Agrárágazat főoldal   Agrárágazat-2006-Február






Tartalomjegyzék A biológiai alapok jelentősége a kukoricatermesztésben A tápanyagellátás hatása a napraforgó termésére és olajtartalmára Utolsó lap

A napraforgó termesztésének helyzete, a hibridmegválasztás fontosabb kérdései

MELLÉKLET
Szerző: Zsombik László

A magyarországi olajnövény termesztésben meghatározó jelentőségű a napraforgó, a vetésváltási korlátok miatt azonban a fő hangsúlyt a termesztéstechnológia minőségi fejlesztésére szükséges helyezni a vetésterület növelésével szemben.




Az elmúlt évtizedben a napraforgó termésátlaga jelentősen csökkent Magyarországon, elsősorban az externális inputok radikális visszaesése miatt, a termésstabilitás mind országos, mind üzemi szinten jelentősen csökkent. Azonban az utóbbi két évben hazánk napraforgó termesztési mutatói alapján az utóbbi években mind Európában, mind a világon előkelő helyet foglal el. A 2004. évi eredmények alapján a fontosabb napraforgó termesztő országok közül a 2. helyet foglaltuk el a termésátlagok tekintetében Franciaország mögött. Ez az eredmény azért is figyelemre méltó, mert hazánkban a napraforgó termesztése – a növény kiváló adaptációs képességeiből adódóan – elsősorban a gyengébb adottságú területeken történik.

 

 

Az előállított napraforgó mennyisége alapján az Amerikai Egyesült Államok és India társaságában a 6-8. helyen állunk a világban, ami alapján hazánk potenciális exportőrként jelenik meg a világpiacon. A napraforgó vetésszerkezetben betöltött szerepe alapján hazánk az élen található Románia és Ukrajna mellett, 10%-ot meghaladó értékkel, ami a növény kiemelt szerepét mutatja az említett országokban. Ezek a kedvező mutatók csak abban az esetben érvényesülnek, ha a megtermett nagy mennyiségű napraforgó világpiaci értékesíthetősége jó, azonban ez az utóbbi években gondot okozott. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a világpiacon átrendeződés következett be, a korábban sokáig egyeduralkodó Argentína szerepét átvette Oroszország és Ukrajna, melyek földrajzi elhelyezkedésükből adódóan hazánknak konkurensei az európai piacokon. Az említett országok mellett Románia is nagy mennyiségű napraforgót állít elő, azonban a tengeri szállítási lehetőség miatt előnyt élvez az exportpiacokon hazánkkal szemben (1. táblázat).

A növénytermesztés – így a napraforgótermesztés – eredményességét alapvetően az ökológiai, biológiai és agrotechnikai tényezők határozzák meg. Az ökológiai tényezők adottságként jelentkeznek, melyhez a sikeres adaptáció a rentábilis termelés kulcsa lehet. Az utóbbi években a klimatikus tényezők a szélsőségektől sem voltak mentesek, ami az alkalmazkodás fontosságát helyezi előtérbe. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a termésingadozás mértéke jelentősen nőtt az utóbbi időszakban. Az 1980-as években a relatív termésingadozás mértéke 15,4% volt hazánkban, melynek mértéke a 90-es évekre több mint háromszorosára növekedett. Ez természetesen a termesztéstechnológiai elemek kényszerű redukciójának következménye, de az időjárási szélsőségek gyakoribbá válása is okozta ezt a kedvezőtlen változást (1. ábra).

 

A csapadék éves mennyiségének szélsőségei mellett egyre nagyobb lett annak a tenyészidőszakon belüli hektikus eloszlása. Gyakoribbá váltak a száraz tavaszok, ugyanakkor a tenyészidőszakban lehullott csapadék mennyisége évente nagy különbséget mutat. Az aszályos évjáratok gyakorisága az előző évtizedekhez képest duplájára nőtt, ez azonban a napraforgó számára inkább kedvező, mintsem kedvezőtlen, mert a csapadékos évjáratokban a kórokozók károsítása fokozottan jelentkezik. Talajaink minősége európai viszonylatban is jónak mondhatók, azonban a talajok kultúrállapota – számos esetben a termesztéstechnológia, illetve a talajművelés kényszerű redukciója révén – kedvezőtlen. A napraforgót hazánkban elsősorban a gyengébb vízellátottságú és számos esetben kedvezőtlenebb tápanyagszolgáltató-képességű talajokon termesztjük, amit az is jól mutat, hogy a napraforgótermő területek átlagos aranykorona értéke alig haladja meg a 20-at. A hagyományos szakmai felfogásban extenzív, alacsony ráfordítási szinten is rentábilisan termeszthető növényként kezelték a napraforgót jó alkalmazkodóképessége miatt. Ez a szemlélet akkor változott meg, amikor az intenzívebb technológiával termesztett napraforgó terméseredményei és jövedelmezősége lehetővé tette, hogy sikeres árunövénnyé váljon.

