Agrárágazat főoldal   Agrárágazat-2006-Május






Tartalomjegyzék Zöldség-gyümölcs a világhálón 60 éves a ZETOR Utolsó lap

A burgonya korai és nyári termesztése

 a versenyképes jövő a burgonyatermesztők számára
Szerző: Dr. Kruppa József  Zsombik László

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás után kiszélesedő és kiélesedő piaci verseny következtében jelentős mértékű piacvesztésre számíthatunk az őszi felszedésű és tárolt étkezési burgonya terén, mivel a tőlünk északabbra fekvő országokból (elsősorban Lengyelország) ebben az időszakban kedvezőbb áron kínálnak majd jó minőségű étkezési burgonyát. Ennek elsősorban az az oka, hogy a burgonya számára kedvezőbb  hűvösebb, csapadékosabb  klíma miatt lényegesen kisebb önköltséggel termelnek.




Ebből adódóan a versenyképesség növelése és a piac megőrzése érdekében drasztikusan csökkenteni kell az önköltséget, mivel – néhány magas színvonalon termesztő cég kivételével – a magyar burgonyát túl drágán, 20-25 Ft/kg önköltséggel állítják elő. A lentebb ismertetett lehetőségek kihasználásával el lehetne érni, hogy az étkezési burgonya önköltsége 12-14 Ft/kg-ra csökkenjen és ezzel lényegesen javulna a magyar burgonya – őszi, téli is - versenyképessége.

A korai burgonya – az általában magasabb piaci ár következtében – nagyobb költségeket is elvisel. Hazánkban jelenleg a korai burgonya vetésterülete 8.000 ha körüli, amelyből az átmeneti fólia takarás mellett folyó korai termesztés és a hajtatás mintegy 700 hektáron folyik. A közeljövőben várhatóan az átmeneti fátyolfóliás termesztés fog növekedni legintenzívebben, mivel közvetlenül a fóliasátras korai burgonya után szedhető, amikor az árak még magasak, valamint ennek a területe szántóföldön kisebb ráfordítással, egyszerűbben és gyorsabban növelhető, mint a zárt termesztő berendezésű (fóliasátras) korai burgonya területe. Emellett a szabadföldi nyári (június, július, augusztus) termesztés jelentősebb mértékű növekedése is kívánatos lenne a piaci versenyképesség növelése érdekében

Mint minden termesztett növénynél, a burgonyánál is három fő tényező – ökológia, biológia (fajta) és agrotechnika – határozza meg a burgonya termés mennyiségét, minőségét, jelentős hatást gyakorolva ezzel a költségekre, árbevételre és jövedelemre. Emellett a termést kialakító tényezők mellett a negyedik fontos tényező a piac. A burgonya piaca az elmúlt néhány évtizedben sem volt kiszámítható.

A 2005. év vége volt az első, amikor az Európai termesztést is nyomon követve és a tőzsdei kötéseket számítani lehetett a kedvező magasabb téli és a további magas tavaszi árakra, sőt az is biztos, hogy a korai 2006-os termésű burgonyának is jó ára lesz. Az EU csatlakozásunkat követően a mezőgazdasági termékek ára kiszámíthatóbbá és tervezhetőbbé kell, hogy váljon. Viszont a kiszélesedett és kiélesedett piaci versenyben a burgonyával – és a hazai burgonyatermelőkkel – szemben magasabb minőségi igények fogalmazódnak meg és a versenyképesség növelése érdekében – a minőség javítása mellett – a burgonya önköltségét is csökkenteni kell.

Ahhoz, hogy piaci pozíciónkat megőrizzük, illetve növelhessük a fajtaváltást és a hazai – burgonya számára kedvezőbb – szaporító és árutermő területeken az agrotechnikai és technikai színvonal növekedését minél hamarabb el kell érni. Újabb piacok (réspiacok) megszerzésére – az előzőek megvalósulása esetén – a korai – nyári sárgahéjú burgonyánál van lehetőségünk, elsősorban a tőlünk északabbra lévő országokban (Észtország, Lettország, Litvánia stb.), ha a minőségi piaci igényeknek versenyképes áron, a megfelelő időben és helyen meg tudunk felelni. A magyar fogyasztók is szívesen megvásárolják május-júniusban a hazai termelésből származó „újburgonyát” és talán ezen keresztül lehet leggyorsabban a sárga héjú, kitűnő ízű újabb korai fajtákat is (pl. Pannónia) megismertetni és megszerettetni a magyar fogyasztókkal.

A nyugat-európai piacokon már december hónap elején megjelenik a primőrburgonya, elsősorban Egyiptomból, Tunéziából, Marokkóból és Izraelből, ezt követően Málta és Ciprus szállít, majd Portugália, Spanyolország és Olaszország a honi termés megjelenéséig ellátja a piacokat. Annak ellenére, hogy a magyar foszlóshéjú „újkrumpli” minőségében, élvezeti értékében sokkal jobb az előbb említett, sokszor nem friss, hanem fojtott, több hétig, hónapig tárolt déli burgonyáktól, a legkorábbi időszakban ezekkel az exportőrökkel aligha lehetünk versenyképesek.

