Az élelmiszerválság problémái

A New Yorki Egyetem Nemzetközi Együttműködési Központja átfogó elemzést készített az emelkedő élelmiszerárakról. Az anyag megállapítja, hogy az élelmiszerárak 2006-ban, a világ átlagában 9 százalékkal emelkedtek az előző évhez viszonyítva, 2007-ben az emelkedés 23 százalékos, az év utolsó hónapjában azonban már 36 százalékos volt. A Világbank számításai szerint az élelmiszerárak az utóbbi három év alatt 83 százalékkal növekedtek. Az áringadozás tulajdonképpen gyakori jelenség az élelmiszerek világpiacán. Ha a közeljövőben az élelmiszerárak 25 százalékkal a 2001. évi szint felett stabilizálódnának, az csak a 90-es évek árszínvonalához való visszatérést jelentené. A jelenlegi helyzetben az a szokatlan, hogy a drasztikus áremelkedés rendkívül gyorsan és csaknem valamennyi alapvető élelmiszernél egyszerre következett be. Amint arra az elemzők csaknem mindegyike rámutat, az áremelkedés a szegény országokat és a legszegényebb néprétegeket sújtja legerősebben, mivel azok jövedelmük nagyobb hányadát fordítják élelmiszerekre, mint a gazdagok.

Az áremelkedés egyik legfontosabb kiváltó oka az amerikai kutatók szerint a kereslet növekedése. Történelmileg az élelmiszerek iránti kereslet évi átlagban egy százalékkal növekedett, jelenleg ez a növekedés 2,0 százalékot tesz ki, és a Goldman Sachs becslése szerint az elkövetkező 5-6 évben évi 2,6 százalékra emelkedik. A Világbank számításai alapján 2030-ig a világ élelmiszertermelését 50 százalékkal (ezen belül a hústermelést 85 százalékkal) kellene emelni a lakossági igények kielégítéséhez. Mindebben döntő szerepet játszik az úgynevezett „feltörekvő” gazdaságok, főleg Kína és India fejlődése. Ezekben az országokban a középosztályok jövedelmeinek és életszínvonalának emelkedése a minőségi élelmiszerek fogyasztásának ugrásszerű növekedésével jár együtt.

Ugyanakkor az élelmiszerkínálat meglehetősen rugalmatlan, növelésének természetes gátat szab a rendelkezésre álló földterület. A genetikai tartalékok mind teljesebb kihasználása révén egyre kevesebb lehetőség van a terméseredmények számottevő növelésére is. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyes nagy élelmiszertermelő országok (India, Argentína, Kazahsztán) nagyon kevés ilyen terméket exportálnak, illetve szándékosan visszafogják az exportot, éspedig éppen egy olyan helyzetben, amikor az importra szoruló országok – további áremelkedéstől tartva – igyekeznek nagyobb készleteket vásárolni, és tartalékot képezni. A dollár alacsony árfolyama miatt az utóbbi időben növekszik az áremelkedésre spekuláló vásárlások száma, ami csökkenti a kínálatot, és a végfelhasználók részére megdrágítja a termékeket. Az Independent on Sunday című brit lap nemrégiben rávilágított arra, hogy a tőkeerős multinacionális vállalatoknak a spekulációs vásárlások révén milliárdos extraprofitot hoz az élelmiszerválság.

Az élelmiszerárak emelkedése irányában hat az energiaárak növekedése is, különösen, ha figyelembe vesszük a mezőgazdasági termelés és feldolgozás gépesítettségének világszerte növekvő arányát. Az energiaköltségek csökkentését kívánta szolgálni a bioüzemanyagok bevezetése, egyre bővülő használatuk azonban szintén csökkenti a kínálatot, mivel nagyrészt élelmiszer alapanyagot vonnak el. Az USA jelenleg évi 7 milliárd dollárt költ a bioetanol gyártás támogatására, és az ország kukoricatermésének 20 százalékát (2016-ban pedig már 32 százalékát)  fordítja ilyen célra.

