Agrárágazat főoldal   Agrárágazat 2007 Április






Tartalomjegyzék Kihívások és kilátások a magyar sertéságazatban 2007-ben A biogén amin képződés veszélye és megelőzése lucerna szenázsokban Utolsó lap

A malacok takarmányozása





Jó hízó alapanyag csak a jól fejlett, betegségen át nem esett, egészséges, a fajtára jellemző súlyban megszületett, választott, majd felnevelt malac lehet. Csökötten született, rosszul felnevelt állatokból, jó hízó sohasem lesz. Ez pedig, átlagos környezeti feltételek között, a kocák takarmányozásán, de különösen a malacok elválasztásának és felnevelésének technológiáján múlik.

A kocák takarmányozásáról szóló cikkben bemutattuk, hogy a vezető sertéstartó országok már napjainkban is 28 hízósertés/koca kibocsátással számolnak, de nem is távoli céljuk a 30 feletti kibocsátás elérése. Ennek nyilvánvaló alapfeltétele a megszületett, életerős, jól fejlett malacok nagy száma, de az már részben/egészben a malacnevelési technológia feladata, hogy ezek el is érjék előbb a hízóba állítást, majd később, most már a hizlalási technológiával kiegészülve, az értékesítési súlyt (életkort).



Az említett cikkben ugyancsak bemutattuk a kocák takarmányozásában esetleg előforduló azon hibákat, amelyek a megszülető malacok számát, egyedi és alomsúlyát befolyásolhatják. Amennyiben ott azt írtuk, hogy „a gazdák lehetősége, a korrektebb telepi menedzsment, a pontosabb takarmányozás, a szigorúbb állategészségügy, és mindenekelőtt saját naprakész szaktudásával együtt járó gondossága”, akkor ez a malacnevelés tekintetében fokozottan igaz. Ebben a cikkben olyan gondolatokkal szeretnénk az eredményes malacneveléshez segítséget adni, amelyeket a sertéstartó gazda átgondolva és saját körülményeihez igazítva növelheti a felnevelés hatékonyságát.

A malacok felnevelését/takarmányozását általában két jelentős részre oszthatjuk: a választás előtti (szoptatás alatti) és a választás utáni (a gyakorlat rendszerint ezt nevezi malacnevelési szakasznak) időszakra. Ez természetesen tovább finomítható, hiszen a választás előtti időszakban az anyatejfogyasztást kiegészítjük szilárd takarmánnyal, a választás körüli időszak egészen különleges igényeket támaszt, majd következik a nevelés (egy vagy két szakaszra osztott, a korábbiakhoz képest könnyebb (?)) ideje.

Az újszülött malac táplálóanyag tartaléka meglehetősen kevés, körülbelül 1-2 órára elegendő mozgósítható glikogén van a testében. Zsírtartaléka is kevés. Ez az oka annak, hogy minél előbb kolosztrumhoz kell jutnia. Szüksége van erre azért is, mert csak így juthat passzív immunitáshoz (2. ábra), továbbá olyan anyagokhoz, melyek az emésztőtraktus megfelelő fejlődéséhez szükségesek. A modern fajták malacainak gyakori jellemzője, hogy ún. vashiányos anémiával jönnek a világra, ezért a vaspótlásról, csaknem minden esetben gondoskodni kell (élettani okok miatt, a koca vasban gazdag takarmányozásával – szakirodalmi adatok szerint – nem, vagy alig lehet növelni a malacok vastartalékát). A vasfelszívódás akkor nagyobb mértékű, ha az szerves kötésben (pl. kelát) van. Az adagolás történhet injekció formájában, vagy szájon át (csecsre szórva, esetleg tálcáról, naponta frissen).

Az újszülött malac enzimrendszere is más, mint amilyen lesz néhány hetes vagy még idősebb korában. Ez a változás jól követhető a 3. ábrán, aminek alapján meglehetősen egyértelműen lehet meghatározni az etetni kívánt takarmány lehetséges táplálóanyag arányait és tartalmát. Látszik, hogy a különböző enzimek termelődése csak 2-3. héten ér el olyan szintű mértéket, aminek alapján joggal feltételezhető az etetett takarmányok táplálóanyagainak megfelelő hatékonyságú emésztése. Ennek ellenére, minél előbb meg kell próbálkozni a malacok szilárd takarmányhoz szoktatásához. Ez különböző módszerekkel érhető el, de figyelni kell arra, hogy napjában inkább többször adjunk kevesebb takarmányt, hogy az mindig frissen álljon a fiatal állatok előtt. Az ebben az életszakaszban etethető modern, korszerű indító (prestarter) takarmány kifogástalanul emészthető, rendszerint kíméletesen hőkezelt alapanyagokból kerül összeállításra, valamint teljes értékű vitamin és mikroelem tartalma van. Ez a technológia olyan magas szintű előírásokat tartalmaz, amit csak a teljesen e termék gyártására specializálódott keverőüzemek tudnak biztosítani.

