AGRÁRÁGAZAT, Mezőgazdasági havilap 2004 Szeptember
HIRDETÉS-ON-LINE
INGATLAN
UTAZÁS
LOVAGLÁS
KUTYA
MEZŐGAZDASÁG
FORUM
REGISZTRÁCIÓ
MAGAZIN
ÚJSÁGOK
TARTALOM
CÉGINFORMÁCIÓ
e-mail: pointernet@axelero.hu


Őszi kalászoAgrárágazats vetőmaghelyzet az aratás tükrében
Lapzártától lapzártáig
Rekord év az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítványnál
A mezőgazdaság „sikeres és jó éve”
AVOP pályázat = Közbeszerzés?
Aktuális növényvédelem
Mi köze a gumiabroncsnak a jó terméshez?
Őszi vetésűek talajelőkészítése (magágykészítése) és vetése
Bábolnán debütál a ZETOR PROXIMA
SAN JOSE az új családtag a MEPET Kft.
Az őszi káposztarepce növényvédelme
Gabonavető gépek
Az innova agro Kft bemutatja
A kukorica betakarításának gépei
A cukorrépa betakarítása
Víziszárnyasok takarmányozása az AGROKOMPLEX C.S. RT. takarmányaival
LOVARDÁK, ISTÁLLÓK TERVEZÉSE, ÉPÍTÉSE XI.
Az a raktár legdrágább tere, amit nem használunk ki!
Tárolók, raktárak építése fémszerkezetekből
A legfontosabb ismeretek a zöldség/gyümölcs termékek helyes csomagolásához, tároláshoz 1. rész
Gyümölcsfélék hűtőtárolása
Szennyvíztisztítás az élelmiszeriparban
Magzatkárosodással járó sertésbetegségek II.
A bőrünkről van szó!!!
A rostemésztés hatása a tejelő tehenek hőstressz-tűrő képességére
A prestarter takarmányok jelentősége a baromfinevelés során
Nagy tejhozamú tehenek takarmányozása I.
A proliferatív enteropátia szerológiai vizsgálata hazai sertésállományokban
Mi újság Lohmann-éknál?

Az őszi káposztarepce növényvédelme

A napraforgó mellett a legfontosabb olajnövényünk az őszi káposztarepce. Jelentősége, ill. a termesztés intenzifikálása az utóbbi években számottevően növekedett, amely magával vonta a kártevők és kórokozók széles skálájának megjelenését és nagyarányú felszaporodásának lehetőségét. A repcetermesztés sikeréhez így igen jelentős mértékben járulnak hozzá a szakszerűen végzett növényvédelmi munkálatok.

A védekezés gerincét elsősorban a kártevő rovarok elleni inszekticides kezelések alkotják. Ugyanis a repcén mind ősszel (repcedarázs, honvédbogár, repcebolhák, gubacsormányos), mind pedig tavasszal (repcefénybogár, káposztalegyek és lepkék) igen fajgazdag rovarfauna él. Azonban már egyre növekvő jelentőséggel bírnak a vírusos, baktériumos, fitoplazmás és gombás megbetegedések is. Mindezek mellett még zord, hideg teleken a fagy hatására a növényállomány kiritkulhat. Tavasszal egyre több kórokozó tüneteivel találkozunk. A hőmérséklet emelkedésével számítanunk kell a peronoszpóra, a fehérpenészes rothadás, a feketeerűség, a fehérsömör, az alternáriás foltosságok és a szárrák mind nagyobb mértékű elterjedésére. A gyökérgolyva hazánkban csak egyes területeken okoz komolyabb kárt. Magas hőmérséklet és magas relatív páratartalom esetén a lisztharmat is megjelenik.

A repce kártevői

Már ősszel a csírázás és a kelés időszakában is károsíthatják a fiatal növényeket a talajlakó fitopatogén gombák (Rhizoctonia solani, Pythium debarianum, Fusarium spp, Alternaria spp..) és a rovarok (repcebolha, repcedarázs, repcegyökér-gubacsormányos). Ezek ellen a leghatásosabb védekezési módszer a - fungicideket és inszekticideket egy menetben a vetőmag felületére juttató - vetőmagcsávázás. A csávázást közvetlenül a vetés előtt célszerű elvégezni, mert a szer hatása hosszabb idő alatt számottevően csökkenhet. Csávázásra eredményesen használható az acetamiprid hatóanyagú Mospilan 70 WP nevű készítmény.

