Agrárágazat főoldal   Agrárágazat 2007 Március






Tartalomjegyzék Növényházak Magyarországon I. Utolsó lap

A tenyészsertések takarmányozása

Szerző: Gundel János  Ács Tamás  Pálfy Tamás  Hermán Istvánné

A kocák és kanok életteljesítménye egyik alapvető feltétele a sertéstartás gazdaságosságának, lévén egyetlen produktumuk a malac (és a selejtezéskori bevétel sem biztos, hogy fedezi az utód beállításának költségeit). Ez egyértelműen ökonómiai kérdés, és ma már a vezető sertéstenyésztő országok (dánok, hollandok, németek) az évenkénti 28 hízósertés/koca kibocsátással számolnak, nem tartva elképzelhetetlennek a 30 feletti számot sem.




A genetikai lehetőség megvan, de vannak olyan korlátozó faktorok is, mi szerint tilos a 28. napnál korábbi választás, az antibiotikumok nutritív használata, továbbá, néhány, a nem túl távoli múltban még kiterjedten alkalmazott állati eredetű fehérje (pl. vérsavóliszt) bekeverése. A gazdák lehetősége, a korrektebb telepi menedzsment, a pontosabb takarmányozás, a szigorúbb állategészségügy és mindenek előtt, saját napra kész szaktudásával együtt járó gondossága. Az alább következő gondolatokkal, ehhez szeretnénk segítséget adni.

 

A tenyésztésre szánt süldők takarmányozása

A bevezetőben megjelölt cél az az, hogy nagy szaporasági teljesítményt lehessen elérni, már a tenyészállat jelölteket is úgy kell felnevelni, hogy erre később alkalmasak legyenek, azaz biztosítani kell a szilárd konstitúció kialakulásához szükséges tartási feltételeket (pl. kifutót) és takarmányozást. Mindezt, természetesen a fajtajellegnek megfelelően – tehát az intenzív és a hagyományos fajták között különbséget téve – kell megvalósítani. A jelen cikksorozatban, a „fehér” sertésekre vonatkozó javaslatainkat mutatjuk be.

 

A tenyésztésre szánt emséket, úgy kell felnevelni, hogy kb. 8. hónapos korukra érjék el a mintegy 110–120 kg-ot, és ekkora már legalább harmadszor mutassanak ivarzást. Ez egy olyan adagolt takarmányozással érhető el, amikor a napi súlygyarapodás 500–550 g közötti. A takarmány energia tartalma legyen kisebb, fehérje és aminosav tartalma kb. azonos, rost tartalma pedig nagyobb, mint a szokásos hizlaló abrakkeverékeké. Később, a vemhesség alatt, úgy kell etetni ezt a süldőt, hogy napi súlygyarapodása 450 g körüli legyen, és az első választás után, egy éves korában, – üresen – mintegy 140 kg súlyú legyen.

 

A kansüldők esetében figyelembe kell venni, hogy növekedési erélyük lényegesen nagyobb, ezért takarmányozásukat is ennek megfelelően kell beállítani. A felnevelési cél, hogy mintegy 6–7. hónapos korukra érjék el a 120 kg-ot, ami a felnevelés alatt mintegy napi 700 g körüli gyarapodást jelent. A gyorsabb növekedés miatt, különösen nagy figyelmet kell fordítani a kiegyensúlyozott aminosav, vitamin és ásványianyag-ellátásra (1. és 2. táblázat).

 


 

 

Mindkét ivarban lehetőség van tömegtakarmányok etetésére, de csak úgy, hogy a tervezett növekedési ütem tartható és a szervezet „elpuhulása” elkerülhető legyen.

Külön feladatot jelent az STV-k (saját teljesítmény vizsgálat) lefolytatása. Tekintettel arra, hogy ezt speciális előírások szabályozzák, arra kell figyelni, hogy a vizsgálat befejezése után az állatokat „pihentetni” kell! Ez mintegy hathetes nyugalmi periódust jelent, amikor egy csökkentett energia ellátással egyidejűleg az eredeti ásványianyag- és vitamin ellátás szintjét meg kell tartani, sőt esetenként célszerű lehet ezen anyagok külön adagolása is.

 

A kocák takarmányozása

A kocatakarmányozás legfontosabb célja, hogy biztosítsa a nagy életteljesítményéhez szükséges táplálóanyagokat. Bizonyított, hogy a takarmányozás hatása a születéskori és a választáskori alomnagyságra egyaránt nagyobb, mint a genetikai.

