Agrárágazat főoldal   Agrárágazat 2007 Április






Tartalomjegyzék Öntözőrendszert szeretnék a kertembe  de milyet? A gabonavizsgálatok eszközei és módszerei Utolsó lap

A tritikálé termesztése  kenyérgabonaként történő új felhasználási lehetősége





A tritikálé termesztésének eddigi csúcsát 2004-ben érte el: 159 ezer ha vetésterületen, 618 ezer tonna terméssel. 2005-ben közel azonos (158 ezer ha) területen 570 ezer tonnát takarítottak be. 2006. évi területe 140 ezer ha, 508 ezer tonna terméssel. 2007-ben, bár vetéséhez elegendő fémzárolt vetőmag nem állt rendelkezésre, de az előző évihez hasonló területtel számolhatunk. A termelők megismerték kedvező termesztési és takarmányozási tulajdonságait és megkedvelték e növényt. Reménykedhetünk abban, hogy e ragyogó növény felhasználási területe tovább bővülhet és segítheti a gyenge termékenységű területeinken gazdálkodó termelőink boldogulását, a magyar lakosság számára pedig lehetővé teszi egy egészséges és tápláló új élelmiszeripari termék; a tritikálé kenyér fogyasztását.


A ma termesztett fajták igénytelenebbek a búzánál, jól tűrik a szélsőséges ökológiai körülményeket is. A rozs genom adja a jobb vízhasznosítást, a kedvezőbb tápanyag-hasznosító képességet, a kórokozókkal szembeni rezisztenciát és alkalmazkodóképességet, míg a búza gének biztosítják a megfelelő termést és minőségi tulajdonságokat. Ezek alapján az abiotikus rezisztencia vonatkozásában kitűnő a szárazságtűrése, sótűrése, savas és lúgos talajkémhatás tűrése és a hideg-meleg klíma tűrése egyaránt. Nagyon jó a betegség-ellenálló képessége (biotikus rezisztencia), amely mindkét szülőét felülmúlja. Elsősorban a lisztharmat, a hópenész és az üszögrezisztenciája kitűnő. A rozsdarasszok egyes biotípusai iránt fogékony, másokkal szemben ellenálló. Takarmányozási értéke kiváló és kenyér– főként az új magyar fajtából, a Hungaro-ból –, valamint egyéb pékáru is készíthető belőle. Aminosav összetétele kedvező, a takarmányozás szempontjából fontosabb metionin+cisztein és lizin tartalma magas. Összességében takarmányozási szempontból kiváló szemes (abrak) takarmány, amelyet önmagában is szívesen fogyasztanak az állatok, még a baromfi is, amely a rozst nem kedveli.



A fejlett, kenyérgabonával (búza, rozs) rendelkező országokban elsősorban takarmányként kerül felhasználásra, de már kezdenek próbálkozni vele a sütőiparban is. Indiában és Etiópiában kenyérgabonaként termesztik. Oroszországban és Ukrajnában zöldtakarmányozási célra nagy zöldtömeget adó fajtákat nemesítenek és termesztenek. Nagy előnye a tritikálénak – a többi gabonaféléhez képest –, hogy gazdaságosan és egyben környezetkímélő módon termeszthető kedvezőtlen ökológiai körülmények között is.

Európában – a közel 1.000.000 ha vetésterülettel rendelkező Lengyelország mellett – Németországban, Franciaországban és Ukrajnában folyik nagy volumenű (több százezer ha-os) tritikálé termesztés, de jelentős és egyre növekvő Anglia, Bulgária, Románia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Ausztria, Svájc, Svédország, Belgium, Hollandia, Jugoszlávia, Horvátország, Szlovénia, Csehország, Szlovákia és Magyarország vetésterülete is. A világon nagy termőterülettel és jelentős kutatási eredményekkel Európán kívül Ausztrália, USA, Mexikó, Oroszország, Kína, Brazília, Argentína, Kanada, Chile, Marokkó és Dél-Afrika rendelkezik.