A repce egyik legjelentősebb rovarkártevője a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala), amely mind imágó, mind pedig lárva alakban képes károsítani a növényt. Hazánkban mindenütt előfordul, de a csapadékban gazdagabb Dunántúlon gyakoribb. Ősszel, különösen száraz és meleg időjárás esetén a kifejlett egyedek a fiatal csíranövények leveleit lyuggatják, tavasszal a szárat és a becőt hámozgatják. Ezzel egyrészt jelentős asszimilációs felület-veszteséget okoznak, másrészt felborítják a fiatal növények egyébként is labilis vízháztartását. A károsítás eredményeképpen a repce fejlődése lelassul, súlyos esetben pedig a növény el is pusztulhat. A lárvák ősszel és télen az alsó levelek nyelében furkálnak, majd kora tavasszal a szárba, esetleg a gyökérnyaki részbe húzódva ott járatokat rágnak. A fő kártétel a levelek sárgulásában és a nagyarányú téli kifagyásokban mutatkozik meg. Védekezni ellene a már említett vetőmagcsávázással vagy cipermetrin+klórpirifosz (Nurelle D), fenitrotion (Sumithion 50 EC) ill. eszfenvalerát (Sumi-Alfa) hatóanyagú készítményekkel állománypermetezés formájában lehetséges.

Szintén az őszi aspektus jelentős tagja a repcedarázs (Athalia rosae). Álhernyója ősszel a kelő növények levelein rág lyukakat, később szabálytalanul karéjoz. A kártevő fénykedvelő, így nem nehéz felfedezni a repcelevélen. Karéjozó rágásnyomai is jellegzetesek. A kártétel rövid idő alatt jelentős levélfelület-veszteséget okoz, különösen tömeges felszaporodása esetén. Ugyanis a lárvák a kifejlődésükhöz szükséges táplálékmennyiség 85-90%-át a két utolsó fejlődési stádiumban fogyasztják el. Ez a magyarázata annak, hogy szinte 1-2 nap alatt pusztul el az egész repcetábla. Így elkerülhetetlen az állomány rendszeres szemlézése, szükség esetén kemopreparátumok kijuttatása. Az alkalmazható szerek színes palettája nyújt a termesztők számára ebben segítséget: Actellic 50 EC, Nurelle D, Bancol 50 WP, Thiodan 35 EC, Thionex 35 EC.

Ősszel a fiatal repcenövényeken találkozhatunk a repcegyökér-gubacsormányos
(
Ceutorhynchus pleurostigma) kártételével is, mely a gyökérnyak alatti gubacsképződésben figyelhető meg. Az imágó a kikelt növény gyökérnyaki részébe süllyeszti petéit, s a kikelt lárva - nyálában lévő anyagok hatására képződött - gubacsokban telel. Ezen aberrációs elváltozások számottevően csökkentik a növény áttelelő-képességét. A tél folyamán a jelentősen károsított (legalább 3 gubacsot tartalmazó) növények kipusztulása szinte elkerülhetetlen. Általában a korán vetett állományoknál és hosszú, enyhe ősz esetén okozhat problémát. Mivel a fiatal növények károsítója, ezért a csávázás alkalmazása a legcélravezetőbb megoldás.

Kora tavasszal a fiatal bimbók károsítója a fémes csillogású repcefénybogár (Meligethes aeneus). Mivel pollenevő, ilyenkor még csak a bimbók kirágása révén jut táplálékához, s ezzel gyakran megsérti a termőt is. Ennek következtében hiányos termékenyülés, s a mélyen károsított bimbók fokozott elhullása tapasztalható. Lárvája a virágban fejlődik, s szintén virágkárosító. Noha melegkedvelő rovarról is van szó, a hűvös tavasz mégis kedvező feltételeket nyújt a tömeges felszaporodásához, hiszen ekkor tovább tart a károsításra érzékeny zöldbimbós állapot. Vegyszeres védekezés ilyen feltételek mellett szinte elkerülhetetlen. Kedvezőek a tapasztalatok az Alphagard 10 EC, Bancol 50 WP, Fendona 10 EC, Decis 2,5 EC nevű készítményekkel.

A repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) szintén tavasszal károsítja a repcét, de emellett a káposztán, karalábén és karfiolon is fellelhető. Az imágó a petéit a levélnyélbe süllyeszti, majd az abból kikelő lárvák a levélnyélen át a szárba is belefúrják magukat, ott is „aknáznak”. A károsított növények nagyon meggyengülnek, szilárdságuk is csökken, aminek következtében kisebb szél hatására akár ki is dőlhetnek. A kifejlett egyed a virágzás időszakában jön elő, amikor a fiatal becők hámozgatásával okozhat további problémát. Gazdasági jelentősége nem annyira számottevő, kifejezetten az ellene való védekezésre is csak indokolt esetben kerül sor, hiszen a repcefénybogár és a repcebecő-ormányos ellen alkalmazott szerek e kártevőt is hatásosan gyérítik, ill. elégségesen alacsony szinten tartják.

A repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis) szintén az ormányosbogarak népes családjának tagja. Mint a neve is tükrözi, a repcebecő az egyik legfontosabb tápláléka, a lárva az abban lévő magvak megrágásával okoz mérhető terméskiesést, ill. a károsítás következtében a becők korai felnyílását idézi elő. A védekezésre a tojásrakás előtti időszakban kell sort keríteni, hogy a lárvakártételt megakadályozzuk. A növényvédő szer kijuttatása során a betelepülő imágók inszekticides irtásakor körültekintően kell eljárni: virágzáskor már csak méhkímélő technológia alkalmazása lehetséges, pl. a foszalon hatóanyagú Zolone 30 WP készítménnyel. A repcebecő-ormányos és a repcefénybogár elleni védekezést időben egyeztethetjük, és egy permetezéssel (FENDONA 10 EC) közvetlenül a repce virágzása előtt mindkét kártevőtől megszabadíthatjuk az állományt.

A repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) csapadékos, esős időjárás estén jelenik meg figyelemre méltó egyedszámmal. Fejlődéséhez létfontosságúak a repcebolha vagy a repcebecő-ormányos által ejtett sebzések. Petéit csak ezek nyomán képes a növény szövetébe süllyeszteni. Tulajdonképpen az ebből kikelő lárvák okozzák a fő kártételt azzal, hogy a becők belső falát és a magvakat megsértik. Ennek hatására azok megsárgulnak, s érés előtt felnyílnak kihullatva a magvakat. Az ellene való védekezés alapját képezi az említett elsődleges kártételt okozó rovarok (repcebolha, repcebecő-ormányos) létszámának csökkentése. Vegyszeres beavatkozásnál - a virágzás időszakában - szintén fordítsunk kellő figyelmet a virágok beporzásában oly nagy szerepet játszó méhek megfelelő védelmére.

A repce kórokozói

E nagyszámú rovarkártevő mellett nem elhanyagolható jelentőséggel bír a kórokozók által előidézett betegségek terméscsökkentő hatása sem. A virózisok közül a repce levélfodrosodása (Turnip mosaic Potyvirus, syn. Rape savoy virus) emelhető ki. A szimptómák már a fiatal növényeken is megfigyelhetők, a levelek mozaikos foltossága, hólyagosodása tapasztalható. Idősebb leveleknél sárgulás, érszalagosodás, érkivilágosodás, esetleg antociános elszíneződés is felléphet. A virágzati tengely csavarodik, a levelek korán elhalnak. Ennek következtében a becőtermés is csökken, a becő satnya, görbült, bütykös lehet. Mivel a kórokozó terjesztésében a levéltetvek és a poloskák kiemelkedő szerepet játszanak, a tünetek először a táblaszéleken jelentkeznek. A védekezés a rovarvektorok ellen irányul, bár a kezelések hatásfoka nem számottevő.

A repce mozaikos betegségét előidéző uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic Cucumovirus) okozta tünetek nagyon hasonlítanak az előbb tárgyalt, a repce levélfodrosodását okozó vírus kórképéhez: mozaikfoltos levelek, becők méretének és számának csökkenése stb. A kórokozónak igen nagy számú gazdanövénye ismert, ami elterjedését humán nézőpontból csak negatívan befolyásolja. Ezért megjelenésére minden korábbi előzmények nélkül számítani kell. Terjesztésében szintén a levéltetvek a domináns vektorok, a védelem is elsősorban ezek ellen kell, hogy irányuljon, bár manapság már rezisztens fajták is állnak a termelők rendelkezésére. Másrészt a vírus polifágiája miatt célszerű a gyom-gazdanövények szemlézése és időnkénti gyérítése.

