nem érte el azt a célt, amit a sorsa szerint be kell teljesítenie. Ezen a ponton tehát nem állhat meg, tovább kell mennie, de ott van mellette a visszahúzó erőt képviselő szűz, csak annak feláldozásával teljesítheti be küldetését. A hús mint motívum a mese első menetének végén visszatér, többszörösen is, most végre Gyurka annyi húst ehet, amennyit akar, fizikai erejét akadály nélkül megsokszorozhatja. Szüksége is lesz erre, hiszen új feladatok várják, melyek megoldását az országban tett utazás készíti elő. Útra kel feleségével együtt, és elérkeznek egy erdőbe.
Az erdő a mitológiában és a mesékben misztikus hely, szent hely, ahol a csodák történnek. A sötét, bűzölgő gödör, melynek szélén a szépséges virág virít, a pokol-ábrázolásokat és az ördög csábítását juttathatja eszünkbe, az ókori mitológiából és népmeséinkből ismert alvilágot.
Az asszony kíváncsisága és az ezért járó büntetés emlékeztet a bibliai bűnbeesés Évájára, vagy a Kékszakállú herceg várának történetére is.
Az itt már Gyurinak nevezett főhős - ez a változás a névben utalhat egy tapasztaltabb, magasabb szellemi szint elérésére, hiszen a kicsinyítő képző már elmarad - útját a semmiből felbukkanó ősz öregember egyengeti tanácsaival, aki a bölcsességet jeleníti meg. Tanácsára hallgatva, Gyuri, mielőtt alászállna a mélybe, előbb visszatér apósához, hogy a történtekről tájékoztassa - ez visszacsatolás, önmegerősítés a bizonytalan helyzetben -, és minden eshetőségre felkészülve, egy fél mondattal végrendelkezik is. Ez a cselekedet már felelősségérzetről, a józan belátás képességéről tanúskodik. A földi királyságot tehát már elérte, de a szakrális királyság megszerzése még hátra van. Ezzel kezdődik a mese újabb menete, de a megvalósításhoz már Gyuri nem maradhat az erdőben, alá kell szállnia a sötétségbe, hogy saját megszerzett fényességét felszabadíthassa.
A hetes szám markánsan és többször megjelenik a mese második részében, annak jelzéseként, hogy hősünk már szellemi közegben mozog. A megszerzett testi és lelki erő után a szellemi birtoklásáért indult útra, hogy megvalósítsa a szellem-lélek-test hármasságát, elérje az emberi teljességet. Hangya képében hét hétig mászik lefelé, majd egy vasajtóhoz ér. A vasajtó - akárcsak a kapu-motívum - mindig két világ határán tűnik fel. Példa erre a görög-római mitológiában az alvilág kapuja, az egyiptomi kultúrában az élet és halál világa közt húzódó kapu, vagy a székelyeknél a díszes kapu állításának hagyománya. A kulcslyuk enged betekintést a másik világba, Gyuri-hangya esetében a bejutás lehetőségét is ez hordozza.
Gyuri ott találja a feleségét a kis szobában, egy öregember társaságában, aki alszik, és akinek éppen a fejébe néz az ő felesége. Az alvás mint motívum utalás a mélytudati állapotra (akár a halálra is), a fejbenézés pedig a szellemi útra, a bőlcsességre (középkori templomaink Szent Lászlót ábrázoló falképciklusain gyakran látjuk ezt a jelenetet). Az öregember korát így adja meg a mese: "háromezer esztendőnek egy fél sem volt híja", és ez a kijelentés fontos közlendőt hordoz, akárcsak az öreg története. Maga az öreg király - mert király ő, mint elbeszéléséből megtudjuk - megjelenése igen fontos motívum, hiszen tőle kapja meg Gyurka a megvalósítás konkrét programját.
Az öreg király is a magállapot hordozója, amely tétlenségre kárhoztatva pihent itt a föld alatt Gyurka megérkezéséig. Gyurkának tehát innen kell elindulnia és megszereznie a második, a szakrális királyságot.
