Agrárágazat főoldal   Agrárágazat 2007 December






Tartalomjegyzék Elsőként Magyarországról HOZAMFOKOZÁS  TÉLEN? Utolsó lap

A tápanyagellátás helyzete, fontosabb szempontjai


A növénytermesztés eredményességét alapvetően a biológiai, ökológiai és agrotechnikai feltételek határozzák meg. Ez utóbbi feltételrendszerben kiemelkedő helyet kap a tápanyagellátás. A műtrágya direkt, termésnövelő hatása mellett kiemelkedő jelentőségű a termésstabilitásra gyakorolt hatása, mely a termésátlagok kisebb mértékű ingadozásában jelenik meg.




 

 

 

Mindezeken kívül a tápanyagellátás jelentős módosító szerepet játszik az egyes agrotechnikai tényezők érvényesülésére is (gondoljunk csak pl. a kukorica kivetett tőszámára egy tápanyaggal jól és egy rosszul ellátott talaj esetében). Az előbb felsoroltak miatt fontos tehát a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag kijuttatása a növénytermesztésben.

 

A tápanyagok közül nagy jelentőségű a szervestrágya. Termésnövelő hatása mellett nem elhanyagolható a talaj szerkezetére és szervesanyag-gazdálkodására gyakorolt hatása. Hazánkban a ’70-es évek elejéig a szervestrágya felhasználás meghaladta a 20 millió tonnát, majd a műtrágyák széleskörű elterjedésével a felhasznált mennyiség 12 millió tonna körül állandósult. A ’90-es évek elején az ismert okok miatt (állatállomány csökkenése, gazdasági problémák) a felhasználás mélypontra zuhant (1,6 millió tonna), mely jelenleg 3-3,5 millió tonna körül stagnál (1. ábra). A szervestrágya felhasználás ilyen mértékű csökkenése mellett kritikusan alacsony a meszezőanyagok felhasználása hazánkban a ’90-es évek elejétől, melynek kedvezőtlen hatásait többen is érzékelhették (talajszerkezet romlása, ebből adódó belvizesedés, talajsavanyodás).

 

Hazánk műtrágya-felhasználása is óriási – kényszerű – változáson ment keresztül az utóbbi évtizedben. Az 1980-as évek közepén az 1 ha-ra kijuttatott műtrágyamennyiség a 270 kg/ha-t is meghaladta. Ilyen szintről zuhant a felhasználás a ’90-es évek elejére 37 kg/ha-ra, ami a 60’-as évek színvonalának felel meg, azzal a különbséggel, hogy abban az időszakban 10-szer több szervestrágyát használtak a műtrágya mellett, mint a ’90-es évek elején. Jelenlegi fajlagos műtrágya-felhasználásunk a legfrissebb adatok alapján 100 kg/ha (2. ábra).

 

Az EU-csatlakozás fényében szükséges megvizsgálnunk hazánk műtrágya-felhasználását is. Amennyiben megvizsgáljuk az EU tagországok műtrágya-felhasználását (1. táblázat) látható, hogy közel háromszor annyi műtrágyát használnak fel az EU tagországokban, mint hazánkban. A hazai műtrágya-felhasználás ugyan közel azonos a legalacsonyabb szintet képviselő Portugáliával, azonban hazánk növénytermesztési adottságai indokolttá teszik a műtrágya-felhasználás dinamikus növelését az EU-csatlakozást követően. A magasabb tápanyag-ellátottsági szinten a termésátlagok évenkénti változása kisebb mértékű, nő a termésstabilitás, ami kiszámíthatóbb piaci részvételt is eredményez. Európa keleti és balkáni részén a fajlagos műtrágya-felhasználás több ország esetében (Moldávia, Albánia, Oroszország, Ukrajna) alig haladja meg a 10 (!) kg/ha-t.

 

A műtrágya-felhasználás hazánkon belül, megyénként is eltérő képet mutat (3. ábra). Legnagyobb mértékű az 1 ha műtrágyázott alapterületre eső felhasználás Komárom-Esztergom és Hajdú-Bihar megyében (200 kg/ha NPK felett), míg legalacsonyabbak ezek az értékek Vas és Veszprém megyében (110 kg/ha körül). Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben a felhasználás mértéke az országos átlagtól csak kismértékben marad el, ami elsősorban a gyengébb minőségű területek magas arányával magyarázható.

 

A megtermelt termés mennyisége alapvetően függ a növény számára rendelkezésre álló tápanyagok mennyiségétől, formájától illetve attól, hogy a növény fejlődési időszakán belül az eltérő tápanyag igényeknek megfelelő mennyiségű tápanyag álljon rendelkezésre. Ugyanis nemegyszer előfordulhat az, hogy a talajban fizikálisan jelen van a megfelelő mennyiségű tápanyag, ugyanakkor egyéb környezeti és talajhatások miatt a felvehetőség jelentős mértékben romlik. Éppen ezért a növények tápanyagellátásának megtervezésekor nem elegendő a növény fajlagos igényén és a talaj tápanyag tartalmán alapuló tervezés, mert a növény tenyészidején belül a változó felvételhez is tudnunk kell alkalmazkodni a minél nagyobb termés elérése érdekében, illetve pontosan ismernünk kell a tápanyagigényt módosító tényezőket (talajtípus, talajállapot, elővetemény, előző évjáratok, öntözés stb.).

