Agrárágazat főoldal   Agrárágazat 2007 November






Tartalomjegyzék Zöldre piros Új Belarus telephely Horton Utolsó lap

Tendenciák a mezőgazdasági szakképzésben





 

 

A szakképzésben résztvevők száma a kilencvenes évek elejétől folyamatosan csökkent, ezen belül a szakiskolákban a 2004/2005-ös tanév tanulólétszáma az 1990/91-es tanév 58%-ára esett vissza. Mindeközben a szakképzési programokat kínáló intézmények száma a 14 év alatt 42%-kal emelkedett. Az önkormányzatok és a más iskolafenntartók között nincs, vagy nem megfelelő a kommunikáció. Gyakori, hogy kis földrajzi térségekben, azonos szakmákban párhuzamos és gazdaságtalan képzés folyik.

 

A rendszerváltást követően Magyarországon az iskolai rendszerű szakképzés jelentős mértékben módosult. Számos regionális, nemzeti és külföldi program keretében átalakult az intézmények képzési kínálata, képzési programja, pedagógiai módszerei, irányítási rendszere. A szakképzés-irányítás eszközei között a 90-es években domináns szerepet játszott a nemzetközi mintákat követő modell-alkotás, amelyet egy nagy projekt keretében az iskolák egy szűkebb körében indítottak el, s ezt követte az iskolák zöme. Ilyen modellteremtő volt a világbanki projekt 2+2+x szerkezete, amely a korábbinál szélesebb általános képzéssel alapozta meg a későbbi szakmaváltásokat, a képzés végén pedig direkt módon az aktuális munkaerő-piaci elvárásokhoz hangolta a képzést. Mindezek eredményeként egy alapelveiben és eszközrendszerében eklektikus rendszer jött létre, amely éppen eklektikus jellegéből adódóan viszonylag rugalmas volt.

 

A rendszer lehetővé tett olyan, intézményi szintről vagy intézmények egy csoportjától induló fejlesztéseket, amelyek más intézmények számára is átvehető innovációt jelentettek. A rendszer ugyancsak nyitott ahhoz, hogy a helyi, speciális adottságokra és szükségletekre intézményi szintű fejlesztéssel keressen választ – a modellteremtés igénye nélkül.

 

A mai magyar szakképzés két iskolatípusa (szakiskola és szakközépiskola) mellett a felsőfokú szakképzés formájában a felsőoktatási intézmények is bekapcsolódnak a gazdaság által megkövetelt szakképzett munkaerő iskolai képzésébe.

A képzési kínálat nem tükrözi a gazdaság elvárásait, egyszerre van jelen a rendszerben a túlképzés és a szakemberhiány. Az iskolarendszerből kilépők között növekszik a pályaelhagyók aránya.

 

A képzés összetétele és a munkaerő-kereslet struktúrája jelentősen eltér egymástól:

  • Csökken a szakiskolai tanulólétszám, amely a szakmunkás-utánpótlás bázisa, jóval többen szereznek közép- és felsőfokon olyan végzettséget, amivel „fehérgalléros” munkakör látható el.
  • A szakmunkások hiánya összefügg azzal, hogy a pályaválasztók döntéseit igen kevésbé befolyásolja a munkaerő-piaci kereslet, a képzési és a munkaerőpiacon jelentős az információhiány: a képzési programok és a képző intézmények között választókhoz nem jutnak el a választott szakképesítéssel betölthető szakmák munkaerő-piaci helyzetével kapcsolatos aktuális információk és várható trendek.
  • A szakképző iskolák képzési kínálatát a tanulói kereslet és az iskola képzési kapacitása határozza meg, a képzési kínálat módosításával nem, vagy csak nagyon késve képesek reagálni a változó munkaerő-piaci keresletre.
  • A végzettek száma és a munkaerő-kereslet eltérése jelzi, hogy a gazdaság fejlődése munkaerő-korlátba ütközik, aminek következménye a pályakezdők növekvő munkanélkülisége, a munkaerőpiacra belépni szándékozó korosztályok növekvő kiábrándultsága.
  • A felnőttképzés sem képes kellő mértékben korrigálni a munkaerőpiac strukturális feszültségeit, leszakadók, folyamatosan tanulók képezik e népesség zömét.

