LOVARDÁK, ISTÁLLÓK TERVEZÉSE, ÉPÍTÉSE XV.

A legelő

Általános szempontok

A rendszeres legeltetés a hátaslótartásban a zöldtakarmány felvételén kívül mindenekelőtt a mozgás, a társas kapcsolatok és a friss levegő iránti igény kielégítését szolgálja.

A legelő minősége az évszaktól, az időjárástól, a trágyázástól és a használat intenzitásától függ. Ehhez mérten állatonként 0,51,0 ha területet számolnak, ha a legelőnek kell fedeznie a létfenntartó szükségletet és a téli takarmányt is erről a területről takarítják be.

Csikók felneveléséhez a legelő legalább 2 ha nagyságú legyen. A téglalap alakú terület
előnyösebb, mint a négyzetes forma. Ha csak néhány órányi idő áll rendelkezésre a legeltetésre, kisebb terület is szóba jöhet, ám ebben az esetben is igaz, hogy minél nagyobb a legelő, annál jobb.

Ha a legelő a lovarda területén kívül fekvő kihajtóutakon érhető el, ezeket télen kifutóként, esetleg vágtapályaként is használhatjuk.

A lólegelőket erősen igénybe veszi a fűszálak a lóra jellemző mély leharapása, a paták okozta taposás és a szelektív legelés, azaz hogy az állatok bizonyos növényfajokat
előnyben részesítenek. Emiatt a legelőt állandóan ellenőrizni kell, használatában és ápolásában pedig bizonyos szabályokat be kell tartani.

A szénakészítésnek és a legeltetésnek váltakoznia kell (de legalább rendszeres utánkaszálásra szükség van).

Marhával és lóval felváltva legeltessünk (ez higiéniai szempontból is igen előnyös).

Hagyjunk időt a legelőrészek megújulására szakaszos legeltetéssel (a teljes területet legalább három részre osszuk).

A lótrágyát hengereljük, terítsük szét vagy gyűjtsük össze és szállítsuk el.

A szükségletnek és a talajvizsgálat eredményének megfelelően trágyázzunk.

A legelőterület különösen megterhelt részeire szórjunk ki vagy vetőgépekkel (1,52,0 cm mélyre) vessünk fűmagot.

Vegyük figyelembe a környezetvédelem szempontjait is: ne kaszáljunk az első virágzás
előtt, ne használjunk túlzott mennyiségű trágyát, a legelőt lehetőleg extenzíven hasznosítsuk.

Ha szántóföld helyén vagy erősen elgyomosodott terület fel-törése után létesítünk legelőt, e célra olyan, szabványos fűkeveréket alkalmazzunk, amelynek fajazonossága és megfelelő össze-tétele garantált.

Utóvetés (felületes magszórás vagy gépi rávetés) esetében a meglévő növényeket ahol csak lehet, előnyben kell részesíteni a az új veteménnyel szemben, arra azonban ügyeljünk, hogy a fiatal füvek érvényesüljenek az állományban.

Ivóvízellátás

A ló nagyságától, kondíciójától, a fű nedvességétől és az időjárástól függően napi 20-60 l vizet igényel.

A tiszta (rovaroktól, algáktól, lehullott levelektől mentes) ivóvizet minden legelőn biztosítani kell az állatoknak. E célból, ha a legelő mellett kút vagy természetes víz (szivattyú) van, létesíthetünk itatóvályút, ha nincs, hordozható, éles szélek és sarkok nélküli kialakítású víztartályból is elláthatjuk a lovakat.

A vályút jól hozzáférhető helyen, nem a kapu közelében vagy fák alatt helyezzük el és rendszeresen ellenőrizzük. Az állóvizeket a part minőségétől függően bekerítjük.

A legelő kerítése

A kerítés a legelőn különösen fontos: hogy elkerüljük a kitörési kísérletekből adódó sérüléseket, mindig stabilan, jól láthatóan és tekintélyt keltően építsük meg.