Májustól viszont a hazai friss és finom ízű újkrumplit előnybe részesíti a hazai lakosság, júniustól pedig az Észak-Európai külpiacokon is van lehetőségünk értékesíteni, hiszen a szállítási távolságból adódóan versenyképesek lehetünk. Ehhez viszont kisebb önköltséggel, nagyobb mennyiségű, homogén, jó minőségű árut kell előállítani. Ennek eléréséhez viszont a lentebb közölt termesztési információkat meg kell valósítani.

Friss fogyasztásra szánt korai burgonyánál – minőség tekintetében – a lehető legszebb külalakra kell törekedni. A korai (primőr), a nyári és a hagyományos őszi felszedésű étkezési (asztali) burgonya piac a méretegyenletességen és szép alakon túlmenően a mosás utáni küllemi megjelenésben is jó minőséget igényel. A héjszín – a Magyarországon uralkodó piroshéjú formalizmuson kívül – sehol máshol nem döntő. Szerencsére már Magyarországon is kezdik elfogadni a jó sárgahéjú krumpli fajtákat, így az Agriát,

Hópelyhet és a legújabb korai Pannóniát. Feldolgozóipari burgonya termesztésénél pedig olyan tulajdonságokra kell odafigyelni, melyek a termékkihozatalt (gazdaságosságot) és a végtermék minőségét határozzák meg, így az elszíneződéstől mentes gumóhús, megfelelő beltartalom (szárazanyag, keményítő) és jó szöveti struktúra.

A gumó minőségét a fajtatulajdonságokon kívül az ökológiai tényezők (csapadék mennyisége, eloszlása, hőmérséklet, talajtulajdonságok), azaz a termőhely és a termesztés során alkalmazott agrotechnika (talajművelés, tápanyagellátás, ültetés, töltögetés, növényvédelem, öntözés, betakarítás), majd ezt követően az un. post harvest technológia (manipulálás, tárolás, csomagolás) határozzák meg kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolva a minőségi tulajdonságokat.

Magyarországon a tenyészidőszakban hullott csapadék mennyisége általában nem elégíti ki a burgonya igényét. Még rövidebb tenyészidejű korai burgonya termesztése esetén is öntözni kell. A növény megfelelő fejlődéséhez, az anyagcsere-folyamatok működéséhez elegendő vízre van szükség. Egy száraz, verőfényes napon – egy hektárra vetítve – a növények 50-60 ezer liter vizet (5-6 mm) is elpárologtathatnak, míg 30 C0 fölött a napi vízfogyasztás a 8-10 mm-t is elérheti.

Ez azt jelenti, hogy egy nap alatt több vizet el tud párologtatni a burgonya, mint amennyit a gumójában egy teljes vegetációs idő alatt felhalmoz. Ha a gyökerek ezt a vízmennyiséget nem tudják szállítani, akkor – megakadályozva a növény kiszáradását – levelek légzőnyílásai összezáródnak, ami kevesebb széndioxid felvételéhez és a fotoszintézis és szárazanyag termelés csökkenéséhez vezet. Ha a növény vízfelvétele könnyű, akkor a lombfejlődés gazdagabb. Ez az egyik oka annak, hogy jó vízellátás mellett laza homok és homokos-vályog talajon fejlődő növény több levelet fejleszt, mint kötött talajon termesztett. Természetesen ebben a nitrogénnek is kulcsszerepe van. Ha a vízellátás megfelelő, akkor a nitrogén felvétele is könnyű a növény számára, amely végül a gumótermés növekedéséhez is vezet.

Hazánkban a tenyészidőszak átlaghőmérséklete magasabb a burgonya igényénél. A burgonya fotoszintézisének hőmérsékleti optimuma 20-25 C°, amit jelentősen befolyásol a fényintenzitás is. Különösen 30 C° felett a fotoszintézis hatékonysága jelentősen csökken. A hőmérséklet nagy hatással van a növény légzési folyamataira is: 20-25 C°-os nappali és 10-12 C°-os éjszakai hőmérsékletnél a termelt szárazanyag 20-25%-a légzési veszteség. Magasabb hőmérsékleteken – ami a burgonya számára kedvezőtlen – ez az érték jelentősen növekedhet. A különösen magas hőmérséklet (30 C0 feletti) a növény korábbi éréséhez is vezethet, főleg ha az szárazsággal párosul.