 

A modern termesztéstechnológiával szemben támasztott követelmények a környezetvédelem, a környezeti terhelések csökkentése illetve a jövedelmezőség növekedése. Ez utóbbi követelmény vagy a költségek csökkentésével – ami a tápanyagellátás vonatkozásában nem járható út – vagy a hatékonyság növelésével valósítható meg. A hatékonyság növekedése a tápanyag-visszapótlás esetén növény- és termőhely-specifikus trágyázást feltételez, melyhez elengedhetetlen az adott kultúrában és termőhelyen a kijuttatott tápanyagok hasznosulásának ismerete. Az okszerű tápanyag-visszapótlással a növény igényeit kell kielégíteni illetve a talaj és a környezet védelmét kell érvényesíteni a legköltségkímélőbb módon.

A hagyományos tápanyag-visszapótlási módszer a talaj tápanyag-ellátottsági szintjének ismeretén alapszik. Azonban a talajvizsgálati rendszerek illetve a talajvizsgálatok rendkívüli mértékben visszaszorultak, ezek visszaállítása nélkül talajaink tápanyag-feltöltöttségi állapota és tápanyag-szolgáltató képessége nem állapítható meg. Szükséges továbbá a növény fajlagos tápanyagigényének, illetve a korrekciós tényezők (elővetemény, istállótrágyázás, agyagásvány szerkezet, öntözés) ismerete. A korrekciós tényezők közül kiemelkedő jelentőségű a talajtípus, mely jelentős hatást gyakorol a műtrágyaigényre. Hasonlóan fontos az adott fajta vagy hibrid trágyareakciója, ami sok esetben nem kellően ismert vagy kevésbé figyelembe vett tényező.

A környezetkímélő tápanyag-ellátási alternatívák a biotikus és abiotikus környezet csökkentett terhelése mellett költségkímélő változatot is jelenthetnek. A növényspecifikus, közepes tápelem-ellátottsági szint kialakítása, a vetésforgótól függő, több évre szóló foszfor és kálium adagolás illetve a kedvező elővetemény-hatások kihasználása mellett a szerves anyagok okszerű hasznosításával tehetünk eleget a környezetkímélő tápanyagellátás kívánalmainak. A helyspecifikus (precíziós) tápanyag-visszapótlás hazánkban egyre nagyobb területen kap létjogosultságot, azonban általánosabb bevezetésének műszaki és anyagi háttere sok esetben nem kellően biztosított.

Az őszi vetésű növényeknél a tápanyagellátás tervezésekor figyelembe kell venni azt, hogy a növények kezdeti fejlődésének tápanyagigényét messzemenően ki kell tudnunk elégíteni. Ez a tápanyagigény a növények fejlődési állapotából adódóan ugyan nem nagy ebben az időszakban, de a növény érzékenysége a talaj tápanyagtartalmával szemben fokozottabb. Az őszi vetésű növényeknél a tápanyag mennyisége mellett kiemelkedő fontosságú a makro- és mezo-tápelemek egymáshoz viszonyított megfelelő aránya. Éppen ezért az őszi vetésű növények tápanyagellátásának megtervezésekor szem előtt kell azt tartani, hogy a talaj tápanyagtartalma és a tervezett termés tápanyagigénye alapján meghatározott műtrágyamennyiségek egymással megfelelő arányban álljanak. A hazai műtrágyázási gyakorlatban a foszfor és kálium műtrágyát kiadhatjuk csak ősszel, ebben az esetben a kiadott mennyiség a növény teljes életciklusának igényét kell, hogy fedezze. Amennyiben tavasszal is kiadható, gyorsan felvehető foszfor és kálium tartalmú műtrágyákat is alkalmazunk, abban az esetben is célszerű e két makro tápelem bizonyos részének őszi kijuttatása (1. kép). A két tápelem közül a kálium nagyobb hányadát célszerű ősszel kijuttatni, ugyanis e tápelem a növények szénhidrát-forgalmát kedvezően befolyásolva a fagyállóságot jelentősen növeli.

A növények nitrogén ellátását más szempontok is befolyásolják. A nitrogén, mint tápelem más funkciókat is betölt a szántóföldi növénytermesztésben, melyek közül elsődleges a szármaradványok lebontásában betöltött szerep. A szármaradványok talajba kerülésekor drasztikusan megváltozik a szén-nitrogén arány, ami úgynevezett pentozán hatás kialakulását eredményezheti. A pentozán hatás lényege, hogy a magas cellulóztartalmú szerves anyagok bomlásához szükséges nitrogént a lebontó mikroorganizmusok a talajból, sok esetben a növény elől vonják el, amely a növényeken tápanyaghiány tünetek formájában válik láthatóvá. Hasonló pentozán hatás alakulhat ki abban az esetben is, amikor nem megfelelően kezelt, szalmában gazdag trágyát szórunk ki, így a trágya nitrogén tartalmának nagy része nem a talajba kerül, hanem a szalma lebomlásához szükséges. A pentozán hatás elkerülése érdekében már ősszel – bár ekkor a növény fajlagos igénye még kicsi – gyorsan bomló nitrogén műtrágyát kell adni. Ennek mennyisége függ az előveteménytől, illetve az elővetemény szármaradványainak mennyiségétől is. A szármaradványok bomlásának elősegítése nemcsak a pentozán hatás megakadályozása miatt célszerű, hanem a szármaradványok gyors ütemű bomlása során a növénymaradványokban lévő szerves anyag és kálium is feltáródik, mely utóbbi esetben a tápanyagigény a feltáródott mennyiséggel csökkenthető.

 

Dr. Zsombik László

DE ATC Növénytudományi Tanszék

 








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01