Agrárágazat főoldal   Agrárágazat 2008 Szeptember






Tartalomjegyzék Megújult fajtakínálat és terménykereskedelem a Karintia Kft-ben. Feed Safety  Takarmánybiztonság Utolsó lap

A rozs és tritikálé termesztésének aktualitásai


A rozs és tritikálé a gyengébb termékenységű  főként homok- és erdőtalajok  jelentős kalászos gabona növényei. A jelenlegi rendkívül csapadékos időjárás és betakarítási  minőségi gondok, továbbá az alacsony gabona árak ellenére törekedni kell arra, hogy ősszel optimális időben sikerüljön elvetni és jó minőségű vetőmaggal ezeket a növényeket.




Várhatóan nem lesz elegendő fémzárolt vetőmag az őszi vetéshez – mivel sok helyen „lábon” kicsíráztak a szaporító területek, saját vetőmag használata pedig rendkívül kockázatos a várhatóan nagyon alacsony csírázóképesség miatt. Tehát időben be kell szerezni a jó, fémzárolt vetőmagot és lehetőleg a jobb fajtákból! Az eredményes termesztés alapvető feltétele továbbá a vetés előtt a tápanyagellátás és talajművelés szakszerű elvégzése.

 

Biológiai alapok, fajtaválasztás, minőség

2005. végén állami elismerésben, majd 2007-ben szabadalomban (növényfajta-oltalom) részesült az 1. tritikálé fajta, amely étkezési célra is alkalmas. A Hungaro fajta (1. kép) magyar nemesítésű, rekombinációs hexaploid tritikálé.

A tritikáléval egyidőben kapott állami elismerést, majd növényfajta-oltalmat a Ryefood rozs fajta (2. kép), amely szintén alkalmas étkezési és takarmány termesztésre egyaránt. Szintén magyar nemesítésű, keresztesésből származó diploid fajta.

Magyarországon a tritikálé és a rozs a gyenge termékenységű talajok (homok) vezető gabonanövényei, amelyeket elsősorban takarmányozásra használnak. A tritikálét a fejlett országokban is eddig csak takarmányozási célra termesztették. Az étkezési célú tritikálé termesztésnek akadálya volt a fajták alacsony, vagy hiányzó sikértartalma, gyenge lisztminősége és kedvezőtlen sütőipari tulajdonságai. A rozs 80%-át Magyarországon takarmányozási célra termesztik – egyre szűkülő vetésterületen, míg 20%-a étkezési (kenyér) célra történik. Észak Európában és Oroszországban viszont a rozs az első számú kenyérgabona. Örvendetes, hogy Magyarországon is növekszik a rozskenyér és a rozslisztet is tartalmazó barna, félbarna kenyerek iránti kereslet.

 

A nemesítési program célja volt tritikálé és rozs étkezési – malomipari és sütőipari – célú (öko) hasznosításának megteremtése, amellyel stabilizálni lehetne –a csökkenő állatállomány miatt – egyre nehezebben értékesíthető, viszont környezetbarát módon termeszthető gabonafélék piacát. A rozs és tritikálé a gyenge termékenységű homokvidéken is sikerrel termeszthető kalászos gabonafélék. A vetésforgőban betöltött kedvező elő- és utóvetemény szerepük mellett jó gyomelnyomó képességük és betegség ellenállóságuk lehetővé teszi a szintetikus vegyszerek (gyomirtó-, gomba- és rovarölő szerek) használata nélküli öko-termesztésüket, amellyel az erre érzékeny homoktalaj környezetterhelése csökkenthető. Így az integrált -zöld szerek használata mellett folytatott- környezetkímélő termesztésből és a fokozatosan ökológiai gazdálkodásra átállt területekről származó rozs és tritikálé termése vegyszermentes, ökológiailag tiszta, amely lehetővé teszi az egészségmegőrzésben fontos vegyszermentes és magasabb rosttartalmú lisztek és kenyerek előállítását.