Egyre égetőbb problémát jelent a vízforrások szűkössége, mivel a globális vízigény az utóbbi 50 évben háromszorosára nőtt. Jelenleg 500 millió ember él krónikus vízhiánnyal küzdő országokban, szakértői becslések szerint ez a szám 2050-ig 4 milliárdra nőhet. Különösen aggasztó a talajvíz készletek kimerülése, amely egyes országokban (Egyiptom, Pakisztán, India, Kína) – a korábbi pazarló felhasználás következtében máris komoly méreteket öltött.

Mindezekhez hozzájárul a globális klímaváltozás, amelynek a mezőgazdaság szempontjából pozitív kihatásai is várhatók, mivel az átlaghőmérséklet emelkedése kiterjeszti a növénytermesztés lehetőségét. A szélsőséges időjárási jelenségek szaporodása, a gleccserek egy részének elolvadása és a tengervíz szintjének megemelkedése révén azonban nagy valószínűséggel a negatív hatások kerülnek előtérbe.

Az élelmiszerválság problémáinak megoldásához, illetve enyhítéséhez a kutatócsoport szerint a következő fontosabb intézkedésekre van szükség:

–         A legszegényebb országokat – amelyeknek eddig sem volt pénzük elegendő gabona vásárlására – nemzetközi humanitárius segélyek nélkül tömeges éhínség fenyegeti. A WFP szerint legalább 500 millió dollárra lenne szükség ezen országok sürgős megsegítésére. Szakértők szerint azonban a segélyek önmagukban nem oldhatják meg az élelmiszerválság problémáját. Jeffrey Sachs, vezető amerikai közgazdász az Európai Parlament ülésén hangsúlyozta, hogy az élelmiszersegélyek túlzott szorgalmazása helyett inkább meg kell tanítani a legszegényebb országokat arra, hogy hogyan termelhetnek nagyobb mennyiségű élelmiszert.

–         Gondoskodni kell továbbá – a szűkös források takarékos kezelése, az agrotechnika és a genetika eredményeinek felhasználása, valamint új területek művelésbe vonása útján – a kínálat növeléséről.

–         A legszegényebb országok fejlődésének elősegítése érdekében liberalizálni kell a nemzetközi kereskedelmet, biztosítva, hogy ezen országok – termékeiknek a fejlett országok piacain való értékesítése útján – megfelelő bevételekhez jussanak az import fedezése és a fejlesztések megvalósítása céljából.

Az EU borpiaci reformja

A bortermelő tagországoknak – a nemrég véglegesített borpiaci reform augusztus 1.-vel történő érvénybe lépése érdekében – ez év június végéig kell nyilvánosságra hozniuk, hogy milyen nemzeti támogatást kívánnak alkalmazni a bortermelésük előmozdítására. A nemzeti támogatás irányulhat a borforgalmazásra, a szőlőültetvények korszerűsítésére, a zöldszüretre, a szüret bebiztosítására, a beruházási programokra, a melléktermékek lepárlására, a borpárlatok készítésére és a kényszerlepárlásra. A lepárlási programok azonban csak 2012. július 31.-ig alkalmazhatók, és ilyen célra legfeljebb az összes támogatás 20 százaléka vehető igénybe.

Emellett a reform csomag magában foglalja összesen 175.000 hektár alacsonyabb termőképességű szőlőültetvény kivágását is annak érdekében, hogy javítani lehessen a Közösségen belüli kereslet-kínálat mérlegét. A kivágásért járó kompenzáció összegét az érintett tagország állapítja meg, de a Bizottság előre meghatározta a program keretében kifizethető plafonértékeket, éspedig 2009-re 464 millió, 2010-re 334 millió és 2011-re 276 millió euró összegben. Az előirányzat 3 százalékáig minden ország felmentést kaphat a kivágási kötelezettség alól, amennyiben a kivágás nem lenne összeegyeztethető a környezetvédelmi szabályokkal. A kivágási program abban az esetben is leállítható, ha a kivágandó terület elérné az ország teljes szőlőterületének 8 százalékát vagy az adott borvidék területének 10 százalékát.