A baktériumok okozta fertőzések közül az egyik legsúlyosabb a repce feketeerűsége (Xanthomonas campestris pv. campestris). Főként csapadékos meleg nyarakon okoz értékelhető terméskiesést, s ezzel gazdasági kárt is. A levelek szélei sárgulnak, majd az erek feketére színeződnek. Később a levelek elszáradhatnak, s lehullanak, amellyel nagymértékű asszimilációs felület-veszteség éri a növényt. Ellene igen hatásos módszer a csávázás kasugamicin hatóanyag-tartalmú Kasumin-nal (de permetezésre átmenetileg a rézszulfát és rézoxid hatóanyag is nagy segítséget nyújthat).

Említésre méltó még a repce virágzöldüléséért felelős heretörpülés fitoplazma (Clower dwarf Phytoplasma) jelentősége is. A tünetek igen szembetűnők: a virágok sziromlevele zöldesre színeződik. Emellett a növények kiegyensúlyozott növekedése és fejlődése is gátlást szenved. Terjedésében - többek között - a törpe gabonakabóca (Macrosteles laevis) játszik kiemelkedő szerepet. Gradációja és ezzel együtt a betegség terjedése többnyire száraz évjáratokban ölt nagyobb méreteket. Inszekticides egyedszám-csökkentése határt szab a fitopatogén kórokozó endémikus megjelenésének is.

A gombás megbetegedések már a „frissen kelt” csíranövényeket is veszélyeztetethetik
(
Alternaria spp., Rhizoctonia solani, Fusarium spp., Olpidium brassicae). Ilyen fertőzések hatására a csíranövény vagy elrothad a talajban, vagy ha kikel, akkor a hypokotil megpuhul, elvékonyodik és a növény elpusztul. Ellenük rövidtávon a fungicidet is tartalmazó vetőmagcsávázás, esetlegesen pedig talajfertőtlenítés jelenthet megoldást. Hosszútávú védekezési stratégia esetén hatékony védelmet jelent a savanyú talajok meszezése, a talajok vízrendezése, és kb. ötévenkénti vetésváltás. Ezekre a kórokozó biológiája miatt van szükség.

Jelentősebb kárt okoz azonban a gyökérgolyva kórokozója (Plasmodiphora brassicae). A tünetek a gyökérzeten jelentkeznek szögletes jellegű nagy dudorok formájában. Ennek következtében a tápanyag- és vízfelvétel zavart szenved. Elsősorban savanyú és mély fekvésű, vizes talajokon jelentkezik. Ezért a savanyú talajok meszezése ill. a problémás területek vízrendezése eredményes és hatásos segítséget jelenthet ellene.

A helytelenül „repcerák”-nak nevezett fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) megjelenése szintén számottevő terméskiesést produkálhat. A szimptómák többnyire a száralapi és -középi részen tűnnek elő, kifakuló, sárguló később pedig barnásan megpuhuló foltok figyelhetők meg. A szárkéreg megrepedezik, foszlik, súlyosabb esetben elszárad, belsejében világos színű vattaszerű szövedék között fekete szaporítóképletek (szkleróciumok) utalnak a gomba jelenlétére. A becő ilyen esetben kényszerérik, a terméskiesés akár 50% is lehet. Szükség esetén jó eredmények érhetők el a dikarboximid hatóanyagcsoport készítményeinek használatával. Jók a tapasztalatok a vinklozolin + karbendazim (KONKER), a prokloráz + karbendazim (MODEL) vagy a vinklozolin (RONILAN FL) tartalmú készítményekkel.

Hazánkban csak sporadikusan jelentkezik a repce szürkepenészes rothadása (Botrytis cinerea), melyet elsősorban a magas páratartalom és az egyoldalú N-trágyázás vált ki. A szár alsó részén sárgás-barna színű több cm-es ovális foltok jelentkeznek. A fertőzés a virágon, ill. a fiatal becőkön is előfordulhat, szürke színű penészbevonat formájában. A védekezés megegyezik az előbbiekben tárgyalt fehérpenészes rothadásnál leírtakkal.

A repce peronoszpórája (Peronospora parasitica) főként csapadékos, hideg időjárás esetén okoz gondot. Ekkor a levelek színén sárgás, fonákán pedig szürkés színű foltok jelennek meg. Ritkább esetben a száron és a virágzaton is megfigyelhetők a tünetek. Vegyszeres beavatkozásra gazdaságossági okokból csak ritkán kerül sor, de súlyosabb őszi fertőzés esetén indokolt lehet. Egyéb hatékony védekezési eljárás nem ismert, de az agrotechnikai rendszabályok betartásával (megfelelő N-ellátás és állománysűrűség stb.) mérsékelhetők a fertőzések. Szükség esetén a metalaxil + mankoceb hatóanyag-kombináció (RIDOMIL GOLD MZ 68 WP) nyújthat hatékony segítséget.

