|
Kombájnok, bálázók és beállítási lehetőségeik
A nagy termések betakarítása, szállítása
és tárolása a szántóföldi termelés egyik
legmunkaigényesebb és sokszor kiugró munkacsúccsal
járó tevékenysége. Az óhatatlan veszteségek
csökkentése és az őszi mostoha időjárás
megelőzése miatt a betakarítás szerteágazó
munkáit a lehető legrövidebb idő
alatt kell elvégeznünk. A megkésett betakarítás
nemcsak nagy veszteségekkel jár, nemcsak
nagyobb munkaráfordítást igényel, így többe
is kerül, hanem akadályozza a további műveletek
elvégzését. A nyári munkák megkezdése előtt
a kombájnüzemeltetőknek célszerű
műszakilag is felkészülniük a szezonra.
Ennek alapvető követelménye, hogy a
gépüzemeltető tisztában legyen a gép
alapvető működési megoldásaival.
Az arató-cséplő gép három műveletet
végez: aratást, cséplést és tisztítást. Az
arató részben a gabonát levágja és a kalászt
a szárral együtt továbbítja a
cséplőrészbe. A cséplő részben
történik a szemek kicséplése a kalászból.
A cséplés melléktermékei a szalma, a törek,
a pelyva, valamint a táblában esetleg
előforduló gyomnövények magvai, szárdarabok.
A cséplőrészből kijövő keverék
a tisztítószerkezetbe jut, míg a leválasztószerkezetben
kiválasztódik és eltávozik a gépből
a szalma, a törekrostán a törek, a pelyvarostán
a pelyva. A kicsépelt szem a magtartályba
kerül.
A mai arató-cséplő gépek felépítése,
a szerkezeti részek működése, de még
a formájuk is nagyjából megegyező.
Az aratószerkezet és részei
Az aratószerkezet fő részei: vágószerkezet,
rendválasztó, kalászemelő,
terelőcsiga, ferde felhordó, függesztő-
és kiemelőszerkezet.
A vágószerkezet
A vágószerkezet felépítése a fűkaszáéhoz
hasonló. A pengéket rendszerint recézett
éllel készítik, a száraz gabonaszár nem okoz
eltömődést. A kaszahajtások megoldása
lehet szögemelős hajtással megoldott,
ez a legelterjedtebb egyszerű megoldása
miatt. A hajtórúd mindkét végén gömbcsukló
van a hajtórúd térbeli mozgása miatt. A hajtás
lehet billenőcsapágyas, helyigénye kisebb,
de szerkezete bonyolultabb. A tengelyre szerelt
ferde tárcsa billegő mozgását karos
áttétel közvetíti a kaszához. A hajtás lehet
bolygókerekes, ennél a hajtásmegoldásnál
kisebb a vibráció, és pontos egyenesbe vezetést
biztosít. A külső fogazású bolygókerék
kétszer akkora átmérőjű belső
fogazású kerékben gördül, amely forgattyúcsap
segítségével mozgatja a kaszafejet. A szerkezet
helyigénye kicsi. A hajtást a bolygómű
ékszíjon át kapja.
A rendválasztó
A rendválasztó feladata a levágandó gabonaszálak
elválasztása a lábán maradóktól. A passzív
rendválasztó lemezből készült kúp alakú,
míg az aktív rendválasztó egy hajtott tengelyre
erősített csiga. A passzív rendválasztót
használják elterjedtebben egyszerűbb
kialakítása miatt, jóllehet az aktív rendválasztó
kevesebb veszteséget okoz.
A kalászemelő
Ha dőlt a termény, a kalászokat vágás
előtt, a veszteségek elkerülése érdekében
fel kell emelni a vágási sík fölé. Erre a
kalászemelőket használják, ezeket a
vágószerkezet minden negyedik vagy ötödik
ujjára kell felszerelni.
A motolla
Feladata a gabonaszálak megtartása vágás
közben, illetve a gabonaszálak hátrafelé
terelése. Általában vezérelt fogú motollát
alkalmaznak, a jó emelő és
terelőhatása miatt. Paralelogrammás
fogvezérlésnél a paralelogramma egyik oldalát
a fog képzi. Forgómozgás közben a fog helyzete
mindig önmagával párhuzamos marad. A fog
szögállását változtatni lehet, hogy dőlt
gabonában is csak kevés pergési veszteséget
okozzon.
A motolla csak akkor fejti ki terelőhatását,
ha kerületi sebessége nagyobb, mint az arató-cséplő
gép haladási sebessége. A motolla kerületi
pontja ebben az esetben hurkolt cikloist
ír le. A motolla fordulatszám-változása érdekében
hajtását ékszíjas variátoron át kapja vagy
hidromotoros hajtást alkalmaznak. A motolla-fordulatszám
maximális értéke 60-70 l/min, átmérője
1,0-1,2 m. A motolla vízszintes és függőleges
irányú állítását hidraulikus munkahengerek
végzik. A magasság-irányú állítással a szál
súlypont feletti megtámasztását érjük el,
így a szál nem hullik át a motolla fogakat
tartó rúdján. A vágószerkezethez képest előre-hátraállítás
a dőlt termény kis veszteséggel történő
betakarítását teszi lehetővé.