 

Az új élelmiszeripari termék előállítására alkalmas Hungaro triticale fajta egy fajhibrid (búza x rozs). A rozs genom adja a jobb vízhasznosítást, a kedvezőbb tápanyag-hasznosító képességet, a kórokozókkal szembeni rezisztenciát és alkalmazkodóképességet, míg a búza gének biztosítják a megfelelő termést és minőségi tulajdonságokat. Ezek alalpján az abiotikus rezisztencia vonatkozásában kitűnő a szárazságtűrése, sótűrése, savas és lúgos talajkémhatás tűrése és a hideg-meleg klíma tűrése egyaránt. Nagyon jó a betegség-ellenálló képessége (biotikus rezisztencia), amely mindkét szülőét felülmúlja. Fuzárium rezisztenciája a búzánál jobb. Takarmányozási értéke kiváló és kenyér, valamint egyéb pékáru is készíthető belőle. Aminosav összetétele kedvező, a takarmányozás szempontjából fontosabb metionin+cisztein és lizin tartalma magas. Nagy előnye a triticalénak – a többi gabonaféléhez képest –, hogy gazdaságosan és egyben környezetkímélő módon termeszthető kedvezőtlen ökológiai körülmények között, gyenge termékenységű homoktalajon is.

 

A jelenleg köztermesztésben lévő fajták szemtermése vízzel kimosható sikért általában nem, vagy csak kis mennyiségben tartalmaz, így sütőipari és liszt minőségük gyenge. A triticale szemben a makro- és mezoelemek közül – csökkenő sorrendben – a K, P, Mg, S és a Ca mennyisége számottevő. Mikroelemek közül a Mn-, Fe-, és Zn-tartalma jelentős. Kimondható, hogy a triticale fehérje takarmányozási értéke mind kémiai, mind a biológiai vizsgálatok alapján felülmúlja a gabonaféléket, a jelenlegi fajták szemtermése ezért inkább abraktakarmánynak alkalmas.

 

Az új magyar nemesítésű Hungaro étkezési tritikálé fajta (korábban Hunbread 2 fajtajelölt néven szerepelt az OMMI kísérletekben és előszaporításokban) az első olyan tritikálé fajta, amelynek lisztje önmagában is – a magas síkértartalmának köszönhetően – alkalmas kenyér és más pékáruféleségek előállítására. Világszerte is újdonságnak tekinthető.

Lehetővé válik olyan új, magas hozzáadott értéket képviselő egészséges élelmiszeripari termék (tritikálé liszt és abból készített pékáruk, sütemények, keksz) előállítása, amely termék integrált, szintetikus növényvédő szerektől mentes és/vagy ökológiai gazdálkodásból származó tritikálé termésből készül, növelve ezzel is az előállított új termék egészségmegőrzésben betöltött szerepét és kedvező táplálkozás élettani hatását.

Mivel a tritikálé eredményesen termeszthető a magyarországi gyenge termékenységű homoktalajokon is, így e homoki tájegységek is bekapcsolódhatnak – az egyre csökkenő rozstermesztés mellett – egy eredményesen és környezetbarát módon termeszthető étkezési gabona, a tritikálé élelmiszer alapanyag előállításába.

Az étkezési tritikálé termesztése és feldolgozása jobb megélhetést biztosít majd a homokvidék termelőinek, lakosainak. Országunk pedig úttörő lehet egy új egészséges élelmiszer, a tritikálé liszt és az abból készíthető kenyér előállításában.

 

A Hungaro étkezési – és takarmány tritikálé fajta leírása

Rekombinációs hexaploid tritikálé. Közepes szalmamagasságú, őszi fajta. Öntermékenyülő. Ezerszemtömege: 35- 40 g. Télállósága, szárazságtűrése és bokrosodó – és gyomelnyomó képessége is kiváló. Termőképessége eléri a kiváló takarmány standardok szintjét, érésideje is azokéval azonos. Gabonalisztharmatra rezisztens, levélrozsda fogékonysága kisebb a standard fajtáknál. Az első étkezési, sütőipari célra bejelentett és minősített fajta. Magas fehérje- és sikértartalmú, a tritikálé fajták közül a legjobb sütőipari tulajdonságokkal rendelkezik, lisztminősége B1, B2. Kedvező évjáratban fehérjetartalma 17%, nedves síkér tartalma 28%, esésszáma 250 fölötti. Alkalmas étkezési-sütőipari és takarmányozási célra egyaránt. Kitűnő rezisztencia tulajdonságai és gyomelnyomó képessége lehetővé teszik ökotermesztését is. A lisztjéből adalékanyagok nélkül is jó minőségű, ízletes kenyér süthető.

