Agrárágazat főoldal   Agrárágazat -2005 December






Tartalomjegyzék Újra indul a vetőburgonya szezon Az agrárszakképzés jelene és jövője Utolsó lap

Biomassza-felmérés légifelvételekkel

- az agrárium és a bioipar kifejlődése
Szerző: Fehér István

Nemcsak hazánkra, hanem egész Európára jellemző, hogy még továbbra sincs felmérve a potenciálisan felhasználható biomassza mennyisége, nem szólva arról, hogy jelentős munka lesz az alternatív energiák kereskedelmi és logisztikai tervezése is - mondta dr. Fenyvesi László, a Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI) főigazgatója. Az agrártárca gödöllői székhelyű intézetének vezetőjét arról kérdeztük, hogy hol tart az alternatív energiák feltárása, mi segíti vagy éppen gátolja a hasznosítás fejlesztésén munkálkodókat, ezen belül mit végez az intézet.




A jelenleginél jóval pontosabban kell ismernünk a természetben előforduló, illetve az újabban megtermelt, feldolgozott biomassza mennyiségét, előfordulási, vagy deponálisi helyét, felhasználásuk módját. Ezek - például az energiafüvek, a préselt faaprítékok, a brikettált, pelletált tüzelőanyagok stb. - most ugyan még kisebb, később azonban nagyobb tömegben állnak majd elő, addigra azonban tudni kell, hogy mi történik piacra kerülésükkel.

Ugyanis jelentős részük éppúgy kereskedelmi áru lesz, mint bármely ipari, vagy mezőgazdasági termék, termény. Mivel ezek majd nagy tételben jelennek meg a kereskedelemben, éppúgy tervezni kell logisztikájukat - tárolásukat, rakodásukat, csomagolásukat, értékesítési hálózatukat stb. -, mint a mezőgazdasági eredetű takarmányokét, gabonafélékét vagy éppen az élelmiszerekét, illetve a klasszikus iparcikkekét.

Sokak által ma még nehezen képzelhető el, hogy a közeljövőben nemcsak a gazdaboltok, a tápboltok, a zöldséges üzletek lesznek jelen egy-egy településen, hanem a bioenergiákat hordozó árut értékesítő boltok, a speciális mini tüzépek is - mondja a főigazgató.

Nekünk azért kell erre különösen odafigyelni, mert a biomassza termeléséhez Magyarországon adott a jó föld, a jó környezet, ráadásul ennek megóvása a vidékfejlesztési törekvéseinkkel együtt megvalósítható - mondta a főigazgató. Ez egyúttal a még mindig sokat vajúdó vidékfejlesztésen is nagyot lendíthet majd. Miközben ugyanis az energianövények termelésével a földek jelenleginél nagyobb része (ideértve a szántóföldet, rétet, vagy éppen az árterületeket, parkokat) gondozott, kultúrállapotban tarthatók - a megtermelt biomassza feldolgozására alkalmas gépeket, eszközöket gyártó ipar is kialakul (Ez persze csíráiban már létezik, hiszen az energiaerdőt betakarító-gépek, fűbálázók, szállítóeszközök, a speciális kazánok gyártása elkezdődött). Vannak olyan európai államok, amelynek mezőgépgyártását a biomassza termeléssel, feldolgozással, hasznosításával kapcsolatos eszközök iránti kereslet 35-40 százalékkal növelte meg. Az iparfejlődés motorja lett ez az iparág!

Ezért azok a koncepciók, miszerint a biomassza aránya elenyésző és így jelentéktelen volna nálunk, nem állják meg a helyüket, illetve valószínűleg torzító az a szám is, miszerint a megújuló energiák csak 3,6 százalékot tesznek ki a teljes hazai energiából - vélekedik Fenyvesi László főigazgató. Ha csupán a szomszédos Ausztriát nézzük, ott a megújuló energia felhasználási részaránya 27-28 százalék. Valószínű, hogy a magyar felhasználás is magasabb, mint az iménti, a 3,6 százalék, hiszen a teljes magyar 1100-1200 petajoule energia felhasználás ingadozása is nagyobb, mint ez a kis szám. De nem is ez a fontos.

Sokkal lényegesebb a gazdaságosság kérdése. Azt mondhatjuk, hogy a szilárd megújulók hasznosítása az erősen támogatott földgáznál is gazdaságosabb tud lenni. Vagyis az egységnyi szilárd biomassza energia előállítása kevesebbe kerülhet, mint a földgázé.