A terelőcsiga
A terelőcsiga a levágott szálak középre
szállítására szolgál. A forgó henger palástjára
szerelt bal és jobb menetes csigák által
középre hordott terményt vezérelt ujjak továbbítják
a ferde felhordóhoz. A terelőcsiga tengelye
függőleges irányban állítható, hogy
a csigaleveleknek a fenéklemezhez viszonyított
távolságát a terménynek megfelelően
változtatni lehessen.
A ferde felhordó
A ferde felhordó a terményt továbbítja a
vezérelt ujjaktól a cséplődobozhoz.
A levágott szálakat a láncokra erősített
kaparólécek a fenéklemezen csúsztatják. Az
alsó henger fenéklemeztől mért távolsága
állítható, és rugó támasztja meg, hogy a
terményréteg vastagságához igazodni tudjon.
Egyes gépeknél a ferde felhordó ellentétes
irányban is járatható, amit a cséplőszerkezet
eltömődése esetén használnak.
Az aratórész felfüggesztése és kiemelőszerkezete
Az arató-cséplő géphez többféle adapter
kapcsolható, ezért az aratórész gyorskapcsolóval
kapcsolódik a függesztőszerkezethez.
Ez a félmerev
függesztőrendszer keresztirányban elfordulhat,
és hosszirányban kopírozza a talajfelszínt.
A vágószerkezet emelését illetve süllyesztését
hidraulika végzi. A beépített tehermentesítő
rugót az állítóanyával úgy kell beállítani,
hogy a teljesen leengedett vágószerkezet
csúszótalpai éppen csak érintsék a talajt.
A hidraulikával tábla végi forduláskor, illetve
egyik tábláról a másikra vonuláskor felemelt
helyzetben tartható az aratószerkezet, melyet
gázzal töltött hidroakkumulátor segít. A
hidroakkumulátor gyorsabban reagál a felszín
változására.
A cséplőszerkezet
A mai kombájnok többségében a több mint 200
évvel ezelőtt kitalált verőléces
cséplőrendszert alkalmazzák.
A cséplőszerkezet a csélődobból
és a dobkosárból áll. A cséplőszerkezet
munkájában első sorban a dörzsölő
hatás, kisebb mértékben az ütő hatás
érvényesül. A cséplést segíti elő a
gabona cséplőszerkezetbe lépésekor
bekövetkező gyorsuláskor a gabonaszemekre
ható erő is.
A dob vázát a tengelyre ékelt tárcsák alkotják,
erre szerelik a verőléceket. A
cséplődobra szerelt verőlécek bordázottak,
váltakozva jobbra, illetve balra hajlanak,
ami megakadályozza, hogy a teljes gabonatömeg
csak a dob egyik oldalára
terelődjön. A dobkosár kosárlécből
és kosárhuzalokból áll.
A dobkosár a d obhoz képest úgy van elhelyezve,
hogy a kettő között lévő távolság
szűkülő rést képez. A bemeneti
nagyobb nyílás az anyag könnyebb behúzását
teszi lehetővé, a szűkülő
résben az ékhatás következtében megnő
a szemekre ható nyomó-dörzsölő erő,
ami átpréseli a dobkosáron a szem-szalma-törek
keveréket. A dobhézagot mindig a termény
fajtájának, illetve nedvességtartalmának
megfelelően állítják be. Külön lehet
állítani a bemeneti rést, külön a kimeneti
nyílást, ez a
vezetőülésből is elvégezhető.
Minél szűkebb a rés és minél nagyobb
a cséplődob kerületi sebessége, annál
nagyobb a kicsépelt szemek aránya, de annál
nagyobb a szemsérülés is. A
cséplőszerkezet beállításánál ezért
egy optimumra, a szemtörésből és a kicsépeletlenségből
származó veszteség minimalizására törekszünk,
ami a gabona betakarításánál 28-32 m/s dob-kerületisebességnek
felel meg. Minél nedvesebb a szalma, annál
nagyobb kerületi sebességre, és annál kisebb
résméret beállítására van szükség a dob eltömődésének
elkerülése érdekében. Ez azt jelenti, hogy
a gabona táblán belül is változhat a betakarítandó
növény nedvességtartalma, ezért betakarítás
közben is változtatni kell a dob kerületi
sebességét és a résméretet a nedves gabona
felcsavarodásának elkerülése, a túlzottan
nagy szemsérülés, valamint kis nedvességtartalom
esetén a felesleges szalmaaprítás elkerülése
érdekében.
A megtörés és a sérülés csökkentése érdekében
javasolható a gumi burkolatú
verőlécek használata. Esetenként még
a cséplőkosár léceit is kiegészítik
gumírozott felületű lécekkel és a kosárpálcákra
gumihüvelyt is húznak.
A növekvő termésátlagok, az erősebb
szalma, szélesebb vágóasztalok és a termés
minél gyorsabb és biztonságosabb betakarítására
vonatkozó igény egyre magasabb követelményeket
támaszt a cséplőszerkezettel szemben.