A keresztesvirágúak „feketelábúságá”-nak nevezett fómás megbetegedés (a: Phoma lingam, t: Leptosphaeria maculans) az utóbbi években hazánkban is felütötte a fejét. Az okozott kár igen jelentős. Főként nedves, csapadékos területen ill. időben szaporodhat fel. A fertőzés veszélyét növeli, hogy többnyire az összes fenológiai fázisban képes a növényt megtámadni, mindemellett a tünetek a növény egészén jelentkezhetnek. A levélen kivilágosodó apró léziók, a száron és a becőn rothadó sötétbarna foltok tűnnek elő, míg a gyökér és a száralapi rész feketére színeződik. A védekezés elsősorban a prevencióra, az egészséges és rezisztens vetőmaghasználatra épül. Hatásos fegyver lehet még a csávázás, valamint a prokloráz + karbendazim hatóanyag-tartalmú MODEL készítménnyel történő állománypermetezés magtermesztésben.

A lisztharmat nevű gomba (Erysiphe cruciferarum) nem a legjelentősebb kórokozó, de érdemes rá odafigyelni, mert fellépésekor szakszerű kezelés hiányában akár terméskiesést is előidézhet. Több keresztesvirágú növényt is képes fertőzni (repce, fejes káposzta, vörös káposzta), hasonló tüneteket produkálva. Többnyire a magszárat és a becőt támadja, de a levélen is megjelenhet a fehér színű lisztes bevonat, alatta pedig az enyhén sárguló beteg növényi szövet hívja fel a figyelmet a kórokozóra. Védekezésre - gazdasági jelentősége miatt - többnyire nem kerül sor, de indokolt esetben a fenarimol, tiometionát és kén-tartalmú fungicidek javasolhatók állománykezelésre.

„Repcebecőrontó” néven két gombafaj is hasonló tüneteket produkálhat: nagy becőpenész (Alternaria brassicae) és kis becőpenész (Alternaria brassicicola). A meleg időjárás, különösen, ha az magas páratartalommal is társul, fokozottan fennáll a fertőzés veszélye. Többnyire júniusban, érés előtt a levélen koncentrikus körökből álló sötét léziók figyelhetők meg. A becőn szintén sötét, fekete színű foltok jelentkeznek, s az még az érés előtt felnyílik (kovad). Megfigyelések szerint a repceormányos által károsított becők fokozott fogékonyságot mutatnak e gombával szemben. A termésveszteség jelentős is lehet, ezért és a fokozott gyakorisága miatt is kénytelenek vagyunk ellene vegyi úton is felvenni a harcot. Mivel az állománypermetezés nem kifizetődő, így a fertőzött táblák korábbi betakarítása csökkentheti a kárt. Előtte azonban a gyorsabb vízvesztés elősegítésére vegyszeres deszikkálás szükséges (Reglone, Purivel, Harvade 25 F).

Még megemlíthető, de számottevő veszteséget általában nem okoz a fehérsömör nevű gomba (Albugo candida). Tünetei többnyire igen szembetűnők, apró fehér színű, az epidermiszből enyhén kiemelkedő foltok jelentkezhetnek a növény minden földfeletti részén. Súlyosabb esetben torzulás és görbülés is előfordulhat. Védekezni ellene bordói lével vagy rézoxiklorid hatóanyagú szerrel lehetséges.

Az előbbiekben említett kártevő- és kórokozó-fauna csak a legfontosabb ill. gazdaságilag is mérhető kár előidézője. A felsoroltakon kívül még egy tucat rovar (Athalia glabricollis, Baris coerulescens, Entomoscelis adonidis, Epicometis hirta), gomba (Verticillium albo-atrum, Pyrenopeziza brassicae), vírus- vagy baktériumfaj is említhető, azonban ezek nem tipikusak, számottevő terméscsökkenést nem okoznak, és rendszeres, szakszerűen elvégzett növényvédelem mellett kártételükkel sem kell számolni.

 

Racskó József

DE ATC SZAFI












Top 100 Best Websites Monitored by: InternetSeer - Web Site Monitoring

powered by Pointernet-DB Kft.

E-mail:pointernet@axelero.hu