A malacnevelés legnagyobb problémája az új EU előírásoknak megfelelő, mégis elegendő gyógyszerezés.

Az iparszerű állattartás elterjedésének egyik negatív következménye a takarmányozási eredetű emésztőszervi betegségek által okozott kár nagymértékű koncentrálódása és növekedése volt. Ezért terjedt el az antibiotikumok széleskörű használata, és a tapasztalatok azt mutatták, hogy a tartási és a takarmányozási körülményektől függően, a takarmányfelvételt 2-8%-kal, a súlygyarapodást 4-11%-kal, a takarmány-értékesülést pedig 2-7%-kal javították. Az esetleg kialakuló rezisztenciák megelőzése érdekében, a terápiás célra használható antibiotikumok preventív és hozamnövelő célú felhasználását már 1969-ben betiltották. Néhány éve pedig megkezdődött a preventív és hozamnövelő célból takarmány-kiegészítőként szubterápiás dózisban engedélyezett antibiotikumok napjainkra már teljes körű tilalma is.

Az előbbiekből következik a malactakarmányozással kapcsolatos fejlesztések új célja, azaz olyan takarmány-kiegészítő(k) keresése, amely(ek) alkalmas(ak) az antibiotikumok hármas hatásának (1. javítja a súlygyarapodást, 2. javítja a takarmány-értékesülést, 3. csökkenti bizonyos betegségek előfordulását) kiváltására. Ezen anyagcsoportot (antioxidánsok, baktericid anyagok, oligoszaharidok, enzimek, emulzifikálók, ízanyagok, szinezőanyagok, savanyítók) újabban nutricinekként tartják nyilván. Szerepük védőhatás pl. a mikroorganizmusok, vagy a szabadgyök képzők ellen, az emésztés és a felszívódás elősegítése, a táplálékfelvétel növelése íz és színanyagokkal, az immunrendszer erősítése, az egészség fenntartása. Az 1. táblázatból mégis azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a felsoroltak egyike sem felel meg teljes egészében az elvárásoknak, de az eljárások ésszerű kombinációja reményekre adhat okot.







Az előbbiekben bemutatottak és a kialakult gyakorlat szerint, a malacnevelésben, különösen annak kezdeti periódusában, mindenképpen célszerű ún. gyári abrakkeverékeket etetni. Olyan sokféle alapanyagra, olyan különleges minőségekre van szükség, amit csak az erre szakosodott üzemek tudnak – gazdaságosan és hatékonyan – beszerezni és felhasználni. Ennek ellenére, a 2. és a 3. táblázatban bemutatjuk a javasolható legfontosabb táplálóanyag szinteket (a premixeket mindenképpen készen kell megvásárolni). A 4. táblázat adatai azt mutatják be, hogy amennyiben valaki el kíván térni a megadott ajánlásoktól, akkor az etetni tervezett energiaszinthez, milyen aminosav mennyiségeket kell adnia, az ún. ideális fehérje elv betartása esetén. A saját gyártás esetén a kívánatos szemcseméret 1-2 mm (legalább 50%). A legfinomabb frakció (< 1 mm) maximum 15-20% lehet, mert ennél nagyobb mennyiség növeli a gyomorfekély kialakulásának lehetőségét.

A malacok takarmányfelvétele alapvető feltétele az eredményes malacnevelésnek. Az 5. táblázat erre vonatkozó javaslatot mutat be. Figyelni kell azonban, mert amíg a csecs alatt a maximális felvételre kell törekedni, addig a problémamentes választás érdekében, néhány napig korlátozni kell a takarmányfelvétel lehetőségét és csak kb. egy hét elteltével szabad elérni az ad libitum szintet (elkerülendő a gyomor megterhelését, és ennek következtében az ödémás megbetegedéseket).

Takarmányozási hibák és következményei a malacokra

Hibák a kocatakarmányozásban, a vemhesség idején:

· A kedvezőtlen energia, ásványi anyag és vitamin ellátás következménye, hogy kicsi, gyakran életképtelen malacok jönnek világra. Ezek (miután csak a „gyengébb” csecsekhez képesek hozzájutni), a szükségesnél kisebb mennyiségű kolosztrumot vesznek fel, következés képpen rosszul fejlődnek, lemaradnak alomtársaiktól, és nagy százalékos arányban elpusztulnak.

· A vemheskocák (energia) túletetése gyakran előforduló hiba, gyakran jár együtt hiányos fehérje, Ca és P ellátással. Következménye az elhúzódó fialás (több halva született malac), fejletlen malacok születése és az ebből következő nagy malac veszteség, továbbá elégtelen mennyiségű kolosztrum termelés.

· Az A vitamin és karotin hiányos vemheskoca takarmány hatására, a kolosztrum és a normál tej kisebb A vitamin tartalmú lesz, ami a malacok vitalitásának csökkenéséhez vezet.