A mai korszerű betakarítógépekben ezt
egy harmadik dob beépítésével oldották meg.
Egyes gépek esetében az utóverődob után
állítottak be egy újabb dobot, míg más gépek
esetében a cséplődob elé építettek ún.
gyorsítódobot, mely a cséplődob fordulatszámának
80%-ával forog. Ez veszi át a terményt a
ferde felhordótól, és továbbítja nagy sebességgel
a cséplődob felé. A gyorsítódob ezáltal
áthidalja a ferde felhordó és a cséplődob
közötti igen nagy sebességkülönbséget. Egyrészt
a nagyobb centrifugális erő egy lényegesen
jobb cséplési hatásfokot eredményez, másrészt
a gyorsítódob széthúzza az anyagáramot, s
így a vékonyabb rétegből könnyebben
átpotyognak a magok a dobkosáron. A gyorsítódob
alatt található egy kosár, s ennek segítségével
már a gyorsítás idején elkezdődik a
leválasztás. Az ilyen gépek teljesítménye
a hagyományos gépekéhez képest nagyobb és
a következő előnyökkel jár:
- Az anyagáram felgyorsítása révén egyenletesebb
és vékonyabb a terményréteg, ezáltal a magok
könnyebben kiválaszthatók.
- Az előválasztó kosár révén már a cséplődob
előtt megkezdődik a magok kiválasztása.
- A nagyobb centrifugális erő nagyobb
leválasztási teljesítményt tesz lehetővé.
A növény fajtájától, érettségétől függően
a ferde felhordó végén már több-kevesebb
mag kipotyog a kalászból.
A gyorsítódob áthidalja a ferde felhordó
és cséplődob közötti sebességkülönbséget.
A gyorsítódob spirális formában elrendezett
vezetőkörmei egyenletesen veszik át
a terményt, és mind hossz-, mind keresztirányban
egyenletessé teszi azt.
A gyorsítódob, cséplődob és utóverődob
hajtása egy központi variátorral történik.
A cséplődob fordulatszámának változtatásakor
szinkronizáltan változik a másik két dob
fordulatszáma, illetve kerületi sebessége.
A cséplőszerkezet közötti anyag sebessége
A dob fordulatszáma tág határok között változtatható,
mivel többféle termény cséplésére használják.
A dob fordulatszámának és ezáltal kerületi
sebességének változtatására leggyakrabban
ékszíjas variátort használnak. A hajtó és
a hajtott tengelyre is egy-egy ékszíjtárcsa
van felszerelve. A szíjtárcsák osztottak,
azaz két darabból állnak. Ha a hajtó tengelyre
szerelt két tárcsakereket egymástól eltávolítjuk,
a tárcsán futó ékszíj kisebb átmérőjű
körön fog futni, míg a hajtott tengelyen
lévő tárcsák közti távolság csökkeni
fog, és az ékszíj nagyobb átmérőjű
körön fog futni. Mivel a fordulatszám fordítottan
arányos a tárcsa átmérőjével, így az
előbbi példánál maradva a hajtott tengely
fordulatszáma csökkenni fog. A tárcsák mozgatása
korábban mechanikusan, ma már általában hidraulikával
történik a
vezetőülésből.
Szalmarázó
A szalmarázó a dobból a kikerülő szem-szalma
-törek-pelyva-kicsépeletlen kalász keverékéből
a szalma leválasztására szolgál. A lengő
mozgást végző ládákon az anyag haladását
a lépcsőzetesen kiképzett felület és
a terelőtaréjok biztosítják. A szalmarázó
ládák száma a kombájn teljesítményétől
függően 3-6 db. A ládák oldala lemezből
készült, alja nyitott, felül perforált lemezzel
borított, amely lehetővé teszi a kicsépeletlen
kalászok áthullását is. A ládák két, azonos
kialakítású térbeli forgattyús tengelyhez
kapcsolódnak, melyek a ládákat egymással
ellentétesen felfelé és hátrafelé mozgatják.
Ennek eredményeképpen a szalmarázó ládák
a szalmás keveréket periodikusan a levegőbe
dobják, a szalma a láda végén kihullik a
gépből, a kicsépeletlen kalász, a szem,
a törek, a pelyva pedig áthullik a láda tetején
lévő rostán. A szalmarázó teljesítménye
elsősorban felületnagyságától függ.
A szalmarázón áthullott keverék egy lengőasztalra
esik, amely lengő mozgásával az anyagot
a bordás gyűjtőasztalra továbbítja.
A ládafenékkel kiképzett szalmarázóknál nagy
az eltömődés veszélye. A gyűjtőasztalon
találkozik a dobkosáron átesett keverék a
szalmarázón kiválasztott keverékkel, ennek
megfelelően szem, törek, pelyva és kicsépeletlen
kalász található rajta. A gyűjtőasztal
felülete bordás, és lengő mozgást végez,
a rajta levő anyagokat a tisztítószerkezetbe
továbbítja.
Rázószekrény
A rázószekrény törek-szem-pelyva-kicsépeletlen
kalász keverék szétválasztására szolgál,
amit a rosták végeznek a légáram segítségével.