Ma az első igazi tritikálé fajta megjelenése után 40 évvel kb. 4 millió hektáron, 10 millió tonnát meghaladó mennyiséget termesztenek évente. Magyarországon a lengyel Presto fajta honosítása után a ’90-es években kezdett intenzíven növekedni a vetésterülete és 1996-tól meghaladja a 100 ezer hektárt, jelenleg 140 ezer ha körüli. Sajnos a – a rozshoz hasonlóan nem intervenciós gabonaféle, ezért termesztése megtorpant. Termesztése elsősorban búza, kukorica, árpa számára már kevésbé alkalmas, gyengébb termőképességű ún. „átmeneti” talajokon folyik. Ezeken a talajokon versenyképes a fent említett növényfajokkal és a rozzsal is. Emellett jobb talajokon is versenyképes a takarmánybúzával és árpával – termőképességben is – és kevesebb ráfordítást igényel.

Európában ma legeredményesebb a lengyel tritikálé nemesítés, emellett a német és francia fajták is ismertek és újabban már eredményes magyar nemesítésről is beszélhetünk. Hazánkban a GK Kht-ban Szegeden és az MTA Martonvásári Kutatóintézetében folyik lengyel és német fajták honosítása, Szegeden nemesítése is, emellett 2001-ben a Karcagi Kutatóintézetben állítottak elő új fajtát. Kisvárdán és Mosonmagyaróváron is nemesítik. Újabb átütő sikert a Hungaro magyar (kisvárdai) nemesítésű, étkezési célra is alkalmas fajta jelentett.

A közönséges búza (Triticum aestivum) és a hexaploid tritikálé között sütőipari értékben – a búza javára – mutatkozó különbséget a búzában jelenlévő DD genompár okozza. A hexaploid tritikáléban a DD genompárt a rozsból származó RR genompár helyettesíti. (AABBRR) Az eredeti oktoploid tritikálé genomja tartalmazza a DD genompárt is, így annak sütőipari tulajdonságai jobbak, viszont endospermiumának kiteltsége és termőképessége gyengébb. Néhány kutatóintézetben már folynak a kísérletek, hogyan lehetne a nagy molekulasúlyú glutenint hordozó allélt a D genomról átvinni az R genomra. Ezek alapján megindultak a kísérletek a kedvező allélok beépítése végett a tritikáléba – GMO fajták előállításával –, hogy ezzel kedvezőbb sütőipari minőséget érjenek el.

A (2n=6x=42 x 2n=6x=42) triticálé fajták keresztezésekor a tulajdonságok rekombinálódása miatt nagyszámú, igen különböző hibrid keletkezik, így hagyományos nemesítési módszerekkel is eredményes lehet a tritikálé lisztminőségének, sütőipari tulajdonságainak a javítása, mivel a szekunder hexaploid tritikálék – a nemesítési folyamatnak köszönhetően – tartalmazhatnak a hexaploid (étkezési) búza D genomjából származó géneket (D?) is. (1. ábra) Ezt a lehetőséget kihasználva rekombinációs hexaploid tritikálé genotípúsok (2n=6x=42 x 2n=6x=42) előállításával és azok folyamatos minőségi tulajdonságainak vizsgálata mellett sikerült előállítani az új étkezési tritikálé fajtát, a Hungaro-t.

Az előállított étkezési tritikálé lehetővé teszi egészséges, szermaradványoktól mentes, környezetbarát módon termeszthető új élelmiszeripari termékek – elsősorban pékáru – előállítását.

A tritikálé igénytelenebb a búzánál, jól tűri a szélsőséges ökológiai körülményeket is, alkalmazkodóképessége kitűnő. Ilyen szélsőséges termőhelyek: magas sótartalmú és toxikus alumínium tartalmú talajok, savanyú és lúgos talajok és a hideg-száraz, valamint a meleg-száraz klíma egyaránt. Szárazságtűrése jobb, vízigénye, tápanyagigénye kisebb, mint a búzának. Öntözést nem igényel. Termesztésének előnyei – a termésmennyiség és termésbiztonság, gazdaságosság tekintetében – a búzához, árpához és kukoricához képest elsősorban a fent említett kedvezőtlenebb termőhelyeken figyelhetők meg. Ezért is terjed termesztése – a sarkvidékek kivételével – az összes földrészen.

