A hazai repcetermesztés az idei évben soha nem látott területi növekedést produkált, melynek oka elsősorban a termény jó értékesíthetőségének lehetősége illetve a bio üzemanyagok előállításának hazai megindulása. Előzetes adatok szerint az elvetett repceterület nagysága hazánkban meghaladja a 230 ezer ha-t is, mely történelmi rekordnak számít hazánkban. A legnagyobb vetésterület Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyében található, e két megye együttes vetésterülete megközelíti az 50 ezer ha-t. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai alapján a repce vetésterülete minden megyében növekedett, a növekedés mértéke 20-140% közötti. Legnagyobb mértékű (120% felett) relatív területnövekedést Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Csongrád, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyékben regisztráltak, amikből jól látható, hogy a vetésterület jelentős növekedése a repce számára nagyobb időjárási kockázatot jelentő Alföldön történt.

A repce vetések a cikk írásának időpontjában viszonylag heterogén képet mutatnak. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy augusztus végétől október közepéig a repcetermő területek nagy részén jelentős mennyiségű csapadék nem hullott. Az augusztus 30-a után végzett vetéseknél nemegyszer október eleji kelést regisztráltunk. Ilyen száraz időjárási viszonyok között a talajelőkészítés és vetés minőségének hatása hatványozottan mutatkozott meg. A szántásos talajelőkészítési rendszereknél a csapadékhiány miatt a kelés még heterogénebbé vált (1. kép), a megforgatott talajréteg jelentős vízhiánya miatt.

Az ilyen vontatott kelési körülmények között a fiatalkori kártevők jelentős mértékű kárt tudtak tenni a fiatal repceállományokban. A szikleveles állapotú repcenövényt a nagy repcebolha károsította.

E kártevőnél a kártétel nemcsak direkt (a levélfelület rágása, ezáltal a növény nagyobb párologtatásra késztetése), hanem indirekt is, ami a télállóság jelentős mértékű csökkenésében mutatkozik meg. Száraz kora őszi időjárás esetén (mint a 2006. évi is) a kártétel nyomán a növény elpusztulhat. A lárvák az alsó, fejlettebb levelek nyelébe berágnak és ott telelnek. Ennek szemmel látható jele, hogy a megtámadott levél már ősszel sárgul, fonnyad. A vetőmag felszívódó rovarölő szeres csávázása a korai kártétel megelőzésére alkalmas, azonban vontatott kelés esetén ez a védőhatás csökkenhet. Ebben az esetben állománykezelést célszerű alkalmazni piretroid hatóanyagú készítményekkel, melyet lehetőleg napos, száraz időben végezzünk el.

Hasonlóan nagy kártételt okozhat a repcedarázs, de ez elsősorban a kedvező fejlettségi állapotú repceállományokat támadja már négy leveles kortól. A lárvák eleinte csak apró lyukakat rágnak, később a rágás mértéke ugrásszerűen növekszik, szélsőséges esetben csak a levél erek maradnak meg (2. kép). A kártétel csökkentésének legegyszerűbb lehetősége az, hogy a növény kezdeti fejlődését meggyorsítjuk (jó tápanyagellátás, kedvező talajviszonyok), ezáltal kisebb mértékű fertőzés esetén a növény kinövi a kártételt, súlyosabb esetben rovarölő szeres kezelést kell alkalmazni.

Az idei évben a mocskospajor is jelentős károkat okozott. Ennek jellegzetes tünete, hogy a szik- vagy 2-4 leveles növény hirtelen fonnyad, majd elszárad. A növényt a talajból kihúzva a gyökérnyaki részen rágás látható, mely a hervadást okozza. Gyakran a kártevő (a vetési bagolypille hernyója) is megtalálható a talaj felső 2-3 cm-es rétegében. Az idei enyhe őszön a káposztalepke hernyói is jelentős lombveszteséget okozhattak a jól fejlett állományokon.