A felső rosta a törekrosta, az alsó
rosta a pelyvarosta. A törekrostán a rázás
következtében fajsúly szerint elkülönül és
rétegződik a keverék: a magvak alulra,
a könnyű törek felülre kerül, ami elősegíti
a törekrosta munkáját. A rosták munkáját
szabályozható sebességű légáram segíti.
A törekrosta és a pelyvarosta közös szekrényben,
együtt mozog. A rostafelület hosszirányban
elválasztókkal négy csatornára osztott, hogy
keresztirányú lejtésnél az anyag ne csússzon
oldalra.
A kicsépeletlen kalászok kiválasztására szolgáló
rostatoldat hajlásszöge állítható. A kicsépeletlen
kalászok, illetve kalászdarabok kiválasztása
a keverékből attól függ, milyen a törekrosta
nyílásainak mérete és a levegő sebessége.
Túl nagy rostanyílásnál a szemeket is tartalmazó
kalászdarabkák újabb cséplés nélkül magtartályba
kerülnek, túl kis nyílás esetén ismételten
visszakerülnek a cséplőszerkezetbe és
sérülnek. Kis levegősebességnél a nagymennyiségű
törek és pelyva a kalászvisszahordót túlterheli.
A korszerű arató-cséplő gépeknél
a kalászvisszahordóból érkező anyag
összetétele egy ellenőrző nyíláson
keresztül a vezetőülésből ellenőrizhető.
A rosta és szelelő segítségével való
tisztítás nem alkalmas a kisméretű,
nedves idegen magvak eltávolítására, ezek
kiszáradása után stabil tisztítóberendezésen
távolíthatók el.
A kalászos gabonánál az egész rostafelületet
általában az állítható felületű zsalus
rosta képezi. Másfajta rostabetétek beszerelésére
egyéb termények cséplésénél kerül sor.
Szalmaszecskázók
Magyarországon éves szinten 3,5-4 millió
tonna szalmával számolhatunk. Ennek egy része
az állattartásban almozási célra kerül felhasználásra.
A tavalyi aszályos évben a gazdák a szalma
betakarítására törekedtek. Ebben az esetben
egyenletes, könnyen felszedhető, jól
tömöríthető rendre van szükség a kombájn
után.
Azonban ha a megmaradó rész a tarlón marad
s szerves trágyaként beszántásra kerül, szükséges
a megfelelő méretűre aprítása és
egyenletes szétosztása. Az aprítás célja
elsősorban egy kisebb és egyenletesebb
méretű állapot előállítása, valamint
a szálak, szárrészek felületének növelése.
Az, hogy milyen méretűre kell a szalmát
aprítani, a rákövetkező munkaműveletek
függvénye. A felaprított szalmaszecska minősége,
struktúrája alapvetően befolyásolja
a soron következő munkafázist. Általánosságban
elmondható, hogy az egyenletesen szétoszlatott
rövid szecska után annál nagyobb az igény,
minél kisebb a rákövetkező talajművelések
intenzitása.
A ma használatos szecskázók szinte kivétel
nélkül azonos elven működnek. A vízszintes
tengelyre szerelt forgókések együttesen alkotják
a rotort, melynek átmérője általában
480 és 600 mm közé esik. Az álló ellenkések
egy közös tengelyre vannak szerelve. Ezek
az állítás során kisebb vagy nagyobb mértékben
kerülnek fogásba, miáltal hosszabb vagy rövidebb
szecska keletkezik. A rotor forgásiránya
a felső érintőben a haladási iránnyal
megegyező. A rotor kései közel azonos
tömegűek, ezért a tomps késeket nem
szabad utánélezni. Vagy meg kell fordítani,
vagy ki kell cserélni őket.
Fontos részei a szecskázónak a terelőlemezek,
melyek a teljes munkaszélességben történő
egyenletes szétoszlatást biztosítják. A terelőlemezek
a vezetőfülkéből állíthatók. A
szecskázók kb. 5-6 m-es munkaszélessége tudja
biztosítani az egyenletes terítést. A korszerű
nagy teljesítményű gépeknél a szecska
terítését ventilátorral kombinált kifúvócsővel
oldották meg. Erre azért van szükség, mert
a nagy vágóasztal-szélesség (6-9m) miatt
a hagyományos megoldás már nem biztosítja
a teljes munkaszélességben történő egyenletes
szecskaeloszlást. A kifúvócsöveket egy hidraulikus
munkahenger mozgatja ingaszerűen. A
rotorokból érkező szalmát a szecskázó
aprítja, majd a kifúvócsövön keresztül egyenletesen
terítve távozik a szalmaszecska a gépből.
A gabonakombájnon alkalmazott anyagmozgató
berendezések
A kicsépelt szemek, illetve a kicsépeletlen
kalászok szállítására csigákat és gumilapos
felhordókat alkalmaznak. Itt kell megemlíteni
a magtartályt, amelynek térfogata a gép teljesítményétől
függ, általában 6-10 mł. A magtartály lemezből
készül, alul elkeskenyedő fenékkel,
itt helyezik el az ürítőcsigát, hogy
a tartály teljesen kiüríthető legyen.
