Agrárágazat főoldal   Agrárágazat 2006 November






Tartalomjegyzék AGROPLAST KFT Szarvasmarha tenyésztés világszínvonalon Utolsó lap

Clostridiumok okozta betegségek II.





Clostridium perfringens D – okozta enterotoxaemia

A juh enterotoxaemiája

A baktérium epszilon-toxinja okozza.

Az enterotoxaemiák közül ez fordul elő leggyakrabban, a legnagyobb veszteségeket is ez okozza, hiszen tömeges formában jelentkezhet.

Leggyakoribb a 6-12 hónapos állományokban, de intenzíven táplált szopósbárányoknál és hizlalásra fogott bárányoknál egyaránt kialakulhat. Talán ebből is érezhető, hogy a takarmányozási körülmények hajlamosítanak a betegségre: hirtelen átállás a tejről a szilárd takarmányokra, nagy mennyiségű, hirtelen elfogyasztott abrak (sok fehérje és szénhidrát, kevés rost), melynek gyomor- és bélmegterhelés a következménye, a bélperisztaltika renyhül vagy leáll, s az ilyen emésztőrendszerben a természetes körülmények között is jelenlévő C. perfringens D – baktériumok tömegesen szaporodnak el, toxinjaik is könnyebben szívódnak fel.

 

Legeltetett állományokban rendszerint a szűkös téli takarmányozás utáni legelőre hajtás idején jelentkezik, amikor az állatok hirtelen nagy mennyiségű fűhöz, esetleg pillangósokhoz jutnak, vagy ősszel, amikor a borsó-, burgonya-, répatarlóra hajtják őket (sok fehérje és szénhidrát, kevés rost).

Egyedek megbetegedésénél rendszerint az történik, hogy egy-egy állat az akolból kitör, „beszabadul” a lucernásba, az abraktárolóba stb, és „bezabál”.

Tünetek: ijedt tekintet, fogcsikorgatás, hasi fájdalmak, majd oldalfekvésben, felfúvódva, „úszó mozgások” közepette 3-6 órán belül elhullás.

A ritka, lassabban lefolyó esetekben hasmenés.

Megelőzés, védekezés : minden takarmányváltásnál az átmenet biztosítása, különösen ügyeljünk a téli-tavaszi átmenetre: a legeltetések kezdetben csak rövid ideig tartsanak, kihajtás előtt rostban dús szénát vagy szalmát adjunk.

Megelőzésre vakcinás védőoltás lehetséges: a védettség oltás után 2-3 héttel fejlődik ki és kb. fél évig tart. Az első oltás után legkorábban 8 héttel adott második oltás a védettséget legalább egy évre meghosszabbítja. A vakcinázott anyák utódai a föcstej által 4-6 hetes védettséghez jutnak.

A hizlalásba fogott bárányokat először 4 hetes korukban, majd 6-8 hét múlva újra vakcinázzuk. Az oltásokat célszerű évente megismételni.

 

Baromfi fekélyes bélgyulladása

Több házi és vadon élő madárfaj súlyos hasmenéssel járó, heveny betegsége, melynek okozójaként korábban a C. perfringers típusait jelölték meg, a mai álláspont szerint a C. colinum a kórokozó baktérium, mely széles körben előfordul, így a szervezetet gyengítő, hajlamosító tényezők hatására bármely állományban jelentkezhet.

Leggyakoribb a nagy létszámú 1-3 hónapos csirke- és az 1-2 hónapos pulykaállományokban, de legérzékenyebb iránta a fürj (innen a korábbi „fürjbetegség” elnevezés).

A hajlamosító tényezők közül a zsúfoltságnak, a szennyezett alomnak (mélyalomnak), egyéb tartási, takarmányozási hibáknak és bizonyos betegségeknek van jelentősége ( coccidiosis, csirkeanaemia, Gumboró-betegség).

A fertőzött vagy beteg állatok a kórokozót bélsarukkal ürítik, így az azokkal szennyezett alom, takarmány, ivóvíz közvetítése nyomán csakhamar a teljes állomány fertőződik.

Tünetek: legjellemzőbb tünet a híg, vízszerű, később csokoládébarna színű, nagyon bűzös bélsár, a taraj elkékülése és a drasztikus fogyás. Sokszor azonban a betegség olyan gyors lefolyású, hogy ezeknek a tüneteknek a kialakulására idő sincs, az állatok csukott szem, gubbasztás, borzolt tollazat és teljes étvágytalanság közepette elpusztulnak. Tojóállományoknál a tojáshozam jelentősen csökken. Az elhullások tojó- és brojler állományokban a 10%-ot is meghaladhatják, a fürjek akár 100%-a is elpusztulhatnak.