Sajnos azonban ma még számos gond adódik. Például az, hogy míg a földgáz minősége viszonylag egységes, addig a biomasszáké változó, különösen az ingadozó nedvességtartalom miatt. Egyelőre az is hátrány, hogy a földgázellátásnak már kiépített infrastruktúrája van. A gáznál jól érvényesül a kényelmi faktor, miszerint vele könnyebb a fűtés szabályozása, automatizálása. Bár erre is, a biomasszák esetében is létezik már elfogadható automatizálás a tüzelési folyamatban.

A legszembetűnőbb hátrány azonban, hogy míg a földgáz támogatott, addig a biogáz nem, az utóbbi döntően ezért nem versenyképes. Viszont a nagyobb, fél-egy megawatt teljesítményű, biomasszát használó, kisebb lakónegyedeket ellátó fűtőművek, amelyeknél a szilárd anyag adagolása már szabályozott, beszélhetünk versenyképességről.

Az ennél is gazdaságosabb hasznosítást a nagy erőművek jelentik, amelyekben jelentős tömegű biomassza tüzelhető el kisebb-nagyobb előkészülettel vagy átalakítással. Ezek az erőművek a jelentős füstgázkibocsátás (emisszió) miatt kénytelenek lesznek a szénről a biomasszára átállni. Viszont ez a kényszer a biomasszát termelők részéről ad esélyt, csakhogy ebben az esetben folyamatosan, nagy mennyiségű, jól elégethető anyagot kell majd biztosítani a kiszolgált erőmű számára. Ez pedig mindenképpen csak igen jól szervezett integrációban lehetséges. A legjobb, ha az integrációt maguk a termelők alakítják ki szövetkezéssel, összefogással.

Jelenleg a magyar erőművek onnan szerzik be az újszerű tüzelőanyagot is, ahonnan a legolcsóbban tudják (Szlovákiából, Ukrajnából stb.), ezért a hazai integrációknak eleve jól, felkészülten kell indulni, mert azonnal versenyhelyzetben találják magukat. Az integrációknak az önkormányzatok által lefedett térségfejlesztési szervezetekhez kell majd alkalmazkodniuk. Ezek révén is van esély arra, hogy különféle - például uniós pályázati foglalkoztatási stb. pénzeszközökhöz jussanak. Az integrációnak egyébként jó példája a Hangya Futura Rt. kezdeményezése, amely máris több száz termelővel tart kapcsolatot.

A biomassza hasznosításának erőművi megoldása egyébként azért látszik a leggazdaságosabbnak, mert a nagytömegű felhasználás nem követel olyan precíz, elaprózott, drága automatizációt, mint a kisebbek, például egy kisebb intézményi, vagy lakónegyedi berendezésé. A közepes méretű erőművekben is elfogadható megoldás születhet persze, a legdrágább kétségtelen a kis tömegű, kis teljesítményű, a lakossági felhasználás kialakítása, bár a pelletált tüzelőanyagok bevitele már lényegében megoldott.

A szilárd bio tüzelőanyagok kereskedelme különleges szervezettséget igényel - mondja dr. Fenyvesi László. Valamelyest már nálunk is létezik ez, de még kis volumenű, szemben a nyugatival, ahol nagyobb mennyiség van forgalomban főleg a 6-8 milliméter átmérőjű, 15 milliméter hosszú, fűrészporból készült pellet (kissé magyarosítva: drazsé) formájában. Ezek azonban minőség-biztosított áruk. Minőségüket nemcsak azért ellenőrzik és garantáltatják, hogy az előírt fűtőértékük meglegyen, hanem azért is, nehogy olyan anyagokat (műanyagot stb.) tartalmazzon, amelyek tönkreteszik a tüzelő berendezéseket. Erre azért is figyelemmel kell lennünk, mert az ilyen árukkal a legkönnyebb lesz az európai kereskedelembe bekapcsolódni. A pellet tüzelésre már van hazai példa is a háztartásokban, külföldön pedig a 25 kilós zsákokban forgalmazott áru jól kezelhető, minősége egyenletes, és a családi házakban használt korszerűbb kazánokban automatikusan adagolhatók.

Az igény a biomassza intenzív mezőgazdasági termelésére, feldolgozására, vagy például az imént említett pelletre, idővel olyan nagy lehet, amire még ma talán sokan nem is gondolnak. Csak egy példa: a hollandok régebb óta igen nagy mennyiségű pelletet állítanak elő fűrészporból úgy, hogy az észak-oroszországi területekről hajóval visznek át fűrészport a tulipánok hazájába, ahol ennek fogadására külön kikötőt és feldolgozót létesítettek. Ez tőlünk ugyan távol áll, de ahhoz, hogy az uniós vérkeringésbe be tudjunk kapcsolódni, össze kellene fognunk a régióban, hiszen Ukrajna, Románia, Szlovákia és Magyarország bizonyos részeivel közösen sikeresebbek lehetnénk az uniós biomassza piacon.