A tartály tetején is található egy csiga,
ez biztosítja a tartály teljes feltöltését.
Az ürítőcsiga munkahelyzetben vízszintesen
vagy ferdén csatlakozik a magtartályhoz.
Szállítóképessége lehetővé teszi a tartály
3-4 perc alatti kiürítését.
Erőátvitel, járószerkezet
A járószerkezetet a gép funkciójának megfelelően
alakították ki. Az elsők a hajtott kerekek,
melyeknek nagy az átmérője, mert a gép
össztömegének kétharmada ezekre a kerekekre
esik. A hátsó kerekek kis átmérőjűek,
mert ezek a kormányzott kerekek és ezek biztosítják
a gép méretéhez képest kis fordulási sugarat.
A hajtásvázlata eltér a hagyományos erőgépekétől,
mert az arató-cséplő szerkezet elemei
fordulatszámának az aratás ideje alatt állandónak
kell lenni. Ez állandó motorfordulatszámot
követel meg, és emellett biztosítani kell
az arató-cséplő gép fokozatmentes sebességváltoztatását,
mert csak így biztosítható a gép teljesítményének
megfelelő mennyiségű gabona levágása
és cséplőszerkezetbe juttatása.
A hajtásrendszer motor-főtengelykapcsoló-variátor-sebességváltó-differenciálmű-hajtott
kerekek láncolatának felel meg. A sebességváltó
általában három előremeneti és egy hátrameneti
fokozattal rendelkezik, de egy-egy fokozaton
belül a sebesség fokozatmentesen szabályozható.
A sebesség 0-25 km/h között állítható be.
A gép motorteljesítményéből 65% a vágásra,
cséplésre illetve tisztításra fordítódik,
35%-ot igényel a járószerkezet, illetve a
hidraulika működtetése.
Az arató-cséplő gép teljesítőképességét
az időegység alatt elcsépelt gabonatömeg
mennyiségével mérjük, amit gépterhelésnek
nevezünk. A gépterhelés azt mutatja meg,
hogy a dobon egy másodperc alatt hány kg
szem és szalma halad át. A gépterhelésnek
azt az értékét, amelynél a cséplési veszteség
1,5%, áteresztőképességnek nevezzük,
ez az érték szolgál az arató-cséplő
gép nagyságrendjének meghatározására.
Az arató-cséplő gép fejlesztése
A fejlesztés célja a gép kezelőjének
tehermentesítése valamint az aratógép teljesítményének
növelése, a munkaminőség javítása, azaz
a veszteségek csökkentése.
Aratórész
Az automata talajkopírozónál a tapogatóujjak munka közben a talajon
csúsznak. Amennyiben a tarlómagasság a beállítottól
eltér, a tapogatóujj helyzete megváltozik,
és az jelet küld a hidraulikának , a vágóasztalt
a megfelelő irányba mozdítja. Kopírozóval
felszerelt vágóasztallal 3-4 cm-es, míg kopírozó
nélkül szerelt vágóasztallal 10-12 cm-es
tarlómagasságot lehet elérni a kaszaszerkezet
veszélyeztetése nélkül. Dőlt gabonánál
jelentősen csökkenti az aratórész veszteségeit.
Az automata kormányzás
tehermentesíti a vezetőt és növeli a
területteljesítményt. Automata kormányzásnál
a gép helyzetérzékelését a tarló felöli oldalon
a vágósztalra szerelt tapogatóujjak végzik,
amelyek a lábon álló gabonaszálakból álló
gabonafalon csúsznak. Az ujjak elfordulása
jelzi a gép helyzetét, és kormányhidraulika
segítségével korrigálja az eltérést. Általában
két tapogatóujjat szerelnek a gépre, egymástól
1,0-1,5 m távolságra, amivel elérhető
hogy a kisebb hiányzó foltoknák a gép nem
változtatja meg irányát. A robotkormány bekapcsolása
a fülkéből végezhető, kikapcsolása
a kormány elmozdításával történik.
A száltovábbító szalagot a vágószerkezet és a terelőcsiga
közé építik be, hatása kettős: a motolla
által kivert szemek nem hullnak a földre,
és segít a motollának a szálak továbbításában.
A szálak nagyobb része kalásszal előre
kerül a cséplőszerkezetre, ezáltal a
cséplőszerkezet teljesítménye 20%-kal
nő.
Cséplőszerkezet
A cséplőszerkezet fejlesztésének célja
a jó munkaminőség megtartása mellett
a teljesítmény növelése. Az áteresztőképesség
növelése érdekében a dobhosszúság egyes típusoknál
eléri az 1600 mm-t. A nagyobb anyagáram miatt
a szalmarázón valamilyen lazítószerkezetet
kell alkalmazni. A kosár körülfogási szögének
növelése a cséplési úthossz növelését eredményezi.
Tisztítószerkezet-fejlesztése
A tisztítószerkezet fejlesztése a veszteségek
csökkentését, illetve az arató-cséplő
gép meghatározott veszteségszintje melletti
teljesítmény növelését szolgálja. A veszteségek
a lejtős területen dolgozó kombájnok
esetében jelentkezik a legerőteljesebben.