Az új ültetvények telepítésének tilalma legalább 2015 végéig érvényben marad, és az illetékes tagországok által 2018-ig meghosszabbítható.

Rekordmagasságban az európai termőföld árak

A mezőgazdaság az EU tagországaiban hosszú időn keresztül leszálló ágban lévő üzletnek látszott, a termékárak nagyarányú emelkedésével azonban egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a termőföldek vásárlása iránt. 

A Strutt and Parker ingatlanügynökség szerint a termőföld árak az Egyesült Királyságban – főleg a tengerentúli vásárlások hatására – az utóbbi másfél évben a duplájára emelkednek. Jelenleg a legjobb minőségű- és fekvésű földekből egy acre ára eléri 6.000-6.500 fontot (15.000-17.000 font/ha). Szakértők szerint az árak még további 20-30 százalékkal emelkedhetnek, mivel a dán és ír vásárlók még jelenleg is olcsóbban tudnak földhöz jutni Nagy-Britanniában, mint saját hazájukban. Hollandiában a legutóbbi hivatalos felmérés szerint egy hektár föld ára 35.000 és 45.000 euró között mozog, de a poldereken a legjobb földek esetében a 75.000 eurót is elérheti.

Látványosan emelkedtek a földárak az egykori szovjet blokk területén is, bár még mindig jóval alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában. Litvániában egy hektár föld tavaly 734 euróba került, ami több mint 200-szor kevesebb a legdrágább országban, Luxemburgban érvényes árnál. Lengyelországban a földárak három év alatt 60 százalékkal emelkedtek. A jelenleg hektáronként 3.500 dollár körüli földárak Ukrajnában egy éven belül akár kétszeresre is növekedhetnek. Szerbia északi részén, a Vajdaságban viszont már 7-8.000 dollárt is fizetnek egy hektár jó minőségű földért. A dán farmerek szerint a szigorú környezetvédelmi előírások is felhajtják a termőföld árakat.

Franciaországban viszonylag alacsonyabb, 6.000 euró körül mozog egy hektár termőföld átlagos értéke. Ennek oka, illetve célja az, hogy a fiatal farmerek olcsóbban juthassanak földhöz, mivel az eladásra szánt területeket először fiatal farmereknek kell felajánlani.

A földárak emelkedésére való tekintettel Nyugat-Európában speciális befektetési alapokat hoznak létre a termőföldek felvásárlására.

Forrás: Agrár Európa Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Hírlevél

Tovább egyszerűsödik a fóliasátrakat szabályozó rendelet

Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium néhány nap leforgása alatt módosította a fóliasátrakat érintő jogszabálytervezetet. A tárca a mezőgazdasági termelők igényeit szem előtt tartva, egyetértésben a mezőgazdasági szaktárcával és a szocialista frakcióval, tovább egyszerűsíti a miniszteri rendeletet. Ezzel a gazdák érdekeihez még inkább igazodó, precízebb és egyértelműbb szabályozás születik.

A jogszabálytervezetet a tárca a témában érintett szakértőkkel egyeztette, így a MAGOSZ képviselőivel is megvitatta a tervezett módosításokat, amelyet a MAGOSZ vezetői örömmel fogadtak.

Az 1998 és a 2007 között hatályos szabályozás valamennyi fóliasátor és üvegház esetében kötelezővé tette az építési engedélyezési eljárást, amelyhez bonyolult tervdokumentációt kellett a gazdálkodóknak csatolniuk.

A 2008. január 1-jétől hatályos rendelet az építmények mérete és létesítésének helye alapján differenciálta a fóliasátrak építését. Ez jelentős könnyebbséget jelentett a gazdálkodók számára, ugyanis megszüntette az engedélyezési eljárást, helyette egy – egy viszonylag szűk körben – bejelentési kötelezettséget írt elő.