A hőmérséklet és a vízellátás nemcsak a burgonyatermés mennyiségét, de a minőségét is jelentősen befolyásolja. Ez az összefüggés a korábbi hazai és a külföldi kutatások alapján sem minden esetben egyértelmű és nem teljes mértékben tisztázott. Az élettani minőségi problémákat, gumó rendellenességeket a növény vízzel való nem megfelelő (nem egyenletes) ellátottsága több más biológiai (fajta), ökológiai (talajtulajdonságok, hőmérséklet) és termesztési tényezővel (talajművelés, tápanyagellátás, öntözés) kölcsönhatásban okozza.

Magyarországon a három nagy homoki tájegység (Duna-Tisza közi homokhát, Nyírség, Belső-Somogy) laza szerkezetű homoktalaja a legalkalmasabb jó minőségű – elsősorban korai és nyári – burgonya termesztésére. A talaj a víz és tápanyagellátáson kívül a gyökérzet és a deformációktól mentes gumó kialakulásához a laza szerkezetet is kell, hogy biztosítsa, a növény csak ily módon lesz képes arra, hogy jó minőségű és nagy termést adjon. Kötött, tömődött szerkezetű, levegőtlen talajban rossz minőségű (deformált) burgonya terem. Kiegyenlített víz- és tápanyagellátás mellett a legjobb minőségű burgonyát a homoktalajokon termeszthetjük.

Magyarország éghajlata a burgonya számára az optimálisnál magasabb hőmérséklet és kevesebb csapadék és annak kedvezőtlen eloszlása miatt elsősorban a korai és vírusrezisztens fajták termesztésére, szaporítására alkalmas. A jövőben – az EU burgonya szabad áramlása miatt főként a korai és vírusrezisztens fajták termesztése lehet versenyképes és eredményes. A rövid tenyészidejű (korai) fajták termesztésekor a tenyészidő nagyobb része esik a hűvösebb, jobb vízellátású tavaszi időszakra.

A vírusrezisztencia pedig azért fontos, mert a hazai kontinentális klímánkon előforduló nagy vírusvektor (levéltetű) egyedszám a vírusfogékony fajták gyors leromlását okozza. Rezisztens fajta használatával biztonságos fajtafenntartás és - a szaporítási lépcsők növelhetősége miatt lényegesen olcsóbb és jobb minőségű, biztonságos vetőburgonya előállítás válik lehetővé, amellyel akár 50%-al is csökkenthető lenne a vetőburgonya ára és ezen keresztül az étkezési burgonya termelési költsége és önköltsége is.

A legjobb minőségű burgonya a hagyományos – homoktalajú – burgonyatermesztő körzetekben termeszthető, ezért törekedni kell – harmonikus tápanyag-és vízellátás mellett – a burgonya számára kedvező, könnyen felmelegedő, laza szerkezetű humuszos homoktalajokon a korai burgonya előállítás növelésére.

A korai burgonyatermesztésben egy jó korai fajtával sok esetben nagyobb árbevétel és jövedelem érhető el, mint egy nagyobb termőképességű, de később betakarítható, hosszabb tenyészidejű fajtával. A korai a burgonyatermesztés esetén a burgonya ültetése előhajtatott – esetleg gyökereztetett – gumókkal történik, betakarítása pedig – általában – a gumók érése (parásodása) előtt történik, így termésének mennyisége kisebb, mint az őszi felszedésű burgonyának. Ezt viszont kompenzálja a piacon elérhető magasabb ára, így a korai (nyári is) burgonya jövedelmezősége kedvezőbb, mint az őszi felszedésűé, viszont termesztése kézimunka igényesebb. Emellett egy nagy termőképességű korai fajtával – ilyen pl. a Pannónia – nyári (július, augusztus) termesztésben is igen nagy termésátlagok (60-70 t/ha) érhetők el.

Egy korai fajtánál a gumónövekedés mértéke folyamatosan gyorsul, míg a lombozaté visszafogott marad. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen fajtánál a levelek által megtermelt szervesanyag nagyobb része a gumóba vándorol. Korai fajtánál a lombozat maximális kifejlődésének ideje korábbra esik, de a levelek életciklusukat is korábban fejezik be. Burgonyánál jelenleg legfontosabb nemesítési cél a rezisztencia tulajdonságok –Magyarországon mindenekelőtt a vírusrezisztencia – javítása és kiszélesítése, természetesen egyéb gazdasági értékmérő tulajdonságok (termőképesség, minőség stb.) megőrzése vagy javítása mellett.