Keresztirányú lejtőn dolgozó kombájnoknál
a rosták lejtő felöli oldala túlterhelt,
míg a hegyoldalon üresen jár. Lejtőn
felfelé haladva a cséplőszerkezetből
kikerülő anyag túlzottan gyorsan halad
át a szalmarázón és a rostákon, így a kiválasztásra
kevesebb idő marad. Lejtőn lefelé
haladva a lassú áthaladás okoz gondot, torlódik
az anyag a rostákon, így a gép tömegteljesítménye
azonos összveszteségnél csökken. A hegyi
kombájnoknál az a cél, hogy a veszteség növekedése
nélkül változatlan maradjon az arató-cséplő
gép áteresztőképessége.
Hozammérés és hozamtérkép készítés a kombájnokban
A korszerű betakarítógépek többségénél
lehetőség van a betakarítás során hozamtérkép
készítésre.
A hozamtérkép elkészítésénél két alapvető
dologra van szükség, egyrészt a tábla minden
pontján megmérni az aktuális termésmennyiséget,
másrészt elegendő pontossággal meg kell
határozni, hogy az adott pillanatban a kombájn
a táblának éppen melyik pontján tartózkodik.
A kombájnokban a terméshozam meghatározására
az idők során különböző mérőszenzorok
és eszközök kerültek kifejlesztésre és lettek
a gyakorlatba átültetve. Ezek többnyire a
magfelhordó ház felső részében kerülnek
elhelyezésre és folyamatosan mérik az anyagáramot.
A jelenlegi rendszerek a térfogatmérési és
a tömegmérési elven nyugszanak.
A térfogatméréses módnál az anyagáram térfogatát mérjük, és a fajlagos
tömeg felhasználásával határozzuk meg a tömegáramot.
A magfelhordó házban egy „fénysorompót” helyeznek
el. A magfelhordó lapátjai által szállított
termény megszakítja a fénysugarat. Az ún.
„fekete bázis” hosszából és a kalibrálási
adatokból kerül meghatározásra a lapáton
lévő terménymennyiség magassága és ebből
a térfogata. A tára nulla értékét az üresen
futó magfelhordó lánc adja. A kombájnban
ezen kívül elhelyeznek még egy helyzetjeladót
is, amely a kombájn keresztirányú és hosszirányú
helyzetét érzékeli, és a számítógép ennek
értékét figyelembe véve korrigálja a magfelhordó
lapátján lévő terménykupac egyenetlen
formájából adódó eltérést.
A tömegméréses rendszerek vagy az anyag gamma
sugarak elnyelését mérik, vagy az erő/impulzusmérés
elvén működnek. Az anyag által elnyelt
sugárzás arányos a mérési mezőben lévő
anyag mennyiségével. Az anyagáram sebességének
ismeretében pedig meghatározható a tömegáram.
Az erő-/impulzusmérés elvén
működő rendszerek szintén a magfelhordó
fejbe kerülnek beépítésre. Az érzékelő
egy erőmérő cellákkal ellátott
ütközőlap. A lemezre becsapódó gabona
által keltett erőhatást tulajdonképpen
a gabona mennyiségének és sebességének szorzata,
adott a lehetőség a tömegáram meghatározására.
Ahhoz hogy a kapott tömegáram értéket egy
standard nedvességtartalom-értékre át lehessen
számolni, szükséges, hogy a termény nedvességtartalmát
folyamatosan mérjük. Manapság kizárólag a
kapacitív elven működő nedvességtartalom-mérőket
használják a kombájnokban.
A gépek felkészítése és ellenőrzése
a betakarítás megkezdése előtt
Az optimális betakarítási idő és a biztonságos
üzemeltetés érdekében a betakarítás megkezdése
előtt a gépeket ellenőrizni, a
hiányosságokat pótolni és az esetleges meghibásodásokhoz
vezető problémákat orvosolni kell. A
következő dolgokra kell odafigyelni
a betakarítás megkezdése előtt!
A kombájn vágóasztalán a kopóalkatrészek jó állapotban tartása
elengedhetetlenül fontos, úgy mint a kaszapengék,
amelyek ma már a gyors és könnyű csere
érdekében csavarozható kivitelben is kaphatók.
A tiszta vágást nem csak a jó kasza, hanem
a motolla állapota is befolyásolja, de hasonlóképpen
fontos a bedobó ujjak megléte, amelyeket
ma már külön-külön is felcsavarozhatunk.
Emellett lényeges a bedobó ujjak tartóinak
jó állapota. Az anyagáramlás folyamatosságának
érdekében a vágóasztal fenéklemezének horpadásoktól
mentesnek kell lennie.
A ferde felhordónál a legfontosabb a felhordóláncok
kifogástalan állapota, amelyet az optimális
láncfeszesség beállításával biztosíthatunk
hosszú időre. Ha a feszítési lehetőség
elfogyott, a láncszemek kivételével még beállíthatjuk
a láncfeszességet, de ebben az esetben nagy
figyelmet kell fordítani a lánc kopottságára.
A laza lánc azon túl, hogy feleslegesen koptatja
csúszókat, szakadáshoz vezethet, s beláthatatlan
károkat okozhat.