 

A rozsot hagyományosan takarmányozási és étkezési célra a viszonylag szélsőséges talajadottságú területeken termesztik, mivel képes kiválóan alkalmazkodni a szélsőséges talaj és éghajlati feltételekhez. Hazánkban a homokhasznosításban a rozstermesztés igen fontos szerepet játszik. Magyarországon a rozs kenyérgabonakénti felhasználása kb. 20 ezer tonna, ami 20,0 %-a a megtermelt rozsnak. Ez jóval elmarad az EU 15-ök 30%-os étkezési felhasználásától. Kívánatos lenne – az egészségesebb táplálkozás érdekében – növelni a hazai 2 kg/fő körüli fogyasztást reklámtevékenységgel, tudományos ismeretterjesztéssel és a rozslisztet is tartalmazó kenyerek és pékáruk kínálatának növelésével.

 

A rozs olyan növényként ismert, amely a legkevesebb kémiai kezelést – mint például műtrágyát, herbicideket, peszticideket – igényli és ez gazdaságossá teszi a felhasználását mind közvetlenül a kenyérgyártásban, mind pedig közvetetten az állati termékek előállításában, amennyiben állati takarmányozásra használják fel.

 

A rozs felhasználása a táplálkozásban elsősorban kenyérgabonaként jöhet számításba. Európában, a tőlünk északabbra fekvő területeken és Oroszországban a tiszta rozskenyér, vagy búzaliszttel vegyesen sütött rozskenyér fogyasztása általánosan elterjedt. A rozskenyérben 10-12% fel nem szívódó, emészthetetlen szénhidrát található, amely a zsírsavak és cukrok felszívódását is gátolja. Az egészséges táplálkozás részeként fogyasztott rozskenyér anti-nutritív összetevője a szív és érrendszeri betegségek által veszélyeztetett modern felnőtt népesség számára preventív védelmet jelent.

 

A rozs- és barnakenyerek (ilyen félbarna a tritikálé is!) nagy rosttartalmuknál fogva jelentős szerepet játszanak a diétás rosthiány okozta gyomor-bélrendszeri megbetegedések valamint ugyancsak a rosthiánnyal összefüggő egyéb rendellenességek illetve betegségek megelőzésében (pl. fogszuvasodás, elhízás, cukorbetegség, magas vérkoleszterinszint, érelmeszesedés, szívkoszorú- elváltozás). Az érelmeszesedés és a szívinfarktus kifejlődését gátló magnéziumból és káliumból kétszer annyi van a rozskenyérben, mint a fehérkenyérben. A tritikálé Mg-tartalma pedig még a rozsét is meghaladja! A rozskenyér B1- és B2- vitamintartalma nagyobb, mint a fehérkenyéré. A rozskenyér fehérjetartalma ugyan kisebb, de lizinben jóval gazdagabb, mint a búzakenyér. A rozs, mint egészséges élelmiszer alapanyag iránti kereslet a jövőben Magyarországon is növekedni fog.

 

A Ryefood étkezési- és takarmányrozs fajta leírása

Az új magyar nemesítésű Ryefood rozs a homoktalajokon a legnagyobb termésre képes fajta, amely szintén alkalmas étkezési és takarmány termesztésre egyaránt. Szintén magyar nemesítésű, keresztesésből származó diploid fajta. Magas szárú, de megfelelő állóképességű őszi fajta. Idegentermékenyülő. Ezerszemtömege nagy: 28-35 g. Télállósága, szárazságtűrése és bokrosodó és gyomelnyomó képessége is kiváló. Termőképessége a standardokét, sőt több esetben a hibridekét is meghaladó. Homoktalajokon a legnagyobb termést adó fajta. Gabonalisztharmatra a standard fajtákkal ellentétben rezisztens, szárrozsda iránti fogékonysága a standardokéhoz hasonló. Magas fehérje- tartalmú (13%). Termesztése elsősorban alacsony szervesanyag-tartalmú homoktalajokon javasolt. Megfelelő agrotechnikával homokon is képes 4-5 t/ha termésre. Kitűnő rezisztencia tulajdonságai és gyomelnyomó képessége szintén lehetővé teszik ökotermesztését is. Lisztjéből önmagában is jó minőségű rozskenyér süthető

.

Az új Hungaro tritikálé fajta lehetővé teszi teljesen új élelmiszeripari termékek (jó minőségű tritikálé kenyér, egyéb péksütemények, kekszek) előállítását, amely a Ryefood új rozs fajtával együtt elősegíti a táplálkozás élettani szempontból fontos félbarna, barna kenyerek elterjedését és ökológiai gazdálkodásban történő kenyérgabona előállítását.

A rozs- illetve a barnakenyerek iránt megnövekedett igényeket jelenleg a malom-és sütőipar csak korlátozottan tudja kielégíteni. A kenyérnek alkalmas rozs és tritikálé fajták javasolhatók a betegségmegelőző, egészséges táplálkozásban. A tritikálét még be kell vezetni a malom- és sütőiparba és meg kell ismertetni a kifejlesztett új élelmiszheripari termékekkel a fogyasztókat is.