Az államilag elismert fajták közül 28 igen korai és korai érésű, ezen belül 22 fajta többcélú étkezési (asztali) primőr korai és nyári, 5 chips, 1 püré-pehely élelmiszeripari feldolgozásra alkalmas, továbbá 34 fajta középkorai és középérésű, amelyek közül 22 többcélú asztali (étkezési, téli tárolású), 3 hasábburgonya (pommes-frites) előállítására alkalmas élelmiszeripari, 6 chips, 3 pedig saláta és desszert előállításra alkalmas. 27 fajta holland nemesítésű, 15 német, 12 magyar, 3 osztrák, 2 brit, 1 cseh, 1 amerikai, 1 pedig francia. A termőterület mintegy 85%-án még ma is külföldi – főként holland – fajtákat, elsősorban Desirée-t, Cleopátra-t, Kondort termelnek, a fennmaradó 15%-on magyar fajtákat, amelyek részaránya lassan, de növekszik. Örvendetes, hogy egyes sárgahéjú, kitűnő ízű fajtákat is (pl. az őszi felszedésű Agria és az új magyar korai fajta a Pannónia) kezdenek megszeretni a fogyasztók a piacokon, a rózsa típusú (piros héjú) fajták alaptalan előnybe részesítése (formalizmus) ellenére. A gumó minősége (étkezési értéke) és a héjszíne között ugyanis nincs összefüggés. Megkezdődött a korai fajták vetésterületének relatív növekedése, amely tovább folytatódik a jövőben is.

Hazai viszonyok között a magyar fajták kórokozó mentes szaporítóanyagának biotechnológiai módszerekre alapozott fenntartása és szaporítása három fő lépésre bontható:

1. az in vitro szaporítóanyag előállítása mikroszaporítással (szövettenyésztő laboratóriumban),

2. törzselit vetőgumó előállítása izolált körülmények között (üvegház, fóliaház),

3. A vetőgumó szaporítása (utántermesztése Szuperelit, Elit 1, Elit 2, Elit 3 és I. fokozatokban) szántóföldön, ahol a korszerű újabb magyar fajták 6 évet is kibírnak leromlás nélkül. A vírusrezisztens magyar fajták szaporításának és termesztésének fokozatos növelése kívánatos. Szaporításuk a magyar ökológiai adottságok mellett is biztonságos és az I. fokú vetőgumó lényegesen olcsóbbá válhat, amely versenyképes vető-és étkezési burgonya termesztést tesz lehetővé.

Az új korai vírusrezisztens magyar fajták termesztése a laza szerkezetű homoktalajokon – öntözéses termesztés mellett – versenyképes, jó minőségű, a hazai és külföldi piacokon egyaránt biztosabban és magasabb áron értékesíthető korai nyári burgonya előállítását teszi lehetővé. Mindemellett a jobb talajadottságú területeken is előtérbe kell helyezni a középérésű, vírusrezisztens magyar fajták (Hópehely, Góliát, Lorett stb.) termesztését őszi értékesítésre, tárolásra, feldolgozásra egyaránt.

A gumó héjszíne és gazdasági értékmérő tulajdonságai (mennyiség, minőség, íz, stb.) között nincs semmiféle összefüggés, így a sárgahéjú fajták között is sok finom ízű és nagy termőképességű, rezisztens fajta van a világon (pl. a Russet Burbank több, mint 100 éves vezér fajta Amerikában) és Európában is (pl. Agria), valamint Magyarországon is (pl. Hópehely a keszthelyi középkorai és Pannónia a kisvárdai korai fajták)

A fajta örökletes tulajdonságainak az érvényre jutására a környezet azonban nagy hatást gyakorol. Más szóval az örökletes tulajdonságok (biológiai tényező) és a környezet (ökológiai és agrotechnikai tényezők) együttesen határozzák meg a burgonya termésmennyiségét és minőségét.

A fentebb közöltekből adódóan a vírusrezisztens – elsősorban korai – magyar fajták szaporításának és termesztésének fokozatos növelése kívánatos. Szaporításuk a magyar ökológiai adottságok mellett is biztonságos és a vetőgumó is lényegesen olcsóbbá válhat, amely versenyképes vető- és étkezési burgonyatermesztést tesz lehetővé. A korai vírusrezisztens fajták termesztése a laza szerkezetű homoktalajokon – öntözéses termesztés mellett – versenyképes, jó minőségű, a hazai és külföldi piacokon egyaránt biztosabban és magasabb áron értékesíthető korai burgonya előállítását teszi lehetővé.

Az elkövetkezendő időkben a várhatóan biztosabb piaci lehetőségeket kínáló korai burgonya termesztésébe a hagyományos primőr- és korai termesztő körzeteken (Csongrád, Bács-Kiskun és Pest megye) kívül az ehhez jó talajadottságokkal rendelkező Nyírség és Somogy is bekapcsolódhat, elsősorban a nyári (június-augusztus) korai burgonyával. Feldolgozóipari korai burgonya termesztése más – kötöttebb talajú – térségekben is lehetséges. Szabadföldön a koraiság – az előhajtatás (és gyökereztetés) alkalmazása mellett – az átmeneti fátyolfólia takarással fokozható legeredményesebben.

Dr. Kruppa József – Zsombik László

Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01