Magassága a lóállománytól függően 1,21,5 m legyen. Mivel 1/3 részüket a földbe kell ágyazni, 1,802,25 m magas, keményfa oszlopokat használjunk, amelyeket egymástól 2,54,00 m távolságra helyezzünk el. Az oszlopokra belülről, 4050 cm távolságrakör vagy félkör keresztmetszetű, legalább 12 cm átmérőjű farudakat vagy minimum 4 cm vastag palánkot erősítsünk,szállítószalag gumijából készült, 710 cm széles, jól ki-feszített csíkokat is használhatunk,elektromos, szövött műanyag szalagokat helyezhetünk el beszövött nemes acél drótokkal, 4-6 cm széles szigetelőkkel,fa-drót kombinációt
alkalmazhatunk, amelynek felső része fából van, alá pedig sima drótot vagy elektromos vezetéket erősítünk.A sarok- és kapuoszlopoknak különösen nagy húzóerőt kell felvennie (különösen gumiszalag kerítések esetében), tehát szilárdságukra és merevítésükre alaposan oda kell figyelni, meg-rágásuk ellen pedig villanypásztorral védekezhetünk.

A puhafa oszlopokhoz a környezet kímélésére ne kátrány-származékokat, hanem sóimpregnálást használjunk.A legelő bekerítésére nem elegendő az elektromos vezeték (villanypásztor), nem a legjobb a csakis drótból álló kerítés, a szögesdrótot pedig mindenképpen kerüljük, mert sérülés okozója lehet. Ahol legelőhigiéniai megfontolásokból juhok is legelnek, a drótkerítés célszerű megoldás, de kiegészítő biztosítást igényel, mert a ló számára e nélkül igen veszélyes mint minden olyan kerítés, amelybe az állat patája vagy a lába beleakadhat.

Az elektromos vezetékeknek 2000 V védőfeszültségűeknek kell lennie, még az áramforrástól távol eső helyeken is. A megfelelő érték meglétét a kereskedelemben kapható vizsgálóeszközzel rendszeresen ellenőrizni kell. A legelőkerítések legyenek védjeggyel ellátva. A villanypásztoral bekerített területeken legyenek fák vagy oszlopok is, amelyeknél az állatok vakarózhatnak.

Ha a legelő kerítése sövény, legalább 1,5 m magas és 0,6 m széles legyen. Ahol szükséges, alkalmazzunk biztonságos ki-egészítést.Ha alónak a legelőn nincs elfoglaltsága (mondjuk, túl kevés a fű) vagy valamilyen okból nyugtalan, pl. rovarok zavarják, hajlamosabb a kitörésre (ezért is magasabb, 1,61,8 m-es a kifutó kerítése).

A legelő kerítése a sarkoknál lekerekített legyen, és másutt se álljanak ki éles szélek.A kapu lehetőleg ne kerüljön sarokba, stabil (bebetonozott oszlopok) és fél kézzel is kezelhető legyen.

A fák és bokrok árnyékot, a rossz időjárás, erős szél ellen védelmet adnak, gazdagítják a környezetet. Védjük őket a megrágás ellen!

Fészer a legelőn

A fészereket lehetőleg száraz és valamivel magasabb helyen építik, háttal a
fő széliránynak. Hátulsó vagy oldalfalai ne „támaszkodjanak” a kerítésnek, mert a lovak az
időjárástól függően szívesen tartózkodnak a fészer mögött vagy mellett.

A kivitelezés a lóállomány nagyságához és a lótartó igényeihez igazodik, lehet egyszerű, három oldalán zárt legelői fészer (63. ábra), de komplett nyitott istálló is.

A fészereket rendszerint hőszigetelés nélkül építik, a belső hőmérséklet tehát alig tér el a környezetétől. A tetőtér gyenge hőszigetelése csökkenti a fészer nyári felmelegedését és mérsékli a téli csepegést. A megfelelő, huzatmentes légcserét a nyitott bejáratok, esetleg a tetőgerinc szellőzőnyílásai teszik lehetővé.A bejárat a
fő szélirány ellen irányuljon.

A belső teret célszerű fekvő- és etetőtérre felosztani. A bejáratot és az etetőteret lássuk el szilárd burkolattal.

Tagolás és növényzet

A lovasoknak a lóhoz és a természethez fűződő kapcsolata elmélyíti a környezetük iránti és a természettel szembeni szeretetüket és felelősségérzetüket. A lovarda hozzájárulhat a település térségeinek tagolásához és ökológiai gazdagodásához.

Minél nagyobb terület áll rendelkezésre, minél nagyvonalúbban tervezhetünk, annál inkább parkosíthatjuk lovardánkat. A korlátozott területen működő vállalkozások is sokat tehetnek a környezet szépítéséért (fákat ültethetnek, az épületeket befuttathatják borostyánnal,
vadszőlővel stb., sövényekkel keríthetik körül a kifutót vagy a lovaglópályát).