A cséplődob és a cséplőkosár állapota a cséplési teljesítményt erősen
befolyásolja. Mindenképpen szükség van a
cséplődob és a cséplőkosár szegmenseinek
állapotvizsgálatára és szükség szerinti felújítására.
Ez történhet köszörüléssel, szegmens-cserével,
a cséplődobon verőlécek cseréjével.
A cséplőműhöz szorosan kapcsolódnak
az utóverő és egyéb leválasztó dobok,
melyek állapotát szintén át kell vizsgálni,
szükség szerint javítani. Az utóverő
dobnál nagyon fontos az utóverő lemezeinek
vizsgálata, nem repedtek-e, mivel a dobba
kerülő por kiegyensúlyozatlanságot okoz,
s ez tengelykiverődéshez vezethet. Különösen
fontos a cséplődob-variátor működéses
állapotvizsgálata. Az elégtelen működést,
szorulást mindenképpen meg kell szüntetni,
mert elhagyása jelentős többletköltséggel
jár.
A lehető legkisebb veszteség elengedhetetlen
feltétele a szalmarázó ládák jó állapota, tehát a láda betétek épsége,
amely azok cseréjével javítható. Figyelni
kell a megfelelő csapágyhézagra, mert
a túl nagy hézag a tengelyek ovalitásához
vezethet. Amennyiben a kombájn szalmaszecskázóval
szerelt, a szecskázó kések állapotára és
beállítására is oda kell figyelni.
Fontos a rostaszekrény tartó-mozgató mechanizmusának felülvizsgálata.
Szükség szerint cserével elkerülhető
a rostaszekrény esetleges törése. Fontos,
hogy a rosták lamellái, illetve a lamellák
tartótengelyei ne legyenek kikopva, mivel
azok nem teszik lehetővé a jó beállítást,
s nem lehet elérni a megfelelő tisztaságot
sem.
Az ékszíjhajtások és a lánchajtások
állapotát is körültekintően kell átvizsgálni,
szükség szerint cserélni, ügyelve arra, hogy
azon ékszíjaknál, amelyeknél már észrevehetők
az elhasználódás jelei, mérlegelni kell,
hogy az esetleges szezon közbeni csere mekkora
kieséssel jár.
Körültekintően kell eljárni azon zsírzóhelyek körül, amelyek nem vagy nehezen zsírozhatók,
szükség szerint az adott részegységet szét
kell szerelni az egyértelmű áttekintéshez.
A közlekedésbiztonsági berendezések kifogástalan
működésének megléte, illetve biztosítása
is ellenőrzést kíván.
Az idősebb kombájnok esetében a hidraulikus vezérlőtömbök környékén a munkahengereknél a szimeringek,
gumigyűrűk öregedéséből adódóan
olajszivárgás előfordulhat, melynek
megszüntetése elengedhetetlenül szükséges,
egyrészt a fokozottabb tűzveszély, másrész
a gazdaságosság miatt.
Fontos az elektromos vezérlő-szabályozó rendszer áttekintése is, különösen azoknál a gépeknél,
ahol már forgásvisszajelzők, automatikák
segítik a vezető munkáját.
Mindenképpen fontos a 2,5 méter szélességet
meghaladó kombájnokhoz az útvonal engedélyek
beszerzése, a tűzoltó készülékek felszerelése,
a szikrapróba elvégzése.
A bálakészítés gépei
Az aratást követően a szármaradványok
szecskázott állapotban a talajra vagy rendre
rakva bálázásra kerülnek. Ennek a munkaműveletnek
fontos eszköze a bálakészítő gép.
A rendfelszedő bálázógépek a szalmát
vagy a szénát a rendről felszedik, megfelelő
tömörségűre tömörítik, és hasáb vagy
henger alakú bálába kötik. A bálakötözés
zsineggel vagy néhány géptípusnál lágyacél
dróthuzallal történhet.
A bálázógépek a bála alakja szerint lehetnek:
hasábbálázók és henger vagy kör bálázók.
A bála mérete alapján kis- és nagybála készítő
gépeket különböztetünk meg, míg a bála tömörsége
kisnyomású illetve nagynyomású lehet. A bála
készítésekor figyelembe kell venni a bála
tömörségét a bála méretét, kötözés minőségét
és a rendfelszedő munkaminőségét.
A bála tömörsége a tömörítő szerkezetek
feszítőrugójával egyes géptípusoknál
a préstérbe adagolt szálas anyag mennyiségével
szabályozható.
A bála méretének változtatása: a nagynyomású
hasábbálázóknál a bála hossza változtatható
a kötözés gyakoriságát állító szerkezettel,
míg a változó présterű hengerbálázóknál
szabályozhatjuk a felszedőszerkezet
által beadagolt szálas anyag mennyiségét,
vagyis a hengerbála átmérőjét.
A kötözés minőségét a kötözés feszessége,
közvetlenül a zsinegvezetés feszessége határozza
meg. A feszességet a zsinegszorító rugók
segítségével állíthatjuk.