 

Elvárható követelmények a kocatartásban: – több éves használat – évente több mint két (2,2-2,4) ellés – homogén almok, minimum 1,2 kg születési súly – megfelelő mennyiségű kolosztrum, majd tejtermelés – optimális szoptatási idő – jól végrehajtott választás – rövid idő a választás és az eredményes újra termékenyítés között. A 3. táblázatban bemutatunk néhány olyan jellemző mutatót, mely irányt adó lehet a kocatartás színvonalának elbírálásakor.

 

A kocatakarmányozás legfontosabb kritériumai:

Ø éppen elegendő takarmányozás a vemhesség alatt

Ø emelt szint a vemhesség utolsó hónapjában

Ø bőséges takarmányozás a szoptatás alatt

 

 

A kocák takarmányozása a termékenyítés előtt és után

A születendő alom szempontjából különleges jelentősége van a termékenyítés (búgatás) körüli takarmányozásnak, ami szoros kapcsolatban van a választáskori (emsék esetében a felnevelés alatti) táplálóanyag-ellátással. A gyakorlati tapasztalatok alapján ebben az időszakban célszerű alkalmazni az ún. serkentő (flushing) takarmányozást. Megvalósítása egyszerű, de odafigyelést kíván: a kocasüldők első ivarzását követően, kb. két hétig, mintegy duplájára kell a fejadagot emelni (kb.1,80-ról 3,50-re). Leválasztott kocák esetében erre ritkábban van szükség (a választás ténye „szinkronizáló” hatású!), de ha igen, úgy a választást (elapasztást) követően kell – 6-10 napra – kb. 3-3,5 kg-ra emelni a fejadagot. A termékenyítés után, kb. 21 napig, célszerű egy nagyobb (kb. 2,8-3 kg-os szoptatókoca-táp) fejadag etetése.

 

A kocák takarmányozása a vemhesség alatt

A kocák többsége, a tömegtakarmányok használatának közismert kedvező hatásainak ellenére (pl. javul az egészségi állapot, nő a megszületett malacok száma), kizárólag abrakkeveréken él. Amennyiben lehetőség van kukoricaszilázs, lucerna (szecskázott zöld vagy szenázs) vagy más tömegtakarmány etetésére, akkor nem szabad elfelejtkezni a higiéniai követelmények betartásáról (frissesség, mikrobiológiai állapot, stb.), mert a hibák vetéléshez vezethetnek. Fontos a kiegészítő takarmány gondos összeállítása, mert pl. elégtelenné válhat a vitamin és ásványianyag-ellátás (4. táblázat).

 


 

A takarmányba szükségtelen, de rendeletileg is tilos ún. hozamfokozók bekeverése, mert olyan rezisztenciák kialakulását segítheti elő, amelyek a malacfelnevelés sikerét kockáztatják. Célszerű azonban olyan anyagok használata, amelyek az általános egészségi állapotot javítják, és ezzel segítik elő a hatékonyabb malacnevelést.

A napi fejadag mennyiségének megállapításakor abból kell kiindulni, az fedezze a koca táplálóanyag-szükségletét, de ne okozzon elhízást (többnyire ez a probléma, de túlzott korlátozás esetén az állatok éhesek maradnak, és a megszülető malacok számának csökkenésével járó, nem kívánatos viselkedési formák alakulhatnak ki. Kizárólag abrakkeverék etetetése esetén, egy átlagosnak tekinthető energiatartalmú takarmányból, ennek mennyisége 1,8-2,3 kg lehet, de 3 kg kukorica szilázzsal már 1,2-1,6 kg abrak is elegendő. A vemhes kocák táplálóanyag-felvételére az 5. táblázatban adunk ajánlásokat.

 


 

Az 1. ábra vázlatosan mutatja be, hogy miként lehet a kocák energiaszükségletét kielégíteni, egy abrak/tömegtakarmány etetési technológiában.

A 6. táblázatban egy olyan kísérlet eredményeit mutatjuk be, amelyben a vemhességi és szoptató életszakaszokban etetett, különböző energiatartalmú napi adagok hatását állapítottuk meg.

 




 

A táblázat adatainál látványosabb a 2. ábra, amelyik három ellésen át követi a kocák súlyának változását. Az adatok alapján könnyen belátható, hogy a kocák évente kétszeri 40-60 kg-os súlygyarapodása és súlyvesztesége mekkora teher lehet a szervezet részére és hogy ez kétségtelenül csak korai selejtezéshez vezethet.