 

A termesztéstechnológia biológiai tényezőit a fajta, illetve hibrid jelenti. A jelenlegi rendkívül széles hazai hibridválaszték mind termésmennyiségben, mind termésminőségben világszínvonalú. A hazánkban állami elismeréssel rendelkező hibridek és fajták száma jelenleg eléri a 140-et, ami sokféle választási alternatívát kínál. Ugyanakkor a hibridek termésbiztonsága már nem ilyen egyöntetű, ami elsősorban az abiotikus (időjárás, talajtulajdonságok), biotikus (károsító szervezetek), illetve az agrotechnikai stresszfaktorokkal szembeni tűrőképességet jelzi. Az agrotechnikai tényezők közül nagy hangsúlyt kell fektetni a kritikus elemekre, melyeknél optimális ráfordítási szintet kell biztosítani, míg a többi elemnél egy minimum-szint biztosítása elengedhetetlen, mely lehetővé teszi a kritikus elemek hatékony, pozitív érvényesülését. A kritikus termesztéstechnológiai elem a napraforgó termesztésben a hibridmegválasztás, a vetéstechnológia és a növényvédelem.

 

 

A genotípus (hibrid) közvetlen és közvetett hatást gyakorol a napraforgó termesztésének eredményességére. Közvetlenül a genetikailag meghatározott termőképesség és az olajtartalom a meghatározó, míg közvetetten a hibridek betegségekkel szembeni ellenállóképessége, alkalmazkodóképessége (mind az ökológiai, mind az agrotechnikai feltételekhez), szárszilárdsága is meghatározó a termés mennyisége szempontjából. Az új hibridek nagyobb teljesítménye – az esetek egy részében – csökkentette a napraforgó közismerten kiváló adaptációs képességét. A jelenlegi rendkívül széles hazai napraforgó hibridválaszték mind a termésmennyiség, mind a minőség tekintetében a világ élvonalába sorolható. Jelenleg azonban a nagyszámú, eltérő alkalmazkodóképességű hibrid termesztése, illetve a napraforgó termesztés hatékonyságának növelése indokolttá teszi hibridspecifikus termesztéstechnológiák kidolgozását. A hibridspecifikus termesztéstechnológia alapja – elnevezéséből is adódóan – a genetikai alap, azaz a hibrid. A kukoricával ellentétben a 10 vezető napraforgó hibrid a vetésterület háromnegyedét elfoglalja, így jóval szűkebb a hibridhasználat e növénynél (2. ábra). Az ábra azt is jól mutatja, hogy a termesztett hibridek többsége (több mint 80%-a) a korai éréscsoportba tartozik, mintegy 14%-ra tehető a középérésű, és 3-4% közé az igen korai érésű hibridek aránya.

 

 

A napraforgó genetikailag elérhető – potenciális – termőképessége napjainkban a 8-9 tonna/ha felé közelít, azonban a nemesítésben inkább a termésbiztonság került előtérbe, mely lehetővé teszi a minél nagyobb arányú tényleges termést. A hazai termésátlag 2005-ben is újra 2,0 tonna feletti, ami Európában is előkelő helyre jogosítja hazánkat. Táblaszinten – megfelelő agrotechnikai körülmények között – 3,5-4,5 t/ha is realizálható hazánkban. A hibridek termőképessége mellett – a hasznosítási célból következően – fontos az olajtartalom. A jelenlegi hibridválaszték az olajtartalom vonatkozásában némileg heterogén, 45-55% közé tehető, ugyanakkor csak szélsőséges évjáratokban okozhat az alacsony olajtartalom minőségi problémát. A hektáronkénti olajhozam – mely a termésátlag és az olajtartalom eredője – tekintetében már jelentősebb különbségek vannak a hibridek között.