Más területen Magyarország előnye abból származhat, hogy évek óta egyfajta faültetési, program zajlik (erdő, gyümölcsös, stb.). Felkészültek vagyunk például az energiaerdő telepítésére is. A fabetakarításra és feldolgozásra az erdészeti és a szántóföldi gépsorok egy része jól alkalmazható.

Ugyancsak minden esetben meg kell vizsgálni, hogy az adott tüzelőberendezések - a kisebb kazántól a nagyokig - alkalmasak-e a biomassza valamilyen változatának elégetésére. Az egyes tüzelőrendszerek ugyanis nagymértékben érzékenyek arra, hogy a nekik „felkínált” biomasszaféleség nem okoz-e kárt bennük. A legtöbb erőműben például a fa jól, a kéregrészek kevésbé jól égethetők, a szalma is csak korlátozottan, mert a hamu olvadáspontja alacsony, ezért az összeállhat, gátolja a további folyamatot, ami azonban különböző megoldásokkal kiküszöbölhető.

A szilárd tüzelőanyagok mellett jelentősek a folyékonyak is, amelyeknél a kulcskérdés nemcsak a sikeres olajsajtolás, vagy a gépekben használható alkohol gyártása. Számit az is, hogy ezek milyen növényfajtákból, milyen területen, milyen klimatikus viszonyok között állíthatók elő - mondja dr. Fenyvesi László. Ezekre azért kell tekintettel lenni, mert csak a legjobb feltételek mellett érhető el, hogy az adó ne nyomja agyon a biodízelt. Jelenleg ugyanis olyan az adóterhe, hogy ha ezt le is vonjuk, az előállítási költsége még mindig magasabb, mint a gázolajé. Viszont a francia, osztrák és a német tapasztalatok azt mutatják, hogy amennyiben a biodízel alapanyagainak termelését, az olaj gyártását körültekintően dolgozzák ki, akkor el lehet érni a hagyományos fűtőolajokéhoz hasonló gazdaságos „kihozatalt”. Ehhez azonban az kell, hogy már az alapanyag termelésnél olyan szigorú technológiai fegyelem érvényesüljön, mint például az élelmiszer-alapanyagokénál, vagy feldolgozásuknál. Ezeknél sem lehet a szántóföldi termelést úgymond „agráripari” módszerekkel folytatni, mert a biodízel gyártási folyamat végén jó minőségű, a tüzelőanyagokhoz jól adagolható, azokkal jól keverhető változatot kell előállítani. Csak így lesz versenyképes a biohajtóanyag a fosszilis (a hagyományos) olajokkal szemben, egyébként egyetlen forgalmazó sem hajlandó a gázolajhoz keverni a bioszármazékokat.

Visszatérve a - még a gyakorló mezőgazdasági szakemberek számára is szokatlan - növény faj- és fajtakérdéshez, elmondható, hogy a repce mellett a napraforgóra érdemes koncentrálni - vélekedik Fenyvesi László. A repce és a szója ugyanis az országban nem mindenütt sikeres, a biohajtóanyagként is szóba jöhető napraforgó azonban csaknem az egész országban „megél”. Ám a napraforgó fajtákból is azokat kell kiválasztani, amelyek a hajtóanyag gyártására alkalmasabbak. A franciák már kiválasztották a nagyobb olajhozamú, jól észterezhető termésű fajtákat.

Mindez nagyfokú gazdaszervezést, összefogást, decentralizált termelést, elsődlegesen helyi feldolgozást igényel, hiszen az olajkinyerés után maradó olajpogácsa a takarmányozásban döntően helyben használható fel gazdaságosan. Utaztatni csak az olajat szabad a központosított észterezőig. A folyamatba tehát be kell vonni egyéb ágazatokat az olajforgalmazótól egészen a finanszírozást vállaló bankokig.

Némileg másfajta utat kell bejárni az etanollal, az alkohol bázisú hajtóanyaggal - mondja az MGI főigazgatója. Ebben elvileg versenyképesebbek tudunk lenni, mint a biodízelben. Már az is jelez valamit, hogy literenként átlagosan 10-15 forinttal kedvezőbb az előállítási költsége, például azért, mert az alapanyagot jelentő kukorica termelése alapvetően gazdaságosabb más növényeknél.

