A pszichológiai és spirituális dimenziók találkozása
E-VILAG vissza

Szász Ilma
A pszichológiai és spirituális dimenziók találkozása


Ken Wilber azt írja: Egyesítenünk kell Freudot Buddhával, az alsóbb pszichológiát a legmagasabb spiritualitással. Erre irányuló tevékenységünk annál is felemelôbb, mivel a történelem során elôször nyílik ilyen lehetôség. Elôbb ugyanis csak szellemi eredetünket hangoztattuk, s "szárnyainkat csattogtattuk", azután szembesülnünk kellett állati-ösztönös minôségeink, "farkaink" követelôzô maradványaival.















Itt az idô, hogy egy mindent befogadó, átlátszó térben ezek egyesülhessenek.
A tudomány fejlôdése is hozzájárult e lehetôség feltárulásához. A modern fizika kozmoszát Fritjof Capra Síva táncaként fogta fel, a kvantumfizika észleleteinek értelmezése pedig igénybevette a buddhista szemléletmódot. A kvantumfizika mélyvalósága mellé Wilson 1990-ben megjelent könyvében a "kvantumpszichológiát" is odasorakoztatta. Könyvének matematikai szürrealizmust súroló nézeteivel nem szeretnék foglalkozni, de szívesen megemlíteném, hogy az ember információs rendszerei sorában pszichológiai rétegeinket hogyan terjesztette ki felfelé. (A továbbiakban a konkrét elnevezéseket az ismeretterjesztô irodalmunkban megszokottabb fogalmakkal helyettesítem.)
A szerzô a csecsemô- és kisdedkor pszichés rétegeit freudi alapokon Orális-bio-túlélô, illetve Anális-hierarchikus rendszernek tekinti. Elôbbiben jönnek létre a korai bevésések, utóbbi során alakul ki állatcsoportokban a hierarchikus rend, embergyereknél az önérvényesítés ereje vagy gyengesége.
Nyelvi- és jelképrendszer: a beszéd, gondolkodás, fantázia, a környezet "térképezése", értelmezése. Ez a "térkép" és modellteremtô aktivitás az életkorral egyre bôvül. A hibás modellre épülô további hibás modellek révén a valóság felfogásának jelentôs torzulását eredményezheti.
A következô réteg a Szocio-szexuális rendszer: a nemi szerepek kialakulása a serdülôkorban az adott társadalmi körülmények között.

Wilson ezt követô rétegnek veszi a ma már egyre elfogadottabb Pszicho-neuro-szomatikus rendszert, vagyis a lelki élmények hatására az idegrendszerben felszabaduló kémiai anyagok - neuropeptidek - immunrendszert, s így testi betegségeket szabályozó hatását. Ez az összefüggés az elme és a test egységét, és bizonyos csodás hit-gyógyításokat is megmagyaráz.
További feltételezéseiben már több új gondolat jelenik meg. Elképzelése szerint a következô réteg a Metaprogramozási rendszer: Jóga-, és hermetikus módszerek igazolták, hogy az idegrendszer különbözô szinteken működtethetô. Wilson reményei szerint a magasabb szintekre idegrendszerünket tudományos úton is átkapcsolhatjuk majd. Ez a metaprogramozás fejlôdésünkben kvantumugrást idézhet elô. (Megjegyzem, én nem hiszem, hogy a magasabb szintek pusztán programozással elérhetôk.)

A Morfogenetikus rendszer következik a sorban. Ez Sheldrake morfogenetikus (alakteremtô, formaadó) mezô teóriájára épül, ami - más módon - nem magyarázható információközvetítéseket értelmez. (Jellemzô erre az angliai görgô rendszerrel körülkerített, legelô birkák esete. Amikor egy birka rájött, hogy hason csúszva át tud jutni a görgôzáron, tôle 100 km-nyire is kitalálták a birkák ezt a megoldást.) Wilson a morfogenetikus mezô síkjára helyezi a freudi faji emlékezetet, a jungi kollektív tudattalant és a reinkarnációs élményeket.
A csúcs pedig a Helyhez nem kötött kvantumrendszer. Ebben rejlik a legmagasabb, térhez-idôhöz nem kötött Énünk, ami már nem is nevezhetô különváltan énnek, s ami hat alacsonyabb énjeinkre. (A bal agyféltekei gondolkodás erôsen akadályozza ebben.) Paranormális, transzcendens állapotok válnak általa megmagyarázhatóvá.

A kvantumpszichológiai felfogásnál sokkal kidolgozottabb Ken Wilber Teljes spektrum pszichológiájának rendszere, ami a lehetséges emberi növekedés egész skáláját igyekszik átfogni. Pszichológiai és pszichiátriai ismereteket ötvöz transzkulturális spirituális rendszerekkel (kabbala, szufizmus, védanta, buddhizmus stb.). Hasonlata szerint van egy létra, ennek fokai a különbözô tudatszintek. Aztán van az ember, aki a létrán mászik, és a különbözô fokokra érve különbözô fordulópontokat él meg. Minden elért szinten máshogy látja önmagát és a világot, és mindegyik szinten felléphet kóros elváltozás. Wilber terápiás ajánlatait a különbözô szintek patológiájához igazítja.

A létra fokai alulról fölfelé a következôk:
1. fizikai érzékelés
2. emocionális-szexuális élmények
3-5. gondolkozás, ezen belül:
3. a szimbólumokat és koncepciókat alkalmazó elme
4. a szerepek és szabálykövetések
5. ön-reflexió (ego-tudat).
A következô tudatszintek így alakulnak:
6. kreativitás, szintetikus együttlátás
7. vízionáriusság (a "psychic" képességek, a kinyílt "harmadik szem")
8. ideák, arkhetípusok ("eredeti minták", az isteni minôség elsô megnyilvánulásai) megtapasztalása
9. az egyéniség transzcendens alapja.

Wilber a létra elsô foka alá nem-differenciált mátrixot, a felsô foka felé a lét végsô alapját helyezi. (A 9. szinttel az elôzô kvantumpszichológiai rendszer "helyhez nem kötött énjét" egyeztethetjük.)
A "létrán mászó" emberi lény a következô fordulópontokat tapasztalhatja meg, szintén alulról felfelé:
1. testi én születése
2. érzelmi én születése
3. fogalmilag gondolkozó én születése
4. szerep-(családi, társadalmi szerepeket játszó) én születése
5. érett ego születése.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy lássuk, Wilber milyen szigorú az érett én megítélésében. Elvárja tôle, hogy a konvencionálisból átlépjen a posztkonvencionalitás területére, hogy multikultúrális legyen, és hogy társadalomcentrizmusából a kozmocentrizmus, a világközpontúság felé tartson. Másszóval spirituális nyitottságot vár el tôle. A továbblépéshez ez valóban nélkülözhetetlen.
6. Kentaur-lény születése

Ehhez is magyarázattal kell szolgálnunk. Olyan "megfigyelô (tanú) én" értendô ezen, amelyik elkülönülten látja a testet és az elmét, és elkezdheti az integrálás, összehangolás nehéz feladatát.
7. természetmisztikus születése (A világ - megszokott érzékelésen túlmenô - megtapasztalásával)
8. Isten(ség) misztikus születése ( A személyes Isten valamelyik formájának, vagy az isteni erôknek átélésével)
9. Formafölötti misztikus születése (A végsô, formafölötti, "üres" valóság megtapasztalásával. A területrôl népszerô áttekintést kaphatunk Eric Berne: Emberi játszmák c. könyvébôl.).
Mint mondtuk, minden fordulópont új látásmódot hoz az illetô saját magára és másokra vonatkozó megítélésében. És minden fok magában hordozza a kóros elváltozás lehetôségét, amely specifikus kezelést igényel.

A táblázat mutatja egymás mellett a fokozatok kóros elváltozásait és ajánlott gyógymódjukat. Az áttekintésbôl láthatjuk, hogy a tulajdonképpeni pszichoterápia csak a hatodik szintig alkalmazható, s ezen belül is az önazonosság felépítéséhez "filozófiai bábáskodásra" is szükség van. Az utolsó három szint irányításához már magasszintű spirituális segítségre van szükség, és csupán a továbblépést akadályozó pszichológiai komplexusok feloldásában segíthet a pszichoterápia. Az "Isten-betegségben" csak tökéletesen realizált bölcs nyújthat segítséget.(Például egy istenrealizált hindut, akit elmeosztályra zártak, mert nagy, misztikus egységélménye után meztelenül járt fel s alá, s kérdezôsködésekre így válaszolt: "Nincsen nevem", "Nem születtem", a nagy sziddha-jóga mester, Nityananda öt perces ránézésével tett újra képessé a hétköznapi létezésre; ezután tanítói működést fejtett ki. Egy szellemi mester, Meher Baba egész szervezetet hozott létre azok visszavezérlésére, akiket elért az "Isten-betegség". A nyugati világban "spirituális krízis" centrumokban igyekeznek segíteni a szellemi fejlôdés vakvágányára került embereknek.) Assagioli, a spirituális fejlôdés és a pszichoterápia kiemelkedô egységesítôje szerint a valóban spirituális eredetű krízisek enyhébbek, spontán is gyógyulnak, vagy kezelésre jobban reagálnak, mint az alacsonyabb szintekrôl eredô kórformák.
Mint láthattuk - bár nehézségektôl kísérten, de - pszichológia és spiritualitás összetalálkozik az emberben, "bennünk a létra". A létra felsô fokára elérkezett ember pedig más igazságot, más valóságot lát, mint aki az alsó fokokon kapaszkodik.

Szerencsénk van, mert a teljes megvilágosodása után még több, mint 50 évig az emberek között élt Ramana Maharshi, hívei kérésére 40 versszakot írt a "Valóságról". Ebben - és egy 30 versnyi tanításában - elôttünk áll egy megvilágosodott ember világképe. (Asramjában ma is minden nap éneklik e két verses tanítást.) Idézek néhányat a 40 versszak legalapvetôbbjeibôl:

Invokáció: A tudatosság a realitás elválaszthatatlan velejárója.
2. A hármasságra bontott "Isten-lélek-világ" az ego teremtménye, és eltűnik az egóval.
5. A világ tulajdonképpen az öt testi burok (durva test az érzékszervekkel, bioenergia, finomtest, elme, intellektus), mert nélkülük a világot nem lehetne így felfogni.
7. A világ az elmével együtt keletkezik és tűnik el. Mindkettônek az eredete a ragyogó Önvalóban van.
15. A múlt és a jövô, amikor megtörténik, csak jelen. Így egyedül csak jelen van.
16. Valójában egyedül az Önvaló létezik, tér és idô nélkül.
17. A nem-realizáltak számára az "én" akkora, mint a test. A realizáltak számára határtalan.
18. A nem-realizáltak számára a világ korlátozódik arra a térre, amelyet elfoglal. A realizáltak számára határtalan, vagyis a világ alapja a valóság határtalanságaként ragyog.
19. Sorsról és szabad akaratról a nem-realizáltak vitatkoznak. A realizáltak felismerték a kettô közös forrását, és mindkettôn túljutottak.
20. Csak az látja az Istent, aki az Önvalót látja, de ô már nem különbözik Istentôl.
21. Istent látni annyi, mint Istenbe abszorbálódni.
22. Isten ragyog az elmében. De az elmének, hogy Istent lássa, befelé kell fordulnia és kölcsönkapott fényét egyesítenie kell az ô hatalmas fényével.
25. Az ego (én-gondolat) felvesz egy testet, és különös cselekedeteket hajt végre. Egyik testet a másik után veszi fel, amíg az "(Igazában) ki vagyok én?" rákérdezésre megtapasztalt felismerés el nem pusztítja azt. (Vö. Egy másik nagy megvilágosodott, Nisargadatta Maharaj kijelentésével: Ez az élet képzelôdés, és a túlvilági is az, bár a tudat itt kifinomultabb lesz a halál után a hordozók lehullásával. A megvilágosodott viszont tudja, hogy ô nem született, és nem hal meg.)
39. A Megkötöttség (Karma) és Felszabadulás csak az elme fogalmai, megszűnnek, ha a megkötött kutatni kezd, és eléri a realizációt. Az Önvalóból eltűnik a megkötöttség és szabadság gondolata.
40. Csak az ego kérdezi, hogy az igazi Felszabadulásban jelen van-e a forma, vagy az forma nélküli. Az ego megsemmisülése után nincs ilyen különbségtétel.
Még hadd írjak le néhány versszakot a leginkább meditációs utasításokat tartalmazó, 30 versben megírt "Spirituális instrukcióból".
1. A tett (karma) gyümölcsöket terem. Ez Isten rendelése, de a sors nem Isten, mert nem tudatos.
24. Vannak teremtmények és van Teremtô. Ôk egyek a Létben. Különbségeik csak tudásuk fokában és más jellemzôikben van.
25. Ha a teremtmény sajátosságai nélkül látja és ismeri Önmagát, ez már a Teremtô tudása. ô ugyanis nem másként, hanem Selfként (Önvalóként) jelenik meg.
28. Ha valaki ismeri saját igazi természetét, azt kezdet és vég nélküli Létként tapasztalja meg. Az pedig töretlen Éberség-Boldogság.
Egészítsük ki az ismertetést a 30 versnyi tanítás 24.-dik szakának verses fordításával:

Burkaim tudatlanok
S az nem Realitás,
A Valóság ÉN VAGYOK,
Lét-élmény és semmi más.

Mai kifejezéssel ezt mondhatnánk: az "eseményhorizonton"-túli megtapasztalásról kaptunk beszámolót. Eszerint a mi világunkat ilyennek elménk ego-központja alakítja ki, érzékszervi észlelései alapján. Ezek az észlelések részlegesek, korlátozottak, alacsony tudatosság-szintűek. Egy káprázatvilágban élünk, az én és nem- én mereven elválasztott dualitásában. A finomanyagi, fél-anyagi, nem-anyagi összekapcsoló minôségekrôl, s a gyorsan változó lineáris idônk fölötti korszakokról és az idôtlenségrôl nincs tapasztalásunk. Nagy, feloldhatatlan és boldogtalanító problémáink tehát csak az egoista elme alacsony tudatszintjén merülnek fel.

Adjuk vissza a szót a pszichológus Ken Wilbernek. Szerinte amit mi normálisnak tekintünk, az tulajdonképpen megrekedt fejlôdés. Eddigi "mélypszichológiánk" valójában nagyon sekély, perspektívája szűk, egocentrikus. De ha elhanyagoljuk az alsó létrafokokat, akkor nem tudjuk meghaladni azokat. Célunk pedig meghaladni nemcsak a modern, hanem a posztmodern elmét is, de elôbb el kell azt érnünk, csak utána integrálhatjuk elménket a magasabb valósághoz. A bonyolultat és részlegest vissza kell vezetnünk az egyszerűhöz és teljeshez. Enélkül sem az egyén, sem a kisközösség, sem a társadalom "kvantumugrása" nem lehetséges. Az ismertetett tudományos felfogás kis kukucskáló nyílást ajánl ego-központunkból létünk eredete irányába. Állítja, hogy ha e kettô között létrejön a kapcsolat, eredeti forrásunk világteremtô ereje képes lesz minket is átalakítani. Vagy ha a nagy jézusi tanítást idézzük: " A mustármag, ha fává terebélyesedik, képes lesz szállást adni az ég madarainak", sôt hozzátehetjük: kôsziklákat, hegyeket mozdíthat el. Ma már nem lenne nehéz további idézeteket találni annak igazolására, hogy a pszichológiai és spirituális megközelítés összetalálkozott.

Szász Ilma

Irodalom:

R:A: Wilson: Kvantumpszichológia. Mandala-Véda, Budakeszi, 2002.
Ken Wilber, Jack Engler, D.P. Brown: Transformation of consciousness. New Science Library, Shambala, Boston, London, 1986.
Ken Wilber: Határok nélkül. Édesvíz, Bp., 2000.
Ken Wilber: A Minden rövid története. (Nyomdában)
Sri Ramana Maharshi: Negyven versszak a valóságról. Arunachala Könyvek, Bp., 1999.