A megelőzésben a hajlamosító tényezők kiiktatására kell törekedni, védekezni kell az ott megjelölt betegségek, különösen a coccidiosis ellen. Szakszerű tartás, takarmányozás, betelepítések előtt gondos takarítás, fertőtlenítés.

Időben nyújtott, rezisztencia vizsgálat utáni antibiotikumokkal eredményt érhetünk el a gyógykezelésben, a gyógyszerek milyenségét, mennyiségét, a kezelés időtartamát minden esetben állatorvos határozza meg!

A bélflóra helyreállítására jó hatásúak a probiotikumok.

 

Baromfi elhalásos bélgyulladása

Kórokozó a C. perfringers A és C – típusa ezek toxinjai.

A kórokozó előfordulása gyakori a talajban, bélsárban, szennyezett alomban (főként mélyalomban) és takarmányban.

Főként a növendék csirkék, a 2-5 hetes brojlerek betegsége, de növendék pulykákban is előfordulhat.

Hajlamosító tényezők a különböző tartási, takarmányozási hibák és háttérbetegségek, pl. a coccidiosis.

A betegség gyorsan lefolyó formájánál bágyadtság utáni elhullás, a lassabban lefolyó esetekben bágyadtság, étvágytalanság, borzolt tollazat, híg, habos, barnásvörös bélsár, kondícióromlás.

Megelőzés és gyógykezelés hasonló a fekélyes bélgyulladásnál leírtakkal.

 

Közegészségügyi vonatkozások: a Clostridiumok egyes típusai az embert is megbetegíthetik (A-, C-típus).

Hajlamosítanak: földdel szennyezett sebek, hosszabb ideig rosszul táplált emberek átmenet nélküli, hirtelen bőséges táplálkozása stb. (gázoedemák, elhalásos vastagbélgyulladás, ételmérgezéshez hasonló tünetek).

 

Intoxicatiok

            Tetanus

Okozója a Clostridium tetani baktérium által termelt exotoxin.

Szigorúan csak anaerob (oxigén nélküli) környezetben boldogul. Ellenálló képessége nem túl nagy, ezért a szokásos fertőtlenítőoldatok ellene hatásosak, spórája azonban sokkal ellenállóbb. Nagyon erős hatású neurotoxint termel, mely csak a sebekből felszívódva hatékony, szájon át hatástalan.

Már az ókorban ismert volt. Világszerte előfordul, a trópusi-szubtrópusi országokban gyakoribb, másutt ritkább.

 

Spóra alakja a talaj felületes rétegeiben majdnem mindenhol előfordul, különösen gyakori a jól trágyázott földben, ahova közvetlenül az állatok bélsarával vagy trágyájával jut. Különösen sok tetanusbacilus van a lótrágyában.

Minden emlősfaj érzékeny iránta, de legérzékenyebb a ló, utána a juh és a kecske következnek, a többi emlős ritkán betegszik meg, ezen belül is a fiatalabb állatok érzékenyebbek (pl. újszülött bárányok között helyi járvány formájában is mutatkozhat).

Régebben, amikor még a sebkezeléssel kevéssé törődtek, Európában is gyakrabban fordult elő, mint sebfertőzéses bántalom. Ma is ez a leggyakoribb „kiindulópont”, ellési sebek, szakszerűtlen nyírás, farokcsonkolás, köldökfertőtlenítés, ivartalanítás után állapítják meg legtöbbször.

 

Mivel a sebzések útján a szövetek közé került tetanus spórák csak akkor tudnak elszaporodni és toxint termelni, ha ott anaerob viszonyok vannak, különösen veszélyesek a mély, szúrt sebek.

A lappangási idő akár pár hét is lehet.

A tetanusz általános vagy leszálló formájánál a tünetek, az izomgörcsök a fej izmain kezdődnek és a nyakon, majd törzsön át folytatódnak a végtagokba, a tetanusz felszálló alakjánál pedig a tünetek a sebbel szomszédos végtag izmain kezdődnek és innen haladnak a fej felé.

 

A lappangási idő fiatal állatokban rövidebb, a kórjóslat is kedvezőtlenebb.