A rozshoz hasonlóan inkább a hűvösebb és csapadékosabb éghajlatot kedveli, csapadékos, mérsékelten hűvös őszön jól bokrosodik. A bokrosodáskori éjszakai alacsony hőmérséklet kifejezetten fontos a tritikálé számára, hogy a termőképességét ki tudja bontakoztatni. Még kora tavasszal, alacsony hőmérsékleti feltételek mellett (3-10 °C) is képes erőteljes oldalhajtás fejlesztésre. A tenyészidőszak hőösszeg-igénye 2100-2200 °C. A tritikálé a búzához hasonlóan túlnyomóan öntermékenyülő növény, ezért a virágzáskori hűvös, csapadékos idő megtermékenyülésében nem okoz ablakosságot, mint a rozsnál. Az őszi tritikálé – éghajlatigény vonatkozásában – Magyarországon mindenütt eredményesen termeszthető.

A tritikálé a talajjal szemben – a rozs kivételével – igénytelenebb a többi gabonafélénél. Extenzív (low input) technológiával, kis nitrogén adagokkal is gazdaságosan termeszthető. A jelenlegi kutatások és termesztési tapasztalatok azt jelzik, hogy alacsony N-ellátottságú talajokon a tritikálé kedvezőbb növény – gyengébb termékenységű és jobb talajokon egyaránt – mint a búza, árpa, vagy kukorica. Magyarországon a tritikálé termesztése elsősorban a búza, kukorica, árpa számára már kevésbé alkalmas, gyengébb termékenységű talajokon folyik. Az országos kísérleti adatok ismeretében elmondható, hogy jobb talajokon is versenyképes az említett gabonafélékkel. Ugyanolyan nagy – néha nagyobb – termésekre képes, mint a búza, vagy árpa, de kisebb ráfordítással. A termőhely kiválasztásánál tehát az lehet a fő szempont, hogy a búzának már kevésbé jó humuszos homoktalajokon, erdőtalajokon, középkötött talajokon és kötött réti talajokon egyaránt termeszthető. Tápanyag és vízigénye azonban nagyobb, mint a rozsé, ezért 0,8% alatti humusztartalmú homok és futóhomok talajokon már eredményesen nem termeszthető.

Előveteménye korán lekerülő növény legyen, hogy az őszi talajmunkákra, a talaj ülepedésére elegendő idő álljon rendelkezésre. Későn lekerülő elővetemény azért nem megfelelő, mert akadályozza az optimális időben történő vetést. Legjobb előveteménye a hüvelyesek és a korai burgonya. Így homoktalajon a magnak termesztett csillagfürt, somkóró és bab illetve jobb termékenységű talajokon a borsó, lóbab, bab és lencse. Pillangósok után nem kell őszi nitrogén. A korai kukorica még közepes előveteménynek tekinthető, a későn lekerülő viszont már rossz elővetemény, kevésbé jöhet számításba a késői betakarítás miatt.

Bár önmaga után is termeszthető 2-3 évig (takarmány céljára), de eredményesebb, ha vetésforgóban termesztjük. Vetőmagtermesztés esetén önmaga után nem termeszthető. A kedvező elővetemény hatások kiaknázása lehetőséget biztosít az utónövény (tritikálé) számára kis energia befektetéssel optimális termés elérésére.

A vetésváltás előnye nyilvánvaló a monokultúrás termesztéssel szemben és különösen fontos a talajtermékenység fenntartása illetve a növényegészségügyi problémák mérséklése érdekében. Szükséges a pillangósok részarányának növelése a vetésforgóban. A táj ökológiai adottságainak – a tábla talajának – és a piac igényei szerint a különböző növénycsoportokból a legjobban megfelelőket kiválasztva, azokat egymás után olyan sorrendbe kell termeszteni, hogy a vetésváltás előnyeit maximálisan kihasználhassuk.