A szakképzés intézményrendszerének működése nem költség-hatékony:

  • Az iskolák döntő többsége kis tanulószámmal, szűk képzési kapacitással működik. Az általános képzés (általános iskola, gimnázium) mellett egyre több iskola kínál egy-egy szakképzési programot, ami nem jelent valódi alternatívát a továbbtanulók számára, és a végzettekkel gyorsan telítődik a munkaerőpiac.
  • A szakképzés indításának engedélyezése a fenntartó döntése, aki egyúttal felelős a képzéshez szükséges feltételek biztosításáért is. A feladat-ellátási helyek számának növekedését valójában a szakképzési fejlesztési forrásokhoz (normatívához) való hozzáférés motiválja.
  • A munkaerő-piaci igény és az iskola képzési szerkezete között gyenge a kapcsolat, a szakképzés állami finanszírozása és az intézmények működésének eredményessége között nincs, vagy csak nagyon közvetett és távoli az összefüggés.
  • A magas lemorzsolódás egyik oka, hogy az iskola kevéssé veszi figyelembe a tanulók fejlesztési szükségleteit, az oktatás-képzés élményszegény, a pedagógiai kultúra szegényes.

A pályaválasztást, pályaorientációt, pályakorrekciót szolgáló rendszer nem tölti be funkcióját, működése nem hatékony:

  • A fiatalok nem kapnak meg minden segítséget (információt, tanácsadási támogatást) ahhoz, hogy az egyéni képességeiknek, érdeklődési körüknek megfelelő, az önálló életkezdésük biztosításához szükséges jövedelmet, folyamatos, továbbfejlődési lehetőséget garantáló szakképzést válasszanak. Ezért többségük számára a pályaválasztás leszűkül az iskolaválasztásra. Ezt erősíti, hogy a pályaválasztás – a mobilitási lehetőségek, illetve hajlandóság hiányában – földrajzilag is meghatározott.
  • Az egyéni képességek, a képzési lehetőségek, a munkaerő-piaci információk ismerete nélkül hozott pályaválasztási döntések is hozzájárulnak a lemorzsolódáshoz, vagy a végzés után a pálya elhagyásához, amely a személyes kudarcélményen kívül veszteséget okoz, hiszen a képzésbe fektetett egyéni és társadalmi tőke kárba vész.
  • Hiányoznak, illetve gyengék a munkaügyi intézményrendszer, a szakképzési intézmények, valamint a munkáltatók közötti kapcsolatok. Az egy-egy régióban jól működő pályaválasztási rendszer visszacsatolása gyenge, nem szolgálja a képzés fejlesztésével kapcsolatos döntéshozók munkáját.

Nem áll rendelkezésre jól hasznosítható, a szakképzésből kilépőket regisztráló pályakövetési rendszer:

  • Nem biztosított a hozzáférés a megbízható, rendszeres, összehasonlítható információhoz a képző intézmények tevékenységének értékeléséről.
  • Hazánkban nem áll rendelkezésre összehasonlítható eredményeket produkáló módszertan a szakképzésből kilépők pályakövetéséhez. Jelenleg nem megoldott a visszacsatolás, a szervezett, rendszeres és standardizált információgyűjtés azzal kapcsolatban, hogy a szakképzésből kilépők személyes és szakmai kompetenciáival maguk a képzést befejezők, illetve a szakképzett munkaerőt alkalmazó vállalatok, vállalkozások mennyire elégedettek, és a képzés során megszerzett szakmai tudást mennyire tudják hasznosítani.
  • A felhasználók, a munkaerő-piaci szereplők véleményének a szakképzésre való visszahatása gyenge, a szakképzés tartalma és kínálati szerkezete az elvárható mértékhez képest lassan igazodik a munkaerő-piaci trendekhez.

A jelenlegi helyzet részletes elemzése alapján fogalmazódtak meg a specifikus célok, amelyek között kiemelten szerepel a humán erőforrások jobb kihasználása, a foglalkoztatás növelése és a humán potenciál fejlesztése. Ennek két oldalát lehet említeni:

  • a jobb minőségű humán tőkét, amely a munkaerő megfelelő képességét, készségeit és tudását takarja;
  • a foglalkoztatásból kieső emberek tehetségének, tudásának és munkaképességének kamatoztatását, termelő jellegű tevékenységekre való fordítását.

