Farkas György gépészmérnök, szakmérnök, beruházási szakértő (energetika és csomagolástechnika)

Csomagolástechnikai szakemberképzés a magyar felsőoktatási intézményekben

„Ha nincs csomagolás

Akkor nincs marketing

Ha nincs marketing

Akkor nincs üzlet”

A fenti gondolat egy híres marketing szakembertől származik. Persze minden ilyen mélyen szántó gondolatban van egy kis túlzás. Komolyan belegondolva a lényeg az, hogy amióta bevezetésre kerültek az önkiszolgáló boltok, majd később a szuper marketek, hipermarketek és bevásárló központok, nagyban megnőtt a termékek „önreklámozásának” a fontossága. A polcokon rengeteg hasonló minőségű, tulajdonságú termék közül kell valamilyen módom kitűnni, önmagát kelletni és a vevő figyelmét magára vonni. Ezen célt pedig a szép formatervezett és kiváló minőségű csomagolással érhető el többek között. A hivatkozott bevezető gondolat is jól mutatja, hogy a jól megválasztott csomagolás megkönnyíti a marketing szakemberek dolgát és növeli a termékek eladhatóságát, vagyis magyarán szólva az üzleti lehetőségeket. Persze a termékek eladhatóságát nem csak ezek a tényezők befolyásolják, de nem elhanyagolhatóak.

Ahhoz, hogy kiváló csomagolással lássuk el az eladásra kínált termékeket, megfelelően képzett csomagolástechnikai szakemberekre van szükség. Természetesen nem csak formatervezésre gondolok, hanem a csomagolást megvalósító gépek üzemek berendezések megtervezésére és kivitelezésére is. Mai világunkban ezen kívül nagyon fontos a környezetünk hathatós védelme és környezetbarát csomagolóanyagok minél nagyobb mértékű felhasználása. Ehhez pedig megfelelő képzettségű szakemberekre van szükség. Ilyen szakembereket pedig megfelelő színvonalú, műszakilag is a kornak megfelelő színvonalon felszerelt laboratóriummal és nagyon felkészült oktatói gárdával rendelkező felsőoktatási intézményekben lehet képezni. Itt nem csak elméleti, hanem gyakorlati ismeretekkel is fel kell vértezni a végzős hallgatókat.

Nos, lássuk hogyan is állunk ezen a térem Magyarországom. Előre szeretném jelezni, hogy az áttekintés nem lesz teljes körű, de a lényeget így is megtudhatjuk. Jelen cikkünkben három hazai felsőoktatási intézmény szakmai képzését vesszük górcső alá.

Nem rangsor szerint, ezen intézmények a következők:

1.      Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki Kar Építőgépek, Anyagmozgatógépek és Üzemi Logisztika Tanszék

2.      Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Kar Logisztikai és Szállítmányozási Tanszék (Csomagolásvizsgáló Laboratórium)

3.      Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetvédelmi Kar Médiatechnológiai és Könnyűipari Intézet (Csomagolás- és Papírtechnológiai csoport.)

Mind a három intézménynél a következőket vizsgáltam: elméleti képzés, gyakorlati képzés, laboratórium felszereltsége, és kihasználtsága, gyártóművekkel való együttműködése vizsgálatok és kutatási munkák. Azért vállalkoztam erre a feladatra, mert mind három intézményt van szerencsém közelebbről is ismerni.

Nézzük sorban az oktatási intézményeket.

1)      A műszaki egyetemen a csomagolástechnikai szakember képzés közösen folyik az anyagmozgatás és logisztika oktatásával. Ennek előnyei és hátrányai is vannak. Sokkal jobban felkészült hallgatók vannak a csomagoló üzemek megvalósítására és üzemeltetésére, mivel a kapcsolódó területeken is magas szintű képzésben vesznek részt. A csomagolástechnikai ismeretek viszont kis óraszámban a végzés előtt választható tárgyként sajátíthatóak el. Elméleti szinten a hallgatók oktatása jónak mondható. Gyakorlati képzésük a jól felszerelt laboratóriumnak valamint a gyártó és tervező cégekkel nagyon szoros kapcsolatot fenntartó intézménynek köszönhetően szintén jónak minősíthető. Az intézményben maga szintű kutató fejlesztő munka folyik. Az iparban felmerülő problémák megoldásában az intézmény hatékonyan tud közreműködni.