 

Ma, amikor a világ a környezetszennyezésből eredő ártalmakkal szembesül, akkor a tritikálé – a rozs mellett – új lehetőségeket kínál a környezetkímélő étkezési gabonatermelés növelésére és az ezekből készült egészséges élelmiszerek előállítására.

 

A tritikálé talajelőkészítése

A tritikálé tenyészidőszakára döntő jelentőségű az őszi fejlődés, amit az időben és jó minőségben elvégzett talajműveléssel kedvezően befolyásolhatunk. A későn kelt, ősszel gyengén fejlett vagy ritka állományban már eleve terméscsökkenéssel számolhatunk.

A talaj-előkészítésénél fő szempont, hogy az elővetemény maradványait felaprítva be kell dolgozni a talajba és a műveletet hengerrel lezárva elő kell segíteni a gyomok gyors kelését, majd a tarló ápolásával a gyomok pusztulását. Az egyöntetű és gyors keléshez elengedhetetlen a tömör, rögmentes, ülepedett magágy. A magágyat vetés előtt 10-14 nappal elő kell készíteni, hogy vetésre kellően ülepedett legyen.

 

A korán lekerülő elővetemények (hüvelyesek, korai burgonya, egyéb kalászos) után első munka a tarlóhántás. Homokon sekélyen szántsuk fel az elővetemény tarlóját, majd gyűrűshengerrel zárjuk le. A meghántott tarlót a gyomok kikelése után – szükség esetén több alkalommal – tárcsával ápoljuk, amit mindig gyűrűs hengerrel mindig le kell zárni. Vetés előtt – rendszerint szeptember elején – kiszórjuk a szükséges műtrágyákat és tárcsával bekeverjük a talajba, majd ezt követően – lehetőleg simítóval – előkészítjük a magágyat. Homoktalajon nagyon fontos, hogy minden műveletet hengerrel zárjunk, ugyanis így a deflációt is mérsékelni lehet és a vizet is megőrizzük a talajban, ami az egyenletes és gyors kelés előfeltétele.

 

A tritikálé talajművelése jó termékenységű, középkötött talajokon megegyezik az őszi búza és az őszi árpa talajművelésével.

A későn – szeptember végén, október elején – lekerülő elővetemények (napraforgó, kukorica) után már nincs elég idő a jó minőségű, ülepedett magágy előkészítésére, ezért ezeket az előveteményeket kerülni kell. Ha viszont nincs más terület a tritikálé számára, akkor a betakarítás után a szármaradványok zúzása, majd tárcsával történő aprítása és talajba keverése a legsürgősebb teendő. Ezután ki kell szórni a szükséges műtrágyákat, majd szántás után a magágy-előkészítés következzék.

 

Tápanyagellátás

A tritikálé trágyázásánál – úgy, mint más növénynél is – célszerű vetés előtt talajvizsgálattal megállapítani a talaj felvehető nitrogén-, foszfor és kálium-tartalmát. Savanyú talajoknál a meszezés, vagy magnéziumszegény homoktalajoknál az önporló dolomitos trágyázás mértékének eldöntéséhez a pH- értéket, hidrolitos savanyúságot (Y1 érték), Arany-féle kötöttséget (KA) és a felvehető Mg-tartalmat is célszerű megvizsgálni.

A triticale fajlagos tápanyagigénye a következő (kg/100kg fő- és melléktermés):

N          1,8-2,2

P2 O5         1,1-1,4

K2 O      1,5-1,8

A tritikálé trágyázására – terméssel kivont tápelemek pótlására – intenzív termesztés esetén, nagy termés (7-8 t/ha) megalapozásához 120-130 kg N-hatóanyagot – három részre osztva –, 80-90 kg/ha P2O5 és 90-100 kg K2O hatóanyagot célszerű kijuttatni. Azokon a gyengébb termékenységű talajokon, ahol ma a tritikálét termesztik alacsonyabb színtű trágyázás is eredményes. Ehhez 80-100 kg/ha N – két vagy három részre osztva –, 40-50 kg/ha P205 és 40-50 kg/ha K20 műtrágya-hatóanyag kijuttatása javasolható és így 4-6 t/ha termés is elérhető. Savanyú homoktalajokon a Ca- és Mg-tápanyagok pótlására és a tápanyagok felvehetőségének javítására 3 t/ha önporló dolomit kijuttatása – lehetőleg a pillangós elővetemény alá, kivéve a csillagfürtöt – célszerű. A foszfor és kálium műtrágya teljes mennyiségét ősszel, vetés előtt kell kijuttatni.