A szakképzés középtávú céljai és a fejlesztéspolitika prioritásai Magyarországon

A szakképzés középtávú fejlesztéspolitikai céljait és prioritásait a helyzetértékelés, a távlati célok az Európai Unió által elfogadott oktatáspolitikai célok mellett nagymértékben meghatározza még a Nemzeti Fejlesztési Terv, melyek figyelembevételével e stratégia a következő középtávú prioritásokat tartalmazza:

  • Az élethosszig tartó tanulás megalapozása kulcskompetenciák birtoklása révén az egyenlőtlenségek mérséklése.
  • A szakképzés minőségének javítása.
  • Moduláris szakképzési rendszer kialakítása az EU- normáknak megfelelően.
  • A pedagógus szakma fejlődésének támogatása.
  • Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának fejlesztése.
  • A szakképzés tárgyi feltételeinek javítása, korszerűen felszerelt szakmai gyakorlóhelyek kialakítása.
  • A szakképzés költséghatékonyságának és irányításának javítása.
  • Középiskolai végzettséget vagy szakképzettséget szerzők arányának növelése.
  • Versenyképes szakképesítések (kulcskompetenciák, informatika, idegen nyelv, stb.).
  • Az iskolarendszerű szakképzés és az iskolarendszeren kívüli képzés intézményeinek együttműködése.
  • Fiatal felnőttek, illetve a felnőttek versenyképes szakképesítéshez jutása.
  • Kisebbségek képzése.
  • Foglalkoztatási ráta növelése (70%).
  • Gazdaság és szakképzés együttműködése.
  • Lifelong learning: beszámítás, átjárhatóság, továbbépíthető kvalifikációk.
  • Érvényesítse a szakmai elszámoltathatóság követelményeit.
  • Képzési konzorciumok létrejöttének támogatása.

A szakképzési stratégia ezekhez való hozzáadása nélkülözhetetlen, mert az elkövetkezendő időszakban az Európai Unió által nyújtott támogatások fogják képezni a szakképzés fejlesztésére fordítható források jelentős hányadát. Felhasználásuk alapvetően a Nemzeti Fejlesztési Terv II. keretében fog történni. A Nemzeti Fejlesztési Terv a stratégia szakaszai között biztosítja a fenntarthatóságot.

 

Agrárszakoktatás jelene

Az agrárszakoktatás különösen nehéz helyzetbe került, mert az oktatáspolitika, az irányítási rendszer mellett a termelési struktúra, a tulajdonviszonyok alapvetően átalakultak. A mezőgazdasági ágazatban nincsenek új beruházók, új munkáltatók, amelyek munkaerő-keresletet támasztanak. A munkaerő-piaci előrejelzések rendkívül megbízhatatlanok.

 

Az intézményhálózat szétaprózódott, túl sok a képzőhelyek száma. A gyakorlati képzés erősítése az agrárszakképzésben is a színvonalas képzés kulcseleme. Az agrárszakképzés az egyik legdrágább szakképzési terület. A mezőgazdasági képzés jellegéből, sajátosságaiból adódik, hogy a szakképesítések széles szakmai spektrumot ölelnek fel, több ágazati igényt elégítenek ki egyszerre, míg a gazdálkodó szervezetek egyre inkább specializálódnak. A megfelelő ismeretek, az alapvető szakmai fogások elsajátíttatásához az iskoláknak működő tangazdasággal is rendelkezniük kell. Csak akkor lehet a tanulókat kihelyezni a gazdákhoz, üzemekhez, vállalkozásokhoz, amikor az iskolában a szakmai alapokat már elsajátították. A képzés fajlagos ráfordítása rohamosan emelkedik, az intézményfenntartóknak nincs forrásuk a tanüzemek, tangazdaságok fenntartására. Nem megoldott a vállalkozások bevonása a gyakorlati képzésbe, bár az agrárium területén is megindultak a kísérletek a tanulószerződés bevezetésére a Magyar Agrárkamara felügyeletével.

 

A változó szabályozási környezet szemléletének elsajátítása, megértése, alkalmazása a termelési folyamatokban elengedhetetlenül fontos a tanulók számára. Az állat és növény egészségügyi-, az élelmiszerbiztonsági szabályok, a „jó mezőgazdasági gyakorlat” és a környezetgazdálkodási ismeretek, az informatikai eszközök és alkalmazások használata a szakképzés és a napi gazdálkodási tevékenység során elengedhetetlenül szükséges.

