|
A huszadik század a generális
újragondolást
elkezdte, amely mindenekelőtt
Albert Einstein
nevéhez fűződik, s a relativitáselmélet
elvezetett
a messzebb mutató kvantumelmélethez,
ami
egyébként nem más, mint
az anyagi jelenségek
egységes magyarázatát elvégző
(megkísérlő)
fizikai elmélet. Ha ez
nem lenne több, mint
egy új természettudományos
tudás, akkor is
szükségképpen jelentősebb
esemény lenne,
mint például egy-egy iszonyú
világháború
vagy világgazdasági csőd.
A kvantumelmélet
felismerései önmagukban
is sokkolnak, hiszen
például ma már senki nem
cáfolja, hogy a
fizikai világ kutatásánál
az észlelőt nem
lehet elkülöníteni az észlelt
eseménytől,
vagy ami még meghökkentőbb,
hogy az anyag
egyszerre részecske- és
hullámtermészetű,
s a kvantumfolyamatok valószínű
eseményei
valószínűséghullámok (állapotvektorok)
vagy
valószínűségi hálózatok.
Beszélhetünk így
a helyhez nem kötött hatások
és események
elvéről, vagy például a
szupertér, a párhuzamos
világegyetemek elméletéről
is.
Nem véletlenül vált világhírűvé
a kvantumfizikus
Niels Bohr kijelentése:
Ha a kvantummechanika
nem volt megrázó számunkra,
akkor még nem
értettük meg.
Ez az új elméleti fizikai
gondolkodás azonban
az elmúlt néhány évtizedben
elvezetett a
nem-fizikai világ újragondolásának
felismeréséhez.
A hazai tudományos életet
feltehetően izgalomba
hozhatja, hogy most jelent
meg magyarul s
ezért széles körben olvasható
Robert Anton
Wilson - eredetileg 1990-ben
publikált -
Kvantum pszichológia című
könyve, amely nem
kevesebbre vállalkozik,
mint arra, hogy a
kvantumelméletet alkalmazza
a pszichológiában.
(R. A. Wilsonról lásd a
www.rawilson.com
weboldalt.) A szerző egyúttal
folytatja Alfred
Korzybski és ifj. D. David
Bourland által
elkezdett általános jelentéstan
kidolgozását,
és a kvantumlogika felvázolásával
az új gondolkodás
feltételét segíti megteremteni
az embertudományok
és a társadalomtudományok
számára. Az új
jelentéstan lényege szerintem
az, hogy az
arisztotelészi igen-nem
logikát megkérdőjelező
új felfogások után, amelyek
között Neumann
Jánosé kulcsfontosságú
volt, hiszen az igen
és a nem mellett bevezette
a "lehet"-et,
megteremtődtek az elméleti
feltételek a nyelvi-fogalmi
teret szintén többdimenziós
téridő-rendszernek
értelmező megközelítések
esélyei. A tudáskor
tehát mindenekelőtt új
jelentéselmélet.
Ennek alapján R. A. Wilson
egyesíti s hasznosítja
a fizikusok poszt-koppenhágai
szemléletét
és az egzisztencializmus,
valamint a fenomenológia
felvetéseit. Az eredmény
szintén meghökkentő
és remélhetőleg megtermékenyítő:
a helyhez
nem kötött "én"
feltárása és definiálása.
A nagy világvallások, a
klasszikus teológiai
nézetek, vagy a hagyományos
pszichológiai
és filozófiai felfogások
már sokat és jól
megértettek az emberi egoból
és énből, de
az euroatlanti kultúrában
S. Freud és C.
G. Jung után sem mondhatjuk
azt, hogy általában
az emberről, a tudatról
vagy az egyes személy
tulajdonságairól akár tűrhetően
is eleget
tudunk. Ha a láthatatlan,
elemi részecskék
alatti (szubatomi) világ
a rejtett változók
világa, logikus a - David
Bohm által kezdeményezett
- új valóságmodell-felvetés,
hogy például
helyhez nem kötött, rejtett
változóként definiálható
énről beszéljünk. Ez az
új megközelítés eltörli
az anyag és a tudat közötti
kettőséget, amint
az einsteni elmélet felszámolta
a tér és
idő különváltságát. Ez
nem kevesebbet üzen,
mint azt, hogy a bohmi
rejtett változó modellben
a "tudatosság"
egyáltalán nem létezik
helyhez kötötten, avagy
elménk nem marad
agyunkban, hanem helyhez
nem kötött módon
teljesen áthatol és/vagy
túllép a téridőn.
Wilson összefoglalásként
ezt mondja: A helyhez
nem kötött én - a téren
és időn túl - és
az "elmén" és
az "anyagon"
túl még nem heverte ki
a bal agyféltekébe
fordítás lineáris szóbeliségét.
Túllép az
összes "vagy"-on
és "és"-en
és, amint a buddhista is
tudja, még akkor
sem nevezhetjük helyesen
egy "én"-nek.
U. i.: Nem kizárt, hogy Magyarország akkor
lép be igazán az információs korba, ha legalább
a hangadó értelmiség feldolgozza vagy óvatosan
fogalmazva az eddiginél jobban megérti a
kvantumelméletet, ennek részeként a kvantumtársadalmat
és többek között a kvantumpszichológiát.
Varga Csaba
|