· Amennyiben a vemhes kocák takarmánya túl kevés rostot tartalmaz, annak következménye, hogy a fialás elhúzódik (növekvő számú „holt ellés”), illetve összességében kevesebb malac születik.

·

Hibák a kocatakarmányozásban, a fialás körüli napokban és a szoptatás alatt:

· A fialást megelőző egy-két nap túl nagy fejadagja gátolja a belek egészséges kiürülését, és ez elhúzódó fialáshoz vezethet (növekvő számú „holt ellés”).

· Ha a koca nem jut elegendő vízhez a fialás napján, nem kellő intenzitással indul meg a tej(kolosztrum)termelése, ami a malacok fejlődési zavarait eredményezi.

· A koca napi takarmányadagjának túl gyors növelése előbb bőséges tejtermeléshez, ezzel a malacok túl nagy, majd koca étvágyának szükségszerű („túl eszi magát”) visszaesése miatt, a tejtermelés csökkenéshez és ezzel elégtelen tejfelvételéhez vezet. Ennek következménye a szétnövéséből eredő gondok megszaporodása (pl. rangsor harcok, kannibalizmus, stb.).

· Egy (szükségtelen, vagy kényszerű) takarmányváltás változást eredményez a tejösszetételében (és ízében), aminek elkerülhetetlen következménye a malacok hasmenése, esetleg elhullása.

· A szoptató koca elégtelen ivóvíz felvétele a termelt tejmennyiség csökkenését, esetleg teljes elapadását eredményezi. Hatása a malacok fejlődésére és egészségére döntő jelentőségű.

Hibák a malacok takarmányozásában:

· Az eredményes malacnevelés alapkövetelménye: szoktatás a száraz takarmány mielőbbi felvételéhez. Lehetséges hiba, hogy a malacok nem minden nap kapnak friss takarmányt. A következmény valamilyen megbetegedése általában hasmenés. A megoldás kis adagot kiadni, napjában többször.

· Hibák a malactakarmány összetételében. Ezt elkövetheti a gazda, ha ő akarja összeállítani a szopós malacok takarmányát és látszólag olcsó, de még is csak kényszer megoldásokat alkalmaz. Akkor is téved a gazda, ha nem a korcsoportnak megfelelő takarmányt vásárolja, illetve ha azt vesz, de nem a gyártó által előírt módon használja. Hibákat a takarmánygyártók is elkövethetnek, de őket kötik az előírások, a vállalt garanciák, ezért az elkövetés valószínűsége esetükben kisebb.

· Hibák a takarmányminőségében. Ez általában a takarmány gyártójának a hibája. Ide tartoznak többek között a gombatoxin tartalmú vagy atkával, esetleg szalmonellával fertőzött takarmányok, inhomogenitás.

· Hibák a takarmányozási technológiában. Ide sorolható a száraz takarmány etetés túl késői megkezdése, a túl finom vagy túl durva szemcseméret, valamint a választás utáni túl gyors adagemelés (következmény: gyomorfekély és/vagy hasmenés), a túl korai ad libitum adag, a hirtelen takarmányváltás, pl. a „prestarter-ről a „nevelő”-re, és az indokolatlan receptváltoztatás (következmény: étvágycsökkenés), a takarmány-vályú nem kellő higiéniája, az elégtelen vagy rossz minőségű ivóvíz ellátás.

· Módszerek a malacok hasmenésének megelőzése érdekében: a kocák immunitásának növelése, a kocák MMA betegségének megelőzése, a malacok ellenálló képességének fokozása (búvóláda, vasinjekció, stb.), a korai takarmányfelvétel elősegítése (az enzim termelődés indítása), az átmenet nélküli takarmányváltás elkerülése, takarmányfelvétel korlátozás a választás után, takarmányfelvétel korlátozás (bármely ok miatti) áttelepítéskor, megfelelő rosttartalom biztosítása a takarmányban (3-4%), szükség esetén speciális gyógytakarmányok alkalmazása (pl. E. coli ellen), ellenőrzött személy és állatforgalom (védőruhák, fertőtlenítés, stb.).

A hatékony és eredményes malacnevelés sikere érdekében sem lehet és kell mást tenni, mint a sertéshústermelés egyéb fázisaiban: biztosítani azokat a feltételeket, és kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket a tudomány mai állása szerint ismerünk (pl. a kiegészítő anyagok alkalmazása, az aktív és passzív immunizálás), amelyek gyakorlati tapasztalataink alapján szükségesek (pl. a higiénia javítása, az „all-in all-out” rendszer következetes betartása, az ivóvíz-ellátás), megfelelnek az állatok biológiai igényeinek (pl. tartástechnológia), de nem megfeledkezve a kötelező törvényes előírásokról (pl. állati jólét, állat- és környezetvédelem).

Gundel János – Ács Tamás – Pálfy Tamás –Hermán Istvánné

Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet

Herceghalom








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01