 

Új programok, fejlesztések

Az elmúlt években indult, és a mai napig zajló program a szakiskolákban folyó oktatás tartalmi, módszertani megújulását, a szakmai képzésből kimaradtak visszavezetését (reintegrációját), továbbá a szakiskolák vezetőtestületének továbbképzését, fejlesztését célozza. A Szakiskolai fejlesztési programban részt vevő szakiskolai tanulók körében a lemorzsolódások csökkentésével, az alap kompetenciák birtokában eredményesebben vesznek részt a szakképzésben, és jutnak valamilyen szintű szakmai végzettséghez.

 

A reintegrációs programban részt vevők képesek lesznek minél nagyobb arányban a szakképző évfolyamba lépés feltételéhez szükséges alap kompetenciák megszerzésére.

A munkaerőpiac változó igényeit csak a gazdaság szereplőivel szorosan együttműködő, rugalmas, adaptív szakképzési intézményrendszer képes figyelembe venni, követni. A fejlett gazdasági rendszerekkel rendelkező országokhoz hasonlóan a jövőben a magyar iskolarendszeren belül megszerezhető kvalifikáció határozza meg a foglalkozási esély mértékét. Az oktatásban alapvető szemléleti fordulatot kell végrehajtani. Az ismeret centrikus tananyag közlését fel kell váltania a mindennapok szintjén használható, új technológiai megoldások, a döntően képességfejlesztő tevékenységeknek. A képzési rendszer korszerűsítése (új OKJ bevezetése, a tankötelezettség 18 éves korig emelése, a mainál rugalmasabb iskolaszerkezet kialakítása) új feladatok elé állítja az iskolák fenntartóit és vezetőit egyaránt. A jelen időszak legfontosabb feladata a modulrendszerű oktatás bevezetésének előkészítése: a tartalmi és módszertani fejlesztés végrehajtása, az intézményi szakmai program elkészítése a pedagógiai programok módosítása. Alapvető cél a pályakezdő szakmunkások felkészültségének, munkaerő-piaci értékének növelése, a tanulók felkészítése az élethosszig tartó tanulásra, az egyéni tanulási utak feltételeinek kialakítása és felkészülés az uniós tagsággal járó kihívásokra és lehetőségekre. A kompetencia alapú képzésre történő tervezés alapfeltétele a kompetencia alapú, moduláris szerkezetű, szakmacsoportos rendszerű, gyakorlat/tevékenység központú Szakmai és Vizsgakövetelmények megjelenése. Iskolarendszerű szakképzés esetén a Központi Program kihirdetése is alapfeltétel. Mindezek, egyelőre még csak tervezet szintjén állnak rendelkezésre a mezőgazdasági szakmacsoportban.

 

A modulok formailag egységes és tartalmilag meghatározott tananyagegységek, melyekből rugalmasan állíthatók össze a képzési programok, egy-, vagy több kompetenciát tartalmaznak (egy foglalkozás adott feladatának az elvégzéséhez szükséges ismereteket, magatartásformákat és képességeket jelent). Magában foglalja a belépő szintet és az elérendő végcélt is. Tartalmazza az oktatási, tanulási stratégiákat, módszereket, eszközöket, az értékelés módját és szempontjait. Előre meghatározott szintre juttatja el a tanulót.

 

Kecskeméten e tanév kezdetétől kezdődött az oktatás a Kecskeméti Térségi Integrált Szakképző Központban. A korszerűen felszerelt központi képzőhelyen, a tanév egészére előre meghatározott beosztás szerint folyik az oktatás a konzorciumban lévő 7 iskola diákjai számára. Iskolánk szakképző évfolyamos tanulói számára itt lehetőség van az informatikai laboratóriumokban a gazdálkodási és vállalkozási ismeretek gyakorlati feladatainak az elsajátítására. A környezetvédelmi laboratórium lehetőséget ad minden egyes szakképesítésben a tanulók és oktatók környezettudatos magatartásának kialakítására, megerősítésére. A hét iskola közötti együttműködés, reményeink szerint pozitív hatással lesz mind az oktatók, mind a diákok alkalmazkodó képességére.

 

 Gyuricza Gyuláné








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01