Az év eleje óta hatályos szabályozás bevezette a bejelentési eljárást, amely az elbírálás határidejét a korábbi 60 nap helyett 15 napra csökkentette.

A rendelkezés alapján nem nőttek, hanem csökkentek az eljárás költségei, mert alacsonyabb illeték mellett, a korábbiakhoz képest szűkebb tartalmú és olcsóbb lett – a benyújtandó tervdokumentáció is.

Az önkormányzati és területfejlesztési miniszter a gazdálkodók igényeit figyelembe véve – a műszakilag indokolható mértékig – tovább egyszerűsíti a fóliasátrak létesítését. A többi között fontos újdonság:

• A beépítésre nem szánt mezőgazdasági területen idő- és méretkorlát nélkül, beépítésre nem szánt egyéb területen pedig idényjelleggel engedély nélkül építhető bármekkora méretű fóliasátor.
• Idényjellegű fóliasátor engedély és bejelentés nélkül helyezhető el a beépítésre szánt területen is, ha magassága kisebb 7 méternél, és alapterülete nem haladja meg az 500 négyzetmétert.
• Már nem szükséges engedély és bejelentés a beépítésre szánt területen a 3 méternél nem magasabb, állandó fóliasátrak építéséhez.
• A fóliasátrak építésekor többé már nem kell a hagyományos építési engedélyezési eljárást lefolytatni, az építtetőnek csak bejelentési kötelezettsége lesz.
• Bejelentés csak a beépítésre szánt területen megépíteni kívánt, 7 méternél magasabb, vagy 500 négyzetméternél nagyobb alapterületű ideiglenes, vagy 3 méternél magasabb állandó fóliasátor esetében, illetve a beépítésre nem szánt, nem mezőgazdasági területen állandó jelleggel elhelyezett fóliasátor esetében szükséges.

Ezen túlmenően a Kormány a szabálytalanul létesített fóliasátrak esetében a kiszabható építésügyi bírság mértékét azonnal és jelentősen (huszadára) csökkenti. 2009. április 30-ig tartó moratórium meghirdetésével a Kormány pedig lehetőséget kíván adni a gazdálkodóknak, hogy meglévő fóliasátraikat a jogszabályoknak megfelelően szabályossá tegyék.

Forrás: Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium

Az állattenyésztés mindenidők legnehezebb időszakát élte át

A magyar állattenyésztés mindenidők legnehezebb időszakát élte át az elmúlt évben, az előrelépéshez technológiai felzárkózásra és hatékony, versenyképes szerkezetre van szükség – jelentette ki Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter.

A hazai állattenyésztés nehéz helyzete visszavezethető az alapvető élelmiszerek iránt megnyilvánuló óriási igényre, a kedvezőtlen időjárási körülményekre, valamint arra, hogy ipari területen is elkezdődött a gabona felhasználása. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok megnyitóján.

A kormányzat kedvező hitelkonstrukciót dolgozott ki, ingyenessé tette az állatorvosi beavatkozások jórészét, az állatjóléti támogatásokon keresztül pedig 6-7 milliárd forintot jutatott el a gazdákhoz. Ez azonban csak a veszteségek csökkentésére volt elég.

Az idén kedvezően alakuló időjárás nyomán várható nagyobb termés mérsékelheti az áremelkedést. A kormányzat ezen kívül az új termésből 300 ezer tonnát tartalékkészletként felvásárol, melyet szükség esetén fölhasznál.

A hazai állattenyésztés előtt nincs más út, mint előre menekülni, korszerűsíteni kell az állattartó telepeket, hatékony, versenyképes szerkezetet kell létrehozni. Az uniós támogatásoknak köszönhetően ehhez a fejlesztési források is rendelkezésre állak.

Forrás: MTI