Az öreg király megjelenése abból a szempontból is figyelemre méltó, hogy önmagát a végletekig bűnösnek állítja be, de van egy kulcsmondata, mely szerint: "Azt ítélte vén bűnös fejemre az Úristen, hogy itt kell élnem a világ végéig és még azon túl is két nap, hacsak olyan hatalmas, sokat tudó ember nem kerül ide, aki ki tudjon szabadítani." Vagyis, mindaddig ez a minőség (állapot) marad fenn a világban, amíg nem jön valaki, aki a szakrális királyság hagyományát tovább viszi. Aki vállalja, annak el kell mennie Feketeországba, és el kell onnan hoznia a gyémántkulcsot, amivel a vasajtó megnyitható.
Itt szót kell ejtenünk arról, a hagyományban számontartott letelepedési szokásról, mely szerint a Kárpát-medencében egymástól elkülönülten telepedtek le a fehér és a fekete magyarok, az így létrejött Fehérország központja a szellemiség, Feketeország központja a lelkiség megjelenítője volt. Őseink hite szerint e kettő csak egymással összhangban működhetett termékenyítően. Az egyensúly, a harmónia felborult, ezért is lényeges a bűnösség végletes emlegetése. Ebben az összefüggésben az öreg király önmaga tükröződéseként is értelmezhető. A király története több szempontból is hasonlatos vonásokat mutat a hun Attila élettörténetével, éppen ezért mesénk öreg királya az ő tükörképének is tekinthető. Ugyanez történik a bűnnel kapcsolatban is. Az öreg király háromezer esztendős, ez pedig mint jelenség, arra hívja fel a figyelmet, hogy a kozmikus ciklus abba a fázisába érkezett, amikor a Nyilas minőségek (életminőségek) átfordulnak (ld. döglött ló), átértékelődnek, és a világban mint bűnök jelennek meg. Ebből következően tükröződésként lehet értelmezni Gyurka átváltozásait is, amit Feketeországba való megérkezése nyomatékosít, amikor éppen egy cserefa tetejére száll le sas képében.
A fa minden kultúrában, így a magyar néphagyományokban is fontos szerepet tölt be. Az ókori eredetmondákból is ismerhető az a feltételezés, miszerint a fa a három szférát - alvilágot, a földi létet és a szellemi világot - kapcsolja össze. A magyar hagyományban a cserefa a legmagasabb életminőséggel van kapcsolatban. Ennek a minőségnek a tetejébe érkezett meg Gyurka, és innen hallja meg a fa alatti emberek beszédét, akik ugyan látják a saját helyzetüket, de képtelenek azon változtatni.
A diskurzus a sárkányról folyik, aki megmérgezi az emberek életterét, "Egyebet sem dolgozhatnak, minden munkájuk félbe-szerbe, éhen kell veszniök". A sárkány a világunkba jelen levő sötét erőt, gonosz minőséget képviseli, így jelenti a Gyurkában meglévő sötét erőket is. Ezeket kell önmagában legyőznie, hogy helyét a rendszerben (életben) végre elfoglalhassa.
A népmesék szintén jellegzetes eleme, hogy a főhősnek összetett feladatokat kell megoldania, többlépcsős próbát kell kiállnia, ez esetben sincs ez másként. Fontos mozzanat a hetedhét mérföldes út, a hétfejű sárkány hetedik fejében rejlő megoldás. A mese elejéről visszatér egy motívum: Gyurka ismét három állattal kerül szembe, ezúttal a sárkánnyal, a nyúllal és a galambbal. A nyúlhoz a gyávaság, míg a galambhoz a szelídség metaforája kapcsolható. Szerepeltetésük, feltételezhetően, a Gyurka előtt álló válaszút-helyzetet jelképezi: vagy bátor lesz és megszerzi az égi királyságot, vagy gyáva és minden marad a régiben.
A galambra, mint bibliai motívumra már utaltunk, nem véletlen, hogy éppen ennek az állatnak a fejében található a gyémántkulcs. A gyémánt ugyanis a szén szellemi szférába emelt változata, a legmagasabb szellemi érték képviselője. A kulcs általában egy probléma megoldását jelenti, megnyit egy ajtót egy új, másik világra, lehetőségre.
Gyurka útjának megtétele térben kevésbé, időben felemás módon behatárolt, míg a mese első részében jelenidőben folytak az események, az itt és most volt hangsúlyos, a második menetben a múlt, jelen és a jövő összekapcsolása kerül előtérbe, következésképpen Gyurka útja itt élet-halál útként vetődik fel, ezért tűnik felemásnak.
A feladat sikeres végrehajtása után visszatérő Gyurkához az öreg király intézte szavak ismét több érdekességet tartalmaznak.
