AGRÁRÁGAZAT, Mezőgazdasági havilap 2004 Szeptember
HIRDETÉS-ON-LINE
INGATLAN
UTAZÁS
LOVAGLÁS
KUTYA
MEZŐGAZDASÁG
FORUM
REGISZTRÁCIÓ
MAGAZIN
ÚJSÁGOK
TARTALOM
CÉGINFORMÁCIÓ
e-mail: pointernet@axelero.hu


Őszi kalászoAgrárágazats vetőmaghelyzet az aratás tükrében
Lapzártától lapzártáig
Rekord év az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítványnál
A mezőgazdaság „sikeres és jó éve”
AVOP pályázat = Közbeszerzés?
Aktuális növényvédelem
Mi köze a gumiabroncsnak a jó terméshez?
Őszi vetésűek talajelőkészítése (magágykészítése) és vetése
Bábolnán debütál a ZETOR PROXIMA
SAN JOSE az új családtag a MEPET Kft.
Az őszi káposztarepce növényvédelme
Gabonavető gépek
Az innova agro Kft bemutatja
A kukorica betakarításának gépei
A cukorrépa betakarítása
Víziszárnyasok takarmányozása az AGROKOMPLEX C.S. RT. takarmányaival
LOVARDÁK, ISTÁLLÓK TERVEZÉSE, ÉPÍTÉSE XI.
Az a raktár legdrágább tere, amit nem használunk ki!
Tárolók, raktárak építése fémszerkezetekből
A legfontosabb ismeretek a zöldség/gyümölcs termékek helyes csomagolásához, tároláshoz 1. rész
Gyümölcsfélék hűtőtárolása
Szennyvíztisztítás az élelmiszeriparban
Magzatkárosodással járó sertésbetegségek II.
A bőrünkről van szó!!!
A rostemésztés hatása a tejelő tehenek hőstressz-tűrő képességére
A prestarter takarmányok jelentősége a baromfinevelés során
Nagy tejhozamú tehenek takarmányozása I.
A proliferatív enteropátia szerológiai vizsgálata hazai sertésállományokban
Mi újság Lohmann-éknál?

Magzatkárosodással járó sertésbetegségek II.

Parvovírus okozta magzatkárosodás

Mi okozza?

A kocák szaporodási ciklusát (ivarzást, vemhesülést, ellést, újraivarzást) megzavarhatják vagy megtörhetik anatómiai rendellenességek, klimatikus és környezeti hatások, különféle takarmánytoxikózisok, betegségek, köztük fertőző betegségek (brucellózis, leptospirózis, Aujeszky betegség, entero-és influenzavírusok okozta kórképek, PRRS. stb.), de az utóbbi időben a sertés parvovírusa mindegyiknél gyakrabban okoz szaporodási gondokat.

A parvovírusok világszerte nagyon elterjedtek, ellenálló képességük nagy, a bélsárban és a különféle váladékokban hónapokig is életképesek, még az erősen savas közeget és a nagy meleget is bírják, csak 80 oC-körüli hőmérsékletnél pusztulnak el.

A parvovírusok fajspecifikusak, ami azt jelenti, hogy a sertés parvovírusa iránt csak a sertés fogékony, bár egyes szerzők szerint a terjesztésben a patkánynak is szerepe lehet.

Milyen életkorban a leggyakoribb?

A fogékony, vagyis ellenálló képességgel nem rendelkező sertés különböző életkorban fertőződhet, de magzatkárosodás csak ezek vemhesség alatti fertőződése következményeként alakulhat ki. A vemhesség előtti fertőződéskor ugyanis az anya vérében nagy mennyiségben jelennek meg ellenanyagok, melyek hosszú időn keresztül (akár éveken át) megakadályozzák, hogy a kórokozó a méhbe eljusson. A sertések többsége az első életéve végéig átesik a fertőzésen és tartós immunitást szerez, így az
idősebb kocák magzatkárosodása már igen ritka. Az immunis kocák malacai a föcstej által felveszik ezeket az ellenanyagokat, melyek azután 5-6 hónapos korukig védik a kocasüldőt. Az ellenanyagok fokozatos kiürülésével (5-12 hónapos életkor között) azután a sertés fogékonnyá válik a vírus iránt.




A parvovírus okozta magzatkárosodás tehát az előbbiekből adódóan a fiatal, először vemhes kocasüldőkben a leggyakoribb.

Mikor fordul elő legtöbbször?