Az ökológiai adottságoktól (éghajlat, talaj) függően a gyengébb termékenységű (homok, erdő) talajokon csillagfürt (savanyú talajon), somkóró (meszes talajon), bab a jó előveteménye, míg jobb termőképességű (csernozjom, réti) talajokon borsó, bab, lóbab, lencse, vagy szója. Pillangós elővetemény után – főként jó talajokon – őszi N alaptrágya kijuttatása nem szükséges, csak csökkentett adagú (50-60 kg/ha N) kora tavaszi N-fejtrágya egy alkalommal történő kijuttatása indokolt, a megdőlés elkerülése érdekében.

Humuszos homoktalajon és homokos- vályog mechanikai összetételű barna erdőtalajon történő vetőmagtermesztés esetén az alábbi fenntartható vetésforgó javasolható:

1. év/szakasz: hüvelyes növények – csillagfürt, vagy szöszös bükköny magtermesztés (savanyú homokon), bab, homoki bab, szöszös bükköny magnak (meszes homokon)

2. év/szakasz: tritikálé (rozs) termesztés. A betakarítás után a tarlóba savanyú homokon csillagfürt, meszes homokon olajretek vetése zöldtrágyának. Savanyú és meszes homokon egyaránt vethető az olajretek mellett a szöszös bükköny is, de újabb adatok szerint a szöszös bükköny és az olajretek vetőmagjának 2:1 arányú keveréke (20 kg/ha bükköny + 10 kg/ha olajretek) savanyú és meszes homokon is kitűnő zöldtrágyát ad

3. év/szakasz: burgonya

4. év/szakasz: rozs (tritikálé) és/vagy köles termesztés

A tritikálé tenyészidőszakára döntő jelentőségű az őszi fejlődés, amit az időben és jó minőségben elvégzett talajműveléssel kedvezően befolyásolhatunk. A későn kelt, ősszel gyengén fejlett, vagy ritka állományban már eleve terméscsökkenéssel számolhatunk. A talaj-előkészítésénél fő szempont, hogy az elővetemény maradványait felaprítva be kell dolgozni a talajba és a műveletet hengerrel lezárva elő kell segíteni a gyomok gyors kelését, majd a tarló ápolásával a gyomok pusztulását. Az egyöntetű és gyors keléshez elengedhetetlen a tömör, rögmentes, ülepedett magágy. A magágyat vetés előtt 10-14 nappal elő kell készíteni, hogy vetésre kellően ülepedett legyen. A korán lekerülő elővetemények (hüvelyesek, korai burgonya, egyéb kalászos) után első munka a tarlóhántás. Homokon sekélyen szántsuk fel az elővetemény tarlóját, majd gyűrűshengerrel zárjuk le. A meghántott tarlót a gyomok kikelése után – szükség esetén több alkalommal – tárcsával ápoljuk, amit gyűrűs hengerrel mindig le kell zárni. Vetés előtt – rendszerint szeptember elején – kiszórjuk a szükséges műtrágyákat és tárcsával bekeverjük a talajba, majd ezt követően – kombinátorral, simítóval – előkészítjük a magágyat. Homoktalajon nagyon fontos, hogy minden műveletet hengerrel zárjunk, ugyanis így a deflációt is mérsékelni lehet és a vizet is megőrizzük a talajban, ami az egyenletes és gyors kelés előfeltétele. A tritikálé talajművelése jó termékenységű, középkötött talajokon megegyezik az őszi búza és az őszi árpa talajművelésével.

A későn – szeptember végén, október elején – lekerülő elővetemények (napraforgó, kukorica) után már nincs elég idő a jó minőségű, ülepedett magágy előkészítésére, ezért ezeket az előveteményeket kerülni kell. Ha viszont nincs más terület a tritikálé számára, akkor a betakarítás után a szármaradványok zúzása, majd tárcsával történő aprítása és talajba keverése a legsürgősebb teendő. Ezután ki kell szórni a szükséges műtrágyákat, majd szántás után a magágy-előkészítés következzék.