 

A tritikálé termesztésnél is a nitrogén tápelem a legfőbb termésnövelő tényező. Az igény szerint végzett N-trágyázás előfeltétele a jövedelmező, nagy termésnek. A tritikálénál meghatározó a bokrosodás mértékére (állománysűrűségre) és a kalászonkénti szemszámra – összességében a termés mennyiségére is – a korai stádiumban – ősszel vetés előtt kijuttatott nitrogén. Mivel a tritikálénál a kalászonkénti szemszámot a szárbaindulásnál kijuttatott N-el már nem lehet növelni, ezért a legtöbb N-re bokrosodáskor van szükség, ami feltétele a nagy termésnek. Ezért ősszel 40-60 kg N-hatóanyagot célszerű kijuttatni. Pillangós elővetemény után nem szükséges ősszel nitrogén kijuttatása. A második N-adagot – 40-50 kg/ha N-hatóanyag – kora tavasszal a hajtásszám és terméskezdemények stabilizálása érdekében kell kijuttatni. A nitrogén harmadik részét – 0-30 kg N-hatóanyag mennyiségben – ha szükséges, akkor szárbainduláskor célszerű kijuttatni. A túlzott N-trágyázás ilyenkor növeli a megdőlés veszélyét, ezért a kijuttatott mennyiség meghatározásakor körültekintően kell eljárni. A kielégítő nitrogénellátottság biztosítja a szemkezdemények normális fejlődését, ami nagy ezerszemtömeget eredményez.

 

Intenzív termesztés esetén (120-130 kg N-hatóanyag) és jó termékenységű talajokon a szárszilárdítás nélkülözhetetlen.

 

Vetés

A triticale fejlődése, állománysűrűsége, állóképessége és ezekből adódóan termésének mennyisége és minősége is jelentősen függ vetésidejétől és az elvetett csíraszámtól. A kellő mértékű őszi bokrosodás miatt a korai vetés biztonságot jelent, azonban nem szabad túl korán sem vetni, mert az is terméscsökkentő. A túl korai vetés (szeptember közepe), az optimálisnál nagyobb csíraszám és a nitrogén túladagolás egyaránt növeli a szármagasságot és az állománysűrűséget, ami fokozza a megdőlés veszélyét. A túl késői vetés (okt. 20. után), ritka, nem kellően bokrosodott vetés jelentős terméskiesést (20-40%) okoz, amelyet tavaszi nitrogén műtrágyázással csak részben lehet ellensúlyozni.

 

Vetése az alábbi paraméterekkel javasolt:

·                                             vetésidő: szeptember 25-október 10 között,

·                                             sortávolság: 12 cm,

·                                             csíraszám: 4,0 (3.5 – 4,5) millió csíra/ha (kb. 150-190 kg/ha vetőmag),

·                                             vetésmélység: 4-6 cm.

Az ilyen – optimális csíraszámmal és időben vetett állomány – kellő mértékben bokrosodik és nagyobb N-adagokat is elbír. A gyengébb termékenységű gyengén humuszos (0,8-1,0%) homoktalajokon a korábbi – szeptember végi – nagyobb csíraszámú (4,5 millió csíra/ha) vetés javasolható. Humuszos homoktalajokon és 1,0-1,2% közötti humusztartalmú erdőtalajokon az október elejei, 4,0 millió csíra/ha magmennyiséggel történő vetés, míg jobb termékenységű csernozjom barna erdő- és csernozjom-, valamint csernozjom réti- és öntéstalajokon 3,5 millió csíra/ha állománysűrűség illetve október 5-10 közötti vetésidő javasolható. Homoktalajon a mélyebb, kötöttebb talajon a sekélyebb vetés ajánlott. A túl mély (8-10 cm) vetés – a rozshoz hasonlóan – jelentős terméskiesést okoz.

 

A rozs talajelőkészítése

Az egyöntetű és gyors keléshez elengedhetetlen a jól ülepedett magágy. A rozs egész vegetációs időszakára döntő jelentőségű az őszi fejlődés. A gyengén fejlett, ritka állományban már eleve terméscsökkenéssel számolhatunk. A korán lekerülő elővetemények után első munka a tarlóhántás.