2006-ban több helyütt is jellegzetes tünet volt a növények leveleinek antociánosodása. Ez bizonyos hibrideknél, illetve fajtáknál lehet öröklött hajlam, azonban oka lehet a relatív tápanyaghiány is. Ennek oka abban keresendő, hogy bár a tápanyag fizikálisan jelen van a talajban, azonban a talaj minimális nedvességkészlete miatt a fiatal növény nem képes felvenni. Hasonlóan okozhat ilyen tüneteket a fiatalkori hirtelen beköszöntött fagy, ez az idei évben jellemző volt (gondoljunk csak az október második felében nem egyszer -5, -8 fok körüli reggelekre).

A repce betegségei közül legsúlyosabb károkat a repcebecőrontó vagy más néven alternáriás foltosság okozhat hazánkban. A növény fejlődésének kezdetén csírapusztulást okoz, mely tünet azonban a felszívódó gombaölő szerekkel való csávázás következtében visszaszorult, azonban enyhe és csapadékos őszökön a leveleken kialakuló tünetek megjelenhetnek. Az áttelelés biztonsága érdekében alkalmazhatunk úgynevezett bioregulátorokat, mely készítmények növekedésszabályozó hatással rendelkeznek. Alkalmazásukkal a repce termesztése biztonságosabbá tehető, a növény föld feletti részének növekedését a készítmény visszafogja, ugyanakkor a gyökér vastagsága és mérete jelentős mértékben növekszik, ezáltal jobb áttelelést biztosít.

A jó átteleléshez szükséges a 8-10 leveles tőlevélrózsás állapot, 25-30 cm-es gyökérhosszúság és az 1 cm-es gyökérnyak vastagság. Amennyiben hosszantartó enyhe és csapadékos ősz van (ez a veszély az idei évben is fennáll) abban az esetben a repce szárbaindulhat már ősszel, mely a kifagyás mértékét ugrásszerűen megnöveli. A növekedésszabályozó anyagok (regulátorok) lehetnek gombaölő szer hatóanyagú készítmények is, melyek őszi használatával az ekkor már fellépő betegségek (fómás foltosság, alternaria) ellen is védettséget biztosítanak. Ugyanezen készítmények kora tavaszi használatakor az elágazások száma megnő, későbbiekben pedig a megdőlés mértékét csökkentheti.

A repce gyomosodási viszonyai sajátosnak mondhatók. A repce kelésével egyidőben vagy azt követően csírázó gyomfajok alkotják a repce őszi és kora tavaszi gyomállományát. Ide tartozó fajok a pásztortáska, tyúkhúr, árvacsalán fajok illetve a veronika fajok. Már ősszel, de tavasszal is megjelenhetnek a pipitér fajok, az ebszikfű, a ragadósgalaj, a pipacs, a nagy széltippan, a mezei tarsóka illetve a mezei szarkaláb. A vontatottan kelő és fejlődő állományban a gyomosodás mértéke is megnő. Az ősszel kikelt T₄-es gyomok okozhatnak kezdeti gyomosodási problémát, azonban az első fagyokkal ezek a gyomok elpusztulnak (3. kép).

A 2006. év speciális gyomosodási problémája volt sok helyen az előveteményként betakarított kalászos után visszamaradt árvakelés. E nagymértékű árvakelés elsősorban annak köszönhető, hogy az idei évben a kalászosok fuzárium-fertőzöttsége nagy volt, ezáltal a léha szemek aránya is megnövekedett. Ezeket a léha szemeket a betakarítógép tisztítószerkezete kifújta, melyek a talajelőkészítési munkákat követően csírázásnak indultak. Az árvakelés ellen már ősszel védekezhetünk speciális egyszikű irtókkal, azonban repceállományok heterogenitása és az ezáltal való áttelelési bizonytalanság nyomán sok esetben tavaszra marad az árvakelés elleni védekezés.

Dr. Zsombik László

DE ATC