Lovakon az izmok felülről, a fejtől kiindulva deszkakeménnyé merevednek, a fülek mereven fölfelé állnak, az orrnyílások kitágulnak, előesik a szem pislogóhártyája. Kezdetben étvágy még lenne, de a rágóizmok merevsége miatt a rágás és a nyelés egyre nehezebb, végül a szájzár miatt lehetetlenné válik. A nyak és a törzs izmai után a merevedési folyamat a végtagokra is kiterjed, az állat nyújtott farokkal, merev lábakkal, „fűrészbakszerűen” áll. A légzés felületes, egyre fájdalmasabb, belégzéskor sípoló, kilégzéskor nyögő hangokat hallunk. A legenyhébb hang-vagy érintési ingerekre, akár egy légy rászállására az izmok összerándulnak. A testhőmérséklet normális, csak a halál beállta előtt emelkedik 42-43 Cº-ra. Ekkor már a ló mereven kinyújtott lábakkal az oldalán fekszik, az elhullás az esetek többségében a betegség 3.-10 napja körül következik be. A kezeletlen csikók akár 90%-a, a felnőtt lovaknak pedig több mint a fele elpusztul.

 

Szarvasmarháknál a betegség hasonlóan zajlik, de gyakran felfúvódással kezdődik.

Szarvasmarhában a kórokozó bejutási helyéül legtöbbször az idegentestek okozta bendő-nyálkahártya sérülések, a szennyezett környezetben lefolyó ellési beavatkozások nyomán keletkezett sérülések, a születés utáni köldökfertőzés és a mély, szúrt végtagsérülések szerepelnek.

Az idősebb szarvasmarhák betegséggel szembeni ellenálló képessége elég nagy, mert a bendőben elszaporodó baktériumok által termelt kisebb mennyiségű méreganyag felszívódása az állatokat mintegy immunizálja.

 

Bárányoknál tipikus tünetek: szájzár, fülek merevsége és mozdulatlansága, törzsizmok merevgörcse, merev faroktartás, „fűrészbakszerű” állás (leszálló forma).

Felnőtt juhokon az első szembetűnő jel a nyelési nehézség, röviddel ezután a felfúvódás. A légzés felületes, nehezített (belégzésnél sípoló, kilégzésnél „nyögő” hang.) Hang- vagy érintési ingerekre összerándulnak a test szinte összes izmai. Az állatok az esetek többségében oldalfekvésben, mereven kinyújtott lábakkal a betegség 3-8. napján a légzőközpont bénulása miatt pusztulnak el.

 

A szájkörüli izmok merevsége kutyáknál jellegzetes fejformát alakít ki („nevető” kutya).

A kialakult betegség rendszerint már gyógyíthatatlan.

Megelőzésre fontos mindenfajta sérülés haladéktalan, szakszerű ellátása.

A betegség megelőzésére vakcinás védőoltás lehetséges.

Lassabban lefolyó esetekben: nagy adag antitoxikus savó, sebkezelés, tüneti kezelésként görcsoldók, nyugtatók, nagy adag antibiotikum 4-5 napon keresztül.

A beteg állatot besötétített, légymentes istállóban kell tartani, ha az lehetséges, mesterségesen táplálni kell (végbélen át vagy intravénásan, vigyázni a félrenyelésre!).

 

Közegészségügyi vonatkozások: az ember tetanuszát ugyanaz a baktérium okozza, mint az állatokét, de nincs szó zoonózisról, mert az ember nem az állatoktól, hanem hasonló forrásból, a talajból fertőződik.

A tüneteket hasonló módon az izmok merevgörcse uralja.

A fejlett országokban gyermekkorban immunizálás.

 

Botulismus

A botulizmus okozója a Clostridium botulinum- nevű baktérium méreganyaga, tehát nem fertőző betegségről van szó még akkor sem, ha a betegség tüneteit egyidejűleg több emberen vagy állaton észleljük. A kórokozó baktériumok az ember vagy az állat szervezetében nem szaporodnak, csak a természetben, csupán toxinjaik jutnak be az élő szervezetek emésztőcsatornájába, ahonnan felszívódva okozzák azután a betegséget. A toxin iránt az összes emlősállat, madár, kisebb mértékben még az alacsonyabb rendű állatok (halak, kétéltűek) is fogékonyak. Az ember toxin iránti érzékenysége igen nagy, egy felnőtt ember halálos méregadagja a gramm tízezred része !

A betegség állatról-állatra, állatról-emberre és fordítva nem terjed, az ember és az állatok botulizmusa között nincs összefüggés.