 


 

A kocák előkészítése az ellésre

A vemhes kocák lekutricázásának legkedvezőbb időpontja, a várható ellés előtt, kb. egy héttel van, amikor célszerű a szoptatókoca-tápra is (1-3 napos átmenettel) áttérni. Ekkor kell a kocákat féregteleníteni, alaposan lemosni és fertőtleníteni. E tevékenység elsődleges célja a malacok fertőződési veszélyének csökkentése, de kedvező hatásai vannak a koca teljesítményére is. A szoptató kocák napi takarmányfelvételére a 7. táblázatban adunk ajánlásokat.

 

 

 

Az ellés előtt 2-3 nappal a takarmány mennyiségét 1,5–2,0 kg-ra kell csökkenteni, illetve célszerű ezt a mennyiséget loccsanós formában adagolni. Fontos a bőséges ivóvízellátás.

Bizonyos esetekben szükség lehet ebben az időszakban napi 2–3 evőkanál glaubersó adagolása a bélsár-pangás megelőzésére. Sokkal jobb azonban ennél, a vemhesség alatt rostban gazdag takarmány (pl. silókukorica-szilázs) etetése, de egy friss szalmával bealmozott kutricánál aligha létezik jobb (ez nem csak koca komfort érzetét javítja, de fogyaszt is belőle, kielégítve ezzel rost igényét). A kezelés, ill. a nagyobb adagú rost etetés célja, többek között az ún. MMA betegségek megelőzése.

 

A szoptatókocák takarmányozása

A nagyobb táplálóanyag igényt csak nagy táplálóanyag koncentrációjú (sok esetben zsírral is kiegészített) takarmányokkal lehet kielégíteni. Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy sok koca nem vesz fel elegendő takarmányt a szoptatás alatt, aminek rendszerint a vemhesség alatti túletetés az oka. A 2. ábrán jól látható, hogy a nagy napi fejadag hatására, a koca túl nagy testtartalékot képez (elzsírosodik!), majd a szoptatás alatt ezt elveszíti. Ebből következik, hogy a megfelelő („takarékos”) vemhesség alatti takarmányozás, pozitív hatású a szoptatáskori takarmányozás hatékonyságára, azaz költségkímélő hatású.

 

A szoptatókoca egészségi állapota és a kívánt mértékű tejtermelés szempontjából rendkívül fontos az ellés utáni helyes takarmányozás:

Az ellés napján a koca csak nagyon kevés takarmányt kapjon, azt is ún. ivós formában, de ez nem helyettesíti az ivóvíz korlátlan felvételi lehetőségének biztosítását (egy frissen ellett koca, különösen nyáron, az első nap akár 40–50 liter (!) víz, élettanilag jól indokolható felvételére is képes).

 

A második naptól az adagot fokozatosan (0,5-0,7 kg/nap) emelni kell, és az első hét végére lehet/kell elérni az ad libitum felvételt. Ez az időszak olyannak tekinthető, mint a vemhességi „takarékos” peridusból, a szoptatási „teljes terhelésű” periódusba való átmenet. Célszerű ún. gyári abrakkeveréket etetni, de megfelelő gondossággal, házilag is összeállítható a takarmány (8. táblázat).

 

 

A szoptató kocával annyi takarmányt kell etetni, hogy a tejtermelés (7–8 l/nap) táplálóanyag szükséglete kielégíthető legyen. Ehhez átlagosan kb. 1,5 kg szükséges életfenntartásra, és további kb. 0,5 kg malaconként (pl. egy kocának 10 malaccal, 1,5 + (10 x 0,5) = 6,5 kg) a szoptatókoca-tápból, ami módosulhat az étvágytól, a kondíciótól és a környezeti hatásoktól függően.

Nem lehet elégszer figyelmeztetni, a kellő mennyiségű tej termelésének egyik legfontosabb feltételére, az ivóvíz-ellátás fontosságára. A szoptató koca – átlagosan – kb. 20 liter vizet is meginna naponta, ha ennek a lehetősége meg lenne. A legjobb megoldás egy csészés önitató felszerelése a kutricába.

 

A választáskori takarmányozás

A választás, a koca és malaca számára egyaránt nagy stressz, általában takarmány és helyváltoztatással jár együtt. A malacokkal való törődés rendkívül fontos, módszereit a következő lapszámban megjelenő cikkben mutatjuk majd be.