Őszi rozs termesztés esetén a tarlót homokon sekélyen szántsuk fel, majd gyűrűshengerrel zárjuk le. A meghántott tarlót tárcsával, fogassal ápoljuk, amit mindig gyűrűs hengerrel le kell zárni. Vetés előtt – rendszerint augusztus második felében – kiszórjuk a szükséges műtrágyákat és tárcsával (kombinátorral) bedolgozzuk a talajba, majd lehetőleg simítóval előkészítjük a magágyat. Homoktalajon nagyon fontos, hogy minden műveletet hengerrel zárjunk, ugyanis így a deflációt (szélerózió) is mérsékelni lehet és a vizet is megőrizzük a talajban, ami az egyenletes és gyors kelés előfeltétele.

 

Homok- és laza talaj okon, nyáron betakarított elővetemény után a következő munkákat kell elvégezni:

  • sekély tarlóhántás, hengerezés, fogasolás,
  • a kigyomosodott tarlóhántás ápoló tárcsázása, hengerezése, fogasolása,
  • magágykészítés simítóval vagy kombinátorral, ásóboronával.

Későn betakarított növény után – lehetőleg a tarlómaradványok aprításával és betárcsázásával- jó magágy készíthető. Nedves homokon 2-3 évenként indokolt 20-25 cm mély, jól forgató szántás.

Lejtős talajon nyáron betakarított elővetemény után a tarlóhántásnak és a tarlóápolásnak az erózió elleni talajvédelmet is szolgálnia kell.

 

Tápanyagellátás

Egy tonna szemtermés az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból.

  • nitrogén (N)                  25 kg                           mész (CaO)                  8 kg,
  • foszfor (P2O5)                12 kg                           magnézium (MgO)         2 kg,
  • kálium (K2O)                 26 kg.

Tápanyagellátása teljes egészében műtrágyákkal biztosítható. Tápanyagszükséglete a tervezhető terméshez a 1. táblázat adataiból számítható ki.

Terméséhez a talajvizsgálat alapján számított PK-t teljes egészében, a N-nek a

-                                             IV. sz. szántóföldi termőhelyen 30-40%-át, a

-                                             VI. sz. szántóföldi termőhelyen 40-50%-át a vetés előtti talajmunkával kell a talajba keverni.

A fennmaradó N-t tél végén, kora tavasszal egy, vagy két alkalommal kell kiadni.

 

További N-fejtrágyát csak kivételesen kaphat, különben amúgy is gyenge szalmájának szilárdsága tovább csökken. A szabadelvirágzású rozs fajták termesztésekor 80-90 kg/ha N –hatóanyag kijuttatása elegendő. Szárszilárdító használata esetén a 100 kg/ha feletti N-adagot is meghálálja. Homoki lucerna, csillagfürt és egyéb pillangósok után – amennyiben gyommentes volt az elővetemény, a rozs vetésére pedig optimális időben került – ősszel a rozs ne kapjon nitrogént.

Savanyú homoktalajon javasolt 2-3 t/ha önporló dolomit kijuttatása is, ami a tápanyagok felvételét segíti és növeli a termést is.

 

Vetés

Gyenge termékenységű homoktalajokon a korai – szeptember közepei – vetés javasolható. Az őszi bokrosodás miatt a korai vetés biztonságot jelent. A rozs fejlődése, állománysűrűsége, állóképessége és ezekből adódóan termésének mennyisége és minősége is jelentősen függ vetésidejétől és az elvetett csíraszámtól. A túl korai vetés, az optimálisnál nagyobb csíraszám és a nitrogén túladagolás egyaránt növeli a szármagasságot és az állománysűrűséget, ami fokozza a megdőlés veszélyét. A késői vetés (okt. 10. után) – az optimális vetésidőhöz képest – minden esetben terméskieséssel járhat (20-40%), amelyet nitrogén műtrágyázással csak részben lehet ellensúlyozni.

 

Vetési paraméterek:

Vetésidő: szeptember 20-október 05.

Csiraszám: 3,5 (3,0-4,0) millió/ha.

Vetésmélység: 4-6 cm.

A túl mély vetés (8-10 cm) – amelyre a rozs nagyon érzékeny – 40-60%-os terméscsökkenést is okozhat.

A KRUPPA-MAG Kft. 2008-ban is rendelkezik nagy mennyiségű és kiváló fémzárolt vetőmagtételekkel és várja a szaporítók és árutermelők jelentkezését.

 

Dr. Kruppa József Ph.D

kutató, növénynemesítő








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01