A bűnhődés végén az aggastyán megjósolja saját sorsát. Olyan ez, mint a keleti filozófia lélekvándorláshoz kötődő elképzelése, miszerint ha a lélek bejárta a megtisztuláshoz vezető, kellő utat, úgy egyesül a világmindenséggel a Nirvánában. Bár erre némiképp rácáfol az a földi világhoz kötött tény, hogy a porhüvelyből nem marad más, mint hamu. A hamu azonban égéstermék, vagyis feltehetően a holttest "önégésére", vagy legalábbis elégetésére gondolhatnánk, ami azonban "pogány" szokás volt. Azt kell gondolnunk, hogy itt a keleti, ősi vallás és a keresztény eszmék összefonódásáról van szó. A temetés szertartásának igénye inkább a keresztény vonulatot erősíti, igaz, nem hagyományosan a temetőbe, hanem a fiú ablaka alatt kérte az öreg saját hamvainak újraegyesítését a földdel. Ez talán a múlt temetése, s egy új jövő, jobb korszak kezdete. Előtte, az öreg király újra elköveti azt, ami miatt bűnhődésre ítéltetett, az élet örömeinek duhaj élvezetét, még egyszer, utoljára.
Az immáron férfivé érett, bölcsességéről, hűségéről és bátorságáról tanúságot tett főhős sorsa nem is alakulhat másként, mint szerencsésen. Az azonban feltűnt, hogy a történet utolsó soraiban nincs konkrét utalás a feleségére. Sejtjük, hogy ott van, de nem jelenik meg markánsan. Ez talán azt a már szellemvilághoz közelebbi állapotot jelképezi, amibe Gyurka végül eljutott. Megtalált boldogságot, gazdagságot, elérte a mese elején kitűzött célját és bejárta a számára kijelölt meditációs út egészét. Az eredmény a szakrális és földi királyság, a női és férfi princípium harmonikus egysége létrejött. Ilyen értelemben nincs már szükség a feleség fizikai jelenlétére Háber Katalin

Keretes, vagy lábjegyzet-forma az első oldal alján, apró betűkkel!!!

A mese, melyben a magyar népművészet szimbolikájának számos eleme megjelenik, mind hangulatában, mind szófordulataiban olyan képszerű, hogy olvasása közben elevenen láttatja a leírtakat. Nyelvezete annyira élő, hogy szinte ott érezhetjük magunkat, ahol kukoricamorzsolás közben a falu bölcs öregje, gesztusokkal kísérve átadta a fabulát az ifjabb nemzedéknek.
Mindjárt az első mondatban több jellegzetességgel találjuk szemben magunkat. A népmesék tipikus kezdési rigmusa a "hol volt, hol nem volt", illetve ennek különböző variációi. Ez a ritmikusan ismétlődő szófordulat a mese időbeli végtelenségének érzetét kelti, valamint utal arra is, hogy ez nem egy megtörtént eset, kétkedésre hagy lehetőséget a történet igazságtartalmával szemben.
A hetedhét ország és az Óperenciás-tenger is szinte minden népmese elengedhetetlen kelléke, ez egyfajta térbeli meg(nem)határozás, a népmesék cselekményének visszatérő helyszíne. Felbukkan a hetes szám, mely a legfontosabb szakrális szám, és ami szinte az egész mesefolyamatban végig jelen van. A hetes, a három mellett a népmesében a leggyakrabban előforduló szám (pl. hétfejű sárkány). A hetedhét ennek egy tovább fokozott változata, s mint ilyen, mindig a szellemi energiák megsokszorozását jelenti. A hetedhét ország talán azt a szent, misztikus helyet jelöli, amit a Bibliában Mennyországnak hívnak, amit még senki sem látott, így aztán tökéletes helyszíne a csodáknak.
A szereplők talán valós személyekről lettek mintázva, mindenesetre a szegény ember, az egyetlen fiú és a királylány jól ismert figurái a népmeséknek.
A Gyurka név egy fiatal fiút takar, aki felnőve és a kellő élettapasztalatok megszerzése után Györggyé, azaz férfivá érik. A név utalhat még Szent Györgyre is, aki leginkább mint sárkányölő keresztény lovag ismert. A mese folyamán, a későbbiekben Gyurka is sárkányt öl majd.









Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása