|
Van egy fogalom, amely a bevezetőben említett
kettősséget önmagában hordozza, ez a versenyképesség.
Ennek növelése során a napi, szigorú társadalmi,
gazdasági feltételeket éppúgy figyelembe
kell venni, mint a nagy (globális) összefüggéseket.
Létezik egy szervezeti
struktúra, amely a
versenyképesség követelményét
mindenki számára
megragadhatóvá teszi, amely
a legkülönbözőbb
érdekek (munkahelyteremtés,
modernizáció,
felzárkózás, térségfejlesztés,
partnerkapcsolatok
stb.) mentén teremt nemcsak
kapcsolatot,
de szinergiát is. Ez az
ipari park intézménye.
Az ipari park nem új találmány,
a múlt század
első harmadában mint ingatlanspekulációs
ügylet került előtérbe,
majd a század végén
az ipari struktúraváltással
tette kezelhetővé
az energiaválság miatti
krízist, a mind meghatározóbb
környezetvédelmi követelmények
teljesítését.
Napjainkban pedig, új utakat
járva, az új
kihívásokra adandó válaszok
terepe lehet.
Az ipari park fontos eleme
a globalizációnak,
hiszen a tőkeáramlás előmozdításával,
a legfejlettebb
technológiák megtelepedésének
elősegítésével
olyan új ipari struktúrák
jönnek létre, melyek
a világ minden pontján
hasonlóak. A lokalizációban
(a regionalizációban) szintén
nagy az ipari
parkok szerepe, mivel a
helyi erőforrások
mobilizálásával, a fejlesztési
források előteremtésével
a legégetőbb helyi problémákra
nyújt megoldást.
Az ipari park így tehát
alkalmas a helyi
törekvések és az átfogó
stratégiák összekapcsolására
az egyes emberek, lokális
kultúrák és a nemzetközi
dimenziójú szervezetek
törekvései között.
(Más oldalról persze nem
zárhatók ki az ezekkel
járó kockázatok sem: az
egyedi értékek háttérbe
szorulása, az idegen érdekek
fölénye, dominanciája.)
Az ipari parkok Magyarországon
akkor jelentek
meg, amikor az ipari kutató-fejlesztő
bázisok
80 %-a megsemmisült a kilencvenes
években.
Ma az ipari parkok adják
az ipari termelés
negyedét, az ipari export
40 %-át. Az ipari
parkokban folyó tevékenység
termelékenysége
kétszeresen haladja meg
az ipari átlagot.
Az eddigi eredmények, bármennyire
is impozánsak,
mindössze a fejlett világhoz
való felzárkózásként
értelmezhetőek. Előttünk
van még a tudásalapú
társadalom követelményeinek
körvonalazása
és az annak teljesítését
szolgáló program
valóra váltása. Lépést
kell tartani azzal
a fejlett világgal, amely
maga is birkózik
az információs kor követelményeinek
teljesítésével.
Alapvető, hogy a parkok
előmozdítsák az oda
települt cégek, a park
térségében működő
vállalkozások versenyképességének
javítását.
Ehhez az egyetemi, akadémiai
intézeteknek,
K+F szervezeteknek nagyobb
szerepet kell
adni az ipari parkok fejlesztésében.
Ez egyrészt
sokkal fejlettebb tőkeszervezést,
marketingmunkát
igényel, másrészt az akadémiai
szféra olyan
támogatását és ösztönzését,
hogy részvételükkel
(kezdeményezésükre) környezetükben
tudományos
parkok jöhessenek létre.
Az ipari parkok szolgáltató
tevékenységükkel
tudják a betelepült cégek
versenyképességét
javítani. A "vállalkozói
házak"
az első lépés ahhoz, hogy
a szolgáltatások
infrastruktúrája kiépüljön.
Halaszthatatlan az ipari
parkok információs
rendszerének kiépítése.
Ez nélkülözhetetlen
ahhoz, hogy valamennyi
ipari park, tőkeszervező
munkája során, támaszkodjon
egy térinformatikai
alapon felépülő, bármely
befektető számára
naprakész információt nyújtó
internetes honlapra.
Hasonlóan fontos az ipari
parki menedzserek
szakmai felkészítése, képzése.
Az ipari parkok a tudásalapú
társadalom létesítésének
egy kis szeletét adják,
de sokat segíthetnek
a legprogresszívebb fejlesztési
célok elérésében
is.
Rakusz Lajos
|
