Agrárágazat főoldal   Agrárágazat 2012 Október






Tartalomjegyzék Energiaültetvények termesztésének gépi technológiája Pályázati aktualitások 2012.12 Utolsó lap

BIOÖKONÓMIA 2030 2012.12





Tizennyolc hónapos munkaprogram végére tett pontot az OECD, amikor közzé tette a biotechnológiai kutatások helyzetét áttekintő, a gyakorlati alkalmazások területeit feltérképező, a jövőt felvázoló nagyszabású munka „zanzásított” eredményeit. Az alábbiakban ennek az összefoglaló értékelésnek néhány fontosabb, elsősorban az agrárgazdaságot érintő üzenetét foglaljuk össze.

A gazdasági élet három, biotechnológiával érintett területére koncentrált a kutatás, nevezetesen a mezőgazdaságra, az egészségügyre és az iparra, így a jövőkutatás is e három területre szorítkozott.

A 18 OECD tagállam tudósainak és gyakorlati szakembereinek részvételével lefolytatott munka alapvető célja az volt, hogy olyan szakmapolitikai program alapjait fektessék le, melynek révén a biotechnológia a termelékenység növeléséhez, a jólét előmozdításához és a környezet fenntarthatóságát biztosító fejlődéshez hozzájáruljon.

Jövőképre márpedig nagy szüksége van ma a világnak, hiszen környezeti, társadalmi kihívások sora elé néz a következő húsz évben, a mintegy harmadával bővülő emberiség. Mint tudjuk, korlátos a természeti erőforrások zöme, ide értve a termőföldet és az édesvíz készletet éppúgy, mint az energiát, éppen ezért a legnagyobb kihívás, amivel a világnak szembesülnie kell az a növekvő élelmiszerszükséglet. Ahhoz, hogy a biotechnológia érdemben hozzájárulhasson a növekvő szükségletek kielégítéséhez ösztönözni és támogatni kellene az alkalmazott kutatást, és az innovációt, finanszírozni kellene az oktatást.

Az első lépés a helyzet reális felmérése. Elengedhetetlenül fontos tudnunk arról, hogy hol tart ma a biotechnológia és a biotechnológiai eredmények termelésben való alkalmazása, mely országok járnak elől és melyek maradtak le ezen a téren.

A vizsgálat éppen ezért az elmúlt két évtized gyakorlatának áttekintésével indulva megállapítja, hogy a fejlett országok agrárpolitikai gyakorlata eddig tág teret szentelt a környezetbarát technológiák elterjesztésének, és az egyes innovatív termékek köztermesztésbe való bevonásának. A biotechnológiai ismeretek átszivárgása a mezőgazdaságba lendületet adott a bio-ökonómiának, és a tudományos alapokon fejlődő gyakorlat a biológiai anyagok gyors fejlődését hozta.

Mind az OECD-, mind pedig a szervezeten kívüli országokban tetten érhető a fejlődés. Hozzá kell azonban tenni, hogy a biotechnológiai eljárások állami kontrolja még sok kívánni valót hagy maga után. Ahhoz, hogy a fogyasztók körében is elfogadottabbá váljanak a biotechnológiai eljárások révén előállított mezőgazdasági termékek és élelmiszerek, stratégiai gondolkodásmódra és keményebb állami felügyeletre volna szükség.

Túl egyszerű lenne persze a kép, ha csak a növekvő és szerkezetében is változó élelmiszerszükséglet kielégítését szolgáló fejlesztésekre koncentrálna a világ.