A tritikálé trágyázásánál – úgy, mint más növénynél is – célszerű vetés előtt talajvizsgálattal megállapítani a talaj felvehető nitrogén-, foszfor és kálium-tartalmát. Savanyú talajoknál a meszezés, vagy magnéziumszegény homoktalajoknál az önporló dolomitos trágyázás mértékének eldöntéséhez a pH- értéket, hidrolitos savanyúságot (Y1 érték), Arany-féle kötöttséget (KA) és a felvehető Mg-tartalmat is célszerű megvizsgálni. A tritikálé fajlagos tápanyagigénye a következő (kg/100kg fő- és melléktermés):

N 1,8-2,2

P2 O5 1,1-1,4

K2 O 1,5-1,8

A tritikálé trágyázására – terméssel kivont tápelemek pótlására – intenzív termesztés esetén, nagy termés (7-8 t/ha) megalapozásához 120-130 kg N-hatóanyagot – három részre osztva –, 80-90 kg/ha P2O5 és 90-100 kg K2O hatóanyagot célszerű kijuttatni. Azokon a gyengébb termékenységű talajokon, ahol ma a tritikálét termesztik alacsonyabb színtű trágyázás is eredményes. Ehhez 80-100 kg/ha N – két, vagy három részre osztva –, 40-50 kg/ha P205 és 40-50 kg/ha K20 műtrágya-hatóanyag kijuttatása javasolható és így 4-6 t/ha termés is elérhető. Savanyú homoktalajokon a Ca- és Mg-tápanyagok pótlására és a tápanyagok felvehetőségének javítására 3 t/ha önporló dolomit kijuttatása – lehetőleg a pillangós elővetemény alá, kivéve a csillagfürtöt – célszerű. A foszfor és kálium műtrágya teljes mennyiségét ősszel, vetés előtt kell kijuttatni.

A tritikálé termesztésnél is a nitrogén tápelem a legfőbb termésnövelő tényező. Az igény szerint végzett N-trágyázás előfeltétele a jövedelmező, nagy termésnek. A tritikálénál meghatározó a bokrosodás mértékére (állománysűrűségre) és a kalászonkénti szemszámra – összességében a termés mennyiségére is – a korai stádiumban – ősszel vetés előtt kijuttatott nitrogén. Mivel a tritikálénál a kalászonkénti szemszámot a szárbaindulásnál kijuttatott N-el már nem lehet növelni, ezért a legtöbb N-re bokrosodáskor van szükség, ami feltétele a nagy termésnek. Ezért ősszel 40-60 kg N-hatóanyagot célszerű kijuttatni. Pillangós elővetemény után nem szükséges ősszel nitrogén kijuttatása. A második N-adagot – 40-50 kg/ha N-hatóanyag – tél végén, kora tavasszal a hajtásszám és terméskezdemények stabilizálása érdekében kell kijuttatni. A nitrogén harmadik részét – 0-30 kg N-hatóanyag mennyiségben – ha szükséges, akkor szárbainduláskor célszerű kijuttatni. A túlzott N-trágyázás ilyenkor növeli a megdőlés veszélyét, ezért a kijuttatott mennyiség meghatározásakor körültekintően kell eljárni. A kielégítő nitrogénellátottság biztosítja a szemkezdemények normális fejlődését, ami nagy ezerszem-tömeget eredményez.

Intenzív termesztés esetén (120-130 kg N-hatóanyag) és jó termékenységű talajokon a szárszilárdítás nélkülözhetetlen.

A tritikálé fejlődése, állománysűrűsége, állóképessége és ezekből adódóan termésének mennyisége és minősége is jelentősen függ vetésidejétől és az elvetett csíraszámtól. A kellő mértékű őszi bokrosodás miatt a korai vetés biztonságot jelent, azonban nem szabad túl korán sem vetni, mert az is terméscsökkentő. A túl korai vetés (szeptember közepe), az optimálisnál nagyobb csíraszám és a nitrogén túladagolás egyaránt növeli a szármagasságot és az állománysűrűséget, ami fokozza a megdőlés veszélyét. A túl késői vetés (okt. 20. után), ritka, nem kellően bokrosodott vetés jelentős terméskiesést (20-40%) okoz, amelyet tavaszi nitrogén műtrágyázással csak részben lehet ellensúlyozni.