A természetes fertőződés jóval nagyobb, mint azt a tünetek alapján feltételeznénk. Alig van olyan állomány, melyből a vírus, vagy egy éves kor felett az ellenanyagok ne lennének kimutathatóak. Elsősorban mégis a nagy létszámú, intenzív telepeken fordul elő legtöbbször, ahol a süldőkocákat korán tenyésztésbe veszik, így a föcstej általi védettség már nem, az aktív immunitás pedig még nem érvényesül. Mind a behurcolásban, mind az állományon belüli terjesztésben a fertőzött sertéseké a fő szerep, melyek a bélsárral és váladékaikkal (pl. nyállal) a vírust nagy tömegben ürítik, de a közvetlen érintkezésen kívül a ragályfogó tárgyaknak (pl. gondozó lábbelijének, takarítóeszközöknek, bélsárral szennyezett járműveknek stb.), sőt a patkányoknak is szerepe lehet. A sertések az esetek többségében szájon át fertőződnek, nemi úton a kísérletek tanúsága szerint nem (korábban voltak ilyen feltételezések is).

A kórokozókat legnagyobb tömegben a károsodott, életképtelen, macerált, mumifikált magzatok tartalmazzák, így a fertőzöttség azokban a fiaztatókban állandósulhat, melyekben folyamatos az elletés, nem fordítanak kellő gondot az épület pihentetésére, a takarításra, fertőtlenítésre.

Ha a kórokozókat fogékony, „szűz” állományba hurcolják be, pár hónapon belül az egész állomány átvészelhet és életre szóló aktív immunitás alakulhat ki.

Milyen tünetek vannak?

A fogékony előhasi kocák magzatai a vemhesség teljes ideje alatt károsodhatnak. A magzatok a magzatburkokon keresztül fertőződnek. Sorsuk a vemhesség időszakától függően eltérő, attól függ, hogy a kocák a búgatást követően mikor fertőződtek. A magzatok károsodása ellenére a kocák általában rendes időre ellenek, vetélés csak ritkán fordul elő, az is akkor, ha a koca a vemhesség második felében fertőződött.
Jellemző, hogy kicsi az alomlétszám, az almokban sok a halva született és az életképtelen malacok száma, több a mumifikált magzat, a „lábszétcsúszás” és a „malacremegés”. A kocaállományban gyakoriak a szabálytalan visszaivarzások. Ha valamennyi magzat fertőződik és elpusztul, előfordulhat, hogy ezeket a koca világra sem hozza, hanem meddő marad. Főként az első vemhességük idején fertőződött kocasüldők ma
gzatai károsodnak.

Konkrétabban:? A vemhesség első szakaszában (kb. 30 nap) fertőződött magzatok nagy része elhal, a koca rendszerint visszaivarzik.

? A vemhesség 70. napja utáni fertőződéskor a fenti fialási kép (kisebb-nagyobb mértékben károsodott magzatok) és „normális” malacok egyaránt születhetnek.

A fertőződött kocák aktív immunitásra tesznek szert, így a további vemhességük idején a magzatok már nem károsodnak.

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

A vírus rendkívül nagy elterjedtsége és nagy ellenálló képessége miatt a sertésállományokat a fertőzéstől megvédeni nagyon nehéz még a leggondosabb járványvédelem mellett is, ezért inkább arra kell törekednünk, hogy tenyészsüldőink még a vemhesítésük előtt védettségre tegyenek szert. Ez kétféle módon lehetséges:

? Védőoltással (vakcinázással);

? A kocasüldőket vemhesítésük előtt „természetes fertőzésnek” tesszük ki.

Védőoltáskor figyelembe kell vennünk a korábban megismert szempontokat, különösen ott, ahol a kocasüldőket korán kiválogatják és tenyésztésbe veszik (válogatás 5-hónapos korban, tenyésztésbe-vétel 8-hónapos korban).

Vagyis: ? Az állatok egy részében még kolosztrális (föcstej nyújtotta) ellenanyagok lehetnek, amelyek akadályozzák az aktív immunitást.

? Az állatok másik részéből az ellenanyagok már eltűntek, így ezek fogékonyak a környezetükben lévő vírusok iránt.

? Vannak olyan süldők is, amelyek átestek a fertőzésen, így aktív immunitással bírnak.

Már ebből is következik, milyen körültekintően kell a vakcinázásokat végezni!

Célszerű tehát a tenyésztésbe-vétellel 9-hónapos korig várni és a vakcinázást 7-8 hónapos korban elvégeztetni. Mondanom sem kell, hogy a vakcinázásokat kizárólag az állatorvos végezze, nagy létszámú telepeken pedig az állatorvos „ütemezése” szerint végezzék, annál inkább, mert több vakcina áll rendelkezésünkre, melyeket az állomány biológiai állapota szerint kell alkalmazni (pl. milyen más fertőző betegségek ellen vakcinázunk).

A kocasüldőket vemhesítésük előtt kétszer kell oltatni:

? Első oltás: vemhesítés (termékenyítés) előtt 6-héttel;

? Második oltás: vemhesítés előtt 3-héttel.