 

A hibridek alkalmazkodóképessége jelentősen változott az utóbbi két évtizedben. Egyre inkább az intenzívebb technológiát igénylő növények közé sorolható a napraforgó, ami egyes hibrideknél kifejezetten igaz. Ebből adódóan a termesztési viszonyokhoz megfelelő hibrid választása a cél. Kedvezőtlen talajadottságok és extenzív technológia esetén célszerű olyan hibridet választani, mely rekordtermésre ugyan nem képes, de kedvezőtlen körülmények között is megbízhatóan átlagos termést tud. Az extenzív technológia a napraforgónál hangsúlyozottabban jelentkezik, ugyanis a növény víz- és tápanyagfeltáróképessége kiváló, így a víz- és tápanyaghiányos körülményeket is jól tolerálja. Jól bizonyítja ezt az a tény, hogy a napraforgó termésátlaga a rendkívül száraz 2003-as évben is 2,0 t/ha körül mozgott.

 

 

A szárszilárdsági mutatók közül említést érdemel a szárdőlés és a tányér alatti szártörés. Az előbbi a betakarításkor direkt termésveszteségként jelentkezik, míg utóbbi esetében a kaszatok kitelítődése szenved zavart, ezáltal több lesz a léha kaszat és az olajtartalom is csökken. A szártörés okai lehetnek elsősorban a különböző szárbetegségek, de a nem megfelelő minőségben kivitelezett vetés esetén a később kelő növények vékonyabb szárúak lesznek – hasonlóan a túl magas tőszám esetén – ezáltal könnyebben törnek. A tányér állása is jelentősen befolyásolhatja a termést. Egyrészt a bókoló tányérok hátoldalán a csapadék összegyűlhet, ezzel kedvező feltételeket teremtve a tányérbetegségek (elsősorban a fehérpenész – 1. kép –, szürkepenész és egyéb penészgomba fajok) károsításának, mint azt a 2005. év bizonyította is. Másik nem elhanyagolható tényező a madárkár, ami – elsősorban lakott területek közelében lévő táblákon – jelentősebb veszteséget okozhat, amit szintén befolyásol a tányérállás.

 

A napraforgó betegségei a termésbiztonság legmeghatározóbb tényezői egyes évjáratokban. Évente kisebb-nagyobb károkat okozva megjelenik az állományokban az alternáriás levél- és szárfoltosság, egyes években a napraforgórozsda is károsít. Egyre súlyosabb károkat okoz az utóbbi években a hamuszürke szárkorhadás, mely elsősorban aszályos években lép fel. A szürkepenészes szár- és tányérrothadás csapadékos években jelentkezik elsősorban. A szárfoltosságok közül a fekete vagy fómás szárfoltosság az utóbbi években állandóan jelen van az állományokban és változó mértékben károsít. A fehérpenészes szár- és tányérrothadás hazánkban közönséges kórokozó. A napraforgónál kiemelt jelentőségű ez a betegség, mivel a legnagyobb károkat ebben a kultúrában okozhatja. Jelentőségét tovább növeli, hogy az ellene való védekezés nem egyszerű, leginkább a megfelelő vetésváltással történő megelőzés vezethet eredményre, bár a hibridek között a fogékonyság tekintetében jelentős különbségek vannak. Igen rövid idő alatt a napraforgó egyik legjelentősebb kórokozó szervezetévé vált a „klasszikus” kórokozók mellett hazánkban a diaportés szárfoltosság és -korhadás. A kórokozó a direkt termésveszteség mellett jelentős mértékű olajtartalom-csökkenést is okoz. A genetikában rejlő lehetőségek minél jobb kiaknázása is segítheti a kórokozó kártételének csökkentését, ami az ellenálló hibridek termesztését jelenti.

 

A széleskörű hibridválaszték alapos kórtani felvételezése és annak eredményei alapján a termesztés hatékonysága növelhető, hiszen a hibridek tulajdonságait, a genotípusok kórokozóval szembeni viselkedését szűkebb, térségi körülményeink között megismerhetjük. A hibridek betegségekkel szembeni ellenállóképessége nem egyöntetű, ezt a termesztéstechnológia során messzemenően figyelembe kell venni. A betegségekkel szemben érzékenyebb, de jó termőképességű hibrideknél a növényegészségügyi szabályok fokozott betartására ügyelni kell, illetve a preventív vegyszeres kezeléseket el kell végezni.

A napraforgó ésszerű hibridmegválasztásával a termelő már kezdetben megalapozhatja a sikeres termesztést. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a kiválasztott hibridhez megfelelő technológiai szintet kell biztosítani, enélkül a jó hibrid sem képes jó teljesítményre. Amennyiben ez az összhang hiányzik, a termesztés kockázata jelentős mértékben növekszik.

Zsombik László

Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum

Növénytermesztési és Tájökológiai Tanszék








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01