Az etanol exportja is lehetséges. Így, ha ezt a termékcsoportot olyan növényekkel gyarapítják, mint az alkohol kinyerésre szintén alkalmas cukorcirok vagy a burgonya, a termelők esélye növekszik. A fajtakiválasztás azonban itt is fontos, hiszen a jelenleg köztermesztésben lévő kukoricáknál vannak nagyobb cukrot tartalmazó változatok is. A feldolgozásnál szintén számolni kell azzal, hogy a bio-hajtóanyagnak szánt alkoholt a termőhelyi térségekben, illetve azokhoz közel, az integráció „végén” kell kinyerni, erre már jó néhány üzem képes (a legismertebb a Szabadegyházi Szeszgyár Rt.). Ugyanakkor a finomítást, a bekeverést szintén az olajszakma nagyobb üzemeire célszerű bízni hazánkban.

A vidéknek is fontos a biogáz termelés, mivel sok olyan természet közeli anyag van, amelyből leggazdaságosabban ez az energiaféleség nyerhető. Ide azonban nemcsak, illetve nem elsősorban a trágyaféleségeket érdemes sorolni, mert a mérések alapján a különféle zöldanyagok, például a füvek igen jelentékeny gázt képesek termelni. Az egyes települések kommunális hulladéka ilyen szempontból szintén fontos, mert ezek egy része szintén a gáznyerésre tűnik a legjobbnak. Az úgynevezett szeméttelepi vagy depóniagázzal való gazdálkodás sem ismeretlen már nálunk, és gyors megtérülést is jelent.

Amennyiben egyszerű és gazdaságosan kiépíthető gáztermelő reaktorban gondolkodunk, akkor elképzelhető, hogy egy-egy térség biomixét (lekaszált füvét, egyéb zöldtermését, stb.) összegyűjtve, igen gazdaságos gáztermelést lehet folytatni. Ezek a fermentálók ugyanis lényegében érzéketlenek arra, hogy a felhasznált szerves anyagoknak, háztartási hulladékoknak mekkora a nedvességük, milyen a méretük, nincs aprítási igényük. Ráadásul a nagy tömegű zöldanyag (pollentermelő növényzet) begyűjtésével javulhat az ökológiai helyzet, munkaalkalom teremthető. Ehhez közösségi támogatás viszonylag könnyen kapható, hiszen a képződött bioenergia helyi hasznosítását is szorgalmazza az EU.

A biogáz termelésnél egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy a gáztermelésből kikerült maradványok jelentős részét vissza lehet vinni - trágyaként, talajjavítóként - a talajba, a természetes körforgásba.

Dr. Fenyvesi László azt is elmondta, hogy miközben a biomassza hasznosítási célok már majdnem világosak, jól körvonalazottak, nemcsak a termelésben, hanem az egyéb területeken is szükség volna egyfajta integrációra. Jól össze kellene hangolni a munkát az érdekeltek között - a kutatóktól, a szakterület szabályozását kidolgozókon át egészen a gyakorlati végrehajtókig. Mégpedig azért, hogy sem a szellemi, sem az anyagi energiákat ne a bekövetkező hibák, a biomassza hasznosítási rendszerek nagyobb gyerekbetegségeinek a kiküszöbölésére kelljen fordítani. A kormányzat részéről már látszanak ennek jelei.

A mintaadóknak, az egységes technológia kimunkálóinak azért kell összefogni, mert a szélenergia hasznosításban ez jórészt már annak ellenére megvan, hogy éppenséggel nem a szélenergia a legjobb hatásfokú. A szélerőművek telepítői, hasznosítói ugyanis már ott tartanak, hogy az eljárás mellett kezükben vannak azok az adatok, amelyek révén nagy biztonsággal meg tudják mondani, mibe kerül egy-egy ilyen beruházás, mennyi idő alatt térül meg és mibe kerül az előállított energia.

A különféle szilárd és a folyékony tüzelőanyagok ellenőrzésére olyan jól felszerelt műszerpark, olyan laboratórium kell, amely a kereskedelmi forgalomba hozatal előtt garantálni tudja a termékek minőségét. Az intézet például ezért akkreditáltatta a biotüzelőanyagok minőségét vizsgáló és garantáló Bioenergetikai Laboratóriumát. A beküldött minták bizonyítványa alapján a forgalmazott árukon fel lehet tüntetni a minőségi garancia tényét.

Ugyancsak sok még az innovációs tennivaló. Például az egyes, már meglévő erőművekhez az új energiaforrásokból olyan, megfelelő biomix, vagy akár több biomassza-keverék kialakítására volna szükség mielőbb, amelyek az ottani tüzelő berendezések zavartalan, optimális üzemét, gazdaságos energia kihozatalát biztosítják. Ha ugyanis ez a „receptura” már megvan, az erőmű a neki megfelelő anyagot tudja a beszállítói integrációtól megkövetelni.

Fehér István






















Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01