A védekezést természetesen megnehezíti, hogy a fogékony állomány fertőződése csak az ellésekkor derül ki, addig az állatok tünetmentesek.

A tenyészetek mentessége csak biológiai zártsággal, higiéniával és az új, vásárolt egyedek karanténozás alatti ellenőrző vizsgálatával (vérvizsgálattal) őrizhető esetleg meg.

Az aktív immunitás megszerzésének másik módszere az, ha a kocasüldőket termékenyítésük előtt legalább egy hónappal fertőzött környezetbe tesszük oly módon, hogy kutricájukba a már lefialt kocák bélsarából teszünk vagy azokkal bizonyos időre összezárjuk, így tulajdonképpen természetes fertőződésüket segítjük elő, s az ezzel szembeni immunitás révén búgatásukig (termékenyítésükig) megfelelő védettséget szereznek.

Még egy gyakorlati tanács: a tenyészsüldőket (egyébként más okból is) az idősebb kocák szaporulatából válogassuk ki és ne az előhasiakéból!

Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után?

Amennyiben az ellés utáni alomhelyzet - főként az először fialt sertéseknél - bármiben hasonlít a fentebb leírtakhoz (kevés malac, gyenge malacok, „üszkös” magzatok, holt magzatok, malacremegés, lábszétcsúszás stb.)



vagy süldőkocáknál sok a visszabúgás, esetleg a meddőség, szóljunk állatorvosunknak, mert a biztos diagnózishoz laboratóriumi vizsgálatokra is szükség van, másrészt pedig vannak olyan más betegségek, melyek hasonló fialási „képet” okozhatnak.
Az állatorvos a biztos diagnózis birtokában tesz javaslatot a speciális védekezésre.

Sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómája (PRRS)

Mi okozza?

A PRRS az angol porcine reproductive- and respiratory syndrome rövidítése. Magzatkárosodással, koraelléssel, légzőszervi tünetekkel járó fertőző betegség, melynek kórokozója vírus. A vírus pontos azonosításáig (1991. Hollandia) csak körülírni tudták a tünetek alapján, erre utalnak korábbi elnevezései is:

- kékfül-betegség;

- terméketlenségi és légzőszervi szindróma;

- járványos vetélés és légzőszervi szindróma.

Az Arterivirus-fajhoz tartozó kórokozó törzseknek két típusa van, az amerikai és az európai, melyek iránt csak a sertés fogékony, bár érdekes módon a barbari-kacsában is el
tud szaporodni, más állatfajokra tehát veszélytelen.

Milyen életkorban a leggyakoribb?

Minden életkorban előfordulhat (újszülött, szopós, választott, süldő, hízó, tenyész).

Mikor fordul elő legtöbbször?

Rendkívül gyors, agresszív terjedését bizonyítja, hogy noha Európában elsőként 1990-ben észlelték Németországban, mára gyakorlatilag minden fejlett sertéstenyésztéssel, nagy sertéspopulációval bíró országban azonosították nemcsak kontinensünkön, hanem a Távol-Keleten is. Nálunk a betegség klinikai tünetekkel
járó formáját eddig nem írták le, de a fertőzöttséget importállományokban a Dunántúlon megállapították (1993).

A klinikai tünetek kialakulása, a betegség lefolyásának súlyossága függ a jelenlévő vírustörzs erősségétől (megbetegítő képességétől vagyis virulenciájától) a fogékony populáció nagyságától, a tartáshigiéniai körülményektől.

Külföldi tapasztalatok szerint a legsúlyosabb veszteségek a magas színvonalú, jó tartástechnológiájú szakosított telepeken következtek be.

Ebből persze nem olyan következtetéseket kell levonni, hogy a járványvédelem területén engedményeket tehetünk! Inkább immunbiológiai kérdésekről lehet szó, környezet-állati szervezet kölcsönhatásairól stb.

A fertőzés levegő útján, belégzéssel és termékenyítéskor méhen belül, fertőzött ondóval terjed, bár a fertőzött állat a vírust nemcsak orrváladékával, hanem vizeletével, bélsarával is üríti. Utóbbiak tehát nem zárhatók ki a betegség terjesztésében, sőt - mivel a kórokozó a malacok vérében 2-3 hónapig is jelen lehet - a technológiába iktatott sebészi beavatkozásoknak (farkalásnak, fogcsípésnek, ivartalanításnak) is szerepük lehet a terjesztésben.

A behurcolásban azonban mindenképpen a fertőzött, tehát már vírushordozó, de még tünetmentes sertéseknek vagy a betegségen átesett vírushordozó sertéseknek van elsődleges szerepük, annál inkább, mert a vírus az átvészelést követően több hónapig életképes maradhat az állatban.