Vetése az alábbi paraméterekkel javasolt:

· vetésidő: szeptember 25-október 10 között

· sortávolság: 12 cm

· csíraszám: 4,0 (3.5 – 4,5) millió csíra/ha (kb. 150-190 kg/ha vetőmag)

· vetésmélység: 4-6 cm

Az ilyen – optimális csíraszámmal és időben vetett állomány – kellő mértékben bokrosodik és nagyobb N-adagokat is elbír. A gyengébb termékenységű gyengén humuszos (0,8-1,0%) homoktalajokon a korábbi – szeptember végi – nagyobb csíraszámú (4,5 millió csíra/ha) vetés javasolható. Humuszos homoktalajokon és 1,0-1,2% közötti humusztartalmú erdőtalajokon az október elejei, 4,0 millió csíra/ha magmennyiséggel történő vetés, míg jobb termékenységű csernozjom barna erdő- és csernozjom-, valamint csernozjom réti- és öntéstalajokon 3,5 millió csíra/ha állománysűrűség, illetve október 5-10 közötti vetésidő javasolható. Homoktalajon a mélyebb, kötöttebb talajon a sekélyebb vetés ajánlott. A túl mély (8-10 cm) vetés – a rozshoz hasonlóan – jelentős terméskiesést okoz.

A jelenlegi gazdasági és politikai irányvonalak az európai mezőgazdaságban a műtrágyák, peszticidek és termésszabályozó anyagok használatának mérséklésére irányulnak és lehetséges, hogy ez – a rozstermesztés mellett – a tritikálé termesztés jelentőségének a növekedéséhez vezet majd. A növény tápanyagellátását, a vetőmag mennyiségét és a vetés idejét úgy kell meghatározni, hogy örökletes adottságait érvényre juttatva a tritikálé képes legyen elnyomni a gyomokat és rezisztencia tulajdonságai érvényesüljenek. Vetőmagcsávázás – elsősorban a fuzáriumos betegségek miatt – szükséges. Vegyszeres gyomirtásra a ritka, gyengén fejlett tavaszi állományban van szűkség. A gyomirtás szükségességét a gyomflóra felvételezés és a gyomosság mértéke alapján döntjük el. Szükség esetén általában a búzában is használható gyomirtó szerekkel lehet védekezni.

Szárszilárdításra – intenzív termesztés és magasabb N-adagok esetén – a termésbiztonság növelése érdekében szükség van. A megdőlés veszélye szárrövidítő szer (CCC vagy etephon+mepiquatklorid) alkalmazásával csökkenthető. Az időjárási viszonyoktól függően kell kiválasztani a megfelelő hatóanyagot.

A gombás betegségek – a fuzárium kivételével – a tritikáléban ritkák, ezért rendszerint nem szükséges az állomány védelme. Az első megfigyelt gombabetegség a tritikálénál Ausztráliában a szárrozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici) volt. Előfordulnak egyéb gombák okozta levél- és szártőbetegségek is, de ritkák. A lisztharmat rezisztenciája igen jó, sőt a Hungaro fajta rezisztens. A Fusarium spp. gombák a tritikálét is fertőzik, ami ellen javasolt csávázással védekezni. Kártevők ellen általában nem szükséges a védekezés. A vetésfehérítő megfigyeléseink szerint ritkán károsítja a tritikálét.

A tritikálé betakarítása nagyobb figyelmet igényel, mint a búzáé vagy a rozsé. A rozshoz hasonlóan már teljesérésben azonnal csírázásra képes. A betakarítását a teljes érés elején – általában július 15. körül – kell elvégezni, és ilyenkor törekedni kell a gyors betakarításra. Betakarításkor a tritikálé szem törékenyebb, mint a búza, vagy rozs, ezért precíz kombájnbeállítást igényel. A tritikálé légzése a betakarítás után is erőteljes, ezért kezdetben állandó forgatással gondoskodjunk a halom szellőztetéséről, mert könnyen bemelegszik, és emiatt csökken a csírázóképessége, romlik a takarmány – és sütőipari értéke.

Dr. Kruppa József, tudományos főmunkatárs

Debreceni Egyetem ATC MTK

Növénytudományi Intézet








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01