A rendfelszedő munkaminőségét a
tarló felszínén látható szálasanyag-elhagyások
jellemzik, ennek elkerülésére a rendfelszedőt
a talajfelszín sajátosságainak megfelelő
magasságba kell állítani.
Kishasábbálát készítő gépek
A préselési nyomás alapján megkülönböztetünk
kis- és nagynyomású bálázógépeket, amelyek
többnyire vontatott kivitelben és TLT hajtással
készülnek. A kisnyomású hasábbálázókat ma
már alig használják, mert az alacsony bálatömörségre
állított nagynyomású bálázóval helyettesíthetők.
A nagynyomású hasábbálázók préscsatorna-keresztmetszete:
szélességük 400-500 mm, magasságuk 300-400
mm. A bála tömörsége 100-250 kg/m3.
A bálázógép egységei: felszedő, adagoló,
prés, kötöző és meghajtószerkezet. Két
változata használatos: csúszódugattyús és
lengődugattyús bálázógép.
A csúszódugattyús bálázógépen a vezérelt
fogú rendfelszedő a gép jobb oldalán
található, ez szedi fel a rendre vágott szálas
anyagot és adja át az adagoló szerkezetnek,
amely legtöbbször villás kialakítású. Az
adagolószerkezet a
szálas anyagot a présdugattyú mozgásirányára
merőlegesen adagolja a préscsatornába.
A dugattyú a beadagolt terményt a préscsatornában
tömöríti miközben az egyes adagokat elválasztja
egymástól. A préscsatornában a hátrafele
haladó tömörített szálas anyagon forgó, a
kötőszerkezetet vezérlő csillagkerék
található. A csillagkerék meghatározott fordulat
elérése esetén működésbe hozza a kötözőszerkezetet.
A bála hosszúságát a további beszállítási
művelet is befolyásolja: az ömlesztett
szállításhoz (600-700 mm), a rendezett gépi
beszállításhoz hosszabb méretű (800-1200
mm) bálákat készítenek.
Nagybálakészítő gépek
A bála alakja alapján: nagy hasábbálázó és
kör- vagy más néven hengerbálázók ismeretesek.
A bálázógép vontatott kialakítású, működő
részei TLT-ről hajtottak.
A rendről felszedett szálas anyagot
az etetőszerkezet juttatja a préstérbe.
Itt a lengő mellső lap tömöríti
a beadagolt anyagot. A bála átkötése 3 helyen
történik. A megkötött bála a hátsó fal felnyitása
után a préstérből a tarlóra csúszik.
A készített bála mérete 1,5 x 1,5 x 2,4 m,
tömörsége 60-80 kg/m3. Az általuk készített bála tömege szénából
elérheti az 1 tonnát is. Üzemeltetésükhöz
nagy teljesítményű
erőgépek (90-190 kW) szükségesek.
Hengeres nagybálakészítő gépek
A gép kialakítása többféle lehet, vannak,
amelyek a rendet tarlón sodorva készítik
el a bálát, míg más típusok a rendet felszedve
a gépben sodorják össze. A préskamra kialakítása
és a bálakeresztmetszet tömörsége alapján
a hengeres bálázógépek két csoportba sorolhatók,
változó présterű és állandó présterű
gépek.
Változó présterű gépek
Vontatott kivitelben készülnek, és a működő
részek hajtása TLT-ről történik. A rendfelszedő
által felszedett rend az anyagtovábbító hengereken
át jut a préstérbe. Itt a forgó tömörítőszalagok
sodrással bálát készítenek. A növekvő
bála a rugófeszítésű présszalagokat
sugárirányban kifelé elmozdítja, és így a
préstér a bála átmérőjével együtt növekszik.
Ha a bála átmérője elérte a beállított
értéket, a gépkezelő álló helyzetben
végzi el a kötözést. A bála 10-12-szeri körbeforgásával
csévélik körül a hengerbálát. A csévélés
után a bálakamra hidraulikus munkahengerrel
nyitható. A bála a préstérből kigördül,
eközben a bála két oldalán lévő kés
a zsineget elvágja. A bála hossza azonos
a bálakamra hosszával, általában 1,5 m, átmérője
0,75-1,8 m-ig állítható.
Állandó présterű gépek
Az ilyen jellegű gépeknél a préstér
palástján található a préselőszerkezet.
Ez a szerkezet géptípusonként más és más.
Lehet hatszögalakban elhelyezett, végtelenített
gumiszalag, végtelenített láncon léces vagy
palástgörgős. A felszedett szálas anyag
tömörödése csak a préstér telítődése
után történik. A bála magja laza marad, biztosítva
a széna, szalma további átszellőzését,
száradását. A bála hossza azonos a bálakamra
hosszával. Készülnek 1,2 m illetve 1,5 m
széles bálakamrájú gépek egyaránt. A hengerbálázók
mindkét típusánál ilyen kialakítás is lehetséges,
ahol a zsineggel való kötözés helyett műanyag
hálóba való tekerést alkalmaznak.
Sipos Géza - Racskó József
Debreceni Egyetem ATC
Felhasznált irodalom:
Szendrő Péter: Géptan
Egyed Gyula: Mezőgazdasági erő-
és munkagépek
Szakmai gépismertető prospektusok
|