A betegség járványtanában érdekes, hogy - eddigi megfigyelések szerint - a vírusürítő állat még nem fertőzött, fogékony állományban sem indít el minden esetben fertőzést és több, már fertőzött állomány minden beavatkozás nélkül, spontán gyógyult. A betegségen átesett vagy vakcinázott kocák a malacaikat föcstej nyújtotta immunitással látják el, az ellenanyagok 4-12 hetes életkor között ürülnek ki, fertőzött telepeken tehát a malacok ebben az életkorban fertőződnek. Előfordul tünetmentes átvészelés is, de sajnos gyakoribb a károkozás.

Milyen tünetek vannak?

A lappangási idő rövid, pár napos lappangás után a tünetek az állatok életkorától, a vírus erősségétől függően igen változatosak lehetnek, de előfordul tünetmentes átvészelés is.

A méhen belül fertőződött malacokon:

sok a halva született, a kis súllyal született, életképtelen, mumifikálódott malac, illetve magzat. Gyakori a lábszétcsúszás. Az újszülött malacok szemhéja gyakran duzzadt. Az injekciók helyén előfordul a zúzódáshoz hasonló bőrelváltozás, farokvágáskor, fogelszedéskor az elvérzés. Egyes újszülötteken nehezített légzés, vérthányás, hasmenés (zöld bélsár) tapasztalható. A választásig bekövetkező malacelhullás jelentősen megnő (volt olyan külföldi telep, ahol meghaladta a 75%-ot).

Választott malacok, hízók:

a légzőszervi tünetek dominálnak. Rövid lázas állapot után nehezített légzés, más kórokozók, baktériumok másodlagos hatása, az elhullások növekedése, testtömeg-gyarapodás romlása, a hízóállomány „szétnövése”.

Kocák:

pár napig tartó étvágytalanság, izgatottság, néhány egyeden a fülek, az orr, a farok és az emlő cianózisa (kékesvörös elszíneződés), ivarzási rendellenességek. Láz nem jellemző.

Vemhes kocák:

vetélések (leggyakrabban a vemhesség utolsó szakaszában), koraellések, a halva született malacok száma megnő.

Szoptató kocák:

tejhiány, nem engedik szopni malacaikat.

Kanok:

átmeneti étvágytalanság, az ondó minősége romlik, emiatt sok a visszabúgás.

Fogékony tenyészállományokban a fertőződés után a veszteségek nagyjából három fázisra oszthatók:

I.fázis: fertőződéstől kb. 8 hétig:

halva születések, vetélések, koraellések, elhullások száma nő, az élve születések száma csökken.

II.fázis: 8-14 hét között:

a malackori veszteségek nagyjából normalizálódnak, vetélések még előfordulhatnak, a csendesen ivarzók, visszaivarzók száma nő.

III: fázis: 14-26. hét között:

a szaporodásbiológiai helyzet nagyjából rendeződik, de még mindig sok a visszaivarzás és születéskor az alacsony alomszám.

A termelési mutatók kb. a fertőződés utáni 26. héten érik el újra a fertőződés előtti szintet, azonban ha három heveny fázis után a betegség továbbra is

jelen van, reprodukciós kártételekkel hosszabb távon is számolhatunk.

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

A védekezés - tekintettel még a levegő vírusterjesztő szerepére is - nehéz. Igen szigorú járványvédelmi és igazgatási intézkedések betartása szükséges.

Tenyészsertést PRRS-től mentes törzstenyészettől vásároljunk! Noha fertőzött tenyészet tenyészállatot nem forgalmazhat, kérjünk hatósági állatorvosi igazolást a mentességről!

Szigorú járványvédelem: a telepeken a személy,- állat, - járműforgalom korlátozása, egyszerre történő betelepítés, fertőtlenítések, állati hullák, hulladékok szakszerű ártalmatlanítása, körültekintő állatvásárlás, karantén, a „malacturizmus” kerülése stb.

Minősített tenyészállományok félévenkénti szerológiai vizsgálata kötelező!

Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után?

A tünetek bármelyikénél értesíteni kell az állatorvost, mert a betegség diagnosztizálása csak kiegészítő laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges. Vérvizsgálatra legmegfelelőbb a 0-4 hetes (a föcs

tej nyújtotta ellenanyag miatt) és a 10-12 hetes malaccsoportok vére (már aktív ellenanyagválasz).

A betegség estleges kimutatása után a gazda teendői a hatósági intézkedések betartására korlátozódnak.

A betegség egyébként nem gyógyítható, legfeljebb a választott malacok és a hízók baktériumok okozta másodlagos fertőződésének csökkentésére törekedhetünk.

Dr. Böő István

http:

home.hu.inter.net/boop

e-mail:

boop@hu.inter.net












Top 100 Best Websites Monitored by: InternetSeer - Web Site Monitoring

powered by Pointernet-DB Kft.

E-mail:pointernet@axelero.hu