A választást annál nehezebb végrehajtani, minél jobban tejelt a koca. A választás napján általában célszerű a teljes koplaltatás és ivóvíz elvonás. A választást követő naptól, a víz és a takarmány mennyisége emelhető, mégpedig úgy, hogy harmadik napon a koca kb. ugyanannyi takarmányt vehet fel, mint a vemhesség végén, vizet pedig ad libitum ihat. Szokás ebben az időszakban is a szoptatókoca tápot etetni, mintegy ezzel biztosítva a „flushing” hatást.

 

A kocák ivóvíz-szükséglete

A sertések vízigényét nagyon sok állattartó alulbecsüli, és nem biztosít elegendő vizet állatainak. Pedig a kocák szervezetében lezajló élettani változásoknak nagy a vízigénye, és ennek kielégítetlensége (következésképpen a malacokban is) vissza nem fordítható – az esetek többségében az állatok egész további életére kiható – változás történik. A kocák napi ivóvíz igénye:

vemhes koca 8–12 liter/nap

koca az ellés napján kb. 40 liter/nap

koca a szoptatás alatt 15 liter/nap felett

 

Néhány kocatartási gond, ami a takarmányozással hozható összefüggésbe

A kocák ivarzásával összefüggésben:

• vemhesség alatti túletetés miatt, a szoptatás alatt túl nagy súlyveszteség;

• túl hosszú (hat hétnél hosszabb) szoptatási idő;

• elégtelen takarmányozás a vemhesség alatt (pl. melléktermékek táplálóértékének helytelen becslése miatt);

• túl gyors felnevelési ütem (azaz hízlalás a süldőnevelés helyett) az első ellésig illetve esetleg toxin (pl. T2) tartalmú takarmány etetése a felnevelési periódusban;

• vitamin és/vagy ásványianyag hiány.

A legelterjedtebb és a takarmányozással közvetve kapcsolatban levő betegség, az ún. MMA szindróma jeleit mutató betegség csoport. Kialakulásában jelentős szerepet játszanak az emésztő- vagy a vizeletrendszeren keresztüli fertőzések (Streptococcusok, Coli baktériumok stb.). A fertőzést elősegítheti:

· hibás takarmányozás bélsárpangással,

· elhízott kocák elhúzódó ellése (6 óránál hosszabb),

· túl meleg környezet a kocának (20 °C felett) vagy a csecsek lehűlése a hideg padozaton,

· késői áttelepítés, stb.

A kocák megbetegedése esetében is, mindig állatorvoshoz kell fordulni.

 

Néhány kocatakarmányozási hiba következményei a malacokra

Hibák a vemhességi periódusban:

· túletetés energiában, hiány fehérjéből, Ca-ból, és P-ból (elégtelen kolosztrum mennyiség és kedvezőtlen összetétel, elhúzódó ellés);

· A vitamin és karotinhiány (a kolosztrum és a normál tej szükségesnél kisebb A vitamin tartalma);

· kedvezőtlen energia, ásványi anyag és vitamin ellátás (kicsi, gyakran életképtelen malacok, elégtelen kolosztrum felvétel).

Hibák az ellés után:

· a takarmányadag túl gyors növelése (kedvezőtlen változás a tejtermelésben);

· takarmányváltás (változás a tejösszetételben és ennek következtében malachasmenés, szélsőséges esetben elhullás);

· elégtelen ivóvíz felvétel (a tej mennyiségének a csökkenése, esetleg teljes elapadás).

 

Gyógyszereket, gyógyszerezett takarmányokat csak indokolt esetekben szabad etetni, csak az előírásoknak megfelelően, állatorvosi felügyelet mellett.

A tenyészkanok takarmányozása

A kanokat úgy kell takarmányozni, hogy kondíciójukat megtartva, szükség szerint erős tenyésztésbe vételi terhelést elbírjanak, de ne hízzanak el. Napi fejadagként, fiatal kanoknak 3,0 kg, idősebbeknek 3,2-3,5 kg körüli mennyiség javasolható. Célszerű kantáp vásárlása, de esetleg szoptatókoca-táp is etethető (mert csak viszonylag kis mennyiség szükséges). Néhány, a gazdaságban összekeverhető receptet bemutatunk a 9. táblázatban.

 

 

 

 

A jó takarmány, a helyes etetés- és tartástechnológia, a megfelelő istálló higiénia azon legfontosabb faktorai a tenyészsertések tartásának, amelyek biztosítják legnagyobb teljesítmény elérését, feleslegessé tehetik a gyógyszerek használatát, segítik a környezet védelmét, és lehetővé teszik a legkedvezőbb ökonómiai hatékonyságot.

Gundel János – Ács Tamás – Pálfy Tamás – Hermán Istvánné

Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, Herceghalom








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01