Agrárágazat főoldal   Agrárágazat-2006-Június






Tartalomjegyzék A repce növényvédelmének fontosabb szempontjai Több repcét  okosan! Utolsó lap

A kéntrágyázás szerepe az őszi káposztarepce termesztésében

Szerző: Zsombikné Puy Katalin  Zsombik László




A kén mezőgazdasági jelentőségével foglalkozó irodalmak száma az utóbbi években világszerte egyre nő. Ennek oka egyrészt, hogy a levegőtisztaságvédelmi intézkedések szigorodása miatt csökkent a talajra jutó atmoszférikus kéndepozíció, illetve a visszaszorult szuperfoszfát-alkalmazás miatt gyakorlatilag megszűnt termőterületeink automatikus kéntrágyázása. Mindemellett a talajokban kénhiánnyal csak kedvezőtlen tényezők összejátszása esetén kell számolni, ilyenek lehetnek a savanyú kémhatású talajon történő termesztés, a nagy kénigényű keresztesvirágú és pillangós növények túlsúlya a vetésforgóban, ként nem tartalmazó műtrágyák alkalmazása. Az őszi káposztarepce kifejezetten kénigényes növény, a repcefehérjék viszonylag sok kéntartalmú aminosavat tartalmaznak, a kén hiánya gátolja a fehérjeszintézist, csökkenti a repcedara tápértékét.

A kén, mint negyedik makroelem a növényi test felépítése és életfunkciói fenntartása szempontjából létfontosságú, ún. bioelemek közé tartozik. Speciális feladatokat lát el a növények anyagcsere-folyamataiban. Nélkülözhetetlen a kéntartalmú aminosavak és a fehérjék szintézisében, fehérjebontó enzimeket aktivizál, alkotó eleme egyes vitaminoknak, bizonyos növények olajszintézisét fokozza. Az utóbbi években világszerte nőtt a kén növénytermesztésben betöltött szerepével foglalkozó vizsgálatok száma. Ennek tükrében az elkövetkező időszakban több helyen negatív kénmérleggel és egyre fokozódó kénhiánnyal kell számolni. Magyarországon az őszi káposzta repce nagyobb területen való termesztése az 1970-es évek elejétől indult meg. Termőterülete az elmúlt időszakban 50.000 ha-tól 170.000 ha-ig változott, és várhatóan a különböző felhasználási területek szélesítésével (biodízel, vegyipar) további területnövekedés realizálható a jövőben. Ugyanakkor a termésátlagok nem növekedtek a területekkel, hanem 1,6-2,0 t/ha között stagnálnak. Az ok elsősorban a helytelen trágyázásban és agrotechnikában keresendő. A repce kifejezetten kénigényes növény, melynek termesztése során a fokozatosan jelentkező kénhiány veszélyezteti a megfelelő termésátlagok kialakulását és kedvezőtlenül hat az olaj minőségre is. Folyamatos növény- és talajvizsgálatokkal, valamint a megfelelő agrotechnika alkalmazása mellett a hiányzó kén visszapótlásával cél e negatív hatások kiküszöbölése.

Észak-Magyarországon és Hajdú-Bihar megye déli részén végzett kéntrágyázási kísérletekben a termésmennyiség alakulását vizsgálva megfigyelhető, hogy az alkalmazott kezeléseknek jelentős termésnövelő hatása volt. A termés mennyisége a kísérletek átlagában 2200-2700 kg/ha között változott. Jelentős mértékű termésnövekmény már a kisadagú kéntrágyázás esetében is megfigyelhető volt, míg a nagyadagú (6,0-10,0 l/ha) kezeléseknél 500 kg/ha körüli termésnövekmény mutatkozott (1. ábra).

Az olajtartalom vonatkozásában hasonló megállapítások tehetők, az alkalmazott kénadagok növelésével jelentős olajtartalom-növekedést tapasztaltunk. Ez elsősorban a nagyobb (6-10 l/ha) kénadagok hatására következett be. A minták olajtartalma 41,82 és 43,06% értékek között változott. A legalacsonyabb olajtartalmat a kontroll parcelláról származó minta adta. A termésmennyiséget, ill. az eredeti szárazanyagra vonatkoztatott olaj tartalmat vizsgálva megállapítható, hogy a kontroll parcellán kapott legalacsonyabb terméseredményhez tartozik a legkisebb olajtartalom és a kezelések hatására növekvő termésmennyiségek növekvő olaj tartalommal párosulnak. Ez megfelel annak a megállapításnak, mely szerint a repcenövény tulajdonságai közötti genetikai kapcsolatot vizsgálva nincs negatív kapcsolat a magtermés és az olajtartalom között (2. ábra). Az 1 ha-ról nyerhető olajhozamot vizsgálva 955 kg/ha és 1150 kg/ha közötti értékeket kaptunk. A legalacsonyabb érték a kezeletlen, a legmagasabb hozamok pedig a 6,0 és a 10,0 l/ha dózissal kezelt parcellához tartoztak.

A növényanalízis eredményei alapján megállapítható, hogy a repce esetében a nitrogén-koncentráció a vegetáció beindulásáig a tavaszi rozettaképződés idejéig magas, majd a bimbózás fenofázisától kezdődően nagyobb mértékben csökken. Ezzel ellentétben a kén koncentráció változása egyenletesebb, kisebb mértékű, a növény korai fejlettségi állapotától kezdve a 0,6-0,7%-os kéntartalom fokozatosan csökken, majd az érés középső fázisában kismértékű emelkedést tapasztaltunk, végül a teljesen érett állomány kéntartalma 0,5% alá csökken. Jól megfigyelhető valamennyi termőhelyen a kéntartalom megemelkedése a növény teljes érettséget megelőző állapotában.

A kén szerepe egyre kardinálisabbá válik az elkövetkező években a repcetermesztésben. Talajaink fokozódó kénhiánya – termőhelyenként eltérő mértékben – gátja lehet az adott hibrid vagy fajta terméspotenciáljának jobb kibontakozásában. A kén visszapótlására a levéltrágyák mellett kiemelt figyelmet kell szentelni a kéntartalmú összetett műtrágyákra is, melyekkel a talaj kénkészlete jelentősen gyarapítható.

Zsombikné Puy Katalin – Zsombik László

Debreceni Egyetem

Agrártudományi Centrum








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01