Az istállók és a lovarda külső létesítményei sok állatnak (fecskének, sünnek, bagolynak, denevérnek, pelének stb.) adnak otthont és életteret. Ne mérgezzük őket gyom- és rovarirtó szerekkel!

A meglévő növényzetet, a facsoportokat, vízfelületeket őrizzük meg és építsük be az újonnan létesített lovardába.

A különböző részek más-más magasságokban fekhetnek, ami a vízfelületekkel együtt hozzájárulhat az egész terület tagolásához. Ezeket részben meghagyhatjuk eredeti állapotukban, részben pedig (megerősítve) a munkát követő átlovaglás helyszíneként vagy természetes akadály gyanánt hasznosíthatjuk. Más természetes akadályok (földhányások, árkok, falak) is hasznos segítői lehetnek a lovas és a ló alapkiképzésének.

Valamennyi eddig felsorolt elem egyformán szolgálja a ló egészségét, jó közérzetét és kiképzését, továbbá a lovas felüdülését és kellemes hangulatát akkor is, amikor éppen nem lovagol.

 Fák, sövények, földhányások

A sűrű, különböző növényekből álló sövények számos előnnyel járnak:
változatos virágformáikkal és színeikkel igen esztétikusak,számos állatfajnak nyújtanak rejtőzködési és fészkelési lehetőséget, gyümölcseikkel, bogyóikkal, rovarokkal pedig táplálékot,védenek a szél, a hang és a kíváncsi pillantások ellen,megakadályozhatják a lejtők, földhányások stb. erózióját,helytakarékosak,tagolják a teret,ökológiai szempontból igen értékesek,alkalmas helyen remek természetes akadályként szolgálnak.A telepíthető növényekkel kapcsolatban kérjük szakember tanácsát.

Egyedül vagy csoportosan főleg dús lombkoronájú fafajokat (tölgy, juhar, hárs, gesztenye) ültessünk. Ne telepítsünk a lovak számára mérgező fákat!

A sövények szabadon növekedhetnek, de nyírhatjuk is őket. Fajtájuk kiválasztásakor a talaj- és fényigényt tekintsük irányadónak. Nyírott sövényként pl. a mezei juhar, a vadrózsa, a
tűz-tövis, a spirea, a hóbogyó és a galagonya jöhet szóba. A természetesen növekvő sövényeket vegyesen is telepíthetjük, amihez a kökény, a fagyal, a varjútövis, a homoktövis, a som, a fekete bodza, valamint különböző vadrózsafajták is megfelelnek.

A sövény közé beültetett alacsony növésű fák (pl. a berkenye, a nyír, gyümölcsfák, a törpe naspolya, a vadcseresznye) gazdag virágzatukkal és termésükkel jó néhány állatfajnak nyújtanak táplálékot.

Mérgező növények

A következő növények a lovak számára mérgezők, nincs helyük a lovardában!

Tuja (Thuja occidentalis),

maszlag (Datura stramonium),

aranyeső (Laburnum anagyroides),

akác (Robinia pseudoacacia),

fagyal (Ligustrum vulgare),

tiszafa (Taxus baccata),

puszpáng (Buxus sempervirens),

fekete nadragulya (Atropa belladonna),

egynyári és évelő szélfű (Mercurialis poerennis, M. annua),

őszi kikerics (Colchicum autumnale),

saspáfrány (Pteridium aquilinum),

mocsári zsurló (Equisetum palustre),

piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea),

mocsári gólyahír (Caltha palustris),

fekete beléndek (Hyoscyamus niger),

bürök (Conium maculatum),

farkas- és henye boroszlán (Daphne mezereum,

D. cneorum).

Forrás: Mezőgazda Kiadó:

LOVASAKADÉMIA 9.

LOVARDÁK, ISTÁLLÓK TERVEZÉSE, ÉPÍTÉSE

c. könyv.

A könyv kapható a KÖNYVISTÁLLÓBAN, megrendelhető:

Mezőgazda Kiadó, 1165 Bp., Koronafürt u. 44.

Lev. cím: 1631 Bp., Pf. 16.

T.: 407-1020, F.: 407-1020/32

E-mail: mezomark@axelero.hu