2)      A győri egyetem a csomagolástechnikai szakemberképzésben a szállítási csomagolások oktatásában valamint a logisztikai ismeretek elsajátításában vesz részt. Az oktatói gárda magasan kvalifikált elkötelezett oktatókból áll, így az elméleti oktatás jónak minősíthető. Gyakorlati oktatás területén is megállja a helyét és megfelel az egyetemektől elvárt szintnek. Vizsgáló laboratóriuma az egyetemek közül egyedüliként akkreditált. Szoros együttműködésben dolgoznak együtt az ipar jelentős képviselőivel. Nagyon sok vizsgálatot és kutatómunkát vállalnak és sikeresen oldanak meg. Itt meg kell említeni a csomagolásvizsgáló laboratóriumának nevét, Dr. Pánczél Zoltán úrét, aki elhivatottsága és kitartása nélkül ez a laboratórium nem ért volna el ilyen magas színvonalat. Az itt végző hallgatók megfelelő ismeretekkel felvértezve kerülnek ki az életbe.

3)      Végül, de nem utolsó sorban nézzük meg az ország legújabb műszaki egyetemét.

(2010. január elsejétől, korábban Budapesti Műszaki Főiskola néven szerepelt)

Az említett felsőoktatási intézményben főleg a fogyasztó csomagolással kapcsolatos ismereteket oktatják. Elméleti oktatás szintje megfelelőnek mondható, bár nagyon egyoldalúan csak a formatervezés, a csomagoló anyagok vegyi, kémiai ismeretei és csomagolásszervezési irányba vannak eltolva, a csomagoló gépek, berendezések, üzemek szerkezeti, gépészeti szabályozástechnikai ismeretei illetve üzemi vizsgálatának oktatásának terhére. Nagy gond, hogy az oktató személyzet nem rendelkezik ipari, üzemi, üzemviteli, tervezési gyakorlattal. Ebből adódóén nagyon sok kívánnivalót hagy maga után a termelő üzemek, gyártó üzemek, tervező intézetek kapcsolatának hiánya.

De a legnagyobb gondot a vizsgáló laboratórium hiánya okozza. Ez maga után vonja a kutató, fejlesztő munka és az ipar számára végzett vizsgálatok hiányát. Noha évekkel ezelőtt voltak kísérletek olasz gyártó cégekkel való szoros együttműködésre, de ezek az értetlenség szintjén megakadta (egy két hallgatót kivéve, akinek sikerült nyári gyakorlatát Olaszországban termelő üzemben elvégezni). Sajnos ez ma még hazai üzemekben sem működik.

Összefoglalva meg kell állapítani, hogy a tovább lépéshez és az iparhoz való közeledés elkerülhetetlen. Sokkal nagyobb szakmai, műszaki ismeretek elsajátítása legyen a cél. Így a végzős hallgatók piaci elhelyezkedése sokkal könnyebb lesz.

Befejezésként nem lehet elmenni az elmúlt évek során az oktatásban bekövetkezett változások mellett sem. Ilyen például a Magyar oktatástól távol álló liberális oktatáspolitika, nevezetesen a Bolognai folyamat hazánkra való ráerőltetése.

Egy-két példát említek: Az említett folyamat felsőoktatásban a Bsc, Msc, doktorandus képzést írja elő. Csak arról feledkeztek meg a bevezetést erőltetők és elérők, hogy a Bsc képzés (korábban főiskolai képzés) alatt a szakmai óraszámokat lecsökkentették drasztikusan. Így egy Bsc oklevéllel végző hallgató szakmai tudása meg sem közelíti a korábbi főiskolai végzettségű kollégákét. Gyakorlatilag az áttanult 6-7 félév semmi pluszt nem ad.

De ennél is nagyobb hiba az, hogy a doktoranduszhallgatók rögtön az msc után folytatják tanulmányaikat és ha nem hagynak ki éveket, akkor 7-8 év alatt doktori címeket kapnak. Hogyan is van ez? Semmiféle gyakorlati tapasztalat nélkül! Emlékezzünk csak régebben posztgraduális képzésben, jelen esetben szakmérnök képzésben csak az vehetett részt, aki néhány év iparban sikeresen eltöltött időt tudhatott magáénak, és támogatták a képzésben való részvételét.

Ki merem jelenteni, hogy a szakmérnök képzésben részt vett kollégák szakmai tudása sokszorosa a mai doktorandusz végzettségű hallgatóknak!

További óriási hibája az egész rendszernek az, hogy nincs időkorlát, nincsenek korlátozva a vizsgák letételének határideje sem, így az előírt 3-5 év sokszor 5-8 évre nő. Álljon itt egy rémisztő példa: Volt olyan hallgató, aki több mint tíz év alatt végzett.

Végül, befejezésként egy egyetemi vizsgát hadd idézzek!

Professzor úr kérdezi a hallgatót hosszú csendet követően.

-          Hányad éves hallgató is ön kolléga/ kollegina?

-          Melyik tárgyból tetszik kérdezni professzor úr…

Remélem, ez a kicsi kis áttekintés nem volt hiábavaló és remélem, érzik belőle azt is, hogy a szerzőt csak a jobbítás szándéka vezérelte.