A toxinokat termelő baktériumok tehát a természetben szaporodnak, leginkább az anaerob (oxigén nélküli) környezetet kedvelik, ezen belül is azokat, ahol magasabb hőmérséklet (20 Cº fölötti), elegendő nedvesség és szerves anyag, főként fehérje áll rendelkezésükre. Toxin 4,5 pH alatt, tehát savas környezetben nem termelődik. Már ebből is látható, hogy a clostridiumok okozta betegségek a meleg égövi, trópusi országokban sokkal gyakoribbak. Nálunk a trágyázott talajokban, alacsony vízállású tavakban, pocsolyákban, mocsaras területeken, partközeli bomló vízinövényeken fordulnak elő főként akkor, ha itt elpusztult állatokat (halak, békák, madarak, rágcsálók stb.) is találnak, de nyáron bőséges toxintermelés indulhat meg a rossz minőségű silótakarmányokban, nedves, befülledt szénában, kisrágcsálók, rovarok, madarak hulláival szennyezett, tárolt szemestakarmányokban, kidobott, erjedésnek indult konyhai hulladékokban, lejárt szavatosságú, „bombásodó” konzervekben, romlott hurkában, kolbászban, sonkában is.

A méreganyag a gazdasági állatokba az ilyen takarmányokkal, emberbe pedig ilyen élelmiszerekkel kerül szájon át, majd a bélből felszívódva a vérbe jut, a véráram útján pedig elsősorban az idegrendszert károsítja.

A betegség tünetei a bejutott toxin mennyiségétől függően akár egy napon belül jelentkeznek, de a felvett kisebb adagok halmozódnak, így az is előfordulhat, hogy a tünetek csak több nappal a toxintartalmú takarmány felvétele után mutatkoznak.

Emlősöknél jellemző a törzs, a végtagok, végül a nyak-és fejizmok petyhüdt bénulása, a madarak eleinte nehézkesen, rendezetlenül, csőrüket a földre támasztva mozognak, majd mellcsontukon fekve már mozogni sem tudnak. Szárnyukat, fejüket lógatják, bénult nyelvük kilóg. A vízimadarak úszása bizonytalan, szárnyaikat szétterpesztve „lebegnek” a vízen, a nyakizmok bénulása miatt fejük a vízbe lóg, megfulladnak.

A házi emlősök közül a toxin iránt a ló a legérzékenyebb.

Megelőzés: a takarmányok szakszerű tárolása, minőségük megőrzése, romlott takarmányféleségek etetésének mellőzése, környezeti higiénia biztosítása.

Közegészségügyi vonatkozások: a toxintartalmú étel elfogyasztása után 12-24 órán belül rosszullét, émelygés, nyálzás (ritkábban szájszárazság), hányás, hasi fájdalmak, majd nyelési nehézségek mutatkoznak. Jellemző a kettős látás, a hangszín megváltozása, a beszédzavar, a nyelv és a garat fájdalmassága, a nyak, majd a törzs-és végtagizmok gyengesége. A beteg ember végig láztalan, teljes eszméleténél van (!).

Időben, a betegség kezdetén adott anatoxikus vérsavó hiányában pár napon belül beáll a halál.

Fontos megjegyezni, hogy nálunk a botulizmus ritka, de nem árt az óvatosság!

Az utóbbi időben az esetek döntő többségében a mérgezést magánháztartásokban előállított vagy ott fertőződött ételek (disznósajt, házilag pácolt füstölt sonka, zsiradékban tárolt kacsasült, nem megfelelően vagy hosszú ideig tárolt hurka stb.) okozták. Óvatosságra int, hogy ezeknek az élelmiszereknek látható, „szagolható” elváltozásait a fűszerek gyakran elfedik.

Jó, ha a meleg égövi, trópusi országokba utazó turisták megnézik, hol fogyasztanak hal- és ráksalátákat, nyers kagylókat, nem kellően hőkezelt halakat.

A méreganyag 80Cº-on fél óra alatt „elpusztul”, ezért az étel felfőzése vagy átsütése a mérgezést megelőzi.

A megelőzésben azonban még az élelmiszerek hőkezelése előtt fontos a higiénia és a szakszerűség az élelmiszer előállítás, -gyártás minden fázisában! Fokozott a felelőssége azoknak a termelőknek is, akik egy nemrég megjelent rendelet szerint hetente 50 kg. mennyiségig húskészítményt állíthatnak elő, és azt értékesíthetik is.

A botulizmus nálunk eddig ritkán, évente pár esetben fordult elő.

 

 Dr. Böő István








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01