A három említett alkalmazási területen más-más feladatok adódnak, más-más kihívásokkal kell szembenézni. Így:

  • A mezőgazdaság területén új növény- és állatfajták nemesítésére koncentrál a biotechnológia. A kutatásban érdekeltek arra törekednek, hogy javuljon az új technológiákhoz való hozzáférés, és kiváltképp a fejlődő országokban szélesedjen a biotechnológiai eljárások használóinak a köre. Mindemellett különös hangsúly helyeződik a kommunikációra, a potenciális felhasználói körrel folytatott párbeszédre.
  • Az egészségügy területén prioritást élvez olyan szabályozási és nyilvántartási rendszerek kifejlesztése, melynek révén összekapcsolhatóvá válnak a kóreset megállapítási és gyógyszerrendelési előzmények, a genetikai és egyéb, a beteg állapotát leíró információk. Kiegészül a paletta a kezelt és meggyógyult emberek utóellenőrzésével is.
  • Az ipar egyrészt a biomassza hasznosítás terén kapcsolódik a biotechnológiához, másrészt a fenntartható technológiák kifejlesztésének ösztönzésével segíti előmozdítani a biotechnológia térnyerését. (lásd bio-üzemanyagok kifejlesztése.)

Fejlesztési források allokációja

Tanulmányozva a biotechnológiai ráfordítások szerkezetét a látlelet készítői kritikusan állapítják meg, hogy a fejlesztésekre, kutatási programok finanszírozására fordított kiadások mintegy 80%-a eddig az egészségügyi alkalmazásokra fordítódott. A jövő azonban az agrárgazdasági és ipari kutatásoké kell, hogy legyen. Növelni kellene az állam kutatásfinanszírozásában játszott szerepét, és ösztönözni kellene a magán tőke állami fejlesztésekbe való bevonását.

Az éghajlatváltozás is egyre élesebb kihívást jelent az emberiség számára, éppen ezért az új kihívás kényszerítő erővel hathat a biotechnológia fejlődésére.

Egyre élesebben vetődik fel a tárcaközi együttműködés szükségességének igénye a világban, az interdiszciplináris területek együttműködésének összehangolása, az egyes résztevékenységek integrációjának szükségessége.

Ilyen együttműködési területként jelölik az OECD szakértői a mezőgazdasági kutatás és alkalmazás területét, ahol az iparral, a környezetvédelemmel, az egészségüggyel is mód nyílna az együttműködésre.

Fő megállapítások

A biotechnológia az élelmiszergazdasággal szembeni kihívásokra valóságos megoldást kínál, hiszen bővítheti az élelmiszerkínálatot, javíthatja takarmánybázist és a víz minőségét, megújuló erőforrásokat biztosíthat, javíthatja az emberek és az állatok egészségi állapotát, hozzájárulhat a biodiverzitás fenntartásához. Alkalmazási területek szerint ugyanakkor igen eltérő lehet a biotechnológia jövőbeli szerepvállalása. A benne rejlő lehetőségek kiaknázása azonban a fogadó közeg hozzáállásától is függ.

Nem valószínű ugyanis, hogy a biotechnológia hathatós állami támogatások nélkül és társadalmi elfogadottság hiányában is képes lenne a benne rejlő potenciális lehetőségeket kiteljesíteni.

Az elmúlt húsz évben kialakult gyakorlat az alábbiakkal jellemezhető:

A mezőgazdaságban, ahhoz képest, hogy a termelési folyamatban a természeti erőforrások széles skálája játszik szerepet (lásd. termesztett, és gyűjtött növények, legelők, erdők, haszonállatok, halak, rovarok és egyes tengeri élőlények), a biotechnológia csak a növénytermesztést és az állattenyésztést, valamint a diagnosztikát tekintette beavatkozási területnek.

A biotechnológia egészségügyi alkalmazási területei is erősen korlátosnak bizonyultak. A beavatkozások eddig csak a humánegészségügyre koncentráltak. Ezen belül is elsősorban a diagnosztika, a gyógyászat, a farmako-genetika, a gyógyszeripar, a funkcionális élelmiszerek, mint pl. a tápszerek, valamint egyes gyógyászati segédeszközök kifejlesztése szerepelt a repertoárban. Ezen a téren eredményes tevékenység folyt a homeopátiás gyógyszerek kifejlesztése és alkalmazása, az „in vitro” környezetben alkalmazható diagnosztikai eljárások kifejlesztése, és gyakorlatba ültetése, valamint az enzimek intenzív előállítása és használata terén.

Az ipari alkalmazások között a vegyipar, műanyagipar, a megújuló energiaforrások kifejlesztése, valamint a biológiai mentesítés területei tekinthetők sikerterületeknek, és a jövő számára is eredményt hozó beavatkozási területeknek.

A felmérés azonban rávilágít arra is, hogy míg az enzimekkel, a genetikailag módosított növények bizonyos típusaival foglalkozó biotechnológiai alkalmazások viszonylag érett technológiákon nyugszanak, addig számos más területen csak a kísérleti fázisnál tartanak, és a kereskedelmi hasznosítás is komoly ellenállásba ütközik, mindemellett hiányzik a kutatásokat támogató szakmapolitikai háttér. A kutatásban elmaradt területnek vélik az elemzők a regeneratív gyógyszerek kifejlesztését. Szakmapolitikai támogatást hiányolnak a bio-üzemanyagok és a bioműanyagok jelentősebb térnyerése kapcsán is.

A jövőkép felvázolása során a kutatók nagyobb elfogadottságot feltételeznek a fejlődő országokban, mint a fejlettek esetében. Az okokat kutatva arra a megállapításra jutottak, hogy a fejlődő országokban égetőbbek a problémák. Sürgősebb feladat például az egészséges ivóvíz előteremtése és biztosítása, a gyors népszaporulat teremtette élelmiszerhiány feloldása, az aszálytűrő képességgel rendelkező növényi kultúrák iránti igény kielégítése. Az ehhez szükséges oktatási bázis megteremtésében is élen járnak a fejlődő országok, így a biotechnológiai kutatások szakemberháttere is biztosítottnak látszik.

A megoldandó problémák sora ismert, hiszen a ma még kezelhetetlen betegségek, és a környezeti változásoktól szenvedő növényi kultúrák termelésbiztonságának a javítása, a terméseredmények fokozása, vagy a biomassza hasznosítás révén előállítható ipari termékek, energiafajták biotechnológiai megoldásra várnak. Elegendő csak utalni a rákellenes gyógyszerek kifejlesztésére, vagy a bio-üzemanyagok fejlettebb generációinak kifejlesztésére. Az is megállapítható ugyanakkor a felmérésből, hogy sok még az ismeretlen tényező, hiszen meglehetősen nehezen prognosztizálható a biotechnológia fejlődési üteme, de az is, hogy az így előállított termékek egyáltalán versenyképesek lesznek-e az alternatív (megj. Hagyományos) technológiákkal előállított termékekkel való összehasonlításban.

Biogazdaság 2015.

A mezőgazdasági fejlesztések és alkalmazások területe a kutatók szerint sikertörténet, hiszen az élelmiszer-előállítási célú növények, takarmányok és a növénytermesztésből származó ipari nyersanyagok mintegy fele 2015-re már biotechnológiai eljárások felhasználásával állítódik elő. A mezőgazdasági hasznosítás azonban nem korlátozódik ma már a génmódosított kultúrákra. Perspektívikus területnek ígérkezik az ún. intragenetika, a géncserén alapuló biotechnológiai beavatkozás, és a markerekkel folytatott szelekció is.

Az 1990-es évek eleje óta dinamikus fejlődést mutattak egyes agronómiai kutatások, melyek révén szignifikáns hozamnövekedés volt elérhető, és a termelésbiztonság is javult. Ilyen kihívást jelent az aszály, a talajok szikesedése, a növekvő átlaghőmérséklet és a tartós hőhatás. Az előrejelzések szerint 2010 és 2015 között igen jelentős kutatási eredmények születnek a génsebészeti eljárásokkal előállított növényi kultúrák terén. A kutatás leginkább a nagykultúrák területére koncentrál, így elsősorban a kukorica és a szója kultúrák esetében várható javuló termelésbiztonságot eredményező új fajták köztermesztésben való megjelenése. Ami nem jelenti azt, hogy a népélelmezés szempontjából kiemelt jelentőségű búza, rizs, burgonya estében ne folynának eredménnyel kecsegtető kutatások. Ebbe a sorba tarozik a zöldségnövények között a paradicsom is, no meg a könnyűipar természetes alapanyagaként használt gyapot.

Más természetű biotechnológiai eljárások alkalmazására kerül sor a tejiparban és a húsminőség javítását célzó állattenyésztésben, de fontos alkalmazási területté válik az állategészségügy is, amennyiben a tenyésztett állatok egészségi állapotának javítását is programba veszi a biotechnológia.

Fontos jelzés, hogy az előttünk álló négy-öt évben a bio-üzemanyag termelés elmozdulhat a keményítő alapú bioetanol gyártástól a nagyobb energiatartalmú alapanyagok irányába, jelesül a speciális fűfélék és a fa bioenergetikai célú hasznosítása felé, azaz a cellulóz bontás és hasznosítás irányába.

Lehetőségek és kihívások 2030-ig

A biotechnológia hosszabb távú fejlődését a technológia fejlődése éppúgy befolyásolhatja, mint a szabályozási környezet kedvező, vagy kedvezőtlen volta, a szellemi tulajdonjogok rendezettsége és nem utolsó sorban a társadalmi elfogadottság alakulása.

A K+F ráfordítások prioritási sorrendjének jelenkori és jövőbeli (2030-ra várható) struktúrája kardinális eltéréseket mutat. A jövőkutatás, a három alapvető alkalmazási terület egymáshoz viszonyított helyzetében ezen a téren meglepő eredményeket hozott.

Biotechnológiával érintett K+F ráfordítások és bruttó hozzáadott érték ágazati szerkezet szerinti eltolódása az OECD országokban (%)

Alkalmazási területek

K+F ráfordítások 2003-ban

Bruttó hozzáadott érték változása (2030)

Egészségügy

87

25

Mezőgazdaság

4

36

Ipar

2

39

Egyéb

7

-

Összesen

100

100

A prioritásváltás szembeötlő és azt mutatja, hogy egyrészt a biotechnológiai kutatások kínálta lehetőségek, másrészt a gazdasági szükségletek időben egyre inkább átrendeződnek. Számunkra leginkább a második és a harmadik terület hordoz kiemelten fontos üzenetet, hiszen mind a közvetlen mezőgazdasági alkalmazások, mind pedig a „zöld energia” kapcsán az ipari alkalmazások agrárgazdasági érdekszférát érint, annak agrárpolitikai és termeléspolitikai következményeivel együtt.

A kutatók több forgatókönyv szerint is felvázolták a biotechnológia jövőbeni, gazdasági területenkénti térnyerését. A legkidolgozottabb változat („Valószínű”) szerinti víziót felvázolva a következő jövőkép bontakozik ki a három fő alkalmazási terület 2030-ra várható térnyerésében.

A „valószínű” változat szerinti forgatókönyv feltételezése abból indul ki, hogy minden úgy zajlik, mint eddig, a biotechnológia evolúciós modellt követ. Az eredmény így is meglepő, hiszen 2030-ra például a vegyi anyagok termelésének a 35%-a, a gyógyszerek 80%-a, a mezőgazdasági termelésnek pedig közel az 50%-a kötődne biotechnológiai eljárásokhoz.

Ezen felül értendő ebben a változatban a bio-üzemanyagok térnyerése és egyéb, ma még csak csírájukban létező, vagy ki sem talált alkalmazások. Gondolva itt például az emberi élettartamra és életminőségre gyakorolt befolyásra, az ipar és a mezőgazdaság területén várható, környezetet pozitívan befolyásolni képes lépésekre. Többletként értékelendő a biomassza hasznosítás iránti igény fokozódása, a mezőgazdasági termelési kockázatok mérséklődésével bővülő termelés.

Ami a mezőgazdaságot illeti, ki kell emelni, hogy komoly többleteket várnak a tanulmány készítői a genetikailag módosított növényfajtáktól. Ilyen hasznosítási területet képezhet a génmódosítás révén növekvő olaj- és lignintartalom, ami a növények ipari hasznosítását hatékonyabbá teszi. Ilyen többletet jelenthet a GM növények és génmódosított állatok gyógyszer-, vagy más értékes vegyi-anyagok előállításba való bevonása, az állat- és növénybetegségek okozta kockázatok mérséklése, a nagy-értékű tenyészállat állomány klónozása. De kiemelt cél lenne a fejlődő országok haszon növényeinek genetikai feljavítása is.

Az ún. fikciós forgatókönyvek abból indulnak ki, hogy a biotechnológia forradalmi változásokat hoz a három érintett területen. Míg ugyanis a „valószínű” változat szerint sem az egészségügy, sem az ipar, sem pedig a mezőgazdaság nem lesz képes teljes mértékben kiaknázni a biotechnológia adta lehetőségeket, a forradalmi változásokat felvázoló változatok nem ilyen megfontoltak a 2030-as időhorizonttal kapcsolatban.

A fikciós logika szerint az egészségügy és az ipar területén a legnagyobbak a kihívások. Az egészségügyben a regeneratív gyógyászatban, a preventív és prediktív medicina területén rendelkezik ma a világ a legígéretesebb technológiai potenciállal, így képesség válhat arra, hogy forradalmasítsa az egészségügyi szolgáltatásokat.

Az ipar területén a vegyi anyagok előállításában és a nagy energiasűrűségű bio-üzemanyagok széles választékának kialakításában érhet el forradalmi áttörést a biotechnológia. Feltéve, hogy a támogató kormányzati szándék, támogatási készségben is megnyilvánul.

Ez utóbbi fontosságát az OECD elemzés külön is kiemel, ugyanis a biotechnológiai eredmények gazdasági életbe való bekapcsolása támogatásigényes folyamat, az innováció kulcskérdése a fejlődésnek.

Az ipari alkalmazások terén a biomassza hasznosítás, ezen belül is a kiemelt jelentőséggel bíró bio-üzemanyagok fejlesztése előtt áll reális jövőkép, emellett azonban, illetve ezzel párhuzamosan az alga alapú bio-üzemanyagok és az elektromos szállítási eszközök és rendszerek fejlesztése is összehangolási lehetőséget kínál. Kétségtelenül gyenge pontja az ilyen típusú jövőképnek az, hogy a fejlesztések eredményeként létrejövő biotechnológiai technológiák gazdasági versenyképessége a hagyományos technológiákkal szemben hogyan alakul.

A mezőgazdaság területén az anyag készítői ösztönözni javasolják a biotechnológiai eredmények mind szélesebb körben való alkalmazását. Cél, hogy ezáltal javuljon az élelmezés szempontjából fontos növények tápanyagtartalma és tápértéke a fejlődő országokban is, kereskedelmi akadályok ne fékezzék a biotechnológiai eljárások segítségével előállított termékek nemzetközi forgalmát.

A biotechnológia jövőbeli fejlődését alapvetően a kormányok és a közvélemény hozzáállása határozza meg. Fontos, hogy a kormányok a jövőben miként reagálnak majd a pénzügyi, gazdasági, élelmezési és járványok okozta válságokra, milyen mértékben támogatják az új eljárások térnyerését és a gyakorlatban való alkalmazását. Alapvető fontossággal bír az is, hogy a fejlődő világ befogadó közeggé válik-e a közeljövőben és élelmezésbiztonságuk javítása érdekében képesekké válnak-e belső piacuk megnyitására az új eljárások előtt.

Szabó Jenő







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01